PC-s perifériákból kismillió gyártó és nagyjából végtelen mennyiségű termék elérhető a piacon. Akinek az ár nem kérdés, az az ízléséhez mérten választhat a prémium kategóriás gyártók ajánlataiból, de mihez kezdjenek azok, akik szűkebb büdzséből gazdálkodva görgetik az olcsóbb termékek végtelen listáját? Vannak gyártók, akik kifejezetten erre a meglehetősen széles közönségre lőnek és azzal igyekeznek nevet szerezni maguknak, hogy próbálják a legtöbbet kihozni a szűkebb költségvetésből. Ilyen például a SilentiumPC, illetve a kifejezetten gaming szegmensre koncentráló brandjük, az SPC Gear.

Illetve ilyen volt, hiszen a lengyel vállalat két éve bejelentette, hogy a jövőben korábbi és új termékeik is átköltöznek az új ENDORFY brand alá. Hogy a megjelenése óta egészen közkedveltté váló SPC miért érezte szükségesnek, hogy az amúgy is egészen jól csengő neveket eldobva teljesen új névvel és dizájnnal folytassa, az rejtély. Ami viszont egy ideje már nem volt kérdés, hogy a cég ügyesen bánt a pénzével és valóban korrekt ár-érték arány mellett dobta piacra meglepően igényes termékeit. Így olyan funkciókat és szolgáltatást nyújtottak a vásárlóknak, melyek a nagyobb gyártóknál csak magasabb árkategóriában volt hozzáférhető, illetve, ha megfordítjuk a dolgot, akkor ugyanennyi pénzért mondjuk egy Logitech jóval kevesebbet kínál.

Ami kint, az van bent?

Anno volt szerencsém SilentiumPC és SPC Gear kütyükhöz is, volt pl. megfizethető léghűtőm belépő- és középkategóriás processzorokhoz, de használtam a mostanihoz egy nagyon hasonló TKL billentyűzetet is. A gyártó márkaneve és az ehhez passzoló dizájn nem volt hivalkodó, cserébe egészen kellemes dizájnja volt, nem is beszélve az SPC esetén jellemző fekete-vörös színkombinációról, amivel ritkán lehet nagyon mellé nyúlni. Ehhez képest ez a három ENDORFY doboz egy fura, szürke alapszínnel érkezik, ami rendben van, de szerintem nem lett telitalálat.

A második furcsaság a dobozokra nyomtatott feliratoknál mutatkozott meg. Alapvetően a központban itt is a termékeket bemutató fotók éllnak, körülöttükl illetve mellettük további információkkal, esetleg kis képekkel. Ami először meglepett, hogy egyfajta játékosság gyanánt kék filcet imitáló írások és rajzok is vannak a dobozon. Mivel az általam kipróbált darabok hivatalos teszttermékek és nem nálam jártak először, azt hittem, hogy valaki előttem tényleg ráirkált a dobozokra, kellett pár másodperc, mire leesett, hogy ez a koncepció része.

Összességében szerintem a SilentiumPC és az SPC Gear brandek is kellő mértékben komolyanvehetők voltak, az aktuális dizájn pedig semmivel sem tűnik izgalmasabbnak a korábbinál. Érthető, ha szeretnének elkülönbözni a végtelen konkurenstől, de azt már megtették azzal, amikor megbízható termékeket kezdtek gyártani elfogadható áron. Lehet, hogy ezt fiatalosabbnak gondolták, de ahhoz túl komor ez a szürkeség és ez a pár kézírásos felirat nem helyettesíti az izgalmasabb, fantáziadúsabb látványterveket. A fontosnak ítélt termékjellemzők mellett mindegyik dobozon olvasható egy-egy kedvcsinálónak szánt mondat is, ám a billentyűzeten angol helyett magyarul. Itt valószínűleg a híres "show must go on" kerülhetett lefordításra és átfogalmazásra, szerintem ez sem telitalálat.

A fejhallgató doboza a legvékonyabb, az egér és a billentyűzet is vastagabb kartonokat kaptak. Közülük is talán a Liv Plus adja a legjobb első találkozást, a dobozból kihúzható másik dobozzal és a kis selyem akasztófüllel a tetején. Ezt leszámítva nagyjából a szokásos helyzet uralkodik a csomagok belsejében. Viszonylag kevés műanyagot használnak, bár a fejhallgatónál pl. az ismerős légzáras tasakokkal találkoztam, míg az egér esetében a dokkoló és az egér kaptak egy-egy fehér tasakot, a billentyűzetnél viszont csak maga a klaviatúra került egy puhább, szivacsos állagú, de könnyen szakadó védőburokba.

Ami az anyaghasználatot és a kimunkáltságot illeti, nem meglepő módon vegyes az összkép, viszont egyáltalán nem rossz. Nagyjából mindegyik terméknél a műanyag dominál, de némi fémmel a fejhallgatónál és a billentyűzetnél is találkozhatunk, ezeknél megkerülhetetlen volt a megfelelő merevítés. A plasztik mindhárom terméknél rendben van, a fejhallgatónál kifejezetten tetszett a lágy tapintású, enyhén matt felületkezelés. Érzetre az egér sem marad el szinte semmiben a hasonló, akár ismertebb márkáktól és a billentyűzet is kifejezetten jó minőségűnek és masszívnak tűnik, de nézzünk rájuk kicsit részletesebben is.

Viro PLUS USB

Az ENDORFY fülese egy klasszikus HyperX Cloud klón, lényegében minden ízében a közkedvelt sorozatot másolja. Egy kevés egyedi ízt talán a fejpántból kimetszett háromszögek adnak neki, de amúgy valószínűleg mindenki látott már hasonló kialakítású modellt, megszokottá vált, gyakran belefutunk hasonlóba. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen egy kipróbált és bejáratott formuláról van szó, mely valószínűleg csak tovább csökkentette a tervezési és előállítási költségeket, miközben az ismerős forma a vásárlóban alapvető bizalmat ébreszthet.

A fejpánt borítása is ugyanaz a széleken varrott megoldás, még akkor is, ha ez a műbőr az olcsóbb fajtából való. Széltében egy méretes ENDORFY feliratot nyomtak a tetejére, de kisebb méretben a kábeltakaró műanyag elemekre is jutott a márkanévből. Ami pozitív, az a fülpárnáknál használt memóriahabos szivacs, illetve a szövetborítású tartalék páros, amivel leváltható a gyárilag felapplikált műbőr bevonatú változat. Ez kifejezetten értékelendő gesztus, azokat az időket idézi, amikor a Cloud II nem csak olcsóbb volt, de nem spórolták le az ilyen figyelmességeket sem azoktól a felhasználóktól, akik szellősebb viseletre vágynak.

A pánt masszív, stabil, de megfelelően rugalmas és fejméretünkhöz hat fokozaton keresztül állítható. Ami feltűnt, hogy a fejünkre támaszkodó szivacsbetét hallhatóan sercegett, amikor a fejpánt rugalmasságát próbálgattam. Ez a legkisebb mozdulat esetén is hallható, szóval egyértelműen olcsóbb darab a fülpárnáknál és idővel hajlamos lehet a kiszáradásra. Hogy a műbőr burok meddig bírja majd, azt az évek majd eldöntik, mindenesetre a fejpárna idővel kiszáradhat, elkophat és porladásra hajlamos lehet, ami csökkentheti a kényelemérzetet.

A kagylókat a külső oldalakon vékony, szálcsiszolt fémlemezek takarják, rajtuk gravírozott ENDORFY emblémával. Utóbbi nincs túlhangsúlyozva, se a dobozon, se máshol a három termék valamelyikén. Nem néz ki rosszul és legalább nem felirat került ezekre a felületekre is, szóval ez a diszkrét megközelítés egészen tetszett. Maguk a kagylók csak minimális mozgásteret kaptak, de szerintem pont akkorát, hogy a legtöbb fejformához igazodjanak. Ez tényleg egy klasszikus, már-már egyszerű megoldás, ami a többség számára megfelelő viselet lehet.

Ami a kiegészítőket illeti, ahogy a Cloud fülesekénél, úgy itt is kapunk egy USB-A-s hangkártyát. Természetesen anélkül is használható, de akkor ugrik a szoftveres támogatás. A külső hangkártya ugyanazt a puha felületű műanyagot kapta, mint amit fejhallgatón is megtalálunk, LED vagy más jelzőfény egyiken sem található. A mikrofon is a már sokat látott lecsatolható, jack csatlakozóval szerelt változat a végén szivacsos popfilterrel. A mikrofon amúgy könnyen hajlítható és szinte bármilyen pozícióban megtartja a kívánt formát, teljesen rendben van.

Ezen felül két kábelt kapunk, a fejünkhöz közelebbi végén egy hangerőszabályzóval és mikrofonnémító gombbal. Előbbi egy fokozat nélküli kerét, utóbbi egy fel-le tolható, kétállású kapcsoló. Fényforrás ezeken sincs, így mindig ellenőriznünk kell, hogy a mikrofon aktív-e. Én kényelmesebbnek találom, ha a kezelőszervek a fejhallgató két oldalán kapnak helyet, de ez is egy bevált megoldás, sokáig én is hasonlót megoldásokat használtam.

A szövettel borított vezetékek alapvetően egyformák, közepesen rugalmasak, mindkét végükön egy-egy 3.5 mm-es jack csatlakozóval. A kábelek csak a hosszukban térnek el egymástól, az egyiket konzolokhoz, a másikat PC-hez ajánlják. Ezeken felül egy splitter toldalékot is kapunk, mely a kombinált csatlakozót külön hangkimenetre és mikrofonbemenetre osztja. A hangkártyán csak egy bemenet van, szóval erre csak akkor lesz szükségünk, ha az alaplapi kivezetésre, vagy a saját hangkártyánkra hagyatkoznánk.

THOCK TKL (Kalih Red)

Ahogy a termék neve is előre jelzi, ez egy mechanikus kapcsolókkal és RGB-s LED-ekkel felszerelt "tenkeyless" megoldás, tehát nélkülözi a numerikus padot és a különálló médiagombokat. Utóbbiak funkcióit itt is az F billentyűk bevetésével érhetjük el, ahogy ez a keskenyebb típusoktól már megszokott. Van viszont magyar kiosztás, illetve teljes értékű Shift és Enter is, szóval nem kell szenvednünk a félreütésektől. Az eszköz nem teljes egészében műanyag, az alsó burkolat ugyanis egy feketére fújt alumíniumlapot ölel körbe. Az anyaghasználat megfelelő, itt sem a legolcsóbb plasztikkal dolgoztak, ahogy a többi termék esetében sem merült fel ez a gyanú.

A megmunkálás szintén kifejezetten jó, a legtöbb él finom eldolgozást kapott, bár pont elől, az illesztéseknél találkoztam két minimálisan élesebb résszel, de ez is távol van a zavaró vagy feltűnő kategóriától. Összességében minden rendben van, egy igényes és alaposan kidolgozott eszköz kerülhet az asztalunkra. Alul a négy darab alapvető gumitalp mellé, mindkét oldalra egy-egy kisebb és nagyobb kihajtható támasz került, így a három állás valamelyikével megtalálhatjuk a csuklónk számára ideális dőlésszöget.

A csatlakozáshoz egy műszövettel borított, de meglehetősen merev kábelt kapunk, ami kifejezetten nem tetszett. A géphez USB-A-val, a billentyűzethez Type-C-vel csatlakozik, illetve a C-s oldalon a vezeték feje egyedi formát kapott, hogy bekötés után stabilabban tartsa a pozícióját. Amit talán enélkül is tartana, ugyanis kétszer is azt hittem, hogy már megfelelően a helyére illesztettem, de kellett még neki egy határozott tolómozdulat, hogy tényleg bepattanjon és végre felvillanjanak a fények. A merev kábelért kár, de legalább kellően masszívnak tűnik és a csatlakozók még aranyozást is kaptak, ha ez valakinek számít. A kábelt a terelőcsatornával nem csak középen, de balra és jobbra is elvezethetjük, utóbbi esetekben a kihajtható támaszok előtt fognak előbukkanni.

Az alsó felületbe kisebb-nagyobb háromszögeket vájtak, ezek felelnek az egyediségért, középen pedig egy matrica van a típusszámmal, sorozatszámmal, márkanévvel. A minták valóban feldobják az egyhangú műanyag lapot, bár valószínűleg nem fogjuk őket sokat nézegetni. A keret jobb oldalán, közvetlenül a Pause gomb alatt egy dombornyomott ENDORFY felirat és márkajelzés látható, ezek kemény műanyag helyett gumiból készültek, míg egy másik, a műanyagba vájt felirat diszkréten simul a szegély bal alsó részébe. Hasonló megoldásokat a korábbi SPC termékeken is láthattunk, tehát az alapkoncepció igazából maradt a régi. Mindezek mellett alul még elfért egy keycap eltávolító csipesz is, tehát a billentyűsapkák szükség esetén ezzel könnyen kiemelhetők (a wireless modellnél az USB dongle is ugyanitt kapott helyet).

A Thock TKL háromféle mechanikus kapcsolóval került forgalomba, így az általam kipróbált Kalih Red változat mellett Brown, illetve Blue kiadás is elérhető. A piros kapcsolók a kifejezetten e-Sportra és versenyekre ajánlott lineáris megoldások, melyek kattanó visszajelzés nélkül érik el az aktuációs pontot, illetve térnek vissza alapállapotukba. A Kalih a leghíresebb kínai kapcsológyártó, melyekkel még elérhetőbbé váltak a mechanikus billentyűzetek és mivel a Cherry-t másolják, a felhasználói élményben csak minimális eltérést tapasztalhatunk.

A Red változat 4 mm-t utazik és már 2 mm-nél regisztrálja a lenyomást, tehát játék során optimális a gyors reakciót igénylő szituációkhoz, az egyenként 50 millió leütésre hitelesített switchek pedig valószínűleg hosszú évekig nem okoznak majd problémát. Ez persze gyártónként és típusonként változhat, láttunk már rossz konstrukciókat, az SPC Gear azonban korábban kevés negatív kritikát kapott ilyen problémák miatt. Én ebben az esetben sem tartok kellemetlen meglepetésektől, korábban volt dolgom néhány termékükkel és eddig jók a tapasztalataim.

Negatívum, hogy a magyar kiadás nem kaphatta meg a strapabíróbb PBT billentyűsapkákat, helyette itt is az olcsóbb, ABS műanyaggal kell beérnünk, mely kevésbé időtálló és hajlamosabb a kopásra. Sajnálatos, hogy még a komolyabb gyártók is hasonló gyakorlatot alkalmaznak a magyar kiosztású klaviaturáiknál, ideje lenne változtatni ezen a furcsa szokáson. Szerencsére a betűk megfelelő méretűek és jól olvashatók, illetve a kisebb, másodlagos karakterek is kellőképpen kivehetők.

Végül nem lehet kihagyni a teljes mértékben testreszabható, avagy ARGB-s megvilágítást sem, melyek fényereje egységesen, négy fokozatban állítható, illetve ki is kapcsolható. A megvilágítás ereje jó, minden karakter jól kivehető és a táncoló színek szerelmesei is kellemesen csalódhatnak a Thock TKL fényjátékában.

LIV PLUS Wireless

A Liv Plus wireless egy kifejezetten izgalmas darab, hiszen még a wireless modellek mellé is viszonylag ritkán kapunk töltődokkolót, cserébe jóval drágább is, mint a két másik eszköz, melyek nagyjából 24-25 ezer forintba kerülnek, míg az egér 40 ezer Ft körül mozog. Míg a Razernek vannak ilyen dokkolós modelljei, a Logitech már kevésbé lelkesen pakol ilyet az egerei mellé, pedig nekik aztán szintén nem olcsók a prémium egereik.

Ehhez képest itt a LIV Plus ezért a pénzért egy egészen hívogató kis pakkot kínál nekünk, mely a magasabb árért cserébe ki is emelkedik a trióból. Ez egy szimmetrikus kialakítású, könnyített házas wireless modell. Bár ma már számos esetben találunk olyan darabokat, melyek a könnyebb össztömeget képesek voltak a ház szétlyuggatása nélkül elérni, esetünkben a 69 grammot a jó öreg szellőztetős megoldással sikerült összehozni.

Hagyományos gombokból 5-öt kapunk, ebből az egér bal oldalán találjuk a két kötelező extrát, tehát a balkezesekre sajnos ezúttal sem gondoltak. A kialakítása inkább a laposabbak közé tehető, nincsen látványosan megemelt pontja. Az én kis kezem szépen rásimult és a teljes tenyeremmel rá tudtam támaszkodni, de nálam a karomfogás amúgy sem működik. A DPI váltó gomb nem maradt le róla és szerencsére nem is az alján, hanem a szokásos helyén, a görgő mögött, a két gomb határán található.

Egy további kapcsoló azonban így is jutott az aljára, mivel nem csak 2.4 GHz-es kapcsolattal, de Bluetooth-szal is használható. Ez a tulajdonsága kifejezetten praktikussá és sokrétű megoldássá teszi, hiszen így akár okoseszközökhöz, TV-khez és egyéb rendszerekhez is csatlakoztatható, vagy akár csak egy laptophoz, ha az USB dongle pont otthon maradt.

A csúszásért az egér elején és hátulján elhelyezett teflontalpak felelnek és szerintem kifogástalanul teszik a dolgukat, billegést vagy instabilitást nem tapasztaltam, ráadásul egy tartalék szettet is van a dobozában. Igazából itt derül ki, hogy hiába nem néz ki rosszul a LIV PLus, mégis az alsó fertálya a legizgalmasabb. A szenzor mellett ugyanis itt található a két mágneses töltőpont, amivel a dokkolóra ültethető.

De ha már dokkoló, a doboz kartonágyában külön csomagolva találjuk, míg a belső kartont felemelve egy további dobozkában a hozzá tartozó vezetéket. A kábel kifejezetten kellemes meglepetés, elképesztően rugalmas és szintén szövetharisnyával vonták be. Nem kizárt, hogy egy vezetékes billentyűzet esetében a merevebb kábel jobb megoldás, de azon túl, hogy azt nem fogjuk csuklóból rángatni, nem értem, hogy miért ne kaphatna az is ilyen igényes csatlakozást. Bár az egeret is használhatjuk a mellékelt kábellel, vélhetően a többség számára csak a dokkoló ellátására szolgál majd.

A vezeték szintén USB-A-val kezdődik és Type-C-ben végződik, utóbbin műanyag villákkal. Ez egyfelől stabilizálja a csatlakozást, másfelől meggátolja, hogy a vezetéket bármilyen más célra is használjuk, mint a Liv PLUS vagy a dokkolójának csatlakoztatása. Fordítva természetesen működik a dolog, tehát a két eszköz szinte bármilyen USB-C-s kábellel működésre bírható.

Az egérhez alapvetően egy sima, USB-A-s vevőegység is tartozik, mely eredetileg a dokkoló elején látható csatlakozóból kandikál ki. Igazából nem sok okunk van máshogy használni, mivel a dokkoló nélküle csak töltőként funkcionálna és felesleges is lenne két USB csatlakozót használni egy helyett. Másrészt az egérben a dongle-nek sajnos nem biztosítottak zsebet, szóval jobb, ha a méretesebb és nehezebben elveszthető dokkolóval együtt használjuk, úgy biztosan nem kallódik el utazáskor sem.

Érdekesség, hogy egy fizikai kapcsoló a dokkoló aljára is került és milyen szerencse, hogy került, ugyanis kizárólag itt módosíthatjuk az alsó szegélyén körbeszaladó LED füzér világítási módjait. Alapból szivárványszínű program járt körtáncot azasztalomon, de a gomb lenyomásával válthatunk az összesen 11 megvilágítási mód között. Kikapcsolni azonban nem lehet, illetve valamiért a mellékelt szoftver sem kínál fel semmilyen módosítási lehetőséget, szóval, ha valakit zavarna a dokkoló fénye, mégis ki kell húznia a vezetéket.

A ló másik oldala

Megszokhattuk, hogy a PC-s perifériák jó részéhez valamilyen keretszoftver vagy segédalkalmazás is jár, hiszen az adott termék képességeit elő kell csalogatni valahogy, legyen szó világítási módokról, a gombok funkcióiról vagy egyedi felhasználói profilokról. A kritika itt általában az lehet, hogy mennyire átlátható, mutatós és felhasználóbarát egy ilyen program, esetleg meg lehet említeni, ha indokolatlanul sok helyet foglal vagy túl mélyre ássa magát az operációs rendszerbe. Ám mielőtt ezekre rátérnék, felteszem a kérdést, hogy mégis miért kellett mind a három termékhez külön alkalmazást telepítenem?

Az ENDORFY weboldalán mindhárom termékhez saját szoftver elérhető, amit én teljes mértékben indokolatlannak tartok. Ha beállítom a telepítés végén felkínált lehetőséget, akkor minden rendszerindításkor három külön ENDORFY szoftver fut majd a háttérben és vigyorog a tálcán, ahelyett, hogy egyetlen átgondolt keretalkalmazásból válogathatnék a gyártó termékei között, mint mondjuk a SteelSeries esetében. Hasonlót mondjuk a Logitech esetében is tapasztaltam, ott pl. a munkára szánt, egyedi jellemzőkkel és funkciókkal bíró egerüknek saját appot csináltak, míg a gamer perifériákhoz egy másikat kell leszedni, de az legalább több típust is képes volt egyszerre kezelni és jól átlátható volt.

Az egérhez és a fejhallgatóhoz egy 15 és egy 20 MB-os adatcsomagot, míg a billentyűzethez egy 140 MB-os programot kapunk, de előbb ki kell csomagolni a tömörített telepítőket, mielőtt megkezdődhet a tényleges installáció. Összességében azt mondhatom el róluk, hogy funkciók szintjén teljesen rendben vannak, lényegében minden gyárilag beépített képességhez hozzáférhetünk velük Legyen szó makrókról a Thock és a LIV Plus esetében, vagy a hangszínszabályzóról és a térhatás finomhangolásáról a Viro Plus háza táján.

Ami viszont a UI dizájnt illeti, csak tetézi azt az enyhe esetlenséget, amit az SPC Gear ismeretében éreztem az ENDORFY-s dobozok láttán: a szoftverek mindegyike kissé fapadosnak érződik és nehéz kiigazodni rajtuk. A dizájn egységesen ronda, mintha nem akartak volna túl sok óradíjat fizetni a grafikusoknak, akik a menüpontokat, a feliratokat és a gombokat tervezték. Na, persze azért annyira nem vészes a helyzet, de láttam már szebbet és ízlésesebbet, illetve olyat, ami jobban vezeti a tekintetet. A kidolgozatlan stílus ellenére viszont legalább jól működtek és végül is ez a lényeg, de remélem még csiszolnak rajta.

Mondjuk az, hogy miért más-más méretű, illetve felbontású mindhárom ablak és hogy miért nem lehet egyiket sem teljes képernyős módba kapcsolni vagy átméretezni, azt inkább nem is firtatom. A gyártó itt egy kék, szürke és fekete kombinációt választott, a háttérben pedig felfedezhető egy sor geometriai forma, ami hasonlít a termékeken szereplő mintákra, ugyanakkor el is tér azoktól. Egyes funkciók gombjai inaktív állapotukban kissé nehezen kivehetők, halványak, tompák és/vagy alig olvashatók, szóval néhány átfogó frissítést én biztosan eszközölnék. De ezzel együtt leginkább egy tető alá hozhatnák a teljes termékpalettát és akkor ezt a részt is örömmel megdicsérem majd.

Tapasztalatok

Egy valami mindhárom termékről elmondható, az pedig az, hogy nem kellett csalódnom bennük azért az összegért, amit elkérnek értük. Nekem talán a fejhallgató volt az a csomagból, amit nem találtam kifejezetten vonzónak. Az utóbbi években több különböző terméket is kipróbálhattam és a Viro Plus USB nem verte le a lécet. A legutóbb kipróbált EPOS H6PRO pehelykönnyű viselete után ez kifejezetten érezhetően nyomta a fejemet és bár nem szól kifejezetten rosszul, azért oda sem voltam érte. Amit meg kell hagyni, hogy az alapvetően lapos, kiegyensúlyozott megszólalása szimpatikus, főleg a szoftverrel előcsalható hangszínszabályzó ismeretében, mellyel 5 sávot kapunk a frekvenciatartományokkal tilitolizásra.

Mentségére szóljon, hogy amit zenével nem teljesít, azt játékok alatt megfelelően képes ellensúlyozni. Counter-Strike és PUBG alatt nem volt panaszom rá, a sztereó hangzása ellenére is tökéletesen meg tudtam állapítani, hogy honnan érkeznek a hangok, akár lépésről, akár lövésről vagy robbanásról volt szó. Amit ebben az esetben is hanyagolnék az a 3D hangzás, illetve a virtuális 7.1. Bár utóbbihoz a szoftverben egy meglepően részletes, pozicionálást megengedő menüpont tartozik, én valahogy továbbra sem vagyok meggyőzve erről a funkcióról, ami sokszor a drágább termékeknél is inkább hangzatos extra, mint maradéktalanul élvezhető funkció.

A billentyűzet kifejezetten kellemes gépelési élményt, villámgyors érzékelést és közepesen irritáló, fémes csattogást prezentált. Minden bizonnyal vannak nehezebb, strapabíróbb vagy szebb hangzású megoldások. Ugyanakkor ezért az árért az ENDORFY piros kapcsolókkal szerelt vezetékes megoldása kifejezetten korrekt ajánlat bármely játékosnak, aki átlovagolna a sima membrános billentyűzetekről.

A nevetségesen magas 32000 DPI nyilván itt is túlzás, de ezt leszámítva a szenzor tökéletes precizitást és gyors reakcióidőt mutatott, az üzemideje pedig a dokkolóval együtt egyszerűen több, mint bőséges. A megvilágítási módok itt már kikapcsolhatók és még a DPI értékeket visszajelző görgő fénye is állítható, hogy passzoljon az egér saját fényéhez. A fogása kényelmes, a talpa jól siklik és bár a kattintások hangja talán nem a legfinomabb, összességében szuper vételnek tűnik. Ezt is sajnáltam a legjobban, amiért vissza kell adnom.

Kell ez nekem?

Az ENDORFY az alapvető szellemiségét tekintve továbbra is hozza mindazt, amit korábban a SilentiumPC, illetve az SPC Gear képviselt. Kis európai cégként kifejezetten üde színfolt a piacon és nem véletlenül nem beszélek múlt időben. Dizájnváltás ide vagy oda, ha az itt látható termékek ugyanolyan tartósnak és megbízhatónak bizonyulnak, mint az elődeik, akkor minden vásárló bátran dönthet mellettük, akár ismerte a vállalat munkásságát, akár most először keres olyan jól árazott kompromisszumot, amivel hosszú távon is jól járhat.

Az egyetlen kakukktojás számomra talán a Viro PLUS USB volt, mely igazából teljesen rendben van, de egyszerűen túl nagy a választék ilyen eszközökből, hogy egy ezredik HyperX Cloud replikával le tudjanak nyűgözni. Nyilván számos egeret, billentyűzetet és fejhallgatót találunk hasonló áron különböző gyártóktól, de valahogy nem lettem meggyőzve arról, hogy a sok közül pont erre a fejhallgatóra van szükségem. Nem elég kényelmes és nem szól annyira jól, hogy szükség esetén ne spóroljak még össze pár extra ezrest, vagy öljek több időt a kutakodásba egy szimpatikusabb darabért. Kompetitív játékhoz azért még jó választás lehet, a lépések és más események irányát a Viro is pontosan adta át.

Összességében az ár-érték arányért járó díjat örömmel adom át nekik és tudom őket ajánlani mindazoknak, akiknek alapvetően szimpatikus a vállalat hozzáállása, miszerint a spórolni vágyóknak egy megbízható belépő szintet, illetve korrekt középkategóriát nyújtanak. Az ENDORFY általam kipróbált eszközök szépen átlépik a bóvli kategóriát és a kegyetlen piaci versenyben olykor még többet is adnak, mint ami az árkategóriától megszokott. Gondoljunk csak a dokkolóra, amivel a kellemes fogású és preciz wireless egerünk mellé már csak egy kávét kérhetünk. Pont annyi munka és odaadás van ezekben a termékekben, amik egy kezdő vagy haladó játékosnak hosszú éveken át tartó szórakozást és időállóságot biztosítanak, míg megszületik az igény egy fokkal költségesebb felszerelésre.