A Parker napszonda a lehető legközelebbről vizsgálja csillagunkat, így hihetetlenül jó helyről figyelheti a Nap viselkedését, és néha közvetlen közelről láthatja a naplégkör eseményeit. Ilyen volt például a mellékelt felvételen látható esemény is, amelyen egy koronakidobódást és a napszél kölcsönhatását örökítette meg a rendszer.

A koronakidobódások a Napból származó plazma nagy mennyiségben való kibocsátásai, amelyek geomágneses viharokat okozhatnak, ha elérik a Földet. Hogy hogyan zavarhatják meg a napszél – a Napból kilépő töltött részecskék áramlása – normál viselkedését, azt most a Parker páholyból rögzítette.

A napszonda széles látószögű kamerája, a WISPR felvételein úgynevezett Kelvin–Helmholtz-instabilitások (KHI) kialakulása látható a plazmában. Ezek a földi légkör felhőiben, valamint folyadékokban is megfigyelhetők, amikor sebességkülönbség van két egymáson mozgó felület között, és ennek nyomán instabilitások lépnek fel. A sarlós hullámvonulatok, amelyek a Jupiter és a Szaturnusz légkörében is detketálhatók, a Nap körül is előfordulhatnak, de a kutatócsoport ennek ellenére nem számított a megfigyelésükre.

„A műszer tervezésekor nem számítottunk arra, hogy a KHI-struktúrák elég nagy léptékűvé fejlődhetnek ahhoz, hogy a látható fényű koronakidobódásos felvételeken a helioszférában leképezhetők legyenek” – mondja Angelos Vourlidas, a WISPR projekt egyik kutatója. „Ezek a részletgazdag megfigyelések megmutatják mire képes a WISPR nagy érzékenységű detektora a Parker napszonda egyedülálló napközeli pályája által biztosított megfigyelési pontokból” – teszi hozzá Mark Linton, a WISPR vezető kutatója.

A WISPR a Parker napszonda egyetlen képalkotó műszere, de soha nem néz bele a Napba. A szonda ugyanis olyan közel van csillagunkhoz, hogy ha a kamerát a Napra irányítanák, megsülne a belseje. Így mindig a Nap mellé néz, ez azonban olyan fantasztikus betekintést kínál, amely lehetővé teszi, hogy a kutatók jobban megértsék a koronakidobódások viselkedését és azt, hogy ezek hogyan befolyásolják a Föld körüli űridőjárást.

A felvételek 2021 novemberében készültek, amikor a szonda pályájának legközelebbi pontja még jóval távolabb volt a Naptól, mint jelenleg. A leutóbbi, március 30-i napközelségkor a szonda mindössze 7,9 millió kilométerre haladt el a Nap mellett, és ilyen távolságra halad el június 30-án és szeptember 30-án is. Novemberben az űreszköz megközelíti a Vénuszt, és a bolygó gravitációja segítségével olyan pályára áll, amely további egymillió kilométerrel közelebb viszi a Naphoz.