Szeptember 30-án elrajtoltak kereskedelmi forgalomban az AMD 870-es chipsetre épülő alaplap megoldásai, és az ASUS jóvoltából mi is leteszteltük, hogy milyen újításokat hoz. Az összehasonlíthatóság kedvéért egy előző generációs X670-es lappal vetettük össze az eredményeket. A 9000-es processzorok most új alaplapok nélkül érkeztek elsőre, így BIOS frissítés után a 670-es lapokban tudtuk használni őket. Némi késlekedés után viszont itt vannak és kaphatóak az utód 870-es chipsetre épülő lapok is. 

Elérkezett tehát az alkalom hogy közelebbről is szemügyre vegyük őket. Alaplapokat tesztelni elég nehéz manapság, hiszen ha a specifikációkat  átolvassa az ember, akkor nagyjából tud mindent, jelentős különbségek nem szoktak lenni tekintve, hogy a legtöbb vezérlő már a CPU-ba költözött. Ami különbségek mégis mérhetőek, azok általában hibahatáron belül vannak. 

Kíváncsiak voltunk, hogy az elődjével összehasonlítva milyen előrelépést érhetünk el, ha csak az alaplapot cseréljük a rendszerünkben X670E-F Strix-ről X870 Plus wifi-re. A rendszer további alkatrészei egy 9900X processzor, 7800 MHz-es G.Skill RAM-ok, a már megszokott 7900XT GPU, Samsung 990 Pro SSD, illetve egy 1200W-os BeQuiet! tápegység.

A teszteket az adott időben rendelkezésre álló legfrissebb BIOS verzióval és teljesen frissített Windows 11 Pro-val végeztük. Az AMD driver a 24.8.1-es kiadás volt. Azt szerettük volna leginkább kideríteni, hogy érdemes-e 870-es lapra frissíteni, vagy a BIOS frissített 670-es is bőven megteszi? A gyors válasz az az, hogy igen is meg nem is. A friss BIOS azt jelenti, hogy az aktuálisan elérhető legjobb teljesítményt és kompatibilitást akartuk tesztelni, ha tehát nagy eltéréseket vagy problémákat tapasztalunk, akkor egy következő frissítésig várnunk kell és bízni abban hogy javításra kerül. Alapvetően AMD rendszereket manapság DDR5-6000 MHz memória sebesség mellett tesztelnek leggyakrabban, az tekinthető az arany középútnak teljesítmény és stabilitás szempontjából. Na most itt viszonylag gyorsan különbség adódott, hiszen a 670-es lapban ez a 9900X példány nem volt stabil 6000-es ramokkal...

Az előző, 9000-es CPU-kat előtérbe helyező tesztünknél is már mutatkozott némi bizonytalanság, de finomhangolás után végülis lefutottak a tesztek, most viszont három BIOS frissítéssel később mindent teljesen alapon hagytunk és abban bíztunk hogy ez az instabilitás megszűnik. De nem, pedig a memória kit is cserére került. Így az a helyzet állt elő, hogy a 670-es lapban DDR5-5600MHz-en futottak a tesztek, míg a 870-esben stabil volt a 6000 MHz is könnyedén. Ami a legnagyobb különbség volt a két lap között az a boot idő - a 870-essel nagyságrendekkel gyorsabb. Az első hosszú ram traininges boot után a 670 is összekapta magát, de ami nagyon feltűnő volt az az, hogy a friss rendszert nulláról összerakva a 870-es lapra épülő rendszer elsőre is nagyságrendekkel gyorsabban trainingeli a ramot. Apróság, de azért amikor ilyen összegeket kiad az ember egy új gépre, szereti rögtön érezni a sebességet, ami valljuk be a 600-as chipsetes lapokkal a mai napig elég kiábrándító eleinte.

Önmagában ez az összehasonlítás még kevés, úgyhogy tovább csavartuk a dolgokat, és kíváncsiak voltunk rá, hogyha nekiállunk tuningolni a memóriákat akkor milyen eredményeket kapunk. Az eredmény engem nagyon meglepett, tekintve, hogy ameddig a memóriavezérlő órajele együtt futott a RAM-mal addig a 670-es lap összeszedett 400 MHz hátrányt, a két órajelet függetlenítve egymástól viszont mindkét lapban 8000 MHz-ig nyargaltak a memóriák, stabilan!

A memória sebességet vizsgáló tesztek után következett pár játék.

Ha már ilyen jól belejöttünk akkor az abszolút maximumra is kíváncsiak lettünk. A 870-es lapban még 8200 MHz-es ramokkal is tudtunk teszteket futtatni, a 670-esben viszont 8000 MHz-en kifulladtak. Tehát összességében elmondható, hogyha az órajeleket vesszük figyelembe az újabb lap jobban teljesít ugyanazzal a processzorral. Ugyanakkor meg kell jegyezzük, hogy ezt néha a hatékonyság romlása árán éri el. A BIOS frissített 670-es lap is jó alternatíva lehet, ha már erre épül a rendszerünk, de ha újat építünk ne féljünk belevágni a 870-es platformba, hiszen még sok frissítés fog rá érkezni, amivel még tovább optimalizálják a teljesítményt és a hatékonyságot, a kompatibilitásról nem is beszélve.

A teljesítménybeli különbség mellett még egyéb apró ínyencségeket is tartalmaz a 870-es lap, ami nekem személy szerint külön elnyerte a tetszésemet. Első az m.2 SSD lefogató kis műanyag pöcök, aminek már sokadik variációját láthatjuk a különféle lapokon de talán ez a félautomata bepattanós megoldás a legjobb. Kioldani is egyszerű a nagy fülecskének köszönhetően; apróság de nagyban megkönnyíti a munkát és a szerelést.

Egy másik ilyen apró részlet a videokártya rögzítő pöcök, és annak a kioldó mechanizmusa. A mai hatalmas, vastag backplate-tel ellátott kártyák korában néha igazán idegesítő tud lenni ennek a kioldása, főleg ha van felette egy batár léghűtő. Szinte zéró helyen kell megoldani, és akár az alaplap is sérülhet, ha például egy csavarhúzóval nyúlunk be és az lecsúszik. Ennek is sokadik variációja található már meg ezen a lapon de eddig ez tűnik a legstabilabbnak, mégis a legegyszerűbbnek.

Ezek mellett még ami lényeges lehet, hogy m.2 bővítőhelyből négy darabot kapunk:

Zárszóként annyit lehetne mondani, hogy a 870-es lap teljesítménye, fürgesége, kompatibilitása igen meggyőző volt "out of box", de talán ezt is várja el az ember, ha beszerez egy ilyen drága terméket. Örvendetes, hogyha második nekifutásra is, de eljutottunk eddig. A 600-as lapok még a mai napig tudnak lassúak lenni, de védelmükre legyen mondva a DDR5 is újdonságként érkezett, idő kellett a csiszolásához.

A csatlakozók száma bőséges, a VRM teljesítménye arra is elég lenne, hogy két processzort ellásson egyszerre. A ráhelyezett hűtőborda mérete bődületes, nagyon nehéz is az egész alaplap , tehát nem lett belőle kispórolva semmi. Biztató, hiszen ez a 870-esek között amolyan középkategóriának számít, feltételezhetően a még drágább társai még többet tudnak nyújtani bizonyos területeken.