TV-tuneres monitorok a szorítóban

Mai tesztünkkel a tv-tuneres monitorokra fókuszálunk, ezért a számunkra elérhető típusok közül gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.

TV-tuneres monitorok a szorítóban

1. Bevezető

Mai tesztünkkel a tv-tuneres monitorokra fókuszálunk, ezért a számunkra elérhető típusok közül gyűjtöttünk össze egy csokorra valót. Szerencsére a delikvensek nagy része igen szoros árszinten helyezkedik el (kb. 70-75 ezer Ft), ezért könnyen összehasonlíthatóak (az LG nagyképű versenyzője kakukktojás ezen a fronton).

A mezőnyből a Samsung monitora ismeri az MPEG4-es szabványt, a többi csak MPEG-2-es dekóderrel rendelkezik. Ez azért fontos, mert hazánkban az MPEG4 lett a szabvány. Bár kábelen és műholdon az MPEG-4-gyel tömörített csatornák nagy részét titkosítják - ezért a szolgáltató dekódere nélkül nem tudunk velük mit kezdeni -, de az ingyenes csatornák és az antennás megoldás miatt az MPEG-4 tuneres monitorok mégis előnyben vannak az MPEG-2-esekkel szemben (feltéve, hogy lakóhelyünkön fogható rendesen az adás, különben mindegy).

2. BenQ MK2442 - Áttekintés

A tesztet a BenQ készüléke nyitja, mely a hagyományos analóg változat mellett digitális tunerrel is rendelkezik, de csak az MPEG-2 kódolású műsorokat nézhetjük vele, így túl sok hasznát ennek nem fogjuk venni idehaza. A kijelző tehát nagy valószínűséggel munkaasztalunkon fog helyet foglalni, és néha kikapcsolódásképpen a hagyományos analóg műsorok szórakoztatnak majd minket (kivéve, ha a hazai digitális adások miatt már rendelkezünk egy set-top-box-szal is). Most pedig lássuk, mi lapul a dobozban!

Az egyszerű kartondoboz csak a legszükségesebb kellékeket tartalmazza. A vaskos használati útmutató és információs füzet mellett tápegység kábel és VGA kábel található, valamint a készülék távirányítója, melyhez dicséretes módon elemek is járnak. A HDMI madzagról viszont magunknak kell gondoskodni, ami kicsit fura egy olyan kijelzőnél, ahol már a specifikációnál felhívják a figyelmünket a 24p jelfolyam kezelésére (a gyakorlatban ez a Blu-Ray filmek tökéletes megjelenítéséért felel, mert azok 24 képkockát használnak másodpercenként és nem 25-öt vagy 30-at). Telepítő lemez nincs, ebből következik, hogy szoftveres menüről és az egyéb segédprogramokról is le kell mondanunk.

A külcsín nem rossz, a kijelző formája a tévé és monitorok közötti átmenetet képviseli, ám az egyhangú fekete festés miatt kissé komor hatást kelt. A készülék tapogatása közben összeszerelési vagy anyagminőségbeli kifogásunk nem akadt. A monitorok állítgatásakor előfordulhat nyekergés, de itt egyáltalán nem tapasztaltunk hasonlót, a kijelző panelje csendesen dönthető meg.

A beállításoknál jön jól a távirányító, mellyel a monitor rendszerint sokkal gyorsabban és kényelmesebben vezérelhető, mintha a kijelzőn található gombokat használnánk. Ha mégis ezekhez ragaszkodunk, akkor nyugtáznunk kell, hogy a panel alján található nyomógombok bár könnyen kitapinthatóak és kézre esnek, de még nappal sem egyértelmű, hogy melyikük mire szolgál, ugyanis a piktogramokat igen nehéz leolvasni a káváról, sötétben pedig még rosszabb a helyzet. Tehát végszükség esetén jó hogy vannak, de azért szerencse, hogy a távirányítóval kiválthatjuk ezeket.

A talpazatot nekünk kell összeszerelnünk. A kétoldali pattintós eljárás az egyik legelterjedtebb, és általában könnyen szétszedhetjük, ha elcsomagolásra kerülne sor. Bár a panel nem kifejezetten könnyű, az ovális talp mégis kellő stabilitást nyújt a készüléknek, mivel szinte egyáltalán nem inog, és a talp gumírozása is segít egyhelyben tartani. A panel döntögetése elfogadható, kellően hátrafelé tolható és függőleges helyzetbe is állíthatjuk.

Hátulról kissé puritánul fest a monitor, de legalább praktikus. A felfüggesztési lyukak megtalálhatóak, és takaró lemez nélkül legalább a csatlakozókhoz is könnyebben hozzáférhetünk.

A csatlakozók tárháza igen széles. A (nem túl szerencsés módon oldalra került) koaxiális antenna dugaszon kívül számos video, audio és egyéb bemenet található meg hátul. Az elmaradhatatlan HDMI mellett sajnos a DVI csatlakozónak már nem jutott hely, így be kell érjük a némileg gyengébb VGA bemenettel, de ahol van HDMI, ott ez végül is nem nagy probléma (csak épp két digitális bemenet elfért volna). Ha már a számítógépes felhasználásnál tartunk, megemlítenénk, hogy a beépített hangszórókat is kihasználhatjuk, ilyenkor a hang szállításáról egy 3,5mm-es analóg audio bemenet gondoskodik. Bár kényelmesebb helyre is kerülhetett volna, de mindenképpen pozitívum, hogy a kijelzőhöz hátul egy fejhallgatót is csatlakoztathatunk. A televízióknál használatos csatlakozók közt a kompozit-, komponens video és SCART bemeneteket tisztelhetjük.

3. BenQ MK2442 - Televíziós képességek, Képminőség

Televíziós képességek

Ahogy szinte minden tévé, úgy a tuneres monitorok is rendelkeznek „telepítő varázslóval” vagyis párbeszéd ablakokkal megtűzdelt automatikus hangolással és valamilyen szintű csatornarendszerezéssel. Tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy a BenQ versenyzője átlagos sebességgel, 10 perc alatt találta meg a tesztkörnyezetünkben éppen elérhető 47 darab analóg tévécsatornát. Ha a rádióadókra és digitális csatornákra is rákeresünk, akkor az újabb 10 percet vesz igénybe, de ahogy említettük, utóbbiakra ne számítsunk. A varázsló végigfuttatása után a csatornák feldolgozására is lehetőség nyílik, és dicséretes módon nemcsak a mozgatás és törlés, hanem az átnevezés is a rendelkezésünkre áll. A listánkból így név alapján már könnyebb kiválasztani a kiszemelt csatornát, sőt, kedvenceinkből egy favorit lista is összeállítható (bár ez szinte mindegyik készüléknél megtalálható).

A monitor legtöbbet szorongatott alkatrésze a távirányító. Bár a kelléken minden funkció- és gyorsgomb megtalálható, mégsem igazán kényelmes használni. A távkapcsoló valahogy túl hosszúra sikerült, hüvelykujjunk csak a navigációs részt éri el. A csatornaváltásért és hangerőszabályzásért már nyújtózkodni kell, a felül található funkciógombokról már nem is beszélve, ezért az egykezes használat igencsak nehézkes. Csatornaváltáskor érdemes a léptetést használni, ugyanis a számgombokkal ez több időt vesz igénybe, a három másodperces várakozási idő néha idegesítő lehet. Eltekintve a negatívumoktól, végül is azt kell mondjuk, feladatát ellátja, és friss elemekkel szobán belül gyakorlatilag bárhová irányíthatjuk a távkapcsolót, a monitor azonnal reagálni fog.

Ami a tévézés élményét illeti, a BenQ csak elfogadhatóan teljesített, az öszvér monitornak eme képességét ezért valószínűleg ritkán vesszük majd elő. Ez köszönhető a korlátozott elhelyezési lehetőségeknek is, a közepes látószögek miatt a kijelzőt érdemes szemmagasságban tartani (erről bővebben a képminőségnél). A vizuális élmény fokozható a beépített profiloknak hála - ez némileg javít a helyzeten -, de nem mehetünk el amellett sem, hogy az erős dobozhangzás miatt az előresugárzó hangszórók igen gyengén muzsikálnak. A kép és hang beállításait tovább finomíthatjuk, de sajnos akárhogy kerestük, a kép a képben (PiP) funkció nem szerepel a monitor lehetőségei között.

A grafikus képernyőmenü minden video bementnél egyformán néz ki (nincs külön PC menü és tévé menü). Átkapcsolva a VGA bemenetre viszont örömmel nyugtáztuk, hogy nem kell azonos képbeállításokat használnunk tévézés és munka alatt, mivel ezeket külön megjegyzi a kijelző.

A képi sémák (Standard, Mild, Dynamic) azoknak készültek, akik nem szeretnek bíbelődni a kontraszt, fényerő és élesség beállításaival, de a legjobb eredmény érdekében most is jobb, ha ezeket egyénileg (User) állítjuk be. A háttérfény nem keverendő össze a fényerővel. Ha sötétebb képet szeretnénk, inkább a háttérvilágítás erejét csökkentsük, így nem romlik a képminőség. A legtöbbet a Senseye különleges képjavító eljárásaival hozhatjuk ki a monitorból, ezek a többfokozatú ACE és Skin Tone (bőrszín tónus) lehetőségekben merülnek ki. A színhőmérsékletre vonatkozóan a szokásos normál, hideg, meleg és egyéni beállítások közül választhatunk. A képarány kezelés a teljes képernyősre (Full) és négyzetesre (4:3) terjed ki. Továbbá a HDMI bemeneten elérhető két szélesvásznú (16:9-es) nagyítás is, melyek a kép középső részéből egy kisebb vagy nagyobb területet nagyítanak fel. Ezeket csak 16:9 arányú felbontásoknál (pl. 1920*1080, 1280*720) érdemes elővennünk, különben oldalról széthúzzák a képet.

Említettük, hogy a hang minősége hagy némi kívánnivalót maga után, de az audio beállításoknál a mélyhang csökkentésével valamennyire kompenzálhatjuk a dobozhangzást (bár így kissé vérszegény a megszólalás). A hangszínre vonatkozóan számos előre gyártott profil található meg (Standard, Music, Movie, Sports), azonban jobban járunk, ha ezt is magunk állítjuk be. Az automatikus hangerő kiegyenlítés (AVC) a különböző hangerejű csatornák miatt egy igen hasznos lehetőség.

Az óra beállítását követően rendelkezésünkre áll a monitor beépített időzítője, mely nemcsak elalvásra, hanem bekapcsolásra is programozható.

Képminőség

Monitorként használva könnyebben kiderülnek a kijelző képminőségbeli erősségei és gyengéi. A panel színei alaphelyzetben elfogadhatóak, Senseye-jal pedig némileg feljavítható a megjelenítés, de ilyenkor a színek darabosságára is számítani kell. A kontrasztskálán közepesen teljesít a monitor, főként a fekete árnyalatait nem kedveli, a világosabbak zömében elkülönülnek egymástól. A betekintési szögek közepesek: míg oldalról egész tűrhetőek (csak enyhe sötétedés és színtorzulás látható), addig függőlegesen már kevésbé jó a láthatóság. Ráadásul fura módon mintha megfordították volna a panelt, felülről a szokásos „tejfölösödés ” helyett sötétedés látható, alulról pedig a megszokott sötétedés helyett fakulás van.

Bár a VGA bemenet sem rossz (különösen, hogy a monitor élesítést is alkalmaz), PC-hez mégis érdemes inkább a digitális csatlakozót használni. Mivel DVI bemenettel nem rendelkezik a monitor, az élesebb kép érdekében használhatjuk a HDMI dugaszt (esetleg átalakítóval), ilyenkor viszont már le is foglaltuk a DVD vagy Blu-ray lejátszó egyetlen digitális csatlakozási lehetőségét. A kijelző skálázási képessége nagyjából minden felbontásban jó. Különösen 1280*720-ban domborít nagyot (itt a homályosság egyáltalán nem zavaró), sőt, az 1680*1050 sem rossz, de a saját képarányának megfelelő 1600*900-at sajnos nem ismeri.

A háttérvilágítás foltossága csak teljes sötétségben válik láthatóvá, ám sajnos ha figyelünk, látszik, hogy ott van. A bevilágítások felülről és alulról is jelen vannak, nem vészesek, de egy idő után zavaró lehet a képernyő egyenetlensége. A fekete mélysége közepes. A monitor játékra való alkalmasságát a gyártó az 5ms-os válaszidővel garantálja. Tesztünk alapján kijelenthetjük, hogy az utánhúzás picivel rosszabb az átlagnál, de az alig érezhető bemeneti késés ezt kompenzálja valamennyire. Az összességében közepes játszhatóság itt nem is olyan rossz eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a tv-tuneres monitorok ilyen tekintetben általában vérszegény teljesítményt szoktak felmutatni (bár mint ezt a mai tesztünk is bizonyítja majd az új hullámnak már nincsenek ilyen problémái).

4. LG M2362D - Áttekintés

Következő tesztalanyaink az LG berkeiből érkeztek, és bár nem egyformák, mégis akad köztük hasonlóság is. Elsőként ismerkedjünk meg a kisebb 23 inches változattal!

A monitor legfőbb tulajdonságait hirdető kartondoboz a kijelzőn kívül a használati útmutatónak, CD-nek, távirányítónak (elemek mellékelve), VGA-, audio-, és tápegység kábelnek, valamint egy állítható kábelkötegelőnek ad helyet (a HDMI madzagot itt is hiányoltuk).

Ami a monitor küllemét illeti, a jól bevált koreai dizájn, vagyis a lekerekített élek és nagy ívek jellemzik. A robosztusság most elmarad, a kijelzőn nem látszik, hogy egy tévéről van szó. Még oldalról is csak annyira vastag a panel, amennyire elengedhetetlen volt, így viszonylag helytakarékos tud maradni asztalunkon. Talán meglepő, de most összeszerelési vagy anyagminőségbeli kifogásunk sem akadt, a kijelző elég jól egyben van, nem recseg.

A telepítőlemez nem tartalmaz szoftveres menüt, a korongon mindössze a kijelző drivere és használati útmutatója található meg. Annyi baj legyen, a káva elején lévő menü gombok (érintőgombok) nagyon szépen teljesítenek szolgálatot nappal. De ott van még a kiváló távirányító is, így nem kell aggódnunk amiatt, hogy sötétben kitapinthatóság és megvilágítás híján már nehézkesen használhatóak az érintőgombok.

A talpat a kis LG-nél is saját kezűleg kell összerakni, a kissé recsegős beépített csavart negyed fordulattal pattinthatjuk a helyére. Akinek extra igénye van, annak jó hír, hogy a szokásos hátradőlés mellett a panelt néhány fokban előrefelé is megdönthetjük. A kijelző stabilitása nem rossz, az ovális talp jól megtartja a kijelzőt, csak mérsékelten inog.

Végre egy ízléses hátlap, melyhez takaró fedél sem kellett, így mindig könnyű hozzáférni a bemenetekhez is. A felfüggesztési lyukak itt is megtalálhatóak, így a falra szerelés sem akadály.

A video bemenetekkel nem fukarkodtak, a menüben el is nevezhetjük ezeket. HDMI-ből ezúttal kettőt kapunk (egyet hátulra, egyet oldalra, a PCMCIA kártyaolvasó mellé), emellett a PC-s csatlakozáshoz egy DVI és egy VGA dugasz is a rendelkezésünkre áll. A tévés csatlakozók közül a komponens-, kompozit video és két darab SCART is megtalálható. Az audio csatlakozókra is gondoltak, a bemenetről egy pár RCA és egy 3,5mm-es jack gondoskodik, a kimenetért pedig egy optikai digitális csatlakozó felel. Pendrive-unk számára is találunk egy USB bemenetet, így a tévén a zenehallgatás és a fényképek megtekintése is lehetséges. A fejhallgató kimenetet könnyen elérhető helyen, a káva oldalán találjuk.

5. LG M2362D - Televíziós képességek, Képminőség

Televíziós képességek

A telepítő varázsló nagyjából 10 percet vett igénybe ahhoz, hogy felkutassa az analóg csatornákat, de ezen kívül rádióadásokat is képes kezelni. A grafikus csatornalista nagyon szépen tagolt és átlátható, rendszerezés közben (mozgatás, törlés, kedvenc listába való felvétel) egy kis ablakban láthatjuk, hogy éppen mi megy az aktuális csatornán. Egy kis szívfájdalom, hogy ha a programinformáció a csatorna nevét nem tartalmazza, akkor kénytelenek vagyunk ezeknek a kódját megjegyezni, ugyanis átnevezésre nincs lehetőség.

Véleményünk szerint a távirányító az egyik leghasználhatóbb darab, ami a kezeink közt járt. A navigációs gombok, csatornaváltás és hangerőszabályzás éppen a hüvelykujjra esik, továbbá a tévé legfontosabb funkcióihoz tartozó gyorsgombok is lent találhatók meg, így semmi okunk a panaszra. Bár nem az a kézbe simuló fajta, mégis határozott fogás esik rajta, tehát valóban egy kényelmes kellékről van szó. A rálátás szintén kiváló, a szobában gyakorlatilag bárhol lehetünk, a tévé mindig reagálni fog. Egyetlen kifogásolnivalónk vele kapcsolatban, hogy a csatorna-visszaléptető gombot hiányoljuk róla.

Használat közben egyáltalán nem érezni, hogy egy monitorból faragott tévével van dolgunk, a készülék nagyon kezes, szinte minden kényelmi funkció megtalálható rajta. Apró hiányosság ugyan, de valakinek fontos lehet, hogy a teletext módjai közül hiányzik a mix, vagyis a szöveg műsorra való rávetítése. Nagyobb viszont a PiP hiánya, így munka közben nem lehet tévézni. Egy nagyon hasznos lehetőség a Q.Menü (a távirányítón gyorsgomb tartozik hozzá), mely a legfontosabb beállításokat gyűjti össze, így tévénézés közben nem kell egyenként a főmenüben turkálnunk értük (képarány, nagyítás módja, kép- és hangséma, audio mód, elalvás időzítő, USB kulcs eltávolítása).

A grafikus képernyőmenü a gyártó tévéiből lehet ismerős. Az OSD tévé és PC módban is egyforma, de legalább a bemeneteket megkülönbözteti egymástól a kijelző, mivel különböző képbeállításokat alkalmazhatunk rajtuk.

A képarányok között a gyártó szokásos módjait találjuk, melyekkel igen széleskörűen beállítható, hogy milyen megjelenítés mellett szeretnénk kompromisszumot kötni, ha a szokásos 4:3-as adást nézzük.

A „4:3” és „Eredeti” képarányok négyzetesek, két oldalt fekete képterület van, a hagyományos 4:3-as adás nem torzít rajtuk. A „14:9” és „Nagyítás” módoknál teljes képernyőn, nagyítva látható a kép, a hagyományos 4:3-as adás tetejét és alját vágják le, így nem torzítanak. A „Teljes szélesség” és „16:9” megjelenítési módok csak 16:9 adásokhoz javasoltak, mivel eredeti méretben és képaránnyal jelenítik meg a képet, ezért a 4:3 adásoknál az emberek feje lapos. A „Mozinagyítás1” szintén csak 16:9 adásokhoz javasolt, de ez már némi nagyítással jeleníti meg a képet (ez utóbbinak nem sok haszna van, ugyanis nem az alul-felül fekete csíkos 4:3 adásokhoz találták ki). Sajnos az LG készülékénél sem találtunk kép a képben opciót, mellyel munka közben tévét nézhetnénk.

A képprofilok (Élénk, Normál, Mozi, Sport, Játékgép) között némi különbség is felfedezhető, de szokás szerint érdemes inkább saját beállításainkat használni a Haladó1, Haladó2 sémák segítségével. A speciális beállításoknál ugyanis a dinamikus kontraszt is kikapcsolható, így elkerülhetjük a nem kívánt fényerőváltásokat. Az automatikus fényerő viszont egy hasznos lehetőség, ennek köszönhetően a képernyő mindig a fényviszonyoknak megfelelően világos, és a dinamikus kontraszttól függetlenül kapcsolható be.

A beépített hangszórók meglepően jól szólnak, és a sémákkal egyéni ízlésünkre szabhatjuk hangjukat (Normál, Zene, Mozi, Sport, Játékgép). Az automatikus hangerőszabályzás, hangszínszabályzás, és a középhang kiemelése (Tiszta hang II) nagyban növelik a hallhatóságot, ezek valóban hasznos lehetőségek. A térhangzás (SRS TruSurround HD) előnyét viszont nem igazán lehet kiaknázni a beépített hangszórókkal (túl közel vannak egymáshoz), ezért jobban járunk, ha maradunk a sztereo megszólalásnál.

Az egyéb funkciók közt egy nagyon jól testreszabható időzítőt találunk, mellyel az elalvás és kikapcsolás időzítése mellett még azt is beállíthatjuk, hogy melyik csatornára és milyen hangerővel szeretnénk felébredni (napi időzítés, hétköznap, hétvége). További hasznos lehetőség a Lezárás részleg, mellyel csatornákat zárolhatunk.

Képminőség

A kijelző monitorként is megállja helyét, nagyjából minden területen elégedettek lehetünk vele. Kontrasztértéke átlagon felüli, de azért a sötétebb árnyalatoknál már nehézségekbe ütközik. Színei extra képjavítás nélkül is kellően élénkek, és a színátmeneti skálák is csak enyhe darabosságot mutatnak. A kijelző betekintési szögei egyáltalán nem rosszak, bár a TN panel hátrányaival számolnunk kell. Felülről a szokásos kifakulás, alulról pedig sötétedés látható, de egyik sem vészes. Ettől még tévézésre is használhatjuk a monitort, különösen, hogy oldalról minimális a színtorzulás és kontrasztvesztés.

A HDMI és DVI élessége egyaránt megfelelő (és VGA-n sem vészes). A kijelző interpolációs képessége különösen a 720p felbontásnál domborít nagyot, de a többit is kis homályossággal képes megjeleníteni. Az 1600*900-at sajnos nem ismeri, cserébe az 1680*1050 képminősége még elfogadható.

Úgy látszik a monitor gyengéje a háttérvilágítás egyenetlensége. Alulról erős, felülről közepes bevilágítás látható már szürkületnél is, teljes sötétben pedig igencsak zavaró lehet a jelenség, ráadásul emellé még némi foltosodás is társult. A fekete mélysége közepes. Játékok alatt viszont nem lehet okunk a panaszra, ugyanis ránézésre az átlagos 5ms-os értéket képes teljesíteni a monitor (így az utánhúzás is mérsékelt), bemeneti késése pedig különösen kicsi.

6. LG M2794D - Áttekintés

Az LG nagyobb átmérővel megáldott, 27 colos versenyzője hasonló kvalitásokkal rendelkezik, mint kisöccse, de közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy nemcsak formai, hanem képminőségbeli különbségek is vannak.

A dobozban nincs nagy változás, a kellékek között ezúttal is a használati útmutatót, egy telepítő lemezt, távirányítót (elemekkel), tápegység kábelt, D-Sub madzagot, 3,5mm-es audio vezetéket, és egy kábelkötegelőt találtunk. Úgy látszik, a HDMI kábel már egy magasabb értékű kellék, ezt ugyanis rendszeresen kihagyják a dobozból.

A formaterv nem valami bonyolult, de a fényes zongoralakk fekete műanyag borítás az átlátszó díszléccel párosítva némileg csökkenti az egyhangúságot. Az összeszerelés minősége rendben van, a panel döntögetése nem jár kellemetlen nyekergéssel, és a felhasznált műanyagok vastagsága is megfelelő.

Szoftveres menüvezérlés híján meg kell elégednünk a káva oldalán található nyomógombokkal. Az elhelyezésük szoros, a kitapinthatóság pedig hagy némi kívánnivalót maga után. Szerencsére a távirányítóval minden képbeállítás és a bemenet választás is elvégezhető, így nem kell aggódnunk amiatt, hogy a nehezen elérhető gombokat kell használnunk.

A talp összeszerelését itt is magunknak kell elvégezni, de az odakészített csavarral ez nem jelenthet problémát. Az ovális alakú kellék bár megtartja az óriási panelt, kis inogás azért előfordul. Öröm, hogy a kijelző egy teljes körben megforgatható, és a panelt (bár csak kismértékben, de) előrefelé is megdönthetjük, hátrafelé viszont a szokásosnál szűkebb a dönthetőségi tartomány.

Hátul az összes ki és bemenetet egy körön belül találjuk meg, így nem kell a szétszórt csatlakozókat keresni, helyette szerencsés módon, mindent egy helyen találunk. A felfüggesztési lyukak most sem maradtak le, ennek hála a falra szerelés sem probléma.

A video bemeneteknél már felfedezhető némi változás az M2362D-hez képest, a korábban meglévő csatlakozók mellett immáron az S-Video is felbukkant (ez egyébként a kijelző kistestvérén a 2396-on is megtalálható). Ezen kívül tehát a 2db HDMI, DVI, VGA, komponens-, kompozit video, és 2db SCART csatlakozó áll a rendelkezésünkre, a menüben mindnek nevet adhatunk. Az audio bemenetekről az RCA és jack csatlakozók gondoskodnak, a kimenetért pedig egy optikai digitális csatlakozó felel. Az USB dugasz szintén hátul foglal helyet, mely pendrive-unkat fogadja képnézegetés és zenehallgatás céljából. A káva oldalán egy fejhallgató kimenet könnyíti meg a füles csatlakoztatását.

7. LG M2794D - Televíziós képességek, Képminőség

Televíziós képességek

Mivel a készülék televíziós képességei szinte megegyeznek a kisebb változattal, ezért csak nagyvonalakban tekintjük át, főnként a különbségekre fókuszálva. Az automatikus fényerőállítást sajnos nélkülöznünk kell, ez a hasznos lehetőség csak a frissebb szériák sajátja.

A jó fogású távirányító viszont megmaradt (teljesen egyformák), ennek örülünk. Az LG monitorok egymás távkapcsolójával is használhatóak, és a keveredés elkerülése érdekében 5 különböző frekvencián is képesek működni (ezt a menüben változtathatjuk meg). A valószínűleg sűrűn látogatott Q.Menü, a képsémák és hangsémák továbbra is megtalálhatóak. A térhangzást viszont már SRS TruSurround XT néven találjuk meg, de a várt javulás ezúttal is elmarad, ezért bekapcsolni sem érdemes. A beépített hangszórók egyébként továbbra is remekül szólnak, megfelelő mennyiségű mélyhanggal rendelkeznek, melyhez csak minimális dobozhangzás társul. Sajnálatos viszont, hogy a PiP funkció továbbra is hiányzik a képességek közül.

Az OSD teljes mértékben megegyezik a nagytestvér menüjével, ezért ismétlés helyett koncentráljuk inkább a képminőségre!

Képminőség

A monitor képminősége összességében egészen jó, de természetesen akadnak hiányosságai is. Ezeket most egyenként sorra vesszük. A kontrasztértéke bár nem rossz, a sötétebb árnyalatokat az LG 27 inches monitora sem kedveli, ezek már egybeolvadnak a skálán. Színhasználata kellően élénk, azonban ennek némileg megfizetjük az árát a színátmenetek darabosságával. A látószögek jók: monitorként teljesen elégedettek lehetünk a kijelzővel, ugyanis oldalról alig látható némi kontrasztvesztés, tévézéskor azonban már nehezebb a dolga, ugyanis felülről előjön a kifehéredés, illetve alulról az elsötétedés. Hatásuk azonban egyáltalán nem vészes, és ha ágyról nézzük segít, hogy egy kicsit lefelé is tud nézni.

Képélesség szempontjából sem a HDMI, sem a DVI nem hozzák az elvárt minőséget, ugyanis a kép némileg homályosabb a megszokottnál (de ezt a szintet legalább a VGA bemenet is tartani tudja). Ha 3D-ben nem elég erős a videokártyánk, akkor felbontást kell csökkentenünk, ilyenkor kerül előtérbe a monitor skálázási képessége. Itt csak közepesen teljesít a kijelző, a felbontások élessége nagy átlagban elfogadható, a homályosság még nem vészes, de egyedül az 1280*720 képméret ajánlott játékra (itt még a legjobb a kép). Az 1600*900 sajnos ennél a típusnál sem található meg, a hozzá legközelebb álló 1680*1050 viszont játékra sem ajánlott.

Az kistestvérrel összehasonlítva a háttérvilágítás már sokkal homogénebb, foltosodás szinte nincs, és mindössze oldalról szűrődik be némi fény. Ezektől eltekintve teljes sötétségben is elégedettek lehetünk, ráadásul a fekete mélysége is jó. Habár a specifikáció szerint a monitor 2ms-os válaszidővel rendelkezik, ez a gyakorlatban kicsivel rosszabbnak érződött (nem mintha ne tudnánk így is remekül játszani vele). Az utánhúzás még így is alig látható, a bemeneti késés pedig szintén dicséretesen kicsi, így a közvetlenség is megmaradt.

8. Samsung P2370HD - Áttekintés

Végül elővettük utolsó tesztalanyunkat, mely a Samsungtól érkezett. A P2370-es típushoz már korábban is volt szerencsénk, azonban a HD végződésen kívül (azt jelenti MPEG-4-tuneres) képminőségbeli különbségeket is felfedezhettünk köztük, így tehát nem volt felesleges újra tesztasztalra fektetni a szinte azonos típusjelzéssel ellátott monitort.

A 23 colos kijelző mellé - tévé hibridről lévén szó - természetesen megkapjuk a távirányítót, továbbá az útmutatót, telepítő lemezt, törlőkendőt (apró figyelmesség, mely a többi monitornál nincs), VGA-, audio-, és tápegység kábelt, de HDMI vezetéket itt sem találni.

A dizájn letisztultan elegáns, nincs is sok hozzáfűznivalónk, akiknek bejön a fényes fekete káva némi vöröses beütéssel, átlátszó díszlécekkel kiegészítve, azok minden bizonnyal elégedettek lesznek a P szériás monitor megjelenésével. A felhasznált anyagok sem rosszak, sőt, a káva kellően vastag és a monitor fogdosása, állítgatása közben sem hallani zavaró nyekergéseket.

A menükezelő érintőgombok a jobbik fajtából valóak. Bár kitapintani sima felületük miatt ezeket sem egyszerű, de a visszajelzéssel és megvilágítással ellátott „gombsor” még ennek ellenére is egészen jól használható (sötétben is). Visszajelzés gyanánt a fények egy pillanatra kialszanak, egyébként az állandó megvilágítást egy tízes skálán szabályozhatjuk, de akár ki is kapcsolhatjuk, ha zavarna minket.

A gumírozott talp a már jól bevált csavarozós módszerrel illeszthető a nyakhoz. Az így nyert stabilitás elfogadható, bár a panel hajlamos némi inogásra. A konfigurációs lehetőségek között csak a káva döntögetése szerepel, jól hátra tolhatjuk, de előrefelé legfeljebb függőleges helyzetbe állítható.

A monitor hátulról sem csúnya, és még a praktikusságról sem feledkeztek meg. A panel tetején egy fogantyú segít a pakolásnál, a falra szerelést pedig a VESA szabványú lyukak könnyítik meg.

A csatlakozók tárháza a Samsung készülékénél is meglehetősen széles, bár itt már mindenből csak egyet kapunk. A bemenetek jól tagoltak, ezért átláthatóak, nagyjából minden egy helyen van, és a menüben el is nevezhetjük őket (pl. SCART -> videomagnó, HDMI -> DVD lejátszó). Köztük találjuk a HDMI, DVI, D-Sub, SCART, és komponens csatlakozókat, valamint az audio bemeneteket (RCA, 3,5mm jack). Kicsit kényelmetlen lehet, hogy a fejhallgató kimenet szintén hátul található meg.

9. Samsung P2370HD - Televíziós képességek, Képminőség

Televíziós képességek

Mivel a tévé az analóg műsorok és rádióadások mellett a digitális MPEG4-es adásokat is kezeli, érthető, hogy a telepítő varázsló végigfuttatása kétszer annyi időt vett igénybe (nagyjából 20 percet), mint a többi tesztalanyunknál. Próbáltunk szobaantennával befogni HD adásokat, de sajnos a leárnyékoltság miatt nem jártunk sikerrel, ezért a kábeltévé próbája maradt SD minőségben. Tesztkörnyezetünkben csak analóg kábeles előfizetés van, de a digitális adások is foghatóak, viszont ezek nagy része kódolva van. Tesztünk alatt mindössze három darab kódolatlan reklámcsatornát sikerült megtekinteni, ami viszont a próbához éppen elég volt. A csatornalista minden igényt kielégít, a rádióadókat, analóg adásokat és digitális csatornák egymás után felsorolva, három részre tagolva helyezkednek el. A rendszerezésnél nemcsak a mozgatás, törlés, kedvenc listába való felvétel, hanem a csatornák átnevezése, időzítése és zárolása is megtalálható.

A távirányító közepesen kényelmes, a navigációs gombok helyzetét jól eltalálták, de lehetnének jobban kitapinthatóak. A csatornaváltó és hangerőszabályzó gombok kicsit magasan vannak, de ennyi még belefér, a többi gyakran használt gomb nagyjából kényelmes helyen van. A rálátás jó, szobán belül bármilyen helyzetben tarthatjuk, a tévé mindig reagál, és végre kedvencünk is megtalálható rajta, ez pedig az előző csatorna gombja.

A tévézés során szerzett tapasztalataink azt mondatják velünk, hogy a tv-monitor kombók mezőnyében a P2370HD az egyik legjobban konfigurálható és legtöbb kényelmi funkciót felvonultató készülék, de sajnos a PiP lehetőségéről itt is le kell mondanunk.

A Samsung kijelzője szintén saját tévéinek grafikus menüjét örökölte, és a beállítások rendszerezése is ennek megfelelően történt.

A kép a szokásos beállításokkal finomítható (háttérvilágítás, kontraszt, fényerő, szín, élesség), és annak függvényében, hogy milyen környezetben szeretnénk használni a monitort, még az üzemmódot is kiválaszthatjuk (Normál, Kiemelt: világos környezethez, Film: sötét környezethez). A speciális almenü felel az olyan különlegességekért, mint az éljavítás (élsimítás), a fekete tónus és bőrszín tónus beállítása, és emellett itt kapcsolhatjuk ki a dinamikus kontrasztot és itt adhatjuk meg a fehéregyensúly számunkra ideális értékét.

Szerencsére a fix képarányok mellett egyénileg is beállíthatjuk, hogy mekkora képrészlet legyen levágva a 4:3-as műsorból (ezt általában a Samsung tévék tudják).

Evidens, hogy a 4:3-as adásokhoz a „4:3” módot választjuk. Ilyenkor torzítatlan képet nézhetünk, de a képernyő jobb és bal oldala kihasználatlan marad a fekete képterületek miatt. Az „Auto széles” mód, ha széles adás jön 4:3-ba csomagolva, akkor széthúzza, egyébként marad a 4:3 arány. A „16:9” beállítás értelemszerűen csak a 16:9 adásokhoz jó, a 4:3-asokat széthúzza. A „Széles nagyítás”-t extra szélesvásznú filmeknél kell elővennünk, így torzítatlanul nézhetjük a filmet a képernyő kitöltésével. A „Nagyítás” mód a kedvencünk, itt egyénileg határozhatjuk meg a nagyítást és képarányt is.

Az integrált hangszórók közepesen jól szólnak. Legnagyobb hibájuk a dobozhangzás, mely ugyan megszokható, de nem kellemes. A gyári sémákkal némileg korrigálhatjuk ezt (Normál, Zene, Film, Tiszta hang, Egyedi), így nem feltétlenül kell külső hangszórókat csatlakoztatni (mi a tiszta hang sémát javasoljuk). Az automatikus hangerőszabályzás, hangszínszabályzás, és térhangzás (SRS TruSurround HD) itt is megtalálható. Utóbbi ez esetben valódi előnyt jelent a sztereo hangzáshoz képest, érdemes tehát bekapcsolni, nagyobb teret nyerhetünk vele.

Az extra funkciók közt gyerekzár, időzítő és teletext található.

Képminőség

Bár a készülék televízióként jól teljesít, képminőség szempontjából kicsivel lehetne jobb is. A kijelzőt leginkább a kontrasztskála izzasztja meg, ugyanis a sötétebb árnyalatokat nem képes megkülönböztetni. Valószínűleg ezért kapunk lehetőséget a fekete tónus beállítására is, ami egy jó dolog, de kompromisszummal jár, tehát a lényegen nem változtat. A panel látószögei csak közepesek, mely a tévézés élményét is csökkenti, ha nincs lehetőségünk szemből nézni a képernyőt. A TN panelekre jellemző felülről és alulról látható hibák (tejfölösödés és sötétedés) ugyan nem vészesek, de a helyzeten ront, hogy oldalról is jól láthatóan csökken a kontraszt. A színhűség szemből viszont nagyon jó, a megjelenítés kellően élénk és a színátmenetek sem darabosak, ami ritkaság.

A HDMI és DVI bemenetek nagyon jók (és a VGA is csak kicsivel gyengébb náluk), tehát élesség szempontjából semmi kifogásolnivalónk nem lehet. A monitor egészen jó skálázási képességét felbontás csökkentéskor élvezhetjük. A 16:9-es kijelzőkön általában csak enyhén homályos az 1280*720-as képméret, itt most be kell érjük egy közepes élességgel, de a többi felbontás meglepően jó. 1600*900-at itt sem találunk, de az 1680*1050 minősége kárpótol minket érte.

A háttérvilágítás nem a kijelző erősségei közé tartozik. A sötét képernyő kissé foltos, valamint alul és felül bevilágítás is látható, de még a tolerálható szinten van. A fekete szín megjelenítése beállításfüggő, de sajnos akárhogy bűvészkedünk, valahogy mindig túl sok részlet veszik el a filmek sötét jeleneteiből. A monitor viszont kiállta a játékok próbáját. Az 5ms-os válaszidőnek hála az enyhe utánhúzás csak alig észrevehető. Ez egyedül a hardcore játékosoknak tűnhet fel, bár még nekik is öröm, hogy a bemeneti késés nagyon csekély.

10. Értékelés

BenQ MK2442

A BenQ tuneres monitora egy használható darab, de úgy érezzük ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle (a konkurencia hasonló áron már jobb készülékeket kínál). A PC-s használatnál a látószögekre nem panaszkodhatunk, ugyanis oldalról egészen jók a panel betekintés szögei, azonban ez tévézésre már kevés, mert olyankor a függőleges láthatóság is számít, ahol a BenQ öszvére már nem az igazi. A távirányító bár praktikus és tökéletesen ellátja feladatát, mégsem kényelmes, továbbá a beépített hangszórók sem az igaziak. Ezektől eltekintve viszont a készülék egyáltalán nem rossz, mint televízió, ha a kijelzőt alapvetően PC-hez használjuk, és csak néha vesszük elő tévézésre, akkor megfelelő lehet. A képminőség elfogadható, és a kijelzőt még éppen elővehetjük játékra is, de a sok közepes értékelés miatt a BenQ monitora most bizony nem nyeri el az év monitorja díjat, mi másfelé nézelődnénk.

Vásárlás: BenQ MK2442

Hivatalos honlap és specifikációk: BenQ MK2442

LG M2362D

A LG kisebb tv-tuneres monitora ugyan nem egy makulátlan kijelző, de a sok pozitív értékelés magáért beszél. Ha a képminőségre koncentrálunk, akkor a legnagyobb hátrányként a háttérvilágítás foltossága és a bevilágítások említhetők, ám ezektől eltekintve összességében elégedettek lehetünk a készülékkel. Játékokhoz is elővehetjük, ugyanis az utánhúzás nem vészes, bemeneti késése nagyon kicsi, és az interpolációs képessége is dicséretes, így 3D-ben a gyengébb VGA tulajok is bátran csökkenthetik a felbontást (ráadásul ez jól jöhet konzoloknál is). A kijelző tévézéshez is bátran ajánlott, hiszen ehhez kellően szélesek a látószögek, a távirányító pazar, a beépített hangszórók jól szólnak, és a kényelmi szolgáltatások is jól jöhetnek. A vételárat és a 3 napos pixelhiba garanciát is számba véve a monitort egy vállalható darabnak tartjuk.

Vásárlás: LG M2362DHivatalos honlap és specifikációk: LG M2362D

LG M2794D

Az LG nagyképű versenyzője hasonlóan jól teljesített, mint kisöccse, de sajnos néhány gyengeséggel itt is számolnunk kell. A legszembetűnőbb a digitális bemenetek enyhe homályossága. A megszokott tűélesség helyett ezúttal némileg gyengébb szövegmegjelenítéssel kell beérnünk, ami nagyjából a VGA bemenetnek felel meg (csak éppen zajosodás nélkül). A kijelző skálázási képessége közepesre csökkent, cserébe viszont jobb válaszidővel rendelkezik. A háttérvilágítás szintén javult és a látószögek is szélesek maradtak, ezért televízióként egy fokkal jobban helyt áll a monitor. Igaz, ez a remek távirányítónak, beépített hangszóróknak, és jól megtervezett tévé funkcióknak is köszönhető, a 3 napos pixelhiba garanciával együtt tehát már nem is kérdéses, hogy a készülék pozitív ítéletet kapjon, még akkor is, ha nem rendelkezik MPEG4-es tunerrel, és vannak hibái.

Vásárlás: LG M2794D

Hivatalos honlap és specifikációk: LG M2794D

Samsung P2370HD

Habár a P2370HD rengeteg beállítással és kényelmi funkcióval rendelkezik, továbbá távirányítója és hangszórói is használhatóak, képminősége miatt mégsem sikerült tesztünk legjobbjaként végeznie. Gyenge pontjai a közepes látószögek és a némileg foltos háttérvilágítás, de az sem előny, hogy a szokásosnál gyengébb kontraszt miatt elvesznek a sötét jelenetek. A készülék legnagyobb erénye a remek színhűség, melyet leginkább olyankor élvezhetünk, amikor monitorként használjuk (tehát szemből nézzük), de játékra sem utolsó, hiszen válaszideje és közvetlensége ezt is lehetővé teszi. Összefoglalva tehát egy közepes vagy annál kicsit jobb tv-monitor kombóval volt dolgunk, melyhez némi plusz a gyártó 3 napos pixelhiba garanciája és az MPEG4-es tuner. Ha hajlandóak vagyunk némi kompromisszumra, akkor megfelelő lehet.

Vásárlás: Samsung P2370HD

Hivatalos honlap és specifikációk: Samsung P2370HD

Végül azt kell mondjuk, hogy azért kicsit keserű szájízzel zárjuk tesztünket, mert örültünk volna, ha rá tudunk mutatni az egyik monitorra és azt mondani „Ez igen, ezt nagyon ajánljuk!”, de sajnos mindegyik kijelzőnél kell valamilyen szempontból kompromisszumot kötni. Ezt megszokhattuk a TN paneles termékeknél, de úgy gondoljuk, hogy egy kombó készüléknél egy kicsit magasabb a léc, így mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi az, ami kevésbé fontos neki a képminőségben, vagy funkcionalitásban, van ahol csak rövid a hibák listája. Az egyetlen ami közös és nem értjük, hogy miért nem lehet PiP funkcióval ellátni ezeket a monitorokat, amikor nagyon jól jönne ha a TV képe mehetne az egyik sarokban.

                                  

A teszttermékekért köszönet a Cédrus Számítástechnikai Kft-nek!

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward