Trine – Egy igazán mesés játék

Régóta vártál már egy jól összerakott platformjátékra PC-n? Ha így van, akkor a Trine a te játékod. Kalandra fel!

Trine – Egy igazán mesés játék

Oldal I.

Aki volt olyan szerencsés, hogy kipróbálhatta a Playstation 3-ra megjelent LittleBigPlanet című, számtalan díjat megnyert platformjátékot, talán szerette volna megismételni az élményt a jó öreg számítógépen. Nos, még ha a LBP nem is érkezett meg PC-re, egy ahhoz hasonló játékot mostantól mi is felrakhatunk a polcra, hiszen megjelent a finn Frozenbyte által fejlesztett Trine című akció-platform játék. A program már az előzetesen kiadott videók alapján levett a lábamról, így meglehetősen magasak voltak az elvárásaim vele szemben.

Newton és az alma esete ismét visszaköszön

Nem véletlenül mondtam, hogy bizonyos elemeiben hasonlít a Trine az említett PS3-as csodához, hiszen ahhoz hasonlóan ebben a programban is központi szerepet játszik a fizikára épülő, az ügyességünket alaposan igénybevevő játékmenet. Hogy még izgalmasabb legyen a program, hozzáadtak még egy kis akciót is, nehogy monotonnak vagy unalmasnak találjuk a játékmenetet. Azt már a főmenüből láthatjuk, hogy nem egy véresen komoly, „csak felnőtteknek” típusú játékot kaptunk a kezeink közé, az andalító zene és a színekben gazdag háttér inkább egy nyugodt, meseszerű élményt vetít előre.

Új játékot indítva elsőként 3 rövid tanítómódban fogunk részt venni, melyek során megismerkedünk a Trine alaptörténetével és persze annak kezelésével. Rögtön látni fogjuk, hogy a játékban három irányítható karakter kapott helyet: egy kétbalkezes mágus, egy mohó tolvaj és egy nagyszájú lovag, akik természetesen más-más képességekkel rendelkeznek, és ezáltal különböző feladatokra használhatóak. Az említett varázsló, aki bár a tűzlabda dobálásban nem áll a helyzet magaslatán, képes tárgyakat idézni, ráadásul tudja ezeket, és a pályákon található tereptárgyak egy részét mozgatni a levegőben. Tolvajnőnk ezzel szemben egy cseppet agresszívabb alkat, hiszen egy remekbeszabott íjjal van felszerelve, melyet használva távolról ritkíthatjuk meg az életünkre törő lényeket. Ami ennél is fontosabb, hogy a három szereplő közül ő a legakrobatikusabb, így ha ugrálós részre kerül a sor, akkor ő lesz a mi emberünk, ráadásul rendelkezik egy csáklyával is, amit bármilyen fa felületre kilőhetünk, hogy úgy lengjünk egyik pontból a másikba, mint Pókember. Végül nézzük a csapat kidobó emberét, aki a nyers erőt képviseli a játékban. Ő a már említett lovag, aki bár jó nagy pocakkal rendelkezik és szövege alapján az intelligenciája is csak szeretne három számjegyű lenni, de páncéljának, valamint pajzsának és kardjának hála őt fogjuk a legtöbbször használni, amikor nagy számban törnek ránk az ellenfelek. Cserébe ez a karakter a leglassabb, kisebbeket tudunk ugrani vele, mint társaival, ráadásul a súlya is nagyobb, bár ez utóbbi lehet előny és hátrány is, attól függően, hogy milyen feladatot kell megoldanunk.

Oldal II.

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…

No, ha nem is galaxisban, de egy messzi fantasy királyságban játszódik a Trine, melynek története meglehetősen egyszerű, ám a célnak, azaz a hangulat megteremtésének tökéletesen megfelel. Ahogy a játék elején láthatjuk, a három hős az egyik nap furcsa késztetést érez, hogy meglátogasson egy titokzatos kincstárat, ahol egy rejtélyes varázstárgyat találnak, melyet aztán egymás után meg is érintenek. A Trine (mivel így nevezik a nagy erejű tárgyat) mágiájának köszönhetően a három karakter lelke összekapcsolódik, így kénytelenek együtt elindulni életük nagy kalandjára, mely során megpróbálják megtörni az őket összekötő „átkot”, és ha már amúgy is járják a világot, közben megmentik a királyságot az azt ellepő csontvázhordától. Ahogy haladunk előre a játékban, hőseink újabbnál újabb helyekre látogatnak el, ennek során bejárunk több varázslatos erdőt, elhagyatott kastélyt és nyomasztó katakombát is. Az egyes pályák között a narrátor, mint egy igazi mesemondó meséli el nekünk a 15 helyszínen átívelő történetet.

A körítés után térjünk is rá a játékmenetre, hiszen ez az, ami mindent visz a Trine-ban. Adott tehát a három főhős, melyek közül bármelyiket használhatjuk a játékban, ám nem kell a pályák elején választanunk közülük, hiszen egy gombnyomás segítségével bármikor a nekünk tetszőt irányíthatjuk. Le kell nyomni egy gombot a fal túloldalán? Semmi gond, idézzünk egy fémkockát a mágussal, és mozgassuk oda a varázserőnket használva. Ha ugra-bugrálós rész jön, ajánlatos a tolvajt használni, ha azonban hirtelen a nyakunkba szakad egy temetőnyi csontváz, váltsunk a lovagra, és vágjunk rendet közöttük.  Harcosunk arra is képes, hogy a pajzsával bármelyik irányban védekezzen, ami olyankor is jól fog jönni, amikor éppen ránk zuhanna egy nagyobb szikladarab, vagy egy tűzgolyó tart felénk. A harcok mellett a játékidő legnagyobb hányadát az ügyességi részek fogják kitenni, melyek bár nem vértizzasztó típusú feladványok, nem is fogunk gyorsan végigrohanni rajtuk. Ezek változatosságára abszolút nem lehet panaszunk, hiszen megtalálhatók rajtuk a szokásos platformról platformra ugrálós mókák, emellett pedig olyan rejtvényekbe is bele fogunk futni, melyekben a fizikát kell valamilyen módon alkalmaznunk. Jómagam leginkább a mágussal történő építgetést élveztem, amikor a köveket, kockákat és egyéb tárgyakat felhasználva magam hoztam létre a továbbjutáshoz szükséges építményt. Persze sokszor lett volna egyszerűbb módja feladat elvégzésének, de épp az adja a játék szépségét, hogy többféleképpen is eljuthatunk a pálya végéig.

 

Oldal III.

Egy csipetnyi szerepjátszás

Igazából természetesen szó sincs arról, hogy a Trine egy kicsit is szerepjáték lenne, de a mai divatnak megfelelően az egyes karakterek ebben a programban is továbbfejleszthetők. A pálya egyes (sokszor rejtett) részein, illetve a csontvázak holtteste mellett (bocsánat az enyhe képzavarért) ugyanis piros, kék és zöld lötyit tartalmazó üvegcsékre lelhetünk. Előbbi kettővel az életerőnket és manapontjainkat tölthetjük fel, minket azonban jobban izgat a zöld folyadék, melyekkel tapasztalati pontokat szívhatunk magunkba. Ha ezekből összegyűjtöttünk ötvenet, akkor minden karakter szintet lép, amit követően fejleszthetjük a képességeiket. A mágus például egyre többfajta tárgyat idézhet, a tolvaj képes lesz lángoló íjat lőni, a harcos pedig egy idő után felkaphatja a tereptárgyakat, és nekivághatja azt a csontvázaknak. Ezek kritikus fontosságúak a továbbjutáshoz, így ne legyetek restek a pályák minden zugát átkutatni, zöld üvegek után kutatva. Még egy apró RPG elem található a Trine-ban, hiszen számos helyen találhattok ládákat a pályákon, melyekben különféle mágikus eszközök találhatóak, ezekből sem árt minél többet összegyűjteni.

Egy olyan játékban, melyben a három főszereplő nagyon jól tud egymással együttműködni, szinte adja magát a kooperatív játékmenet, és szerencsére (más fejlesztőkkel ellentétben) a Frozenbyte gárdája is jól tudta ezt. A játék bármelyik pályáját játszhatjuk úgy, hogy egy, netán két barátunk is ott van velünk a játékban, persze ebben az esetben a billentyűzet mellett szükség lesz két extra kontrollerre is. Nagyon nagy móka ily módon játszani a Trine-t, ráadásul sokkal könnyebben megoldhatók úgy az egyes feladatok, ha minden hőst egy-egy ember irányít. Sajnos van egy kicsi, ám annál kellemetlenebb hibája ennek a többjátékos módnak, méghozzá a karakterek közötti váltás problémája. Az első játékos bármelyik hősre átválthat, akár arra is, amit épp egy barátunk használ. Ilyenkor ő megkapja az első játékos karakterét, ez pedig felettébb kellemetlen akkor, ha mondjuk ő a lovagjával épp egy csata sűrűjében van. Amit igazán hiányoltam még, az az internetes játék lehetősége, hiszen nem mindig vannak kéznél a haverok, az online játszótéren viszont szinte mindig találni társat.

Oldal IV.

A stílus győzelme a realizmus felett

Azt hiszem a képekből egyértelműen látszik, hogy a Trine grafikája egyszerűen döbbenetes. Nem törekedtek fotórealisztikus megjelenítésre a fejlesztők, még véletlenül sem akartak konkurenciát állítani a ma legszebbnek mondott, dollármilliós játékoknak. Ők csak egy hihetetlenül stílusos, színekben gazdag és részletesen kidolgozott világot akartak elénk tárni  játékukban, és ez kétségtelenül sikerült számukra. Bár a játék természetesen 3D-s, de az oldalsó kameranézet miatt olyan, mintha egy 2D-s platformerrel játszanánk, és így csak még jobban megfogja az embert a látvány. A háttérben mágikus erdők, kastélyok, falvak látszanak. A lávafolyamok és a vízesések megjelenítése szintén csillagos ötöst érdemel, egyedül a csontvázak animációjába lehet belekötni, amik néha belesüllyednek egy pillanatra a talajba, vagy két platformelem között lebegnek, ám ez csak nagyritkán fordul elő. Nem csúsztak el a fejlesztők a zenei részen sem, a néha kizárólag zongorával vagy fuvolával előadott számok még teljesebbé teszik a program egésze által sugallt mesés hangulatot. A szereplők hangjai közül nekem leginkább a lovagé tetszett, a kissé lassú gondolkodású harcos igazán szerethető karakterré vált, bár társai biztos nem így gondolják. A gépigénytől senkinek nem kell félnie, hiszen a középkategóriától felfelé minden konfiguráció megfelel neki, az én AMD X2 6000+ processzorral, 4 GB memóriával és ATI HD4830-as videókártyával hajtott gépemen maximális részletességen, 1680x1050-es felbontáson villámgyorsan futott a program.

Manapság igazán rájár a rúd arra, aki számítógépen minőségi platformjátékkal akar játszani, hiszen nem ez a legdivatosabb stílus a számítógépes játékok piacán. Éppen ezért igazi kincsként kell tekinteni a Trine-ra, mely pár apró hibát leszámítva egy kiváló játék lett. Bár az online multi és a letölthető tartalmak hiányában biztosan nem lesz olyan népszerű, mint a LittleBigPlanet, ám ennek ellenére a körülbelül hét órás játékidő minden percét megéri.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward