Ájulást vagy átmeneti eszméletvesztést az emberek közel 40%-a tapasztal élete során, a kutatók és az orvosok mégsem tudják pontosan, mi történik ilyenkor. A szakértők feltételezése szerint az ájuláshoz hozzájárulhat a pulzus, a vérnyomás és a légzésszám csökkenése – a tünetek azon hármasa, amelyet összefoglalóan Bezold–Jarisch-reflexként emlegetnek. Egy neurológusokból álló kutatócsoport nemrégiben feltárta a szív és az agy közötti azon idegpályát, amely kiváltja ezt a reflexet, és egereknél ájulást okozhat. Az eredmények bizonyítják, hogy a sokáig vitatott reflex valóban létezik, és egy napon az emberek ájulásának kezelését is elősegíthetik.

Azok számára, akik elájulnak, az állapot nagyon ijesztő és zavaró lehet. Hogy mélyebb betekintést nyerjenek a folyamatba, Vineet Augustine, a Kaliforniai Egyetem neurológusa és munkatársai egerekben vizsgálták a bolygóideg különböző típusú idegrostjait, amelyek az agyat a szívvel, az emésztőrendszerrel és a tüdővel összekötő kulcsfontosságú jelátviteli útvonalakat alkotják. Fluoreszcens képalkotás és genetikai elemzés segítségével azonosították a speciális NPY2R bolygóidegsejteket, és nyomon követték ezek lefutását a szívkamra falától az agytörzs area postrema nevű területéig. Ezek a speciális idegsejtek egy olyan receptort hordoznak, amelynek szerepe van az erek összehúzódásában.

Hogy teszteljék ennek az útvonalnak a hatásait, a kutatók egy apró optikai szálat helyeztek be az egerek agyába, és lézerrel stimulálták az area postrema területet. „Őszintén szólva nem voltunk 100%-ig biztosak abban, hogy mire számíthatunk” – mondja Jonathan Lovelace, az eredményekről beszámoló tanulmány társszerzője. „Az biztosan nem szerepelt a lista élén, hogy összeesnek és elájulnak az egerek.”

Pedig éppen ez történt. Az ingerlésre válaszul az egerek pulzusa, légzésszáma és vérnyomása lezuhant, és 7–8 másodpercre elájultak, számolnak be a kutatók a Nature című szaklap új számában. Amikor ugyanezt az idegpályát blokkolták a szakértők, az agyi ingerlés nem késztette az egereket ájulásra.

A kutatók azt is igazolták, hogy a szív aortaívében lévő bolygóidegsejtek, amelyek szintén segítenek a vérnyomás szabályozásában, nem képezik részét ennek az útvonalnak. Ezek a sejtek genetikailag különböznek az NPY2R bolygóidegsejtektől, amelyek összekötik a szívet és az agyat. A kutatók képalkotó eljárásokkal azt is kizárták, hogy az újonnan meghatározott útvonal sejtjei esetleg más szervekből is jeleket kapnak. Elmondásuk szerint szinte semmi átfedés nincs ezen útvonal és más ismert útvonalak között.

Még mindig nem világos, hogy az ájulás során miért stimulálódnak az NPY2R bolygóidegsejtek ezen az újonnan meghatározott útvonalon. És az is kérdés, hogy az eredmények mennyire relevánsak az emberekre, és milyen más tényezők játszhatnak még szerepet az ájulásban. A kutatók például nem vizsgálták a test szimpatikus idegrendszerének befolyását, amely a stresszreakciók irányítása miatt szintén fontos lehet a teljes képben.

Augustine maga is úgy véli, hogy a szív és az agy közötti útvonal feltárása csak egy lépés az ájulás folyamatának megértésében. De az eredmények ettől nem kevésbé jelentősek, és több más érdekességre is felhívják a figyelmet. Például érdekes módon az agy más részeivel ellentétben az area postremát nem választja el testi véráramlástól a vér-agy gát. Ez azt jelenti, hogy a véráramba bejuttatott gyógyszerek potenciálisan megváltoztathatják a régió aktivitását, ami fontos a hatóanyagcélponttá teheti a területet – akár az ájulás kezelését illetően is, mondja Augustine.