Tudomány és cenzúra

Bioterrorizmustól való félelmében az USA kormányának tanácsadó testülete arra kért két vezető tudományos lapot, hogy ne közöljenek részletes információkat egy virológiai kísérletről. 

Tudomány és cenzúra

1. oldal

A terroristáktól való félelmében az Amerikai Egyesült Államok kormányának tanácsadó testülete arra kért két vezető tudományos lapot, hogy ne közöljenek részletes információkat egy bizonyos biológiai kísérletről, mivel ezek segítséget nyújthatnak az Államok ellenségeinek halálos vírusok létrehozásában és járványok elterjesztésében, írja a New York Times.

Az ominózus kísérlet során amerikai és holland kutatók a madárinfluenza egy emberről emberre is terjedő, halálos variánsát hozták létre. A H5N1 eredeti formájában ritkán fertőz meg embereket, de amikor megteszi, nagyon nagy halálozási aránnyal dolgozik. 1997-es első észlelése óta 600-an fertőződtek meg általa, csaknem mindannyian madaraktól kapták el, és a betegek több mint fele bele is halt az influenzába. A kutatók aggódva követték a vírus fejlődését, attól tartva, hogy ha az úgy mutálódik, hogy emberről emberre is képes lesz terjedni, minden idők egyik leghalálosabb járványát robbanthatja ki. A halálos vírustörzset azért hozták létre, hogy közelebbről vizsgálhassák, milyen genetikai markerek segítik a vírus terjedését, és így megállapíthassák, hogy milyen jelekre kell figyelni a globális járvány elkerülése érdekében, illetve potenciális gyógymódokat is kerestek az új törzs vizsgálatával.

Az Egyesült Államok biológiai biztonsággal foglalkozó tudományos tanácsadó testülete (National Science Advisory Board for Biosecurity, NSABB) a Science és a Nature című tudományos lapokat kérte meg arra, hogy a madárinfluenza-kutatás bizonyos eredményeit ne publikálják. A végkövetkeztetések megjelenhetnek, de a részletek nem, mivel ezek alapján meg lehetne ismételni a kísérleteket.

„Nem nevezném a kérést cenzúrának” ‒ mondja Bruce Alberts, a Science főszerkesztője, aki kijelentette, hogy a felvetést komoly megfontolás alá veszik. Inkább a cenzúra bevezetésének elkerülésére irányul a kezdeményezés, és a harsány tiltakozás hiánya Alberts szerint nem más, mint a tudományos közösség felelősségvállalása az ügyben. Összességében megalapozottnak tartja a kormány félelmeit, az eredmények rossz kezekbe kerülve valóban veszélyesek lehetnek, mivel egy viszonylag egyszerű módszerrel nagyon fertőzőképes vírusokat lehet általuk létrehozni. 2011. szeptember 11. óta fokozódnak azok a félelmek, hogy a tudomány és a technológia eredményei fegyverként fordíthatók az azt megalkotók ellen. „Ez egy példaértékű pillanat, és nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy miféle precedenst teremtünk” ‒ mondja Alberts.

2. oldal

A tudomány és a titoktartás kéz a kézben járnak évszázadok óta, leggyakrabban éppen háborús szituációkban, amikor fontos az ellenség elől eltitkolni a legújabb hadászati fejlesztéseket. Az NSABB által a folyóiratoktól kért öncenzúra sem újdonság: ahogy Francis Bacon, 17. századi angol filozófus Új Atlantisz című művében a korabeli tudománypolitikáról írja:[italic] „Az is szokás nálunk, hogy pontosan meghatározzuk, hogy mit lehet közölni találmányainkból és kísérleteinkből, és mit nem. Sőt, mindnyájan esküvel is kötelezzük magunkat, hogy titokban tartjuk azt, aminek titokban tartását elhatároztuk; ha egyes dolgokat ezek közül fel is tárunk a királynak vagy a szenátusnak, az ilyesmik a maguk egészében mégis a mi körünkön belül maradnak.”

[/italic]

A kormányok régóta próbálják titokban tartani a különféle tudományterületek eredményeit a matematikától kezdve a kriptográfián át a nukleáris fizikáig. Most napjaink egyik leggyorsabban fejlődő területére, a virológiára került a sor. Mindez tehát vissza-visszatérő motívuma történetünknek, mely azon a szintén baconi szemléleten alapul, hogy a tudás hatalom, és mint ilyen pusztító hatású lehet, mondja Steven Afterwood, aki az Amerikai Tudósok Szövetségénél az államtitok megtartásáért felelős igazgatói posztot tölti be.

A tudomány cenzúrázása gyakran lehetetlen, mivel a kutatók természetüknél fogva nyitottak és pletykásak, folytatja Afterwood, különösen manapság, amikor olyan könnyű nagy távolságokban is kommunikálni. Archaikus szemléletűnek tartja továbbá azt a feltételezést, hogy a vezető tudományos lapokban megjelenő publikációk szabályozásával lehetne megfogni a kényes információk terjedését. A vezető lapoknak soha nem volt még ilyen kis szerepük az információáramlásban, mint manapság.

Kérdéses az is, hogy gátat szabhat-e az információk napvilágra kerülésének az a tervezett megoldás, hogy a kísérletek részletes leírásához csak egy előre meghatározott, és megbízhatónak kikiáltott kör férhet hozzá. Ez a lista az érintett tanulmányok esetében több mint száz szervezetet és legalább ezer szakértőt tartalmaz, és mindannyian tudjuk, hogy ennyi beavatott emberrel képtelenség bármiféle titok megtartása.

3. oldal

A történelem talán leghíresebb tudományos cenzori befolyásolását a római katolikus egyház vitte véghez Galileo Galilei ellen, amikor 1633-ban arra kényszerítették a tudóst, hogy megtagadja felfedezését, miszerint a Föld a Nap körül kering.

1943-ban az atombomba fejlesztésének előrehaladtával hasonló jelentőségű „titkosítási” kampány kezdődött az Egyesült Államokban: emberek milliói és dollármilliárdok segítségével próbálták biztosítani, hogy az új fegyver tervei ne kerülhessenek ellenséges kezekbe. A széfek és szögesdrótok világa volt ez, amely féltékenyen és elszántan őrizte titkait: az 1953-ban koncepciós perbe fogott és később kivégzett Julius és Ethel Rosenberget azzal vádolták, hogy átadták az atombomba titkát Moszkvának. A látványos elrettentés sem állította meg az információ terjedését: ma kilenc nemzet rendelkezik nukleáris fegyverrel, és további több tucat állítja, hogy birtokában van az atombomba készítéséhez szükséges információknak, technikai tudásnak és alapanyagoknak.

A hetvenes évek közepén a kriptográfia került a figyelem középpontjába, a kódfejtéssel kapcsolatos publikációk nemkívánatosak lettek, mivel a tudományterület eredményeinek ismertté válása megnehezítette a kódokat használó ügynökségek dolgát. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA, ahogy a korban tréfásan emlegették: No Such Agency, Nincs Ilyen Hivatal) ügynökei látogatást tettek Martin Hellman villamosmérnöknél is a Stanfordon. „Azt mondták, ha továbbra is beszélek ezekről a dolgokról, nagy veszélynek teszem ki a nemzet biztonságát.” Az ügynökségek végül feladták a próbálkozást, nem tudván lépést tartani az információk áramlásával.

A hidegháború utolsó szakaszában 1982-ben a Reagen-kormány száz tudományos tanulmány közzétételét próbálta megakadályozni egy nemzetközi optikai konferencián. A tiltakozások hatására végül meghátráltak.

4. oldal

A 2001-es terrortámadások után új lendületet kaptak az ilyen jellegű törekvések. A Bush-kormány regnálása alatt szabadalmak, tanulmányok és dokumentumok ezreit titkosította.

2003-ban a Science, a Nature és a PNAS (az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata) is csatlakozott a Tudományos publikáció és a biztonság című állásfoglaláshoz (Statement on Scientific Publication and Security), amely a szeptember 11-i eseményekre hivatkozva kifejti, hogy „alkalmanként a szerkesztő dönthet úgy, hogy egy publikáció lehetséges kára felülmúlja a potenciális társadalmi előnyeit. Ilyen körülmények közt a cikket módosítani kell vagy nem szabad megjelentetni.” 

A biológiai biztonsággal foglalkozó NSABB-ot 2004-ben hozták létre, szigorúan tanácsadói jogkörrel. Eddig állításuk szerint mindössze 3-4 esetben merült fel egy publikáció részbeni vagy egészbeni visszatartásának igénye. Ezek egyike az 1918-as spanyolnátha-járványért felelős H1N1 vírus genetikai kódjával foglalkozott, amely az emberiség leghalálosabb járványaként több mint 100 millió ember halálát okozta. Ez a kutatás végül változtatások nélkül javasolták megjelenésre, így az említett tudományos folyóiratokhoz november végén eljuttatott kérés példa nélküli a testület történetében, de ‒ mint az láthattuk ‒ nem az emberiség történetében.

A University of Wisconsin-Madison és a hollandiai Erasmus Medical Center érintett tanulmányait egyelőre nem jelentetik meg, amíg a szerzők és a szerkesztők döntésre nem jutnak. Bruce Alberts, a Science főszerkesztője szerint a felelősség innentől a kormányé is, a publikációk megnyirbálása esetén az ő feladatuk lesz egy olyan rendszer létrehozása, melyen keresztül a téma legitim kutatói hozzáférhetnek a szenzitív információkhoz, hiszen ha egy ilyen rendszer felállítása nem lehetséges, akkor a kutatások részleteinek eltitkolása végső esetben a tudományos fejlődés megrekedését vonhatja maga után.

[bold]Forrás:

[/bold]

http://www.nytimes.com/2011/12/21/health/fearing-terrorism-us-asks-journals-to-censor-articles-on-virus.html?pagewanted=2

http://www.nytimes.com/2011/12/27/science/science-and-censorship-a-duel-lasting-centuries.html?_r=1&ref=science

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward