1. oldal
A harmadik – igencsak megkérdőjelezhető minőségű – Transformers film bemutatása óta már jópár hónap eltelt, így szép lassan lecseng az alakváltó robotok kalandját kísérő láz. A videójátékok iránt érdeklődők számára azonban csak most kezdődik az élvezet, hiszen ha lassan is, de elérkeztünk a High Moon Studios által készített Transformers: Fall of Cybertron című program megjelenéséhez, mely a két évvel ezelőtt megjelent War for Cybertron folytatása. A 2010-es alkotás sokakat meglepett, hiszen egy egészen jó akciójátékot ismerhettünk meg annak képében. A fejlesztők igyekeztek, hogy a program minél inkább hű maradjon a forrásául szolgáló képregényhez, illetve rajzfilmhez, így a hangulatra, a történetre és a látványra sem lehetett panasz. Ehhez jött egy pörgős egyjátékos mód, egy egyszerű, de használható multi, és már el is készült minden idők egyik legjobb Transformers feldolgozása. A kiadó Activision látott fantáziát a folytatásban is, aminek eredménye az első rész sztoriját tovább szövő Fall of Cybertron, mely két hete egyszerre jelent meg PS3-ra, Xbox 360-ra és PC-re. Stílusát tekintve a játék teljesen megegyezik elődjével, így garantált a 100% adrenalinlöket, az egymásnak feszülő fémmonstrumok látványa, és a szünet nélküli akció.
Cybertron romokban hever. A bolygó magja leállt, felszínét roncsok tömkelege borítja, a megmaradt Energon forrásokért pedig továbbra is féktelen csata dúl az Autobotok és az Álcák (Decepticons) között. Felismerve, hogy a bolygó haldoklik, az Autobotok egy hatalmas űrhajóval, a Bárkával kívánják elhagyni otthonukat, ezt azonban az Álcák minden erejükkel próbálják meghiúsítani. Ezzel a felütéssel veszi kezdetét a Fall of Cybertron (FoC), mely a Transformers univerzum azon (kevésbé ismert) történetét meséli el, amikor a robotok végleg elhagyták fém és acél borította égitestüket, hogy a Földön új otthont keressenek. Bár a sztori ez alapján elég egyszerűnek tűnik, valójában meglepően érdekesre sikerült ahhoz képest, hogy a játék arról szól, hogy hatalmas fémszörnyetegek verik laposra és lövik apró darabokra egymást. Az első részhez hasonlóan a FoC-ban több szempontból is megismerhetjük a történetet, ugyanis folyamatosan cserélődnek az általunk irányított karakterek. A tanítóküldetést Bumblebee kasztnijába bújva élhetjük át, de hamar ránk bízzák egy igazi nagyágyú, Optimus Prime irányítását is. Aztán jön Cliffjumper, Jazz, majd átváltunk az Álcák oldalára, hogy többek közt Shockwave, Vortex, Megatron, és Starscream optikáján keresztül szemlélhessük az eseményeket. Nem szeretnénk lelőni a poént, de annyit elárulhatunk, hogy az utolsó misszióban még küldetésen belül cserélődnek a szerepek, így egy igencsak izgalmas végjátéknak lehetünk részesei. És ha ez nem lenne elég, még az egyik leghíresebb és legbrutálisabb Dinobotot, Grimlockot is irányíthatjuk. Róla még ejtünk szót pár gondolattal később, ugyanis igencsak egyedi alakváltóról van szó.
2. oldal
De előtte lássuk, sikerült-e kijavítani az első rész egyszemélyes módjának hibáit! A FoC-ban 13 misszió lelhető fel, melyek körülbelül 9-10 órára köthetnek le minket, ami nem rossz teljesítmény egy akciójátéktól. Azt nem mondhatnánk, hogy ezek a küldetések nagyon változatosak lennének, hiszen nagy részük a „juss el ide, és közben lőj le mindenkit” sémára épül, de azért mindig van egy-két érdekesség, amik feldobják a játékot, és a karakterek párbeszédei is jól sikerültek, már csak ezért sem fogunk unatkozni. Nem tetszett viszont, hogy túl sok olyan szekció van, amikor be vagyunk zárva egy helyre, és özönlenek ránk az ellenfelek, mi pedig nem tudunk továbbjutni addig, míg adott számú robotot el nem tettünk láb alól. Mivel a játék elég nehéz tud lenni (pár közeli lövés és végünk), itt sokszor kellett a „reload” gombra nyomni. Ami a robotok fegyvereit illeti, a puskák, rakétavetők, gépágyúk és a többi csúzli mindenki számára elérhetőek, illetve felvehetőek a pályán, viszont az egyes alakváltók eltérő speciális képességgel rendelkeznek. Cliffjumper láthatatlanná tud válni, így az ő küldetéseiben nagy szerepet kap a lopakodás, Jazz egy energia „csáklyával” tud egyik helyről a másikra lengeni, Vortex lökéshullámmal támadja az ellenfeleket és így tovább. Szerencsére minden helyszín úgy került felépítésre, hogy ki lehessen használni ezeket a képességeket, amik így egy kis változatosságot visznek a harcba.
Transformerekről lévén szó, hőseink természetesen át tudnak változni járművekké is, ami egyrészt megkönnyíti a közlekedést, másrészt bizonyos helyzetekben a harc is könnyebb lehet ezt a formánkat használva. Meg hát ne tagadjuk, igencsak jóleső érzés végrehajtani egy ilyen átalakulást a csata hevében. Ami új játékelem az előző részhez képest, az a Teletraan1 állomások megjelenése. A pályákon itt-ott találhatunk olyan eszközöket, amiknél elkölthetjük az ellenfelek leöléséért kapott kristályokat. Ezeken a helyeken egyrészt lehetőségünk van fegyvert váltani (választhatunk a könnyű és nehézfegyverek között), illetve fejleszteni is tudjuk az egyes eszközöket. Mindegyik csúzli képességeit fel lehet tornázni a játékban, legyen szó akár gyorsabb tüzelésről, nagyobb sebzésről, vagy épp sebesebb újratöltésről. Ha igazán bővelkedünk kristályokban, akkor elkölthetjük azokat különféle támogatóeszközökre is. Választhatunk az energiapajzs, a gépfegyveres drón, a speciális képességeink lehűlési idejét gyorsító eszköz, illetve a nagyon látványos (és halálos) dimensional decimator között. Ez utóbbi egy mini fekete-lyukat hoz létre, ami minden ellenfelet elnyel a közelében. Végül, de nem utolsó sorban, azt is megtehetjük a Teletraan1 eszközöknél, hogy egy passzív bónuszt biztosító perket veszünk magunknak. Ezek a tűzerőnktől kezdve, a pajzsunkon át a járműformánk páncélzatáig mindenféle tulajdonságunkat javítják, ajánlott időnként beruházni rájuk.
3. oldal
Ígéretünkhöz híven itt szeretnénk kitérni a Fall of Cybertron különleges szereplőjére, aki bizonyára sok rajongó számára fog örömet okozni. Ő Grimlock, a Dinobotok vezére, akit a hadjárat vége felé lesz lehetőségünk irányítani, igaz csak egy küldetés erejéig. Grimlock nem a legkifinomultabb harcos az Autobotok között, nem csoda, hogy nem távolsági fegyverekkel pusztít, hanem inkább a közelharcban jeleskedik. Kardjával pillanatok alatt képes szétzúzni minden közelben álló ellenséget, míg energiapajzsával védi magát, ha netán rálőnének. Ezzel a kombinációval ez a robot teljesen más játékstílust igényel, mint a többi karakter. Az a cél, hogy minél hamarabb lerohanjuk az ellenfelet, hogy ócskavassá aprítsuk őket. Ráadásul minél eszeveszettebben harcolunk, annál jobban feltöltődik a jobb alsó sarokban látható „düh mérőnk”, ami ha eléri a maximumot, akkor át tudunk alakulni. De Grimlock nem egy autóvá, vagy repülőgéppé változik át. Belőle egy hatalmas robot T-rex lesz, azt hiszem nem kell ecsetelnünk, hogy milyen hasznos tud lenni egy ilyen gépszörny. Ilyenkor agyon tudunk taposni bárkit, a szánkból tüzet fújhatunk, de meg is haraphatjuk az ellenfeleket. Egy negatívumot tudunk felhozni ezzel kapcsolatban, méghozzá a dínó kissé nehézkes mozgását, ami miatt nem mindig egyszerű megtámadni azt, akit szeretnénk.
Az egyjátékos mód tehát egészen jól sikerült, és elmondhatjuk, hogy a multi miatt sem kell szégyenkezniük a fejlesztőknek. Bár az első részben szereplő kooperatív sztori opciónak sajnos búcsút kell intenünk, nem kell lemondanunk az Escalation nevű horda módról, amelyben egy négyfős csapattal kell kiállnunk az ellenfelek egyre intenzívebb rohamát. Ami változott az elődhöz képest, hogy az öldöklés során összegyűjtött pénzt fel tudjuk használni arra, hogy a pályák újabb és újabb szekcióját nyissuk meg, ahol általában erős fegyverek és felszerelések várnak ránk. Ami a hagyományos multis mókákat illeti, továbbra is van team deathmatch (TDM), zászlórablás, conquest (ahol pontok elfoglalása a cél), illetve megjelent egy új lehetőség, a Head Hunter. Utóbbi tulajdonképpen olyan, mint egy TDM, csak épp fel kell venni az ellenfelekből kipottyanó szikrát, és eljuttatni azt egy adott zónába, mert csak így szerezhetünk pontot a csapatunknak. Semmi sem frusztrálóbb annál, amikor több szikrával a tarsolyunkban épp akkor lőnek le minket, amikor már beérnénk a zónába, de épp ezért izgalmas ez a játékmód.
4. oldal
A multinál érdemes megemlíteni az újdonságként szereplő testreszabhatóságot és a karakterfejlesztést is. Utóbbi nem szolgálhat nagy meglepetéskén, hiszen manapság már alapvető elvárás, hogy emberünket, illetve esetünkben robotunkat tudjuk fejleszteni a multis összecsapások során összeharácsolt XP-ből. Tapasztalati pontot viszont nem csak mások lelövése révén tudunk gyűjteni, hanem különféle nem-harci cselekedetek útján is. Ezek listáját egy külön menü tartalmazza, de ízelítőként álljon itt pár lehetőség: élj túl bizonyos időt a csatatéren, használd valamelyik képességed X alkalommal, gázolj el Y számú robotot járműalakban, te legyél az első halott a csatatéren (személy szerint én ebben voltam a legjobb). Ahogy aztán elég XP-t szerzünk, szépen elkezdjük megnyitni a különféle transformereket, fegyvereket és az azokhoz tartozó fejlesztéseket. Mind a négy kaszt (mert természetesen azok is vannak) 3-3 robotot tartalmaz, van tehát lehetőségünk válogatni. És mivel a belbecs mellett a külcsínre is oda kell figyelnie egy valamirevaló alakváltónak, még a külsőnket is meg tudjuk változtatni. Válogathatunk a tucatnyi fej, kar, láb és mellkas borítás között, így tényleg teljesen egyedi robotot hozhatunk létre, még a hangunkat is magunk választhatjuk ki.
Ha már az imént szóba került a külcsín, akkor beszéljünk egy kicsit a játék technikai oldaláról. Kezdjük a hangzással, mert szerintünk fenomenális lett a program audió része. A zenéket nagyon eltalálták a fejlesztők, a menüben szóló darab azonnal magával ragadott minket, és a csatákban felcsendülő dallamok is felpezsdítik az ember vérét. A hangeffektek és a robotok hangjai jól szólnak, bár azt nem igazán értettük, hogy egy robot miért köhög a nagy porban. De ez már tényleg csak szőrszálhasogatás. Ami a látványt illeti, az egyfajta vegyesfelvágott. Az esetek nagy részében egészen jól néz ki a játék, a helyszínek végre változatosak, a fejlesztők is felfedezték, hogy a szürke és a barna mellett más színek is találhatóak a palettán. Mozgás közben a transformerekre sem lehetett panaszunk, ugyanakkor vannak pillanatok, amikor nem hittünk a szemünknek, olyannyira kicsi volt a részletesség (modellek/textúrák). A multis testreszabásra szolgáló menüben például szinte homályosak a robotok. Azt is furcsállottuk, hogy ha a játék motorjával készült akciódús átvezető videókban tökéletesen éles modelleket láthatunk, akkor máshol miért adták alább a minőséget a fejlesztők. És bár a PC-s verzió valamivel szebben néz ki, attól sem fog leesni az állunk.
Mindezzel együtt viszont a legújabb Transformers játék méltó folytatása lett a két évvel korábban megjelent War for Cybertronnak, hiszen mind az egyjátékos módot, mind a multiplayert is sikerült kicsit összeszedettebbé tenni. Továbbra is nagyon élvezetes parancsolni ezeknek a hatalmas robotoknak, ráadásul még a történetet sem szúrták el a fejlesztők. Van pár apró hibája a FoC-nak, így semmiképpen sem beszélhetünk év játéka díjas alkotásról, de az akciódúsabb programok kedvelői biztosan nem fognak mellé vele, és jó pár kellemes órát tölthetnek el Optimus Prime és Megatron társaságában.
Platformok: Xbox 360, PC, PlayStation 3
Tesztelt platform: PlayStation 3
