Ebben önmagában nincs is semmi meglepő, hiszen a programnak pontosan a Földhöz közel merészkedő, Nap körül keringő kisbolygók észlelése a célja. A frissen detektált égitestről azonban hamar kiderült, hogy más, mint legtöbb társa: ez ugyanis jelenleg nem a Nap, hanem Föld körül kering.

A minihold, ahogy az alábbi felvételeken is látszik, nagyon halvány, mindössze 20 magnitúdós, vagyis a leghalványabb szabad szemmel látható csillag milliószor fényesebb nála. Az égitest, amelyet elsőként Kacper Wierzchos és Teddy Pruyne észlelt, mindössze 2–4 méter átmérőjű.

A 2020 CD3 katalógusjelű égitestet a Catalina program egyik 1,5 méteres távcsövén kívül rövidesen több más teleszkóppal is észlelni tudták, megerősítve a minihold létezését. Az égitestről pályája alapján egyértelmű, hogy nem egy ember alkotta tárgy (pl. egy kiszolgált rakétafokozat), hanem egy aszteroida, amelyet befogott a Föld gravitációja. A kisbolygó valószínűleg a Földhöz nagyon hasonló pályán és sebességgel keringett a Nap körül, ezért fogta be bolygónk, amikor közel került hozzá.

A vizsgálatok alapján arra is fény derült, hogy a holdacska 2017 vége óta kíséri planétánkat, mivel azonban a Nap, a Föld és a Hold kombinált hatása miatt nagyon kaotikus, gyakran változó pályán kering, és nagyon aprócska és halvány, eddig senki sem vette észre. Tony Dunn amatőr csillagász és fizika tanár saját pályaszimulátorával modellezte a 2020 CD3 haladását, és ezen az animáción kiválóan látszik, mennyire változatosan kerülgeti a Földet a pici égitest.

A pályák vizsgálatából a szakértők azt is megállapították, hogy a 2020 CD3 nem sokáig marad a Föld közelében. Az égitestet ugyanis minden megtett kör során egyre távolabb „rángatja” a Hold, aminek hatására idén március-április folyamán elég energiára tesz szert ahhoz, hogy kilépjen a Föld gravitációs uralma alól. Az objektumot tehát az utolsó pillanatban fedezték fel a csillagászok, így sem sok idő maradt tanulmányozására, ha ugyanis távolabb kerül, halványsága miatt nem lesz lehetőség vizsgálni.

A hasonló miniholdakat nagyon ritkán találnak a szakértők, mivel rendkívül nehéz észlelni ezeket. Az első ilyen ismert objektum a 2006 RH20 volt, amely 2006–2007 folyamán párszor megkerülte a Földet, mielőtt kihajítódott volna pályájáról. Egy másik, vélhetően átmenetileg szintén Föld körüli pályára állt objektumot csak akkor észleltek a kutatók, amikor 2016-ban belépett a légkörbe, és elégett. A belépésről több megfigyelés is készült, és ezek alapján vissza tudták követni az égitest eredetét, ami 95 százalékos bizonyossággal egy mindössze 20 centiméter átmérőjű minihold volt.

A 2020 CD3 tehát még csak a harmadik valószínűsíthető és a második megerősített, ismert minihold. De minden bizonnyal nem az utolsó, ahogy ugyanis fejlődik a technika, egyre halványabb és kisebb objektumok válnak észlelhetővé. Valószínűleg jelenleg is több hasonló méretű aszteroida kering a bolygónk körül, csak még nem találtuk meg ezeket. Az ilyen égitestek észlelésében nagy előrelépést jelenthet például a rövidesen üzembe álló Vera Rubin Obszervatórium.

Ezek az égitestek a csillagászati észleléseken túl azért is érdekesek lehetnek, mert átmenetileg olyan közel kerülnek a Földhöz, ahol közvetlenül is könnyen vizsgálhatóvá válhatnak. Idővel talán eljutunk oda, hogy a hasonló észlelésekre számítva készenlétben áll egy rakéta és egy űreszköz, amelyet rögtön el lehet indítani az átmeneti holdacskák egyike felé, hogy testközelből is megvizsgáljuk azt.