Mi is ez?

A TrackR sorozatban Bluetooth kapcsolatot használó nyomkövető eszközöket találunk, amelyeket könnyedén kulcscsomóra, pénztárcára, táskára, esernyőre, pendrive-ra, hátizsákra, illetve bármilyen egyéb olyan eszközre aggathatunk, amit nem szeretnénk elveszíteni. Az eszköz a telefonon keresztül „csipogtatható”, így ha otthon véletlenül letettük valahova a slusszkulcsunkat és indulás előtt szeretnénk gyorsan megtalálni, arra is használható a TrackR, igaz, kompromisszumokkal, de erre majd még kitérünk. Az aktuális tesztben szereplő két eszköz gombelemmel működik, ami akár 1 éves elem-élettartamot is elérhet, ám ez az esetek többségében csak néhány hét vagy hónap lesz, ha sokszor használjuk az eszközöket – márpedig miért ne tennénk, hisz azért vannak.

A TrackR csomagkövetésre, illetve egyéb dolgokra nem igazán alkalmas – az autó védelmében is csak akkor segít, ha az ellopott járműhöz elég közel merészkedik egy TrackR felhasználó ÉS a Tracker időben csatlakozni tud a telefonjához, hogy anonim módon segítséget kérhessen, azaz értesíthesse a szervert, hol tartózkodik a tárgy és maga a TrackR.

A TrackR tehát egy Bluetooth alapú, okostelefont igénylő eszköz, ami önmagában nem tartalmaz GPS-t, arra viszont jó, hogy eltűnt eszközeink utolsó pozícióját rögzítse – ha az okostelefon is nálunk volt –, a közösség erejével pedig elveszett eszközeinket is megtalálhatjuk. Erről később részletesebben is írunk.

A csomagok és a hardver

A TrackR család két tagját próbáltuk ki: egyik a Pixel, másik a Bravo. Mindkét eszköz egyszerű, de informatív csomagolásban érkezett meg hozzánk. Igazából beüzemelésükhöz csak egy okostelefon vagy egy tábla kell, amelyen legalább iOS 9, illetve legalább Android 4.4 fut. Az apróságok már gyárilag tartalmazzák az elemet, igaz, nincs kizárva, hogy a gyári elem épen le lesz merülve – a Bravo esetében így jártunk. Némi dokumentációt persze kapunk, így az elemcsere, illetve a termék bekapcsolása és okostelefonhoz történő párosítása gyerekjáték lesz.

A TrackR Bravo elegáns alumínium burkolattal érkezik, ami egy műanyag házat vesz körbe. A felső részen kialakított kis „furat” a kulcskarikák, a nyakpántok, illetve egyéb rögzítők fogadását teszi lehetővé, de ha valamire rá szeretnénk ragasztani a terméket, a mellékelt kétoldalú 3M ragasztóval az is megoldható. Az elem ebben az esetben CR1620-as formátumú, amit viszonylag sok helyen be lehet szerezni, de azért nem az a teljesen általános fajta, így könnyen lehet, hogy csak webes rendeléssel jutunk majd hozzá, amennyiben nem járunk nagyobb készlettel rendelkező akkumulátor- és elembolt környékén.

A Bravo egy 30 milliméter átmérőjű, mindössze 3,6 milliméter vastag megoldás, ami Bluetooth Low Energy 4.0-s vezérlőt tartalmaz. Tömege elemmel együtt sem több 10 grammnál, így nagyon kényelmesen lehet használni, súly terén szinte észrevétlen marad. Előlapján egy nyomógomb és egy LED található: előbbivel a telefonunkat tudjuk „megcsörgetni”, ha az éppen elkeveredett és BLE 4.0 hatótávolságon belül van, ami nagyjából 30 méter, ha nyílt terepen vagyunk. Lakásban vagy házban már radikálisan csökken a hatótáv attól függően, hány falat, bútort, illetve egyéb tárgyat kell leküzdenie a jelnek. A kis eszköz kapott még egy elég erős hangszórót is, ami 82 dB(A) hangerősség elérésére képes. A LED fényerőssége ebben az esetben nem valami nagy, ugyanis egyetlen egy fényforrást használ a termék. A Bravo feketében, ezüstben, kékben és rozé arany színben kapható.

A TrackR Pixel még kisebb, burkolata pedig teljes egészében műanyagból készült. A felső részén egy kis akasztót helyeztek el, ami a kulcscsomóra, illetve egyéb alkalmatosságra történő felfűzést segíti. A LED-ek itt sem hiányoznak, a gombot azonban az előlap alá rejtették, így az előlap megnyomásával tudjuk aktiválni a telefon-kereső funkciót. Ha a telefonról keressük a nyomkövetőt, akkor a Bravónál is alkalmazott, fokozatosan emelkedő hangerősség mellé LED alapú villogást is kapunk, így sötétben is könnyű megtalálni az eszközt. A Pixel több LED-et is tartalmaz, ami mindenképpen előnyös a Bravóhoz képest, beépített hangszórója pedig már 90 dB(A) hangerősség elérésére képes, azaz könnyebb behatárolni, honnan csipog.

A Pixel már csak 26 milliméteres átmérővel bír, alapját azonban ugyanúgy BLE 4.0-s kapcsolat adja, mint a Bravóét. A termék egy CR2016-os elemmel működik, amit egyszerűbb beszerezni, mint a Bravo CR1620-as energiaforrását, élettartam terén azonban itt is maximum 1 évre számíthatunk, ami a valóságban inkább csak pár hónap, ha sokat keresgéljük vele az adott tárgyunkat. Az elemtartó a műanyagház hátuljának eltekerésével és levételével érhető el, maga a művelet azonban nagyon nehéz, legalábbis első körben biztosan. Mi egy kis trükköt alkalmaztunk: a Pixel elejére és hátuljára egy-egy cellux-darabot ragasztottunk, amelyeket úgy helyeztünk el, hogy kis „fogantyút” képeztünk belőlük.

Mindkettőt összehajtottuk félig úgy, hogy két végükön pár milliméter kimaradjon, majd az „alkotást” a ház elejére és hátuljára ragasztottuk. Így sem volt egyszerű az elem kiszabadítása, de meg lehetett oldani. Az elem visszahelyezése szintén technikás, ugyanis erősen kel nyomni a műanyagot, hogy az apró fülek a helyükre kapjanak, közben az elem se essen ki és az egész hátlapot még el is kell forgatni a rajta található nyíl irányába. Remélhetőleg ezt a mókát csak néha kell eljátszani. Ha az elemcsere leírása kissé homályosnak tűnt, itt van hozzá egy kis videós segítség is. A Pixel egyébként feketében, fehérben, szürkében, zöldben, tengerkékben, kékben, pirosban és rózsaszínben érhető el.

A TrackR-ek cseppállóak, vízállónak azonban nem nevezhetjük őket, a gyártó sem tesz említést ilyen tulajdonságról. A TrackR Bravo az elemnyílás miatt biztosan nem vízálló, a Pixel azonban egyes tesztek szerint kibírja, ha beleesik egy pohár vízbe, azaz egész jól van szigetelve.

Az alkalmazás

Mindkét TrackR esetében ugyanazt az alkalmazást használhatjuk, aminek egyszerűen csak TrackR a neve. Az app nagyon könnyen kezelhető, sokoldalú és remekül áttekinthető kezelőfelülettel rendelkezik, így erre egyáltalán nem lehet panasz. Az adott TrackR eszközt először párosítani kell a telefonnal, a folyamat részeként pedig el is nevezhetjük, így tudhatjuk, pontosan mire is vigyáz. Annak érdekében, hogy a kép még beszédesebb lehessen, különböző ikonokat is rendelhetünk hozzá. Az ikonok között kutya és macska is szerepel, ugyanis vannak olyanok, akik háziállítaikat látják el ilyen eszközökkel, főként külföldön. Egy amerikai sztori szerint egy macskát már megmentett a TrackR, illetve az ott működő Crowd Location Alert.

A főoldalon megtekinthetjük a csatlakozó TrackR-eket, amelyek között jobbra-balra lapozhatunk, amennyiben több ilyen eszközzel rendelkezünk. Itt egy térképet is láthatunk, hogy hol és mikor látta utoljára a telefon a TrackR-t, ami elveszítés esetén jöhet jól. A térképre bökve elindul a Google Maps app, ami segít az útvonaltervezésben is, hogy minél előbb eljuthassunk elvesztett tárgyunkhoz. Egy-egy telefonhoz modelltől függően egyébként maximum 10 TrackR csatlakozhat, azaz elég sok tárgyat védhetünk. Az iPhone modelleknél a maximális szám minden esetben 10, az Android alapú telefonoknál azonban 4-től 10-ig terjed az egyidejűleg támogatott TrackR-ek száma, ahogy arra a FAQ is rámutat.

A lapon látható „Item Settings” opción belül tudjuk módosítani az eszköz nevét, látjuk az elem töltöttségét, valamint az eszköz előzményeit is engedélyezhetjük, így tudhatjuk, hol hagytuk el. Beállíthatjuk, hogy a telefon „szóljon”, ha elveszíti a kapcsolatot a TrackR-rel, valamint azt is, hogy a TrackR csipogni és villogni kezdjen, amennyiben elhagyja a telefon hatótávolságát. A figyelmeztetés hosszát is beállíthatjuk, ez 1 és 10 másodperc között szabályozható, az alapértelmezett érték pedig 3 másodperc.

A legfelső menüpont, vagyis a Crowd Locate Alert az egyik leghasznosabb dolog, amit a TrackR nyújt, de kár, hogy ez kikapcsolható, alapértelmezetten ki is van kapcsolva, és a hazai tulajdonosok a jelek szerint nem is nagyon kapcsolják be. A funkció lényege, hogy ha eltűnik egy TrackR-rel védett tárgy, akkor a többi felhasználó segíthet a megtalálásában: amennyiben pár méteres körzetben elmegy az eszköz mellett valaki, az elveszett TrackR megpróbál csatlakozni és egy helyzetjelentést küldeni a TrackR szerverre, mindezt teljesen anonim módon, így tulajdonosa a másik TrackR felhasználó közreműködésével találhatja meg elvesztett tárgyát. Ez nagyon hasznos dolog lenne, majd kifejtjük, valójában mi vele a baj.

A bal szélen található menüből bekapcsolhatjuk a Silent Mode-ot, amit olyan helyen érdemes használni, ahol biztonságban vannak tárgyaink, így nem szükséges értesítést kapni. Van egy úgynevezett WiFi Safe Zones nevű funkció is, amelyben kiválaszthatjuk azoknak a WiFi hálózatoknak a nevét, amelyek megbízható környezetben vannak, mondjuk otthon vagy a munkahelyen, így ha ezek közelében tartózkodik a telefonunk és a TrackR, nem kapunk szeparációs üzeneteket, ha a TrackR kikerül a telefon BT hatósugarából. Igazából az alkalmazás ennyit tud, ami pont elég.

A teszt

A TrackR Pixel és Bravo esetében először a szabadtéri hatótávot próbáltuk ki. A Pixel esetében a 30 méterből nagyjából 17-et sikerült realizálni, míg a Bravo egy picivel jobb volt, ugyanis 20 méterig tudta tartani a kapcsolatot a telefonnal, ami egy iPhone SE volt. Érdekesség egyébként, hogy a telefonos app és a TrackR között elég ritka a frissítés: miután kiértünk az előzőleg mért hatótávból, még nagyjából 10 másodperc telt el, mire a szeparációs riasztások elindultak. Ez egyrészt jó, mert így elem- és akkumulátor-kímélő módon működik a rendszer, de ha például motorozás vagy kerékpározás közben esik ki a zsebünkből a TrackR-rel védett tárgy, akkor 10-15 másodpercnyi késés már sok bosszúságot okozhat. Persze a térképen így is láthatjuk az utolsó ismert pozíciót, amennyiben a telefonon aktív volt az elvesztés pillanatában a GPS.

A hangerősséggel igazából otthoni körülmények között nincs baj, kivéve, ha a nadrág zsebében felejtjük a TrackR-rel ellátott kulcscsomót, ami időközben már a szekrénybe került. Ekkor a Bravo hangereje elég kevésnek bizonyul, a Pixel viszont még ilyen esetben is segít a detektálásban. Az extra hangerő akkor is jól jöhet, ha az utcán, vagy valami hangosabb helyen veszítjük el az adott tárgyat. A villogás szintén segít a tájékozódásban, főleg sötétben – ezen a téren is a Pixel a jobb.

Az adatkapcsolat stabilitásával voltak kisebb problémák. Tesztünkben egyetlen falat iktattunk be a telefon és a TrackR közé mindkét esetben. Azt tapasztaltuk, hogy az app egyszerűen nem látta a másik szobában lévő eszközt, viszont amikor a TrackR gombját megnyomtuk, a telefonon megszólalt a csengés, hogy jelezze, hol is van. Ez a működés pont a TrackR létjogosultságát kérdőjelezi meg, hiszen a tárgyaink egy fokkal gyakrabban veszhetnek el, mint a telefonunk. Az is furcsa volt, hogy keresés közben, amikor már hallottuk és láttuk is az adott TrackR-t, a telefonos app még mindig azt mondta, hogy távol van az eszköz, ezt a véleményét pedig csak akkor változtatta meg, amikor már legalább 5-10 másodperce álltunk a TrackR közvetlen közelében, lényegében felette. Vagyis a tárgy keresését lassan, megfontolt léptekkel érdemes elvégezni, ugyanis a TrackR és a telefon közötti kapcsolódás sokszor legalább 10-20 másodpercet vesz igénybe.

Természetesen a közösségi GPS-t is kipróbáltuk, ám a siker elmaradt: gyakorlatilag a pesti belváros legforgalmasabb részein sem találkoztunk TrackR felhasználókkal a tesztek során. Ez mindenképpen szomorú, mert így jelen helyzetben értelmét veszti a termék legfontosabb szolgáltatása, amit akár ellopott kerékpár vagy autó megtalálására is hatékonyan lehetne használni, amennyiben elég nagy lenne a felhasználói bázis. Nincs kizárva, hogy a nem túl stabil, körülményes kapcsolat miatt sokan kiábrándultak már TrackR-ükből, de az is lehet, hogy inkább kikapcsolták a Crowd Locate Alerts funkciót. Akármi is van a háttérben, ez nagyon nagy csalódás volt.

Említést kell tennünk arról is, hogy a teszt során előfordult téves szeparációs riasztás is: a TrackR és a telefon között valamiért megszűnt a kapcsolat, pedig egy helyen, egymás közelében voltak, mégis riasztást kaptunk az elvesztésről, pedig ilyesmiről szó sem volt. Ez a fals riasztás egyszer fordult elő mindkét TrackR-nél a tesztidőszak alatt, ami összességében 10-12 nap volt. Ez azért nem katasztrófa, mindenesetre fura volt.

A TrackR-ek összességében nagyon hasonlóan teljesítettek, csak néhány különbség volt köztük hatótáv és hangerő terén, ahogy arról már említést tettünk.

Verdikt

Vegyem, vagy ne vegyem? Erre a kérdésre egyszerű válaszolni. Amennyiben a Crowd Locate Alert funkció miatt vásárolnánk meg valamelyik készüléket, hogy elvesztett vagy ellopott tárgyainkat esélyünk legyen megtalálni, akkor a válasz egy határozott nem, hiszen a funkció idehaza nem igazán működik.

És akkor is szólhat a telefon, ha induláskor éppen valami fontos tárgyat hagyunk otthon, amire előzőleg TrackR-t aggattunk. Ez is sok kellemetlenséget előzhet meg. A lehetőségek tárháza igazából szinte végtelen, így mindenképpen az adott életstílus és beállítottság dönti el, szükségünk van-e TrackR-re, vagy sem. A koncepció összességében nagyon jó, de a megvalósításon lenne még mit csiszolni.

Az extra LED-ek és a nagyobb hangerő miatt a TrackR Pixel a nyerő, a TrackR Bravo viszont kicsit halkabb, különlegesebb elem kell bele, de mindenképpen igényesebb külsővel rendelkezik. A saját szempontjaink szerint érdemes dönteni, szigorúan a fentiek mérlegelésével.