1. Bevezető és specifikáció
Decemberben járt nálunk a Toshiba üzleti szériába tartozó Portégé R700-as notebookja, amellyel felemás tapasztalatokat szereztünk, hiszen sok szempontból eleget tett a kategóriára jellemző kívánalmaknak, viszont több kulcsfontosságú ponton is elvérzett (hűtés, klaviatúra). Mindenki ismeri az autókereskedésben bevett szokást, amikor egy jól felszerelt változathoz képest az alap verzió közel fele annyiért hazavihető és messziről nézve végül is ugyanúgy néz ki a kettő. Nos, a Satellite R630-ra is pontosan így kell tekintenünk. Akinek az R700 alapvetően tetszett, de kinevette a borsos árcédulát, a következő pár oldalon jól figyeljen.
Nyilvánvaló volt, hogy a külsőn nem nagyon lehetett változtatni, ezért a belsőhöz kellett nyúlni. Meg kellett találni azokat a pontokat, amelyeket az átlagos, alapvetően nem üzleti készülékeket kereső vásárlók kevésbé tartanak fontosnak. Ennek köszönhetően búcsút kell intenünk az ujjlenyomat-olvasónak, a matt kijelzőnek, a dokkoló csatlakozónak, a gyorsabb merevlemeznek és be kell érnünk alapáron két év garanciával.
Mint látható, a processzor is valamivel lassabb lett, mint az R700-nál volt, de a lényeg mégis az utolsó sorban van. A 200 ezer forint alatti végösszeg azt jelenti, hogy a decemberben nálunk járt testvérmodellhez képest a Toshiba több mint 120 ezret engedett az árból, igaz, közben mindkét típus kifutóvá vált. Természetesen ennek következtében az ellenfelek is változtak, öt nagy riválist emelnénk ki, az Acer Aspire 3820T-t, a Hewlett-Packard 4320s-t, a Lenovo Thinkpad Edge-t, a Lenovo Ideapad Z360A-t és a Dell Vostro V130-at. Közvetlen konkurensnek ugyanakkor egyik sem igazán tekinthető, hiszen a Vostro-t leszámítva mindegyik jóval nehezebb gép, ráadásul van, amelyik még ennek ellenére sem tartalmaz optikai meghajtót. A V130-cal teljesen más a probléma, hiszen az alacsony fogyasztású Core i3 ULV miatt jóval lassabb jelenlegi tesztalanyunknál. Az R700-tól megörökölt nagy kapacitású hatcellás akkumulátor ráadásul az átlagosnál valamivel jobb üzemidőket sejtet.
A doboz távolról nézve is csak egy feliratban különbözött az R700 csomagolásától, így nem okozott számunkra meglepetést, hogy a benne található kellékek is pontosan ugyanazok voltak. A 65W-os tápegység mellé mindössze egy használati útmutatót kapunk, amelynek digitális verzióját egyébként magának a számítógépen is megtaláljuk.
2. Hardver
Sajnos rögtön az R700 leggyengébb pontjával kell kezdenünk, ugyanis a hűtési rendszer az R630-ban is ugyanaz maradt, így aztán nem vártunk tőle csodát. Bár üresjáratban és alacsony terhelésnél a hőmérsékletek rendben vannak (processzor 44 fok, chipset 52 fok) és a zajszint sem jelentős, maximális terhelés mellett már komoly hangzavarral kell számolnunk és a hőmérsékletek is az egekbe szöknek (processzor 95-101 fok, chipset 83 fok), annyira, hogy ilyenkor ölben kvázi lehetetlen használni a gépet. Persze, mondhatja bárki, hogy egy ilyen masinát senki nem tesz ki ekkora terhelésnek (amely az esetek túlnyomó többségében igaz is), de nekünk egy ún. legrosszabb esetet kell vizsgálnunk és itt bizony az R630 ugyanolyan csúnyán elbukott, mint testvére.
A Windows által kiosztott pontszámok alapján úgy véljük, nem sokban különbözik nyers erőt tekintve a két házon belüli modell egymástól, a merevlemezt az átlagnál valamelyest lassabbnak érezte az operációs rendszer. Ha a Turbo Boostot is beleszámoljuk az R700-ban lévő Core i5-ös processzor órajelébe, akkor az R630-ban szolgálatot teljesítő i3-350M 400 MHz-cel lassabb. Az integrált Intel videokártya természetesen maradt, amely nem feltétlenül gond egy ilyen modellnél, elvégre a szűk másfél kilogrammos tömeg miatt elsősorban rohangálós notebooknak fogják venni a Toshiba apró Satellite-ját.
A Windows kivételesen tényleg ráérzett a rendszer átlagnál gyengébb pontjára, ez pedig a merevlemez. Aggodalomra ugyanakkor nincs ok, hiszen a mindennapos használat során semmit nem fogunk érezni a megszokottnál minimálisan lassabb adatátvitelből és fájlkezelésből. Ami viszont már az első pár percben is észrevehető az a zajszint. Nem vagyunk hozzászokva, hogy egy mobil merevlemez hangját fél méteres távolságból is halljuk, de a Hitachi 320 GB-os egysége sajnos tényleg hangosabb az átlagnál, igaz, zajszintje még bőven a tűréshatár alatt marad.
A hangszórókat illetően ne legyenek illúzióink, legnagyobb előnyük, hogy hangosak és kettő van belőlük. A középtartomány valamiért nagyon csúnyán szólal meg rajtuk, erősen korrigálni kell a hangkártyához tartozó szoftverben, hogy élvezhető végeredményt kapjunk. A magas hangokkal nincs gond, mélyeket pedig naivitás lenne keresni.
3. Ergonómia
Aki még emlékszik a Portégé R700-nál leírtakra, az nyugodtan lapozhat egy oldalt, ugyanis az R630 minimális különbségeket leszámítva teljesen ugyanazt a külsőt kapta, mint testvére. A fedőlap nekünk nagyon tetszett, ritkán látni ennyire jól sikerült magnézium házat ebben a kategóriában. A közepe meglepetésünkre ellenállóbb volt, mint vékonysága alapján sejteni lehetne. Sajnos megmaradt a némileg bazári hatású ezüst színű műanyag zsanér burkolat és a zárszerkezetet se sikerült feltalálni Japánban az elmúlt fél évben – szerencse, hogy hurcolászás során az R630 alsó és felső burkolata egy mm-re se akar eltávolodni egymástól. Jól látható, hogy az akkumulátor alatti dokkoló csatlakozó helyét esetünkben egy fedél takarja el, ezzel is jelezve az R700-hoz képesti hiányosságok egy részét. A telep egyébként az R630-nál szinte egyáltalán nem lötyögött, ezt azért emeljük ki, mert a nálunk járt R700-nak egy fokkal gyengébb volt az akkumulátort tartó zárszerkezete.
A klaviatúráról sok jót nem tudunk elmondani, hiszen a marketing dumával ellentétben bizony most sem matt, inkább félúton van a fényes felé. Közel nem ez a legnagyobb baj vele ugyanakkor, hanem az, hogy a gombok nem négyzet alakúak (magasságuk kisebb a kelleténél), így nehéz vele megtanulni gyorsan írni, sokszor futottunk bele olyan „hibába”, hogy a gombok fölé (vagy két gomb közé) pozícionáltuk sebesen mozgó ujjunkat. A rövid út miatt olyan érzése van az embernek, mintha normális használat mellett is már csapkodná a klaviatúrát. Háttérvilágítás – akárcsak az R700-nál – itt sincs és nem is kérhető.
A touchpad viszont maradt ugyanaz a fantasztikus egység, amely volt, ráadásul a gombok széltében meghíztak, köszönhetően az ujjlenyomat-olvasó elpárolgásának. A felület anyaghasználata remek, mérete is kellően nagy, a többérintéses műveletek közül a legtöbbet támogatja. A gombok már kevésbé ilyen jók, a csillogó műanyag bevonat nem túl minőségi, az egységek rövid úton és kattogva – de legalább könnyedén – járnak, így használatuk aligha vált ki bárkiből is extázist. Holtjátékuk viszont nincs, így a minőségérzeten nem esik a felsoroltaknál nagyobb csorba.
Csatlakozókból pontosan ugyanazokat kapjuk, amely azt jelenti, hogy a bővítő kártya helyeken felül csupán az USB 3.0-ról és a FireWire-ről kell lemondanunk. Az SD kártyaolvasó továbbra is érdekes helyen van, és bár kezelése nagyon kézre esik, a félig kilógó kártya látványa nem túl jó látvány. Az eSATA – mint harmadik USB foglalat – kikapcsolt állapotban is képes tölteni a rádugott eszközöket, ez mindenképpen jó dolog.
Bár matt bevonatot nem kapott, a készülék egyik, ha nem a legjobb pontja a 13,3”-os kijelzője. A színek gyönyörűek, nyoma sincs az R700-nál látott zöldes árnyalatnak, gyakorlatilag minden úgy néz ki, ahogy ki kell neki. A fényerő tartomány is kellően tág, viszont a minimális fényerő egy picit magasabb, mint az R700 esetében, bár ott az alsó két lépcső között az átlagnál sokkal nagyobb eltérés volt – az akkumulátoros üzemidőben így vélhetően a drágábbik modell szerepel majd jobban. A webkamera egy teljesen mezei (ma már inkább belépő szintnek mondható) VGA felbontású optikai egység, melynek képalkotásával nincs különösebb gond, viszont amint lemegy a nap, komoly zajosodásnak lehetünk szemtanúi.
4. Teszteredmények
A szokásos tesztek közül természetesen a processzorral kezdünk és kivételesen kíváncsiak voltunk az R630 által produkált számokra, ugyanis az R700-nál annak idején megfigyeltünk a túlmelegedés jeleit, nevezetesen a processzor órajelének folyamatos terhelés melletti ugrálását.
Kicsit ironikusan is fogalmazva, de kijelenthető, hogy jó hírünk van, mert az R630-nál ilyesmire nincs példa, jól látható, hogy az elvárt sebességet hozza minden körülmények között a Core i3-mas egység.
Az Intel HD Graphics videokártya előző generációjával is rengetegszer találkoztunk már, teljesítményét jól ismerjük és a Toshiba Satellite R630 se produkált különös eredményeket vele, így ugorhatunk a számunkra legérdekesebb részhez.
Ez pedig nem más, mint az akkumulátoros üzemidő, ugyanis az R700-nál is elég jó eredményeket mértünk, 200 ezer forint alatti kategóriában pedig kifejezetten jó lett volna, ha az R630-nak sikerül ugyanazokat az értékeket hoznia, mint testvérmodelljének. Már az előző oldalon előrevetítettük, hogy az R700 alacsonyabb minimális fényereje miatt ez nem lesz kivitelezhető, de a grafikonon jól látható, hogy eget verő különbségek azért nincsenek a két gép között.
5. Értékelés
Bár a Toshiba Portégé R700-át nem tartottuk egy kategóriájában versenyképes notebooknak, az R630-cal egészen más a helyzet és ezt elsősorban alaposan lenyesett árcédulájának köszönheti, hiszen érdemi változás nem történt a korábban tesztelt testvérmodellhez képest. A dokkoló és az ujjlenyomat-olvasó hiánya aligha lesz fájó pont a megcélzott vásárlói tömegnek és valószínűleg a némileg lassabb processzorral és merevlemezzel is könnyedén kiegyeznek majd – főleg, hogy javában dúl az SSD láz. A két év garancia valóban kevesebb, mint a három, de még mindig elegendő a 200 ezer forint alatti régióban ahhoz, hogy a vásárlók ne forduljanak el rögtön a márkától vagy az adott típustól. A kijelző az egyetlen, ami a faragások során egy érdekes helyzetet teremthet, ugyanis a konkurensek közül a Dell Vostro V130 például matt panellel rendelkezik – igaz, ezzel inkább kivételt erősítő szabály a mezőnyben. Tekintettel arra, hogy a fényes LED-es kijelzők között az R630-é a legjobbak közé tartozik, a tényleges – döntésnél előkerülő – problémát a billentyűzet és a hűtési rendszer jelentheti majd. A klaviatúrát ugyan meg lehet szokni, ha valaki tényleg nem szakdolgozatot és cikkeket akar nagyüzemben előállítani, viszont a hűtési rendszer gyengeségére már nincs mentség. Utóbbi kettő miatt nem kap Ajánlott plecsnit az R630, pedig kézbe véve és pár percet használva tényleg egy szerethető gép benyomását kelti a készülék.
A Toshiba Satellite R630-at az Absis Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ remek kijelző
+ jó akkumulátoros üzemidő
+ kategóriájában alacsonynak számító tömeg
+ jó touchpad
+ 2 év garancia
+ a kategóriára jellemzőnél magasabb minőségérzet
Kontra:
- elégtelen és terhelésre kifejezetten zajos hűtőrendszer
- nem túl komfortos billentyűzet
Hivatalos honlap: Toshiba
Vásárlás: iPon webáruház
