Trine 2 – Visszatérés a mesék világába

 Ha olyan játékot keresünk, amivel elfoglalhatjuk magunkat az ünnepek alatt, a Trine 2 az egyik legjobb választas e célra.

Trine 2 – Visszatérés a mesék világába

1. oldal

Két esztendővel ezelőtt a Frozenbyte nevű finn fejlesztőcsapat piacra dobta az év egyik legegyedibb látványvilágával megáldott platformjátékát, a Trine-t, mely 400 ezres eladásával eléggé jól teljesített ahhoz, hogy a készítők nekiálljanak a következő rész fejlesztésének is. Aki esetleg nem lenne képben a játékkal kapcsolatban, a program egy rendkívül színgazdag, meseszerű látványvilággal megáldott oldalnézetes platformjáték volt, melyben három különböző karaktert irányítva kellett különféle logikai és ügyességi feladatokat megoldanunk. A főhősök, Amadeus a varázsló, Zoya a tolvaj és Pontius a harcos mind eltérő képességekkel rendelkeztek, amelyek mindegyikét alkalmaznunk is kellett, ha tovább akartunk jutni a játék által elénk gördített akadályokon. Az idősebb játékosok gyakran a The Lost Vikings nevű Blizzard klasszikushoz hasonlították a programot, és nem véletlenül, hiszen az alapok többé-kevésbé hasonlóak voltak. A játékon nem volt egyszerű fogást találni, igazából csak a többjátékos mód hiányosságait rótták fel a kritikusok a fejlesztőknek, így azok meg is fogadták, hogy a második részben nagyobb energiát fektetnek a multiba. Miután az elmúlt héten elérhetővé vált a Trine 2, végre megtudhattuk, hogy sikerült-e betartani ezt az ígéretet.

Az első részben a Trine kalandorai legyőzték a birodalmat veszélyeztető csontvázak seregét, ám hőseink nem sokáig sütkérezhetnek a dicsőség fényében, mivel újabb gonosz fenyegeti a királyságot. A történet kezdetén Amadeus, a varázsló éppen otthonában piheni ki a kalandozás fáradalmait, amikor megjelenik előtte a Trine nevű varázstárgy, amely csak egy dolgot jelenthet: ismét szükség van a három hős szolgálataira. Amadeus engedelmeskedve a Trine hívásának, útnak indul, és hamarosan összetalálkozik bajtársaival, Zoyával és Pontiusszal, akik szintén a varázstárgy útmutatásait követték. Hamar kiderül, hogy ezúttal egy goblinhorda fenyegeti a birodalmat, amelyet természetesen csak hőseink állíthatnak meg. Az első részhez hasonlóan a folytatásra is igaz, hogy a történet csak egyfajta keretet ad a játékmenetnek, és egyáltalán nem tölt be központi szerepet a Trine 2-ben (valljuk be, komoly sztori nincs is). Megmaradt továbbá a szereplők közti humoros interakció is, így helyszínről helyszínre járva hallhatjuk, ahogy egyik hősünk csípős, vagy épp gúnyos megjegyzést tesz a másikra. A játék tehát megőrizte kissé komolytalan, mesés, de rendkívül szórakoztató hangulatát, így semmi sem akadályozhat meg bennünket, hogy elmerüljünk a Trine 2 csodás világában.

2. oldal

A játékmenet alapjai is azok közé az elemek közé tartoznak, amiket szinte egy az egyben átvettek a fejlesztők az előző részből. Ezúttal is logikai és ügyességi feladatokat kell megoldanunk, melyekhez igénybe kell vennünk hőseink különféle képességeit. Minden szereplő egyedi, más-más feladat megoldására „specializálódott”. A kisebb távolságok áthidalására a varázsló által idézett fém kockák és padlók segítségével van lehetőség, illetve egyedül ez a karakter képes arra, hogy megragadja a pályán lévő tárgyakat, és mágiájával mozgassa őket a levegőben. A tolvaj leghasznosabb eszköze továbbra is a csáklya, amivel bármilyen fa felületen meg tudunk kapaszkodni, ily módon át tudunk lengeni nagyobb szakadékok, csapdák felett. De természetesen a logikai feladványok esetében is szükség lehet rá, hogy a csáklyával lehúzzuk egy padlót, vagy állványt a magasból. Ha harcra kerül a sor, akkor íjunkkal tudjuk megritkítani a ránk törő goblinok és egyéb szörnyek számát. Ám az igazán húzós helyzeteket érdemes inkább a harcosra bízni, aki pajzsával és kardjával bármit képes felaprítani egy pillanat alatt. Az első részhez hasonlóan megszerezhetjük számára a harci kalapácsot is, amivel még nagyobb pusztítást lehet végezni. Bár a harcos a csatákban képes igazán villogni, azért nem érdemes hanyagolni a fejtörők megoldása során sem, hiszen pajzsa nagyon jó szolgálatot tud tenni, amikor valamilyen lövedékkel szemben kell megvédeni a csapat testi épségét. No meg, ha utunkat állja egy kőomlás, akkor is érdemes inkább a kalapáccsal nekiesni, mintsem például a tolvaj íjával lődözni. Egy szó, mint száz, minden karakternek megvan a szerepe, nem érdemes senkit sem hanyagolni a játékban.

Nem maradtak természetesen új képességek nélkül a hősök, ugyanakkor néhány régebbi darabtól megszabadultak a fejlesztők. A varázslóval például már nem változtathatjuk át a lebegő kockáinkat robbanóképes tárgyakká, és nem kell külön fejlesztenünk a harcos kardsebzését sem. A mágussal viszont képesek vagyunk arra, hogy megragadjuk és a levegőbe emeljük a szörnyeket is. Nincs annál nagyszerűbb érzés, mint amikor egy goblint belehajítunk egy hegyes karókkal teli verembe, vagy élő céltábla gyanánt felemeljük a tolvaj számára. Utóbbi karakter megkapta a lopakodás képességét, amivel pár másodperc erejéig láthatatlanok tudunk maradni minden ellenfél számára. Ezt a rövid időt felhasználhatjuk arra, hogy biztonságos helyre meneküljünk (amíg a harcos elintézi a szörnyeket), vagy arra, hogy lesből megtámadjunk valamit. Karakterünk ezúttal már nem csak tüzes nyilakat képes kilőni, hanem jeges támadással is rendelkezik, amivel megfagyaszthatjuk a ránk támadók goblinokat. Egy lövés még csak lelassítja őket, ám a második már jégkockává változtatja a szerencsétleneket. A harcos legfontosabb új képessége, hogy most már el is tudja hajítani a kalapácsot, ami a csatákban és néhány logikai feladvány esetében is jól jöhet.

3. oldal

De nem csak a képességek esetében találkozhatunk újdonságokkal, hanem a dolgunkat megnehezítő feladatok, fejtörők esetében is bekerült pár új ötlet a játékba. A feladványokat színesítik például a portáltükrök, amik megfelelő mozgatásával gyorsan el tudunk jutni egyik helyről a másikra, illetve akadnak olyan újfajta fejtörők is, amikor csövekkel kell egy tűzcsóvát, vagy a levegőáramlást egy adott irányba terelni. Bár a játék nem újítja meg az első részt, és nagyon sok olyan feladat van, amelyek felépítése hasonló a Trine 1-ben látottakhoz, egy pillanatra sem tűnik csak egy újabb rókabőrnek az egész. Minden feladat több módon is megoldható, tulajdonképpen csak a játékos fantáziája szab határt a megoldásoknak. Különösen multiban érdemes megfigyelni, hogy mindenki mást és mást talál célravezetőnek. Lehet, hogy valaki kisebb tornyot épít a varázslóval, hogy áthidaljon egy szakadékot, míg egy másik játékos inkább a tolvaj akrobatikus képességeit használja ki. De az is előfordulhat, hogy a pályán lévő tárgyakat használják fel a továbbjutás érdekében, netán összefognak, és a mágus egy padlón emeli át társait a túloldalra. Mint mondtam, csak a képzeletünk, no meg hőseink képességei szabnak határt a játéknak.

A 13 pályát tartalmazó sztorimód körülbelül 7-9 játékórát biztosít, attól függően, hogy mennyire vagyunk maximalisták. Vannak olyan eldugott helyek a játékban, ahol extra tapasztalati pontokra tehetünk szert, illetve megnyitható rajzokat, verseket találhatunk. Ezekre viszont nem mindig egyszerű rátalálni, így ezek felkutatása mindenképpen növeli a játékidőt. De akkor sincs vége a játéknak, ha végére értünk a történetnek, sőt, akkor kezdődik csak az igazi móka, a kooperatív mód. Mint azt a bevezetőben említettem, az első résznek egy igazán komoly hibája volt, mégpedig az igencsak fapados többjátékos szekció. Csak helyi multit tartalmazott a játék, ráadásul ott is voltak problémák, főleg a karakterek váltogatásánál. Jó hír, hogy a Trine 2 már nem csak lokális, hanem online többjátékos móddal is rendelkezik, így már akkor is belevethetjük magunkat a kooperatív részbe, ha épp nincs otthon senki más, akivel együtt játszhatnánk.

4. oldal

A sztori mód mind a 13 pályája elérhető a multiban, melyet egyszerre hárman is játszhatunk. Érdekes újdonság, hogy dönthetünk, hogy mindenki egy külön karaktert irányítson a játék során, vagy minden játékos azzal legyen, amivel akar. Utóbbi esetében akár az is előfordulhat, hogy három tolvaj szerepel egyszerre a játékban. A kooperatív játékmenet egyszerre jelent kisebb, és nagyobb kihívást is, mint az egyjátékos mód. Vannak például olyan helyek a pályákon, amiket könnyebb elérni, ha van egy társunk, aki segít (például a mágus felemel minket, míg mi egy dobozon állunk). Nehezíti viszont a játékot, hogy ha többen vagyunk, akkor nem elég, ha egy karakter továbbjut egy pályarészen, a társainkra is gondolnunk kell. Míg egy szakadék feletti átkelés nem jelent problémát a csáklyával rendelkező tolvajnak, a harcos már nem tud olyan simán átsuhanni a mélység felett. Össze kell fogni a karaktereknek, és segíteniük kell egymást, hogy túltegyék magukat az akadályokon. Az online komponens megjelenésével megszűnt a Trine egyetlen komolyabb hibája, mindössze az zavaró, hogy a multiban mindig a szervert indító játékos (host) mentése alapján kerülnek kiosztásra a képességek. Hiába játszottuk ki mi már az egyjátékos módot, kimaxolva minden karakterünket, ha egy kezdő játékos mellé csatlakozunk be, akkor sok képességünk hiányozni fog. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy szintlépéskor csak a host oszthatja el a tapasztalati pontokat, így előfordulhat, hogy nem nekünk, hanem inkább a saját karakterének kedvez a fejlesztéskor.

A Trine 2 technológiai megvalósítása olyannyira hasonló az első részhez, hogy akár egy az egyben bemásolhatnám a korábbi teszt ide vonatkozó bekezdését. Az elmúlt két esztendő azonban semmit sem fogott a grafikus motoron, köszönhetően annak, hogy a Trine sosem a poligonok számával, vagy a DirectX 11-es megjelenítéssel hódított, hanem a gyönyörűen „megrajzolt”, stílusos hátterekkel, amiken szinte nem fogott az idő. A színgazdag, mesés környezet láttán időnként biztos meg-megállunk majd megcsodálni a Trine 2 világát, hiszen ilyen egyedi látványvilággal nem gyakran találkozunk videójátékokban. Az egyetlen hiba, amit fel lehet róni a játéknak, hogy multiban néha előfordulnak animációs hibák, amikor a karakterünk csak siklik a levegőben, miközben nem is mozgatja a végtagjait. Az audio részleg sem hoz szégyent a játékra, hiszen visszatértek az első részre is jellemző nyugodt, andalító dallamok, illetve az elődben már megismert szinkronszínészek, akik ismét jó munkát végeztek.

Bár a Trine 2 nem egy karácsonyi témájú program, ha játékot kellene ajánlanunk, ami tökéletes szórakozást nyújt erre az ünnepre, az biztosan ez az alkotás lenne. Mesés hangulata szinte azonnal magával ragadja az embert, így semmi akadálya nem lehet annak, hogy családtagjainkkal, barátainkkal leüljünk a Trine 2 elé, és a három hős sorsát a kezünkbe véve ismét megmentsük a királyságot.

Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: PC

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward