2014-ben Scott Sheppard, a Carnegie Tudományos Intézet és Chadwick Trujillo, az Észak-Arizonai Intézet kutatója érdekes elmélettel rukkolt elő. Néhány Neptunuszon túli égitest pályaazonosságaira hivatkozva felvetették egy nagytömegű objektum létezését, amely befolyással lehet ezek pályájára, némileg egységesítve ezeket. Hozzájuk csatlakozott 2016-ban Konstantin Batygin és Michael E. Brown, a Caltechről, akik már egyenesen azt állították, hogy a pályák helyzetére egy eddig felfedezetlen bolygó jelentheti a legjobb magyarázatot.

A kilencedik bolygó utáni vadászat azóta is gőzerővel folyik, és bár egyelőre nem sikerült közvetlen bizonyítékot találni az égitest létezésére, a csillagászok úgy hiszik, egyre közelebb járnak célpontjuk megtalálásához. Egy most megjelent tanulmányban Sheppard és Trujillo egy sor új felfedezésről számol be a Naprendszer külső vidékéről, amelyek tovább szűkítik a bolygó potenciális tartózkodási helyeit.

A kutatók vizsgálatuk során a chilei Victor Blanco távcső sötétanyag-kamerájának adataira, illetve a japán Subaru teleszkóp HSC nevű műszerére támaszkodtak, és a két távcső révén az elmúlt időszak minden idők legnagyobb mélyűri kutatásába vágtak bele, ami a Neptunuszon túli területeket és a Kuiper-övet illeti. A vizsgálat célja további olyan égitestek felfedezése volt, amelyek pályája igazodik a már megfigyelt trendhez, és ezzel megerősíti, hogy valami nagy tömegnek még lennie kell odakint.

A régió a kilencedik bolygó létén túl azért is érdekes, mert ahogy Sheppard nemrégiben kifejtette, a Külső-Naprendszer tele van olyan égitestekkel, amelyek rendszerünk keletkezése óta alig változtak, így fontos információkkal szolgálhatnak azzal kapcsolatban, hogy milyen építőelemekből álltak össze annak idején a bolygók. Bár rengeteg apró objektum kering a Naptól távol, eddig csak néhányat fedeztek fel a szakértők, éppen messzeségük miatt.

Az új tanulmányban a kutatók egy csokornyi extrém, nagyon elnyújtott pályán keringő égitest felfedezéséről számolnak be, amelyek kilógnak az Oort-felhő legtöbb ismert égitestje közül. Ezek alapján valóban úgy tűnik, hogy egy nagytömegű objektum befolyásolja haladásukat. Az újonnan detektált égitestek közül a 2014 FE72 például pályája legtávolabbi pontján 3000 csillagászati egységre távolodik el a Naptól, amit csak egy erős gravitációs forrás jelenlétével tudnak magyarázni a szakértők.

Sheppard és Trujillo, illetve más kutatócsoportok az elmúlt két év során az égbolt nagyjából 10 százalékát vizsgálták át a Naprendszerhez tartozó, távoli égitestek után kutatva. Ahogy egyre több, piciny és hideg objektumot fedeznek fel, ezek között egyre több olyan égitest bukkan elő, amelyek szélsőséges mutatókkal rendelkező pályáját a legegyszerűbben egy kilencedik bolygó létével lehet megmagyarázni.

Sheppard elmondása szerint a céltól, vagyis a bolygó létének igazolásától ugyanakkor még nagyon messze vannak. Még mindig nagyon kis esetszám áll rendelkezésükre a következtetések levonásához, így egyelőre csak annyit lehet mondani, hogy érthetetlen, mi folyik a Külső-Naprendszerben. Az esetleges újabb bolygó felfedezésére tehát vélhetően még éveket kell várni, de addig is újabb és újabb érdekességeket tárnak fel a csillagászok a Naprendszer távoli, alig ismert régióiból. És nagyon úgy tűnik, hogy nemcsak más rendszerekben, de saját házunk táján is bőven akad még felfedeznivaló.