I. oldal

1993. november 12. Ekkor alakult az Ultimate Fighting Championship szövetség, vagyis az amerikai vegyes harcművészeti sportliga, mely máig tömöríti a világ legjobb, legkeményebb harcosait. Az MMA stílus jegyében a UFC a végletekig kitolja a határokat, a résztvevők keverhetik az ökölvívás, a jiu jitsu, a pankráció, a birkózás, és a kickbox minden elemét, az oktogonon belül pedig gyakorlatilag minden megengedett, ami nem vezet azonnali halálhoz. A csaták során így nem ritka a csonttörés, az izomszakadás és az agyrázkódás sem, minden menet vérre megy, nincsen helye a kegyelemnek vagy a finomkodásnak. Hiszen ez üzlet. A UFC egy showműsor, mely milliókat ültet le a fizetős kábeltelevíziók elé Amerikától kezdve Európán, majd a Közel-Keleten át, égészen Ausztráliáig.

A jogokat birtokló Zuffa LLC három évvel ezelőtt döntött úgy, hogy videojáték formájában a nappalinkba is elhozza a UFC összecsapásokat. A THQ kapta meg a lehetőséget, hogy létrehozza a játékot, így a japán Yuke’s Future Media Creators csapattal karöltve tavaly májusban már le is szállította nekünk az első, Undisputed névre keresztelt játékot, benne a valaha volt legnagyobb csatákkal. A Playstation 3-ra és Xbox 360-ra megjelent bevezető epizód teljes siker lett, a világsajtóban mindenhol 8 pont felett értékelték, sőt még az Electronic Arts is nekiállt elkészíteni a saját MMA játékát. A konkurencia idén szeptemberben már meg is mutatja magát, előbb azonban itt van még a UFC 2010 Undisputed, mely nem csak, hogy minden részletében hozza az előd színvonalát, de könnyedén túl is szárnyalja azt. A sorozat tehát sínre került, nagy esélye van rá, hogy egy évente megjelenő szériává érjen ki, mi pedig most azt mondjuk, hogy aki tavaly valamiért nem próbálta ki a játékot, az idén már mindenképpen tegye meg, hiszen nem mindennapi élményben lesz része!

Az idei rész nagyobb lendületet ad az harcoknak, ütősebb a rendezés, a feszültséggel teli zenének köszönhetően pedig már a meccsek előtt vizesre izzadjuk a pólónkat, azon izgulva, hogy mit fogunk látni. A UFC 2010 Undisputed összesen több mint 100 sportolót vonultat fel, súly szerint öt kategóriára osztva, melyekkel aztán hét játékmódban verhetjük pépesre egymást. De nem csak a szerződéses nehézfiúknak van létjogosultsága a ringbe lépni, a beépített Create a Fighter karakterkészítőnek köszönhetően akár mi magunk is megalkothatjuk a saját izompacsirtánkat. Egy gyors arcszobrászkodás, rövid alakformálás (de nem Rékával), némi beállítás, és már indulhat is a Career mód, melynek a célja mi más is lehetne, mint az, hogy megmászva a szövetség ranglétráját, hazavigyünk a bajnoki övet!

II. oldal

A személyes életpályánk egyengetésén kívül persze vannak más, olykor kevésbé, máskor sokkal inkább szórakoztató módok is. Az Exhibition a gyors meccsek otthona, csak ki kell választani a harcosokat, az arénát ás a nehézségi szintet és már indulhat is a bunyó, mellőzve minden felesleges körítést és mellébeszélést. A Title mód ennél egy kicsit komolyabb, itt már 8, 10 vagy 12 forduló vár ránk, a meccseket egymás után kell lenyomnunk, a jutalmunk pedig a sportszövetség aranyérme, és persze a lehetőség, hogy a Title Defense-ben megvédhessük az eredményünket. Utóbbi nagyon izgalmas, hiszen míg a díj megszerzésénél egy meccset többször is újrakezdhettünk, addig itt egy tucat mérkőzést kell túlélni, és ha kiütnek, akkor kezdhetünk mindet elölről. A klasszikus, egyenes kieséses bajnokságok kedvelőinek ott van még a Tournament mód, melyben 4, 8 illetve 16 harcos küzd meg egymással, míg a tévéközvetítések rajongói az Eventben érezhetik jól magukat, ahol egy teljes UFC este megy le, interjúkkal, fogadásokkal, és mindennel együtt, amit ilyenkor csak el lehet képzelni. Végül, de nem utolsó sorban érdekes még az Ultimate Fights is, melyben klasszikus UFC meccseket nyomhatunk le, továbbá archív felvételeken átélhetjük azt, hogy mindezek hogyan mutattak a valóságban. Eszméletlen!

A harcokat színesebbé teszi, hogy a hagyományos box, mma, japán, brazil és a többi, UFC-ben alkalmazott technikákon kívül még bemutatkoznak a karate, a kötöttfogású birkózás, és az orosz sambo képviselői is, nem kevés izgalmat hozva ezzel a ketrecen belülre. Az új stílusok pedig egyben új irányítást is hoztak, s noha az alap kiosztásként megmaradt az X és az Y az ütésnek, az A és B gomb pedig a rúgásnak, a földön immáron a ravaszokkal kell lent tartani a másikat. Figyelni kell az éppen látott fogást, gondolkozni azon, hogy miként bújhatunk ki belőle, és hogyan tudjuk egy mozdulattal leteperni az ellenfelünket, majd hogyan foghatjuk le egy kézzel úgy, hogy a másikkal még tudjuk püfölni az arcát. Nem könnyű ez, de a tutorial mindent elmagyaráz, egészen a konzol bekapcsolásától, a legkomolyabb, online is bárkit azonnal kiütő kombinációkig.

Bővült a helyszínek száma is, a Red Rock Casino Resort Spa, a Pearl at the Palms, az MGM, a Mandalay Bay Events Center és a UFC edzőterem mellett megfordulhatunk már az O2 Arenában, a GM Place-ben, és a Centre Bell stadionban, érezve, hogy ezzel is egy kicsit többet kaptunk a tavalyi résznél. Persze nem csak a tartalom, de a megvalósítás is gondoskodik arról, hogy pozitív élményeink legyenek. A meccsek nagyon hangulatosak, a közönség folyton tombol, a kamera minden összecsapás elején és végén végigmegy a nézőkön és a ringen, láthatjuk a versenyzőket, ahogyan heccelik magukat, vagy miközben kiabálnak a közönséggel, ezzel is felpaprikázva a kedélyeket.

III. oldal

Sajnos vannak negatívumok is a játékban. A hangzás például nem elég ütős, a zene ahogy említettük már jó, de mindig ismétlődik, a szinkron túl kiegyensúlyozott, és nyugodt, a színészek nem élik bele magukat a helyzetbe, illetve találkoztunk egy idegesítő buggal is. Egyik nap teljesen lenémult a közönség, még a tapsot se lehetett hallani, az élő meccsek élményét azonnal haza is vágta ezzel, megjavítani pedig csak újraindítással tudtuk. De hasonlóan megölik még a játékélményt az előre programozott mozdulatok is, a készítők nem figyeltek ugyanis arra, hogy az emberek egyéniek és élőek legyenek, ha van például egy kedvenc harcosunk – ami nekem Jon Jones volt, a hosszú karjai, és a gyors mozgása miatt – akkor folyton ugyanazokat az animációkat láthatjuk. Ugyanúgy vonul be, mindig egyformán örül, egy 12 meccses Title módban pedig folyton ismétlődnek a jelenetek, ami minden, csak nem igényes megoldás.

A grafika legalább szép, sőt azt kell mondanunk, hogy a Fight Night óta nem láttunk ilyen részletes karakterdesignt. A szereplők testét az utolsó pattanásig tökéletesen megrajzolták, az arcuk nagyon élethű, a homlokukon és a mellkasukon pedig még azt is látni, ahogyan a sok mozgástól egyre jobban leizzadnak. A menetek során ráadásul a valóságnak megfelelően sérülnek, ha többször egy helyre célzunk, akkor az belilul, és feldagad, egy-egy nagyobb ütés után felszakad a szereplők szája, vagy szeme, ami aztán szép vörös foltokat tud hagyni a padlón. A játékélmény nagyon klassz tehát, szuper dolog több meneten keresztül ütni a másikat, s bár a gép elleni bunyó is rendkívül izgalmas, a játék akkor mutatja meg igazán a foga fehérjét, amikor kölcsön kontrollerrel, vagy LIVE-on keresztül egy havert kell elgyepálnunk. Na, akkor jönnek az igazi kemény dolgok, mindenki próbálja lefárasztani a másikat, védekezik, támad, kieszel egy taktikát, életcsík és HUD híján viszont az utolsó pillanatig nem tudni, hogy ki áll nyerésre, legfeljebb csak a bevitt ütésekből lehet kombinálni, hogy melyik harcos meddig húzza még.

A szavatosság nagyon erős közeoes, a hosszú és mozgalmas Career mód sokáig a képernyők elé tudja kötni az embert, illetve a kétjátékos módok miatt is még hetekig, sőt hónapokig fogjuk nyúzni a játékot. Feltéve, ha nem használt lemezünk van, a UFC 2010 ugyanis követi azt az újhullámos harcot, melyet a kiadók vetnek be a másodkézből szerzett játékok ellen. Ahogy PC-n, úgy most már konzolon is elkezdték alkalmazni a CD kulcsos módszert, kapunk egy kódot, amit össze kell párosítani a profilunkkal, majd miután megtörtént a regisztráció, azt már át nem ruházhatjuk másra, még akkor sem, ha mondjuk csak más néven akarunk tovább nyomulni. Öröm az ürömben, hogy ha használtan vesszük meg a játékot, és a kulcsot már valaki ellőtte, akkor sem kell pánikba esni, hiszen 10 dollárért igényelhetünk újat. Mint az EA féle Project 10 dollar, már elég sokat foglalkoztunk vele híreinkben.

IV. oldal

A játék május végén jelent meg újgenerációs konzolokra, valamikor ősszel pedig most először kapunk majd egy PSP-s változatot is, ami a zsebgépek híveit hivatott bevezetni a vegyes harcművészetek világába. A kisebbik kiadásról egyelőre nem tudunk komolyabb részleteket, de úgy tűnik, hogy a THQ-nál szeretik a Sony gépeit, Playstation 3-ra ugyanis egy kibővített változat jelent meg, rajta Royce Gracie, Jens Pulver és Dan Savern karakterével, illetve öt darab ultimate fight összecsapással.

Összességében remek játék lett a UFC 2010 Undisputed, elhozza mindazt, amit a stílustól elvárhatunk. A Fight Night sorozathoz nem ér fel, de az amúgy is más szellemiségben készült, az előbbinél a szigorú szabályok megkövetelik az átgondolt taktikát, és a megfontoltságot, míg itt inkább a látványos és gyors bunyókon van a hangsúly. A WWE Smackdown vs. Raw játékokat látva eleinte féltünk tőle, hogy a UFC is olyan selejt és élvezhetetlen lesz, mint az előd, de a THQ-nál immáron kétszeresen is bebizonyították, hogy felnőttek a feladathoz, és képesek egy szuper hangulatot nyújtó, nagyon élvezetes játékot készíteni nekünk. S hogy mire számíthatunk jövőre? Nyilván megpróbálják majd lenyomni egymást az MMA-val, a konkurenciaharcnak pedig mi, vásárlók leszünk majd az abszolút nyertesei!

[bold]Platformok: Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360[/bold]