A Luzon szigetén található Callao-barlangban feltárt fog- és csontdarabok a vizsgálatok alapján egy olyan fajhoz tartoztak, amely jellegzetességei nyomán egyértelműek a Homo nemhez sorolódik, a maradványok ugyanakkor olyan vonásokat is hordoznak, amelyek alapján a szakértők meg vannak győződve arról, hogy egy új, eddig ismeretlen fajról lehet szó.

A Homo luzonensis felfedezésének története 2010-ben kezdődött, amikor egy kutatócsoport rátalált egy emberi lábcsontra a Callao-barlangban. A leletet 67 ezer évesre datálták, és bár ahhoz kevés volt, hogy a pontos fajt megállapítsák, ez volt a legkorábbi bizonyíték az emberi jelenlétre a Fülöp-szigeteken. Azóta az is kiderült, hogy a szigeteken legalább 709 ezer éve élt egy korai emberfaj, Luzonon ugyanis emberi jelenlétre utaló vadászati nyomokat azonosítottak. Azt egyelőre nem tudni, hogy a Homo luzonensis és ezen korábbi csoport között volt-e valamiféle rokoni viszony.

A különféle emberi fajokat magába foglaló Hominina öregnem első képviselői 6–7 millió évvel ezelőtt Afrikában bukkantak fel, és Eurázsiában a jelenleg ismert leletek szerint 1,8 millió éve jelentek meg. Az emberi fajok elterjedése tehát jóval korábban megkezdődött, minthogy a Homo sapiens 300 ezer évvel ezelőtt megjelent volna, és 200 ezer évvel ezelőtt elkezdte elhagyni Afrikát. Közvetlen elődeink Eurázsiában rögtön két másik emberfajjal, a neandervölgyiekkel és a gyenyiszovai emberekkel is találkozhattak.

A legtöbb kihalt Hominina nem a modern ember közvetlen őse, hanem mellékági, de közeli rokona. Ezek a fajok különböző evolúciós folyamatokon estek át, és eltérően alkalmazkodtak körülményeikhez. 50–60 ezer évvel ezelőtt Afrika és Eurázsia területén így több különböző emberfaj is létezett.

A fülöp-szigeteki lábcsont megtalálását követően Florent Détroit francia kutató vezetésével kezdődtek ásatások a barlangban, ahol rövidesen 12 további maradvány is előkerült. A leletegyüttes fogakból, kéz- és lábcsontokból, illetve egy részleges combcsontból áll, amelyek három egyedhez, két felnőtthöz és egy gyerekhez tartoztak. Mivel a csontokat ugyanabban a rétegben találták meg, mint az első lábcsontot, ezeket is azzal egykorúnak datálták.

Bár genetikai anyagot nem sikerült kivonni a maradványokból és koponyacsontokat sem találtak, a szakértők a leletek alapján hamarosan sejteni kezdték, hogy egy új emberfajról lehet szó. A vizsgálatokat összefoglaló, most megjelent tanulmány szerzői szerint a H. luzonensis az elszigetelt törpeség nevű evolúciós folyamaton eshetett át. Utóbbit már számos más faj esetében megfigyelték: arról van szó, hogy mivel az élőhely kiterjedése korlátozott, a faj tagjai nem jutnak hozzá elegendő erőforráshoz, így testméretük egyre kisebbé válik a generációk során.

Hasonló történt a Homo floresiensis-szel is, egy másik apró termetű emberfajjal, amelyet hobbit néven is emlegetnek. Utóbbiak maradványait 2004-ban tárták fel először, a faj képviselői mindössze 109 centiméter magasra nőttek. A H. luzonensis a becslések szerint talán még kisebb termetű volt, bár ezzel kapcsolatban a leletek kis száma miatt a szakértők egyelőre nem akarnak messzemenő következtetéseket levonni.

Az mindenesetre érdekes, hogy a H. floresiensis és a H. luzonensis egy időszakban élt, és a méreteken kívül más szempontokból nagyon hasonlított egymásra. A kutatók egyik teóriája szerint mindkét faj a Homo erectus leszármazottja lehetett, mielőtt kikötöttek volna a távoli szigeteken.

A H. luzonensis kapcsán ugyanakkor nem a teoretizált törpeség a legmeglepőbb. A megtalált őrlőfogak egyetlen eddig feltárt emberfaj fogaira sem hasonlítanak: ezeken modern és ősi vonások eddig sosem látott keveredése figyelhető. Míg a fogak mérete és viszonylag egyszerű felszíne a H. sapiens-szel mutat hasonlóságot, azok alakja a H. erectus fogaira hajaz, a fogak közti méretbeli eltérések pedig az Australopithecina altörzsbe sorolt, szokatlan nagy álkapoccsal rendelkező Paranthropust idézik.

Az egyik lábközépcsont és a kézcsontok némelyike rendkívüli hasonlóságot mutat az Australopithecusok ugyanezen csontjaival, akik nagyjából 3 millió éve éltek, és legjobb tudásunk szerint sosem hagyták el Afrikát. A lábcsont további érdekessége, hogy az elviekben lehetővé teszi a lábbal fogást is, így lehetséges, hogy a H. luzonensis az Australopithecusokhoz hasonlóan élete jelentős részét fákon töltötte.

A kutatók egyelőre nem tudják megmagyarázni ezeket a hasonlóságokat, amelyek kapcsán több olyan teória is felmerül, amelyek átírhatják, amit eddig az ember kialakulásáról és elterjedéséről tudni véltünk. Az egyik ilyen eshetőség, hogy az Australopithecusok mégiscsak elhagyták Afrikát, és közöttük találjuk a H. luzonensis őseit. A másik opció, hogy a most megtalált emberfaj elődje a felegyenesedett, két lábon járó H. erectus volt, aki ezen szigeten valamiért visszamászott a fára, és végtagjai is ennek megfelelően módosultak. A harmadik lehetőség, hogy a H. luzonensis egy harmadik embercsoporttól származik, és a konvergens evolúció eredményeként hasonlít az Australopithecusokra.