A konzolgeneráció-váltás eddig nem volt egy kényelmes folyamat. Nem csak a játékaink vesztek oda az előző konzolokkal, hanem bizony számtalan kiegészítőnktől kellett búcsút vennünk, amit drága pénzért a gépünk mellé vásároltunk. Az Xbox generációk ugrásánál különösen fájdalmas volt a váltás, hiszen tényleg semmi nem működött semmivel sem. Vettél magadnak drága fejhallgatót? A csatlakozó miatt kuka. Esetleg kontrollert? Kuka. Kormányt? Kuka. Drága Kinectet? Viccelsz?! Kuka. Mint látható, a Microsoft nem volt rest külön üzletágként tekinteni a kisebb nagyobb kütyükre, szinte látni lehetett a szemük helyére kerülő dollár jeleket, amikor bejelentették az Xbox One-t és elkezdték volna drágán árulni ugyanezeket.

Jó példa erre a Kinect 2, amit szándékosan, csak azért, hogy nehogy véletlenül valaki a számítógépén nyugodtan használhassa fejlesztésre, szórakozásra, mint a Kinect 1-et, nem USB-vel, hanem egy egyedi csatlakozóval szereltek fel és horror áron kezdték árulni hozzá az átalakítót, amivel USB véget kaphatott. A történelem elég hamar bebizonyította, hogy ez összességében mennyire okos húzás is volt a Microsoft részéről, az egész technológiát ki kellett végül dobniuk az ablakon.

A PlayStation 3 és 4 között már nem volt ennyire éles váltás, hiszen a legtöbb kiegészítő továbbra is működőképes maradt, egy-két eszköztől kellett csak megválni. Ennek is voltak árnyoldalai, például a PSVR esetében, de összességében ez egy elég barátságos lépés volt.

A kontrollerek viszont eddig szinte mindig változtak, a visszafelé kompatibilitás a PS1 - PS2 lépést leszámítva nem volt túl gyakori jelenség a már említett két konzolgyártónál. Ezúttal viszont a Microsoft döntött úgy, hogy a jól bevált recepten nem érdemes változtatni és bizony a Series kontrollerre nem hozott szinte semmilyen generációs ugrást. Ezzel szemben a Sony úgy érezte, a DualShock 4 már megérett a cserére és ideje a DualSense-re áttérni. Igaz, a PS5-höz is hozzá lehet csatolni a régebbi DualShock 4-et, de csak a PS4-es játékok irányítására.

A Valve szerint a náluk beszerezhető játékok 60%-a rendelkezik kontrolleres támogatással és a számítógépeken a gamepaddal játszók száma az elmúlt két évben megduplázódott. Magyarul egyre jelentősebb számban játszanak PC-n kontrollerrel, de nem csak a számítógépeken van értelme elővenni a jól bevált vezérlőtípust.

A felhőszolgáltatások, a televízióról futtatható távoli játékok, a telefonos, illetve tabletes játékok mind-mind igényelhetik a gamepadokat, magyarul fontos lehet tudni, melyiket érdemes megvásárolni magunknak, akkor is, ha nincsen egyetlen konzol sem a háztartásunkban.

Nézzük tehát meg, hogy van-e értelme már most befektetni egy Series vagy egy PlayStation vezérlőbe, vagy keressük inkább az olcsóbb, de megbízható alternatívát?

DualSense, a PlayStation generációváltó irányítója

A Sony sosem volt rest a legfejlettebb technológiákkal felpakolni a vezérlőit. Az eddigi kicsi váltásokhoz képest viszont a Dual-Sense úgy tűnik, hogy a videojátékos vezérlők Teslája akar lenni, ami alapjaiban változtatja meg a televíziók előtt átélhető játékélményt. Rengeteg funkció megmaradt az előző generációból, ám most a fénycsík a kontroller tetejére került (ez spekulációk szerint a VR játékoknál lesz majd hasznos), nem pedig a TV felé néző részére, illetve az új külső egy teljesen új rezgésmódszert tartogat.

A dobozt kibontva az égvilágon semmit nem kapunk egy kis kézikönyvön és a kontrolleren kívül. Nagy örömünkre USB-C vel működik az eszköz, de kábel már nem jár hozzá, nehogy véletlenül fel tudjuk tölteni, ha lemerül. Mert bár örömteli az USB-C, bizony sok háztartás van, ahol nincs USB-C eszköz, így egy kicsit korainak gondolom ezt kispórolni a dobozból. Maga a körítés tehát egyáltalán nem next-gen, de a lényeg úgyis maga a vezérlő.

Kényelem szempontjából a DualSense nekem jobban kézre áll, mint a DualShock 4. Fogásra hasonló élmény, mint amit az Xbox vezérlő nyújtani tud, a legnagyobb különbség az analóg karok elhelyezkedése. Ezen kívül pedig elvitathatatlan előnye, hogy az L1/R1 gombok sokkal jobbak, mint az Xboxos LB/RB, cserébe viszont a ravasz csúszósabb.

A beépített mikrofon szintén működik PC-n, de a megfelelő használathoz valószínűleg a Sony saját PS5-be ültetett zajszűrős megoldása is kellhet, mivel minden egyes kattanást és súrlódást nagyon szépen rögzít, már-már elnyomva a mi hangunkat. Mindenesetre jó szolgálatot tehet játék közben ez is.

Az audió jack csatlakozó szintén hasznos lehet akkor, ha nem szeretnénk másokat zavarni a hangos játékkal, ez szintén kihasználható számítógépeken, de ez nem különleges dolog, ez már teljesen elfogadott a kontrollerek piacán.

A Microsoft az Xbox One-nal bevezette a haptikus visszajelzést nyújtó ravaszgombokat, amivel nagyon szépen lehetett érezni például egy autós játékban azt, ha éppen kipördült vagy elkezdett csúszni a kerekünk a talajon. Ennek megfelelően ügyesen lehetett gázt adni és irányítani a játékot.

A Sony nem hagyta ezt annyiban és elhozta a DualSense-ben az adaptív ravasz élményét, amivel sokkal nagyobb részletességgel és jobb ellenállással lehet kihasználni a gombban rejlő lehetőségeket. Az ember valóban érezheti, mikor húzza meg a ravaszt, a gombokat különböző akadályoknál nehezebbé válik benyomni, összességében tehát elég nagy ugrást tapasztalhatunk itt.

Ugyanis sajnálatos módon jelenleg a DualSense használata PlayStation 5 nélkül nehézkes, bár nem lehetetlen számítógépen. A Steam nemrég hozott ki több frissítést is, amivel a DualSense működésre bírható szinte minden Steames játéknál, sőt, ha fejlesztők úgy akarják, akkor akár az adaptív ravaszt is a felhasználók kezére adhatják. Viszont ez utóbbi funkciót jelenleg egyetlen PC-s cím sem támogatja, igaz PS5-ön is alig van pár játék, ami kihasználja.

A Windows 10 alapértelmezetten felismeri az eszközt, de szinte egyetlen egy alkalmazás sem használja ki a Steamen kívül, ennek megfelelően az olyan felhőszolgáltatók, mint a Stadia sem reagál az irányítóra. Sőt, még a PlayStation Now felhő sem hajlandó jelenleg működni vele, amennyiben nem PS5-ről kívánjuk használni.

Többféle játékban próbáltam és mindenhol sikeresen tudtam használni minden egyes gombot. A verekedős játékok reszponzívak voltak, nem volt input lag - az történt, amit akartam. Az autós címek szintén remekül pörögtek, a platformerek is remek élményt nyújtottak.

Lőni nagyon jól tudtam vele, egy pillanatra sem éreztem azt, hogy ne lenne a kezemben az irányítás. Leginkább az Apex Legends-szel teszteltem és nem csalódtam. Összehasonlítva a remegést egy Xbox irányítóhoz képest érezhetően részletesebb. Sokkal jobban kitűnnek az apró kis mozzanatok, amikre korábban nem is gondoltam, hogy ott vannak. Például amikor csúszok a karakteremmel, érzem, ahogy lassul, ezt soha korábban nem vettem észre Xbox gamepaddal. A DualShock 4-gyel sose tudtam jól lőni, sosem állt kézre, itt viszont daráltam az egeres játékosokat is. Remek élmény volt használni, mindezt pedig úgy, hogy az egyelőre PS5-höz igazított speciális funkcióit nem is támogatja semmi sem jelenleg.

De mi a helyzet akkor, ha mondjuk a telefonunkhoz, tabletünkhöz vagy akár a televíziónkhoz kötjük? Nos, elég vegyes eredményeket kapunk. Először is hamar kiderült, hogy az itthoni Samsung televíziónk nem veszi figyelembe az USB-vel rákötött DualSense-t, akkor sem, ha a Steam Link kapcsolattal próbáltam használni. Nem volt semmilyen válaszreakció a TV-től. Úgy gondolom, a többi Samsung tévé hasonlóan ignorálhatja az eszközt, ahogy minden más televízió is a piacon, legalábbis jelenleg.

A 2019-es iPad-em 14.2-es iPad OS-sel még csak nem is látja a Bluetooth-os DualSense-t. Egyáltalán nem. Akármeddig keresem vele vagy akárhányszor resetelem a kontrollert, nem jelenik meg a potenciálisan csatlakozni kívánó eszközök között. Kis utánajárással viszont megtaláltam, hogy az Apple dolgozik az ügyön, a 14.3-as frissítés már elvileg képes lesz fogadni a DualSense-t, bár kicsit aggódom, hogy miként fogja megtalálni a számára láthatatlan eszközöket.

Az iránygombok mindenhol működtek, ám a funkciógombok szinte mindegyike el van csúszva. Az X-et a négyzettel tudjuk használni, a négyzetet a háromszöggel és így tovább. A Start gomb az analóg gombra került, egy csomó gomb pedig sose működött. Ez minden programra igaz volt. Nem tudtam játszani így Game Pass-szal, Stadiával, de még a Steam Link se javított a helyzeten, holott PC-n rendesen kezeli a dolgot. Hasonló jelenséget tapasztaltam Oculus Quest 2-őn is: csatlakozni sikerült, de a gombkiosztás megakadályozott abban, hogy élvezni tudjam az előnyeit.

A DualSense esetében a lényeg tehát az, hogy jelen állapotában nem érdemes külön megvásárolni, hiszen szinte semmi nem tudja kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Ellenben ha van otthon egy PlayStation 5 konzolunk, akkor Steam játékokhoz a számítógép előtt ülve jó szolgálatot tehet, mint egy átlagos, de jó minőségű vezérlő. Kíváncsiak vagyunk, a jövőben érkeznek-e hivatalos Windows driverek hozzá, esetleg az Android eszközök is felkészülnek-e a fogadására, de addig is jobban járunk, ha csak a PS5-höz vesszük meg, máshoz nagyon úgyse tudjuk használni.

Xbox Series X/S gamepad – A Microsoft csak egy helyben toporog?

Ez a generációváltás más, mint az eddigiek és ez bizony a Microsoft kontrollerén látszódik meg igazán.

Vagy mégsem?

Az Xbox Series gamepad dobozának tartalma ugyanolyan semmitmondó, mint a PS5 DualSense-é. Semmi nem található benne egy kézikönyvön és egy 14 napos GamePass kódon kívül, ami elég fapados kiszerelés. Habár már USB-C foglalatot kapott ez is, itt sem találunk a dobozban hozzá kábelt. Igaz, egy elempárt azért belehelyeztek, hogy bekapcsolni azért be tudjuk, vagyis eleve nem létfontosságú vezetékről van szó.

Ránézésre csak egyetlen különbség van a One és a Series kontroller között, ez pedig a középen elhelyezkedő megosztás gomb, amivel természetesen rövid videoklipeket és képernyőképeket készíthetünk játék közben. Ha jobban megvizsgáljuk, esetleg még kézbe is vesszük, akkor viszont már találhatunk más különbségeket is.

Az egyik, hogy a digital pad formája kicsit megváltozott. A klasszikus Nintendós kereszt helyett egy tárcsa formájú, jó hangosan, de kellemesen kattogó gombokat kaptunk. A másik gombváltás az LB/RB - érinti, vagyis a ravasz fölött meghúzódó hosszúkás gombokat. Ezek is sokkal minőségibb „kattogást” kaptak, érezhetően jobb kapcsoló fogadja az utasításokat, mint a One vezérlők esetében. Az anyaghasználat is változott, az egész eszköz kevésbé csúszós, több helyen, így a ravaszoknál is barázdált, ami szerintem nagyon klassz dolog.

Rendben, de mi a helyzet a kompatibilitással? Alapvetően ez a teszt arról szól, hogy mennyire használható egy újgenerációs kontroller újgenerációs konzol nélkül. Nos, a Microsoft Xbox vezérlők eddig is verhetetlenek voltak ebből a szempontból és úgy tűnik, ez most sem fog megváltozni.

Csak, hogy röviden érzékeltessem mennyire kompatibilis a Series gamepad, elég csak annyit mondani, hogy kérdés nélkül tudtam párosítani a legelső generációs Xbox One-ommal. Amikor ezt megtettem, onnantól kezdve ugyanúgy működött, mint az elődje. Nem kérdezett, nem szórakozott, minden egyes gomb tette a dolgát és még a megosztás funkció is működött a One-on, vagyis a 7 éves konzolomon. Ez azért elég menő. Ez a fajta kompatibilitás amúgy a Series gépre is igaz One kontrollerrel, azok is simán kommunikálnak egymással, vagyis a Microsoft tényleg remek munkát végzett.

A Windows természetesen natívan támogatja, nem kell semmilyen Steames varázslat ahhoz, hogy működjenek vele a játékok. Elég csak egy USB vagy Bluetooth kapcsolat, onnantól kezdve pedig minden XInputot támogató játék mesésen működik.

Ugyanez igaz a felhő szolgáltatókra, a telefonokra és a televíziókra is. Egyikkel sem volt panaszom: Stadia, GeForce Now, Xbox Game Pass, Steam Link telefon és TV, minden úgy működött, mint a One vezérlő esetében, vagyis csatlakoztatás után minden gomb a helyén volt, nem volt input lag és a rezgés is adott volt az ezt támogató eszközöknél.

Két kütyü viszont volt, amivel nem tudtam használni a gamepadot a széles körű kompatibilitás ellenére sem. Az egyik az Oculus Quest 2 volt, ez sajnos meg sem találta, míg a másik problémás eszköz ismét az iPad volt. Ez utóbbinál már tudtam párosítani, de irányítani nem lehetett vele semmit. Az Xbox helyi hálózati közvetítés sem reagált, viszont remélhetőleg a DualSense-hez hasonlóan a 14.3-as frissítés ezt is meg fogja oldani.

Összességében tehát, hogy ha már van Xbox One gamepadunk, akkor nem szabad elkeseredni, a legszélesebb körben támogatott vezérlő továbbra is hosszú évekig alap marad a teljes piacon, régi és új Xboxokkal egyaránt működni fog.

Vagyis, ha újonnan akarunk belépni a gamepadok világába, mert megtetszett a telefonos vagy böngészős felhő, a helyi játék közvetítése a nappali televíziójára, esetleg számítógépen akarunk valamit ilyen módon nyomatni, akkor jó szívvel tudom ajánlani az Xbox Series gamepadot, hiszen az eddig is remek vezérlő csak még jobb lett, a kompatibilitása pedig megkérdőjelezhetetlen.

Nem kérdés tehát, hogy bár a DualSense remek gamepad, generációjának büszkesége, ám jelenleg nem igazán állja meg a helyét a Sony saját konzolján kívül. Így alakulhatott ki, hogy amennyiben nem konzolhoz vásárolunk gamepadot, akkor nyugodtan válasszuk az Xbox Series gamepadot, nem lesz vele gondunk.