Új felvételek a Titán tavairól

Új felvételek a Titán tavairól

Új felvételeket készített a Cassini a Titán északi pólusának környékén található metán- és etántavakról. A kedvező időjárásnak köszönhetően a 2004 óta a Szaturnusz vidékén tartózkodó űrszonda optimális körülmények közt vizsgálhatta a szénhidrogéntavakat.

A NASA 2008 júliusában jelentette be a különleges tavak és folyók felfedezését, ezzel a Szaturnusz legnagyobb holdja az első olyan égitestté lépett elő a Naprendszerben, amelynek felszínén nagyobb tömegben folyékony halmazállapotú anyagot találtak. Az eddigi vizsgálatok alapján a metán- és etántavak szintje az évszakoknak megfelelően változik, ami azért nagyon lényeges megfigyelés, mert a partmenti területek periodikusan változó körülményeknek vannak kitéve, ez pedig a jelenlegi feltevések szerint kifejezetten kedvez a bonyolult kémiai rendszerek kialakulásának.

A Cassini új felvételei betekintést engednek abba, hogyan keletkezhettek ezek a tavak, és hogyan működik a Titán felszínén a szénhidrogén körforgása. A tavak közül elsőként a déli pólus közelében található Ontario Lacust fedezték fel, azonban azóta kiderült, hogy ezek túlnyomó többsége a hold északi pólusának közelében van. A Cassini radaros mérések segítségével alaposan tanulmányozta az általában vastag felhőréteggel borított felszínt, a hold látható és infravörös tartományban való vizsgálatára azonban az időjárás miatt eddig nem sok lehetőség kínálkozott.

Az elmúlt hónapokban azonban megkezdődött a Titán északi féltekéjén a nyár, vagyis a Cassini érkezése óta először éri közvetlen napfény a hold északi pólusát. A napsütés hatására a sűrű felhő- és ködréteg egyre inkább felszakadozik, így a felszín minden korábbinál jobban láthatóvá válik. A Cassini júliusban kétszer, szeptemberben pedig egyszer repült el a Titán északi pólusa fölött, a látványon túl a felszín összetételét is vizsgálva. A jelek szerint a hold elpárolgó tavai a földi sósíkságokhoz hasonló területeket hagynak hátra maguk után, illetve az új adatok alapján a korábban sejtettnél is összetettebb körforgás működik a tavak és a légköri szénhidrogén közt.

A Cassini új képeiből az is kiderül, hogy az északi tóvidék talaja különbözik az égitest más részein található felszíntől (a felvételeken jóval világosabbnak tűnik környezeténél), ami megmagyarázhatja, hogy miért itt található a tavak többsége. A Titán tavainak jellegzetes, ívelt partvonalai, és az a tény, hogy nagyon hirtelen mélyülnek, a kutatók szerint kétféle keletkezési folyamatot tesz lehetségessé: feltehetően vagy vulkáni tevékenység után visszamaradó beomlásokról van szó, vagy a tavak régiója valójában valamiféle karsztvidék, ahol a folyékony szénhidrogén tavakat és barlangokat vájt ki magának a kőzetben.

A Titán északi tóvidéke a Naprendszer legérdekesebb vidékeinek egyike, elsősorban azért, mert az alapján, amit eddig tudunk róla, rendkívüli módon hasonlít a Földhöz, mondja Linda Spilker, a kutatás egyik résztvevője. A tavak megfigyelése révén kiváló lehetőség nyílik a hold szezonális változásainak nyomon követésére.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward