1. Bevezető és specifikáció
A sok üzleti szériás notebook után ma egy teljesen más sorozat képviselője teszi tiszteletét nálunk. A Toshiba Satellite Z30 egy vérbeli ultrabook, nevével ellentétben pedig inkább az egykori Portégé család tagjaként érdemes gondolnunk rá, ugyanis a 13,3”-os masina mindössze 1,2 kg-ot nyom a mérlegen, és ha ez még nem lenne elég, a gyártó szerint akár 12 órás üzemidőre is képes.
A pár évvel ezelőtt begyűrűzött ultrabook mánia elcsendesedni látszik, amely nem csak annak köszönhető, hogy a gépek árai alig – vagy egyáltalán nem – csökkentek, miközben a fizetőképes kereslet nem igazán nőtt, hanem annak is, hogy a konzumer gépek többségéből már kihagyják az optikai meghajtót, így azok is vékonyabbá váltak az idők során. Márpedig 3-400 gramm tömegbeli eltérés már nem annyira vészes, hogy az emberek olykor másfélszeres árat fizessenek ki a jobb anyagminőséget biztosító, de hasonló sebességű és üzemidejű ultrabookokért.
A dolog pikantériája, hogy az egykor méregdrága alacsony fogyasztású Intel processzorok az előző generációs Ivy Bridge architektúra piacra lépése óta gyakorlatilag ugyanannyiba kerülnek, mint “normál” társaik, így könnyedén beépíthetők olyan készülékekbe is, amelyek anyaghasználatban ugyan elmaradnak a mindenféle fémmel és fémötvözettel rendelkező klasszikus ultrabookoktól, viszont papíron ugyanazt tudják, természetesen jóval olcsóbban.
Ebbe a megváltozott világba csöppent bele tavaly ősszel a Toshiba Satellite Z30, amely a korábban már említett két tulajdonsága miatt kiemelt figyelmet érdemel a Windows-os ultrabookok világában. Közvetlen kihívója persze akad, ott van rögtön az Asus ma már legendásnak számító ZenBook szériája (egészen pontosan az UX32LN), az Acer Aspire S3, illetve a Fujitsu Lifebook U554 is. Az első kettő nem tud olyan hosszú üzemidőt felmutatni, mint jelent tesztünk alanya, viszont 1920x1080 pixeles kijelzővel rendelkeznek. Az Acer ezen kívül 3 év garanciát, az Asus pedig egy igencsak erős videokártyát (GeForce 840M) tud felmutatni. Tekintettel arra, hogy ezek a gépek mind nehezebbek a Satellite Z30-nál az első számú modell, amellyel a Toshiba üdvöskéjének farkasszemet kell néznie a Sony VAIO Pro sorozatának 13,3”-os tagja, amely mindössze 0,94 kg-ot nyom a mérlegen és 1920x1080-as IPS paneljével se kerül többe, mint egy Z30 (a képernyőn kívül) hasonló felszereltség mellett.
Amellyel a Toshiba pedálozhat az a két memória foglalat, amely egyáltalán nem számít megszokottnak ebben a kategóriában, így a többi modellel ellentétben a Z30-ba könnyedén beletehetünk akár 16 GB RAM-ot is. Ott van még a 802.11ac szabványú WiFi is, valamint a 3 év garancia, amelyet alapból csak az Acer biztosít az előbb felsorolt gépek gyártói közül, a többiek kisebb-nagyobb összeget kérnek el a kiterjesztett jótállásért cserébe. A tesztelt változat 308 ezres ára elég borsos még így is, viszont, ha már ennyit összegyűjtöttünk, sokkal érdemesebb a – jelenleg – 327 ezres verziót megvenni, hiszen abban egy Turbo Boosttal is rendelkező Core i5-4200U processzor és 8 GB memória található. A hazánkban kapható harmadik és egyben legdrágább (373 ezer forintos) kiszerelés egy továbbra is kétmagos Core i7-4500U processzort és 256 GB-os SSD-t tartalmaz 8 GB RAM mellett. Egyelőre ugyan nehezen beszerezhető, de létezik érintés-érzékeny kijelzővel rendelkező változat is a Z30-ból, amely Z30t névre hallgat és 1,39 kg-os tömege mellett 10 óráig húzza egyetlen feltöltéssel.
A készülék mellé egy 45W-os tápegységet és némi dokumentációt kapunk, ahogy azt a gyártótól már megszokhattuk.
2. Hardver és hangzás
Egy ilyen vékony készülék esetében kardinális kérdés a hűtőrendszer hatékonysága, hiszen a rendelkezésre álló hely finoman fogalmazva is szűkös. Ezt az akadályt a Toshiba mérnökei annyira lazán vették, mintha nem is okozott volna kihívást nekik. A gép még maximális terhelés mellett is rendkívül halkan dolgozott, ráadásul a processzor hőmérséklete se haladta meg a 65 fokot, ami remek értéknek tekinthető. Az alacsony zajszint elérését az is segítette, hogy a szellőzőnyílás nem oldalra, hanem hátulra került, így a felnyitott kijelző “útját állta” a direkt zajnak.
Mint már említettük, a processzor választék a jól megszokott három tagra korlátozódik, a Core i3-4010U, a Core i5-4200U és a Core i7-4500U egyaránt kétmagos központi egységek, a legnagyobb különbség pedig ezúttal is az első és második résztvevő között van. Tekintettel arra, hogy a Toshiba meglepően gáláns felárat kér csak a Turbo Boost technológiával rendelkező Core i5-ért (igaz, csomagban adja a +4 GB memóriával), érdemes rögtön ezzel a kiszereléssel szemezni. A Core i7-4500U sosem érte meg igazán a plusz pénzt, amit a Core i5-4200U-hoz képest kértek érte, ráadásul ezúttal csak egy nagyobb SSD-vel közösen vehetjük meg, így ha utóbbira nem feltétlenül van szükségünk, akkor egy pillanatig se gondolkodjunk azon, érdemes-e kifizetni a csomagért a több, mint 50 ezer forintos felárat. Tekintettel arra, hogy a készülék nem éppen könnyen szerelhető, a két memória foglalat tudata csak félig okoz majd örömöt számunkra. Ha nem akarunk utólag bővíteni, érdemes gyárilag 8 GB RAM-mal kérni a masinát, ezt a mennyiséget egyébként egyetlen modul formájában kapjuk meg, így egy esetleges duplázásnál nem kell mást tennünk, csak venni egy ugyanilyen RAM-ot. Ami a megjelenítést illeti, kizárólag a processzorokban lévő integrált Intel HD Graphics 4400-as vezérlőre támaszkodhatunk, ami nem csoda, hiszen ilyen vékony burkolat mellett alighanem gondot okozna egy lényegesen erősebb dedikált VGA hűvösen tartása.
Ami a tárhelyet illeti, 128, 256, illetve 512 GB-os SSD-k közül válogathatunk, bár utóbbival szerelt modellt mi nem találtunk a hazai kínálatban. A meghajtók egytől egyig a Samsung PM851-es szériájából származnak, amely nem csak remek sebességet, de mSATA csatlakozót is jelent. A Toshiba nem véletlenül választotta ezt a modellt, hiszen ilyen kis helyre pazarlás lett volna betenni egy 2,5”-os házba préselt SSD-t, az mSATA, mint megoldás nem csak, hogy adta magát, hanem szinte kötelező is volt. Nagyvállalatoknak, de akár kis- és középvállalatoknak is érdekes adalék lehet, hogy a PM851-es sorozat rendelkezik hardveres titkosítással (AES 256 bit), így a népszerűbb titkosító szoftverek használata során ez mindenféleképpen komoly előnyt jelent.
A DTS Studio Sound hangjavító technológiával felvértezett audio rendszerről nem érdemes sokat beszélni, hiszen hangtisztaságán felül aligha lesz olyan tulajdonsága, amely miatt igazán szerethetnénk. A sajtóközlemény gazdag basszusról ír, amelyet olyannyira érdemes fenntartásokkal kezelni, hogy mélyhangokat szinte egyáltalán nem képes kipréselni magából a rendszer.
3. Ergonómia és kinézet
A magnézium ötvözetből készült burkolat a kulcsa mindannak az eleganciának és könnyedségnek, amellyel a Toshiba Satellite Z30 rendelkezik. A tetőtől talpig ezüst színben pompázó készülékre kifejezetten jó érzés ránézni és kézbevenni, de azért nem mehetünk el szó nélkül a mérleg másik oldalának megemlítése mellett. A zsanér ugyanis nagyon gyenge, igaz, annyira vékony és könnyű burkolatot kell megtartania, hogy akár a garanciaidő végéig is kibírhatja különösebb meglazulás nélkül. Az alsó és felső burkolat egyéb iránt nem gyűjti látványosan az ujjlenyomatokat és ez ugyancsak elmondható a billentyűzet körüli részről. Szerelni nem nagyon fogjuk a Z30-at, hiszen ahhoz darabokra kellene szednünk, bár a vállalkozó kedvűek egy nem szokványos csavarhúzó segítségével belevághatnak a dologba. A kasztni egy kisebb leejtést is elvisel (a Toshiba mérnökei 76 centiméterről tesztelték), az adatainkat nem kell féltenünk, hiszen az SSD semmilyen mozgó alkatrészt nem tartalmaz.
A klaviatúra a szokásos Toshiba ismertetőjelekkel rendelkezik, azaz nyomáspontja nagyon magasan van, a gombok téglalap alakúak, nem pont négyzetek, így a gépelést picit szokni kell, valamint a fényes műanyag felületnek köszönhetően pikk-pakk koszos lesz. Jó hír viszont, hogy az alapfelszereltség része a háttérvilágítás, amelynek intenzitását igaz, hogy nem szabályozhatjuk, viszont a mérnökök pont jól állították be, így ez talán nem akkora érvágás. 30 milliliterig cseppálló is, viszont a folyadék gépbe kerülése után pár perc áll csak rendelkezésünkre, hogy a készüléket kikapcsoljuk.
A touchpad egy érdekes jószág. Az anyaghasználata kellemes, se nem fényes, se nem matt, de inkább utóbbihoz áll közelebb, ha mindenképpen választatnunk kellene. Könnyedén kezelhető és az integrált gombok is egész jól használhatók, amit viszont furcsa volt megszokni az a touchpad felett lévő hosszú vakgomb – ezt ugyanis csak akkor tudjuk használni (lenyomni), ha pöcökegérrel rendeljük a gépet. A másik furcsaság a touchpad alatt lévő értesítő/visszajelzés sor, amelyen három LED foglal helyet, viszont a körülöttük lévő ezüst betét miatt az az érzésünk támad, hogy a bal és jobb egérgombokat itt kell keresni, nem pedig a touchpad felületén – mi is jó párszor megpróbáltuk megnyomni a sokadik nap után is olykor. Ez dizájn szempontjából mindenképpen egy kevésbé jól sikerült választás. Amennyiben ujjlenyomat olvasót kérnénk a gépbe, az ennek az ezüst sávnak a közepén lesz megtalálható.
Jó hír, hogy három USB csatlakozónk van, ráadásul mindegyik támogatja a 3.0-s szabványt, azaz biztosítja a gyors adatátviteli sebességet. A bal oldali Sleep’n’Charge funkcióval is büszkélkedhet, azaz a rádugott eszközt akkor is el tudja látni a gép árammal, ha utóbbi éppen nincs bekapcsolva vagy éppen alszik. Nem vagyunk híján rendes vezetékes hálózati csatlakozónak és video kimeneteknek sem, a Kensington zár pedig ebben a kategóriában szinte kötelező.
A 13,3”-os kijelző matt bevonata mindenképpen pozitív, nem úgy, mint az 1366x768-as felbontás, amelyet sokan valószínűleg keveselni fognak. A Toshiba sajnos a lehetőséget nem adta meg a felhasználóknak, hogy maguk döntsenek a kijelző fajtájáról, így a tesztpéldányban szereplő TN panellel közelebbi barátságot kell kötnünk, amennyiben Z30 tulajdonossá szeretnénk válni. A vonalélesség elsőosztályú, így a szövegek olvasásával aligha lesz problémánk, nem úgy, mint a csoportos foglalkozásokkal, ugyanis a látószögek finoman fogalmazva sem acélosak, a TN panelekre jellemző átlagot éppen, hogy csak hozza. A színek egyébként rendben vannak, alacsony fényerő mellett viszont kontraszt hiánnyal kell szembesülnünk, ami ugyan nem számottevő, mégis észrevehető. A zsanér kialakítása miatt a kijelző nem nyitható ki 180 fokban, valahol 135-140 fok körül van a vége. Az érintés-érzékeny változat (Z30t) egy 1920x1080 pixeles, ismeretlen típusú panelt kapott, ráadásul nem csak maga az LCD panel, hanem a plusz kapacitív réteg is mentes a tükröződéstől, amelyre nagyon kíváncsiak lennénk, nem nagyon láttunk még ilyet a gyakorlatban ugyanis.
4. Teszteredmények
Az unalomig ismert alacsony fogyasztású Core i3-4010U pontosan ugyanazokat az eredményeket produkálta, mint korábbi tesztjeink esetében, így aki meglepetésre számított, az rögtön olvasson is tovább. Az eggyel drágább kiszerelésű Z30-on gondolkodóknak érdemes szemügyre venni a Core i5-4200U processzor mellett lévő számokat és összehasonlítani a tesztpéldányban szereplő Core i3-éval.
Tekintettel arra, hogy az integrált Intel HD Graphics 4400-at több ízben teszteltük már (például itt), így ezúttal kizárólag az akkumulátorra és az ahhoz szorosan kapcsolódó különböző üzemidőket mérő tesztekre koncentráltunk, hiszen ezen a vonalon nagyot kell domborítani a Z30-nak, legalábbis a specifikációk és a sajtóanyag alapján.
Az eredmények még minket is megleptek, ugyanis a hivatalosa oldalon olvasható 12 óra helyett nálunk közel 20 óráig képes volt talpon maradni a Z30, igaz, minimális fényerő és terhelés mellett. Ettől függetlenül az eredmény megsüvegelendő, még akkor is, ha a maximális fényerő melletti full HD filmnézés már “csak” 7 órán keresztül volt kivitelezhető. A maximális terhelés mellett mért közel 3 és fél órás eredmény tudatában azt mondhatjuk, hogy átlagos felhasználás és 50%-os fényerő mellett nagyjából 8-9 órát simán bírhat a gép, amely remek eredmény.
5. Értékelés
A Toshiba Satellite Z30 egy nagyon kellemes gép benyomását keltette a mindennapokban, de drága ahhoz, hogy versenyre kelhessen legfőbb kihívójával, a Sony VAIO Pro 13-mal. Nem elég, hogy még 3 évre kiterjesztett garanciával is olcsóbb a VAIO Pro, emellett könnyebb is, kijelzője pedig összehasonlíthatatlanul jobb a Z30-énál. Bár üzemidőben elmarad vetélytársától, viszont kiegészítő lapakkumulátorral bővíthető, amellyel minimálisan ugyan, de nehezebb lesz a Z30-nál, cserébe tovább is bírja szuflával. Ott van még a “coolság” faktor is, hiszen ki venne meg ugyanannyi pénzért egy vékony Toshiba gépet, ha kaphat ugyanannyiért egy még könnyebb és jobb Sony VAIO-t? Ugyanebben a ligában focizik az Apple is a 13,3”-os MacBook Airrel, amely szintén olcsóbb a Toshiba Satellite Z30-nál (közel azonos felszereltség mellett, igaz, csupán 1 év garanciával, és annak bővítése méregdrága) és amelynek üzemideje még a Z30-nál is jobb, nem beszélve a komfortosabb billentyűzet-touchpad párosról és a nagyobb felbontású (16:10-es) kijelzőről. A probléma tehát elsősorban az árazással van, hiszen 300 ezer forint körül a Z30-nál nem csak jobb, de trendibb masinát is lehet venni, a célközönségnél pedig egyik sem elhanyagolható szempont, az eladások legalábbis ezt támasztják alá. Ettől függetlenül azért úgy gondoljuk, érdemes lehet a Z30-cal is számolni, mert vannak nagyon jó tulajdonságai is (pl. hűtés, vagy a már emlegetett üzemidő).
A cikkben szereplő Toshiba Satellite Z30 típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk!
Pro:
+ rendkívül hosszú üzemidő
+ halk és hatékony hűtőrendszer
+ háttérvilágítással rendelkező billentyűzet
+ két memória foglalat (ebben a kategóriában ritka)
+ 802.11ac WiFi
+ mindössze 1,2 kg
+ 3 év garancia
Kontra:
- minden szempontból átlagos kijelző
- a klaviatúrát továbbra is szokni kell
- több konkurense is jobb vételnek számít a piacon ezen az áron
Hivatalos honlap: Toshiba
Vásárlás: Irány a webáruház
