A DJI vitán felül piacvezető a dróngyártók között, hiszen ami a lakossági felhasználókat és hobbi drónrajongókat illeti, a kínai vállalat 90% fölötti globális részesedéssel bír, de az ipari szegmenst vizsgálva is bőven 50% fölött járnak, tehát minden tekintetben megkerülhetetlen szereplőnek számítanak. Nem is csoda, ha új termékeik bemutatását nagy érdeklődés övezi, kiemelt figyelemmel a belépő kategórián, melyben a felhasználók izgatottan várják a fejlesztéseket és újításokat.

A gyártó ökoszisztémája ezen a terepen szinte verhetetlen, hiszen a DJI a stabil jelátvitel, a megbízható szoftver és a prémium kameraminőség szimbóluma, nem megfeledkezve a házi fejlesztésű kamerastabilizátor (gimbal) technológiájukról, mellyel szintén magasra helyezik a lécet az iparági versenytársaknak. Kamerás drónjaik tehát a belépő szinten is kifejezetten megbízható és minőségi termékek, melyekkel a többi gyártó nem igazán tud versenyre kelni.

Erre az úgynevezett belépő szintre landolt legújabb Lito termékcsaládjuk, melynek tagjai lényegében a korábbi Mini szériától hivatottak átvenni a fáklyát. Ezek az úgymond "megfizethető minőségre" vágyó érdeklődők számára izgalmasak, továbbra is az EU-barát, 249 grammos kategóriában. Az abszolút kezdőmodell a Lito 1, míg nálam a valamivel jobban felszerelt Lito X1  - annak is a bővített csomagja - járt, mely némileg jobb kamerás képességekkel és funkciókkal, beépített belső memóriával, illetve az abszolút különlegességnek számító LiDAR lézeres szenzorral felvértezve várta az első bevetését, összesen 279 991 Ft-ért.

Csomagolás és tartozékok

Fontos az elsők között leszögezni, hogy a DJI jó szokásához híven ezúttal is többféle kiszerelésben, eltérő tartalmú és árú csomagokban forgalmazza az új drónokat. Ez a minimális tartozékokra szorítkozó alapkiadás mellett nem csak kettő, de egyenesen háromféle Fly More Combo változatot jelent, ugyanis létezik egy Plus csomag is. A sima FMC-k között lényegében a távirányító a különbség, tehát az olcsóbb Combo az alapcsomagban is megtalálható, kijelző nélküli DJI RC-N3 vezérlőt tartalmazza, melyhez okostelefon szükséges. Nálam azonban az egyel fullosabb pakk járt, melyben a beépített kijelzős DJI RC 2 kontroller volt megtalálható.

A DJI alapvetően prémium termékeket kínál, ehhez pedig egy kellemesen letisztult dizájn jár, legalábbis a csomagolás terén következetesen a fehér dobozt és a visszafogott, de határozott stílusú külsőségeket láthatjuk. A masszív karton  doboz elő- és hátlapja kiváló képet fest a termékről és a fontosabb kiegészítőkről, míg az egyik oldalán jut hely a lényeges specifikációknak is.

Fly More Combo lévén a felnyitást követően természetesen a továbbra is kiváló vállpántos hordtáska köszöntött. Ez kívül egészen vastag, ruganyosabb műbőrre emlékeztető anyaggal, illetve alaposan kibélelt belső térrel került kivitelezésre, melyben szorosan, de szépen elszeparálva foglalnak helyet a készlet tagjai. Ez egyfelől az összehajtogatott drónt, továbbá a távirányítót, illetve az összesen három akkumulátor töltésére alkalmas dokkolót jelenti, és itt még nem ér véget a lista.

A töltőben csak kettő darab akkut találtam, mivel a harmadik természetesen az elsődleges rendeltetési helyén, az X1 gyomrában várt használatra készen. A HUB amúgy kifejezetten okos kis szerkezet! Amint áramforrásra dugjuk, ellenőrzi a telepek töltöttségi szintjét és a legmagasabb töltöttségi szintű darabnál kezdi a töltést, hogy mihamarabb menetkészek lehessünk. Nem mellesleg továbbra is van powerbank funkció, így az okostelefont vagy a távirányítót a terepen is tudjuk tölteni.

A hub képes a lemerülőben lévő akksik maradék energiáját átcsatornázni egyetlen akkumulátorba, a hátsó gomb lenyomásával, szóval úgy tűnik, hogy ezúttal is érdemes a bővített csomagba fektetni. Az akkuk amúgy beépített önvédelmi funkcióval is bírnak, így gondoskodva azok hosszú, akár 3-5 éves élettartamáról. A lényeg, hogy amennyiben 9 napig nem használjuk őket, szépen lemerítik magukat a hosszútávú tároláshoz ideális 50-60% környékére.

Végül pedig ne felejtsük el, hogy a válltáska rejtett zsebeiben további, apró extrák is megtalálhatók, úgymint hat pár tartalék propeller azok számára, akik szegélynyírásra is használnák, illetve a cseréjükhöz szükséges csavarok és csavarhúzó. Egyedül adat- és töltőkábel nem volt a csomagban, de ezt talán elnézhetjük a gyártónak.

Dizájn és tulajdonságok

A DJI láthatóan nagyot szeretne dobbantani a Lito szériával, azon belül is az X1 modellel, mely kategóriáját már-már meghazudtoló megjelenést, illetve felépítést kapott. A gyártó eddig is jól ötvözte a könnyedséget a strapabíró szerkezettel (speciális, szénszál-erősítésű polimer), de ezúttal még a formavilág is mintha megnyerőbb és agresszívebb lenne az elődöknél. Mindezt ráadásul egy "ultrakompakt", összehajtható formában teszi, ami rendkívül tetszetős, játékos megoldás, ugyanakkor a propellerek így beépített védelmet, fedőkereteket nem kaphattak.

Az alsó szárnyakat és egyben támaszokat előre, a felső karokat oldalra tolva lehet a helyükre hajtogatni. A kamera természetesen elöl található, lepattintható lencsevédővel, mely először kissé trükkösnek érződött, de ha ráérzünk a mechanikára, már nem is lesz olyan nehéz leszedni. Az orr-rész amúgy áramvonalasabb, mint a korábbi Mini 3 vagy Mini 2 modelleké, ami segíti abban, hogy a 36, illetve 52 perces brutális repülési időt elérje, köszönhetően a kisebb légellenállásnak.

De ha már kamera, a gimbal erősebb felfüggesztést kapott, ami egyértelműen minőségi ugrás egy komolyabb, érettebb belépőszint felé, de ez elmondható a tengelyekről és zsanérokról is, melyek fémmel lettek megerősítve. Ám ezt a  minőségben tetten érhető törekvést mégis az előlapba épített LiDAR húzza alá egyértelműen. A termék tehát nem kizárólag az alsó és felső érzékelőket kapta meg, de a lézeres szenzort is, így nem csak az útjába kerülő objektumokat fedezi fel időben, de sötétben is képes feltérképezni a terepet és biztonságosan visszatérni a kiindulópontra.

Előrelépés történt a szélállóságban is, a megújult vázgeometria és a hatékonyabb motorok együtt Level 5-ös szélállóságot biztosítanak számára. Ez azt jelenti, hogy akár 38 km/h-s széllel is képes dacolni, nagyobb stabilitást biztosítva a videófelvételek számára. Ezzel együtt is érdemes odafigyelni rá, ha erősen szelesre vált az idő, figyeljünk rá, hogy ne menjünk vele túl messzire és túl magasra, már ha épségben szeretnénk viszont látni a gépünket.

Fejlődött a hűtés is, a DJI ugyanis áttervezte a passzív hűtőcsatornákat, ami kifejezetten hasznos, hiszen ezek az apróságok hajlamosak lehetnek a túlmelegedésre, különösen ha nyáron nyüstöljük őket. A gép hasán és az orr-részen lévő légbeömlők úgy lettek kialakítva, hogy a motorok által keltett légörvények álló helyzetben is átnyomják a levegőt a belső áramkörökön, de még a 42 GB-os belső memórián is, drasztikusan csökkentve a túlmelegedés kockázatát. Megjegyzem, nálam túlmelegedésre vonatkozó jelzést egyszer sem adott, a működése mindvégig zavartalan volt.

A Lito X1 legyik, ha nem a legnagyobb fegyverténye a kamerája. Az 1/1.3 hüvelykes CMOS szenzor és a f/1.7 rekesz kellően nagy felületen gyűjti a fényt ahhoz, hogy több korábbi, belépő kategóriás drónt lepipáljon, így nem csak tűző napsütésben, de alkonyatkor, félhomályos időben is sokkal jobb végeredményt képes elérni. Naplementekor, szürkületben, vagy esti városi fényeknél a Lito X1 jóval kisebb zajszint mellett is egészen részletgazdag képeket produkált.

Természetesen a 4K már nem lehet kérdés, napjainkban egy sima 1080p-s rögzítéssel már nehezen lehetne igazán kívánatossá tenni. Bár a normál videókat legfeljebb 4K/60 fps-sel rögzíti, képes a másodpercenkénti 100 képkockás sebességre is ezen a felbontáson, amivel gyönyörű, mozi hatású lassított felvételek (Slow-Motion) készülhetnek, például csobbanó vízről vagy sportolásról, de az égbolton vonuló felhőkről is hangulatos anyagokat rögzíthetünk.

Tartalomgyártók számára külön jó hír a 10-bites D-Log M színprofil bevezetése. A normál 8-bites (16,7 millió szín) felvételhez képest a 10-bites profil több mint 1 milliárd színt rögzít. A kép nyers formában ugyan kicsit fakónak tűnik, de a videós utómunka (színkezelés) során olyan részleteket lehet előcsalogatni az árnyékokból és a túlvilágított égboltból, ami korábban ebben a kategóriában mondjuk úgy, hogy nem volt jellemző.

Kezdő lépések

Alapvetően azzal kezdeném, hogy a szokás szerint milyen nagyszerű szoftveres támogatásban volt részem, ám ezúttal egy aprócska homokszem került a gépezetbe. Míg a drón irányítása és felügyelete a mellékelt távvezérlővel hibátlan volt, addig a mobilomhoz való csatlakozás nem igazán sikerült. Még szerencse, hogy a kontroller kijelzőjén pontosan azt a képet és azokat az adatokat láthattam, amit amúgy a telefonon is megkapnék a Fly alkalmazástól.

A probléma mindössze annyi volt, hogy a telefonomat kizárólag adatmozgatás céljából engedte csatlakozni, kameraképet nem volt hajlandó továbbítani. Ennek oka meglehetősen prózai volt, ugyanis az app hiányolta az RC-N3 vezérlőt, illetve azt, hogy a telefonom nem csatlakozik hozzá vezetékesen. Akárhogy próbálkoztam, a kép tükrözése ennek hiányában nem volt megoldható, így képernyőmentések sem készültek.

Ezt leszámítva továbbra is állítom, hogy a drónjaik szoftveres lelke a jól ismert DJI Fly applikáció, amely letisztult, minimalista felületével szinte teljesen leveszi a repülés stresszét a kezdők válláról. Az alkalmazás egyszerre működhet élő monitorként, professzionális kameravezérlő pultként és egy automatizált vágóstúdióként. Ahogy az RC 2 kijelzője, úgy az app is valós időben mutatja a légtérkorlátozásokat (GEO Zones), és ha túl erős széllel vagy tiltott zónával találkozik, azonnal figyelmeztet.

Bár a DJI szigorú repülésbiztonsági szoftvere miatt néha bürokratikus folyamat engedélyt kérni egy-egy határesetnek számító zónában, a kezdők számára ez a rendszer egy digitális védőhálót jelent, ami szinte lehetetlenné teszi a gép elhagyását vagy összetörését. A félősök tehát nyugodtan bízzák magukat a DJI-ra, alapbeállítás szerint majdhogynem semmit sem ronthatunk el, a drónunk pedig szépen hazaindul, ha az energiaszintje kritikus szintre csökken.

Beüzemelés

A beüzemelés szokás szerint meglehetősen egyszerű, köszönhetően a  változatlanul felhasználóbarát megközelítésnek. Első lépésként hajtsd ki a drón karjait (mindig az elsőket először, csak aztán az alsókat), és távolítsd el a kamerát védő műanyag gimbal-zárat. Ha még nem lenne a helyén, csúsztasd a helyére a feltöltött akkumulátort.

Ha a Fly More Combo beépített kijelzős DJI RC 2 távirányítóját használod, csak csavard be a joystick karokat, melyek a hátoldali mélyedésekben találhatók. Ha az alapkiadásod van, akkor pedig csatlakoztasd a telefonodat a távirányítóhoz a gyári kábellel, és indítsd el a DJI Fly alkalmazást.

A párosításhoz egyszer röviden, majd egyszer hosszan kell megnyomni a távirányító és a drón bekapcsológombjait. A sikeres ritmust a lenyomva tartáskor sorban felvillanó LED-ek, majd felvillanó kijelző, illetve a drón saját jelzőfényei is visszaigazolják. A két eszköz másodpercek alatt automatikusan egymásra talál.

Az első bekapcsoláskor az applikáció végigvezet a DJI-fiókod összekapcsolásán és a drón aktiválásán. Ha a rendszer kötelező firmware-frissítést jelez, azt mindenképpen érdemes Wi-Fi-n keresztül letölteni a maximális stabilitás érdekében, de saját magunk és a drónunk érdekében inkább csak akkor essünk neki, ha a gép és a vezérlő akkumulátorai is fel vannak töltve.

Ha a szoftver kéri, forgasd körbe a drónt a tengelye körül az iránytű kalibrálásához (Compass Calibration). Miután a gép megtalálta a biztonságos GPS-kapcsolatot (ezt a Home Point frissítéséről szóló hangjelzés erősíti meg), a kijelző bal szélén lévő „Felszállás” ikon hosszú megnyomásával kezdeményezhetjük a felszállást. Amint a Lito X1 a magasba emelkedett, stabilan egy helyben lebegve várja a további parancsokat.

Benyomások

A Lito X1 kifejezetten kellemes pillanatokat okozott számomra. A tárgy- és célszemélykövető mód szuperül működik, sőt, még este is megy neki, ha legalább mesterséges fényről gondoskodunk. Ez pedig pontosan az, amire egy kezdő drónpilótának hatalmas szüksége lehet, ám néhány éve még aligha kaphatta meg a belépő szintű termékektől. A beállítások között szinte minden funkció finomhangolható valamelyest, így az abszolút kezdők és a gyakorlott felhasználók is megtalálják azt az összeállítást, amivel megkapják a szükséges biztonságérzetet, vagy épp a kellő szabadságot.

A LiDAR valóban ügyesen dolgozik, ha bátran kiengedjük a gépet a sötétbe, képes visszatalálni a kilövési pontra. Olykor a kiindulópontot hajlamos volt kissé elmérni a visszatéréskor, illetve olyan is volt, hogy automatikus landoláskor megzavarták a túl közeli ágak, amelyeket nem tudott kikerülni, inkább rám bízta a döntést, illetve a korrekciót. Ez persze kellően nyílt terepen nem okozhat különösebb gondot és a sűrű növényzettel övezett ösvényhez képest korrektül boldogult.

Az eredeti 8K-s képeket a rendszer nem engedte feltölteni, illetve egyenként 15-20 MB-ot foglaltak.

A sportmódban elérhető 60 km/h körüli csúcssebesség egy ilyen apróságtól egészen lenyűgöző, a kezdők pedig imádni fogják a fantasztikus magaslati felvételeket, vagy azt, hogy milyen megközelíthetetlen pontokra juttathatnak repülő kamerát, ahol 4K-s felvételeket készíthetnek. A széllel szemben is ügyesen ellenállt, miközben a gimbal természetesen hibátlanul kompenzált, a rendszer pedig kifejezetten szeret sipákolni, ha a szélerősséget túl erősnek érzi, ilyenkor gyári beállítás szerint azonnali visszatérést is javasolt.

A kontroller reakcióideje szinte hibátlan, ekkora távolságból ilyen precíz irányítást élvezni még mindig lenyűgöző, pedig már volt szerencsém DJI termékekhez. A Lito X1 – a gyártó többi komolyabb drónjához hasonlóan – három különböző repülési móddal rendelkezik. Ezek a távirányító közepén található fizikai kapcsolóval (vagy a kijelzőn) bármikor, akár repülés közben is átválthatók.

A leglassabb a Cine mód, kb. 12-18 km/h-s csúcssebességgel, melyet kifejezetten a lágyabb mozdulatokra, óvatosabb fékezésre hangoltak a filmszerűbb felvételekért. A Normal viszont akár 43 km/h-s száguldást is lehetővé tesz, itt a drón fürgén reagál, de még kezelhető marad. Az omnidirekcionális akadályérzékelő rendszer és az elülső LiDAR szkenner ebben a módban (valamint a Cine módban) működik 100%-os hatékonysággal. Ha a gép akadályt észlel, időben le tud fékezni előtte.

Végül pedig ott a Sport mód, ahol a motorok maximális ereje felszabadítható, itt akár 65 km/h-s sebesség is elérhető. Agresszív gyorsulás, merész manőverek és azonnali reakció jellemzi, ám ez összességében inkább a gyakorlott és magabiztos pilótáknak ajánlott. Én magamat nem tartom annak és nem is szerettem volna kifizetni egy összetört drónt, így utóbbival csak nagyon óvatosan próbálkoztam.

Ez a háromlépcsős rendszer teszi a Lito X1-et szuper családi/hobbieszközzé. Ugyanaz a drón, ami Cine módban egy békésen lebegő, szinte elronthatatlan repülő kamera, Sport módba kapcsolva egy széllel dacoló, megdöbbentően gyors és agilis géppé változik a haladóbb pilóták kezében. Próbálkozhat vele a család minden tagja, persze csak akkor, ha a drón tulajdonosa hajlandó átengedni az irányítást.

A nagyméretű, 1/1,3 hüvelykes szenzor miatt a kameraház fizikailag nagyobb és nehezebb, mint a Lito 1-é. Ennek megtartására a DJI egy megerősített, kétoldali bölcsős gimbal-felfüggesztést alkalmaz. Egyes korábbi modelleknél a kamerát egyetlen vékony, aszimmetrikus, oldalról benyúló kar tartotta (ún. egykaros felfüggesztés). Ha a drón keményebben landolt a fűben, vagy egy ág megütötte, ez a vékony kar könnyedén eltörhetett vagy elgörbülhetett, amiről talán mondanom sem kell, hogy drága szervizelést vont maga után.

Egy rosszul sikerült felvételből kivágott kellemes tájrészlet.

Lito X1 ezzel szemben egy szimmetrikus, megerősített, kétoldali U-alakú bölcsős felfüggesztést kapott. Tehát a kameraházat mindkét oldaláról masszív mechanikai karok fogják közre és támasztják meg, ami drasztikusan növeli a fizikai túlélési esélyeket egy esetleges ütközésnél vagy durvább leszállásnál, mivel a becsapódási energiát a váz két irányba osztja el. Ráadásul a zártabb szerkezet miatt a felszálláskor felverődő por, homok vagy fűszálak sokkal nehezebben jutnak be a finom motorokhoz, így a gimbal nem kifejezetten hajlamos a megszorulásra.

Egy valami azért mégiscsak hiányzik, a DJI Lito X1-nek valóban NINCS fizikai, 90 fokban elforduló gimbal-mechanikája. Ezt a funkciót a DJI megőrizte a drágább, prémium kategóriás Pro modellek (példából a Mini 4 Pro és Mini 5 Pro) exkluzív kiváltságának. Ehelyett a "függőleges mód" (Vertical Mode) nem hardveres, hanem egy intelligens szoftveres vágás (crop). A kamera marad vízszintes állásban, a szoftver pedig egyszerűen kivágja a vízszintes 4K-s kép közepét egy 9:16-os függőleges sablonba. Ez a 2.7K-s szoftveres vágás talán nem az igazi, ugyanakkor TikTok vagy más mobilos platformokon ez is bőven elegendő lesz és talán nem szükséges miattuk sokkal profibb drónt vásárolni.

Kiváló videó és fotó?

Az X1 nemcsak a standard 12 megapixeles képekre képes, hanem egy pixel-összevonási technológiával 48 megapixeles (8K felbontású) fotókat is lőhetünk vele. A benyomásaim alapján ez nappal, jó fényviszonyok között egészen megnyerő eredményeket hozott. A tájképekbe belenagyítva is megmaradnak a fák levelei vagy a távoli házak tetőcserepei, de persze azért csodát itt sem érdemes várni, mindenesetre színekben és részletekben gazdag fotók születtek.

A hétköznapi videófelvételek tűélesek, a DJI képfeldolgozó algoritmusa pedig gyönyörűen, mégsem túlszaturáltan kezeli a színeket (például a növényzet zöldjét vagy az ég kékjét). AZt is érdemes megemlíteni, hogy korábban hasonló pénzért legfeljebb Full HD-ban készíthettünk lassított felvételeket, ám itt már 4K-ban is négyszeres lassítás érhető el.

Üzemidő

A gyártó 36 perces maximális üzemidőt ígér egy 100%-ra töltött akkumulátorral, amit majdhogynem teljesít is a Lito X1. Attól függően, hogy milyen erősen hajtjuk a motort és milyen vad széllel kell megküzdenie a drónnak, a nagyjából 25-30 perc körüli üzemidő szinte bármikor reális volt.

Kell ez nekem?

Az a helyzet, hogy a DJI az év egyik meglepetését szállította a Lito X1 képében, mely nem sokkal drágább a sima Lito 1-nél, ám egyértelműen jobb vétel azok számára, akik igényes kezdő gépüket keresik. Ebben a kategóriában rendkívül erős specifikációkkal bír, hiszen immár van LiDAR, 10-bites D-Log M profil, 4K/100 fps lassítás, 42 GB belső memória, szuper üzemidő és okos töltő HUB, illetve az áramvonalas külső sem csak a szemnek kedvez, de a menettulajdonságoknak is.

Azt sem tudom hirtelen hová osszam a díjakat, hiszen a magasabb kategóriákból átemelt technológiák komolyabban vehető megjelenéssel, hatékony hűtéssel, ellenálló burkolattal és a kulcsfontosságú pontokon megerősített mechanikai elemekkel társulnak, kiemelve a gimbalt, mely hosszú távon különösen jót tesz ennek a minőségi hobbidrónnak. Mindezt 249 grammos határértéken belül? Részemről mehet a dizájndíj is.

Az a helyzet, hogy ez egy kifejezetten igényes, megbízhatóan teljesítő belépőmodell lett, ami kezdő vásárlók számára a tulajdonságok és képességek meglepően tetszetős listáját szállítja, bár ezúttal is igaz, hogy az értékelhető felhasználói élményhez továbbra is nélkülözhetetlennek érződik a jóval költségesebb Fly More Combo, illetve legalább a töltő HUB és az extra akkuk beszerzése. Emiatt az ár/érték arányról éppen csak egy töredékkel csúszik le, de az igényes első gépre vágyók számára ezzel együtt is abszolút és örömmel ajánlható.