I. oldal

A Tropico széria maga is olyan, mint egy diktatúra: ezer éve hatalmon van, mert nincs igazi konkurense, mivel viszont ezzel tisztában van, nem is akar megújulni, csak kényelmesen pöffeszkedni az egyszer kiérdemelt trónon. A harmadik rész nem volt rossz, de már annak idején is keseregtünk egy sort a kevés újdonság miatt. Erre egyszer csak kijött a Tropico 4, mi meg azt sem tudtuk, hová kapjuk a fejünket a nagy meglepetéstől. A marketing csendes volt, a játék szép lassan felkúszott a boltok polcaira, mi pedig kíváncsiak voltunk, mire a nagy titkolózás, így leteszteltük a diktátorszimulátor legújabb részét. Mivel viszont egy tekintélyelvű hatalom nem tartozik elszámolással a szerencsétlen peonok felé, a fejlesztők sem kötik az orrunkra, miért olyan minden, mint két évvel ezelőtt.

Megalománia

A történet nagyjából ugyanaz, mint a Tropico 3-ban volt. El Presidente, a nép egyszemélyes bálványa és istene, kit minden gyerek szeret, s kihez minden lány feleségül menne, épp nyugdíjas korára készül, így nyit egy svájci bankszámlát, hogy oda gyűjtse az emberek sanyarga... izé, dolgos keze által megtakarított pénzecskéjét. Bár a diktátoros alapokból ki lehetne hozni valami viccesebb sztorit, itt semmi ilyenre nem tettek kísérletet a fejlesztők, így magára a kampányra csak játékmenet szempontjából érdemes szót vesztegetni. Persze nem várjuk el egy menedzserstratégiától, hogy Oscar díjas forgatókönyvet villantson, de ez már a harmadik olyan epizód a sorozatban, ami egy apró banánköztársaság kommunista vezetőjének szerepét osztja ránk. Ennyi idő után azért illene megújulni.

Kár, hogy ez a készítőket nem nagyon érdekelte -- kb. annyira tettek a folytatással szemben támasztott elvárásokra, mint egy hatalomőrült diktátor az éhező emberek millióira. A Tropico 4 ugyanis szinte minden fronton megegyezik a Tropico 3-mal, simán bemásolhatnánk ide az előző felvonás tesztjét, talán nem is lenne olvasó, aki rájönne a trükkre. Persze ahogy halad a játék, úgy előlép néhány régebben nem szerepeltetett elem, de ez összességében nagyon-nagyon kevés, akár egy izmosabb patchbe is belefért volna (a DLC-ket inkább nem is emlegetem). Gondolom, mondanom sem kell, hogy miért fájdalmas ez két év után, s bár maga a játék ettől még nem lesz rosszabb, az ár/érték aránya épp eleget romlik ahhoz, hogy ha megvettük az előző részt, semmi értelme ne legyen beruházni a Tropico 4-be.

II. oldal

[bold]Banános Joe

[/bold]

Maga a játékmenet persze még így is elviszi a hátán a programot, hála a - többnyire - átgondolt menedzsmentnek, illetve a humornak, mely akárcsak a korábbi részekben (félek, hogy túl sokszor írom majd ezt...), most is kellő hangulati löketet ad egy non-stop vigyori végigjátszáshoz. A kampány ezúttal húsz különböző fejezetre bomlik, melyek apróbb alküldetésekkel gondoskodnak a változatosságról. A játék célja (a svájci bankszámla megtömésén túl), hogy a hidegháborús paradicsomunk annyira önellátó legyen, amennyire csak lehetséges, mi több, embereink ne nagyon lázadozzanak, mert az rossz az üzletnek. Így aztán mozikat, szórakoztatóipari épületeket és egyéb nyalánkságokat húzunk fel a sok kis ipari létesítmény és farm közé. A Tropico 4 kicsit távolabb áll a harmadik rész urbánus felfogásától, szóval a mezőgazdaságnak nagyobb szerep jut, de ezt leszámítva minden ugyanaz: építünk A-t, hogy az gyárthasson B-t, amivel C elégedett lesz és nem töri ránk a palota kapuját. Nincs ezzel gond, ha eddig bevált, most is be fog, de hiányzik az újdonság varázsa, mi több, a játékmenet néha unalmassá válik, mert van, hogy csak várjuk, hogy termelődjön az épp szükséges nyersanyag - ez idő alatt nyugodtan el lehet menni porszívózni, vagy mosogatni, El Presidente szorgos kis hangyái ugyanis nem követelnek annyi figyelmet.

Szomorú egyébként, hogy hiába vannak új épületek, ezek haszna nagyjából egyenlő a nullával, mert a játékmenet mélységei semmivel sem érnek lejjebb a Tropico 3 alapjainál. Úgy is mondhatjuk, hogy ha valaki megtanult játszani az előző részben, akkor itt sem lesz semmi gond, egyből belejön majd és megállíthatatlanul fog masírozni a békés nyugdíjas évek felé. Ehhez pedig elég lesz az összes régi trükk, csak annyit kell finomítani, hogy átnézzük az aktuális fejlesztési fát és behelyettesítjük rajta a régi dolgokat. Ez már csak azért is fájó pont, mert a játék egyébként felvonultat egy összetett és tartalmas politikai rendszert, melyben akár külsős szakértőket is beültethetünk bizonyos posztokra, hogy a segítségükkel jobban menjenek a tárgyalások a bennünket folyton oltogató nagyhatalmakkal. Mindennek viszont nincs gyakorlati haszna, mert csak arra jó, hogy pénzt költsünk pár új épületre és elmondhassuk, hogy már ilyenünk is van. Most komolyan, kedves Haemimont Games, ennyi a maximum, ami tellett?

Ezzel egyébként ki is merültek a játék újdonságai. Oké, nem lenne fair, ha nem említenénk a más sorozatokban már ezer éve létező természeti katasztrófákat, illetve a beépített facebook és twitter klienst, de nem hiszem, hogy lenne bárki, aki ezek miatt a divatfeature-ök miatt rögvest tapsikolva rohanna a boltba. Való igaz, hogy a műfajjal kapcsolatos elvárások most is teljesülnek, a játék ugyanis hosszú (többjátékos mód persze megint nincs) és visszatértek az online kihívások is, de valahogy az egész koncepció megfullad az eredetiség hiányának fájó súlya alatt. Szinte érezni, hogy ez egy ráncfelvarrt harmadik rész, aminél kényelmesebben ha akarnánk, sem lehetne fejleszteni. Most még fejcsóválva, de lenyeljük a békát, két év múlva viszont megy az 50%, ha nem változtatnak a srácok a hozzáállásukon.

III. oldal

A pálmák árnyéka

Technikai fronton a Tropico 4 - minő meglepetés - szinte teljesen megegyezik a Tropico 3-mal. A motor láthatólag ugyanaz, s bár a grafika még most is jól néz ki, nagy változatosságot nem csillant. Egyedül a humor marad, mint folyton megújuló elem: a sok sztereotip jellemábrázolású külföldi vezető képe láttán mindig elkap a nevetés. Zene és hangok terén minden rendben, nehéz lenne kötekedni, mert a hangulat már az intro kiváló hanghatásai után a tetőfokra hág. Kicsit több melódia ugyan elfért volna, mert a játék nagyjából 30 órája alatt ugyanaz a pár szólam ismétli önmagát, de végül is ezt el lehet nézni, mert az a kevés legalább tényleg jó. S hogy mi a helyzet a gépigénnyel? Nos, megint csak a Tropico 3-at tudom felhozni példának: ha az jól futott a kedves olvasónál, akkor a Tropico 4 is jól fog.

Summarum

Egyik szemünk sír, a másik meg nevet: bár a Tropico 4 nem több egy javítgatott és újra kiadott Tropico 3-nál, mint játék, még most is megállja a helyét. A tökéletességtől messze van, még csak a sorozaton belül sem nevezném a legjobbnak (a harmadik rész maradt a trónon), de a funkcióját betölti és szórakoztat, mi több, a teszt alatt a csalódottságon túl sem éreztem tehernek a programmal eltöltött időt. Ha valaki kíváncsi, milyen is El Presidente csudálatos élete, vagy csak kíváncsi rá, hogy töltené be Fidel Castro egykori posztját, az nyugodtan tegyen egy próbát a játékkal. Aki viszont a harmadik részt már megvette, kerülje el, mert csak kidobná a pénzt.

Platformok: PC

Tesztelt platform: PC