Shop menü

ÚJ HOLDJA VAN A FÖLDNEK – DE NEM SOKÁIG

2020. február 15-én a Catalina Égboltfelmérési Program keretében vizsgálódó csillagászok egy halvány aszteroidát észleltek az égen.
Jools _
Jools _
Új holdja van a Földnek – de nem sokáig

Ebben önmagában nincs is semmi meglepő, hiszen a programnak pontosan a Földhöz közel merészkedő, Nap körül keringő kisbolygók észlelése a célja. A frissen detektált égitestről azonban hamar kiderült, hogy más, mint legtöbb társa: ez ugyanis jelenleg nem a Nap, hanem Föld körül kering.

A minihold, ahogy az alábbi felvételeken is látszik, nagyon halvány, mindössze 20 magnitúdós, vagyis a leghalványabb szabad szemmel látható csillag milliószor fényesebb nála. Az égitest, amelyet elsőként Kacper Wierzchos és Teddy Pruyne észlelt, mindössze 2–4 méter átmérőjű.

A 2020 CD3 katalógusjelű égitestet a Catalina program egyik 1,5 méteres távcsövén kívül rövidesen több más teleszkóppal is észlelni tudták, megerősítve a minihold létezését. Az égitestről pályája alapján egyértelmű, hogy nem egy ember alkotta tárgy (pl. egy kiszolgált rakétafokozat), hanem egy aszteroida, amelyet befogott a Föld gravitációja. A kisbolygó valószínűleg a Földhöz nagyon hasonló pályán és sebességgel keringett a Nap körül, ezért fogta be bolygónk, amikor közel került hozzá.

A vizsgálatok alapján arra is fény derült, hogy a holdacska 2017 vége óta kíséri planétánkat, mivel azonban a Nap, a Föld és a Hold kombinált hatása miatt nagyon kaotikus, gyakran változó pályán kering, és nagyon aprócska és halvány, eddig senki sem vette észre. Tony Dunn amatőr csillagász és fizika tanár saját pályaszimulátorával modellezte a 2020 CD3 haladását, és ezen az animáción kiválóan látszik, mennyire változatosan kerülgeti a Földet a pici égitest.

A pályák vizsgálatából a szakértők azt is megállapították, hogy a 2020 CD3 nem sokáig marad a Föld közelében. Az égitestet ugyanis minden megtett kör során egyre távolabb „rángatja” a Hold, aminek hatására idén március-április folyamán elég energiára tesz szert ahhoz, hogy kilépjen a Föld gravitációs uralma alól. Az objektumot tehát az utolsó pillanatban fedezték fel a csillagászok, így sem sok idő maradt tanulmányozására, ha ugyanis távolabb kerül, halványsága miatt nem lesz lehetőség vizsgálni.

A hasonló miniholdakat nagyon ritkán találnak a szakértők, mivel rendkívül nehéz észlelni ezeket. Az első ilyen ismert objektum a 2006 RH20 volt, amely 2006–2007 folyamán párszor megkerülte a Földet, mielőtt kihajítódott volna pályájáról. Egy másik, vélhetően átmenetileg szintén Föld körüli pályára állt objektumot csak akkor észleltek a kutatók, amikor 2016-ban belépett a légkörbe, és elégett. A belépésről több megfigyelés is készült, és ezek alapján vissza tudták követni az égitest eredetét, ami 95 százalékos bizonyossággal egy mindössze 20 centiméter átmérőjű minihold volt.

A 2020 CD3 tehát még csak a harmadik valószínűsíthető és a második megerősített, ismert minihold. De minden bizonnyal nem az utolsó, ahogy ugyanis fejlődik a technika, egyre halványabb és kisebb objektumok válnak észlelhetővé. Valószínűleg jelenleg is több hasonló méretű aszteroida kering a bolygónk körül, csak még nem találtuk meg ezeket. Az ilyen égitestek észlelésében nagy előrelépést jelenthet például a rövidesen üzembe álló Vera Rubin Obszervatórium.

Ezek az égitestek a csillagászati észleléseken túl azért is érdekesek lehetnek, mert átmenetileg olyan közel kerülnek a Földhöz, ahol közvetlenül is könnyen vizsgálhatóvá válhatnak. Idővel talán eljutunk oda, hogy a hasonló észlelésekre számítva készenlétben áll egy rakéta és egy űreszköz, amelyet rögtön el lehet indítani az átmeneti holdacskák egyike felé, hogy testközelből is megvizsgáljuk azt.

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére