I. Bevezető és specifikáció

Pár hete járt nálunk az oldal történetének első Toshiba noteszgépe, amely ára miatt nem kápráztatott el minket, de ettől eltekintve egy kellemesen használható szerkezetnek bizonyult. Most azon olvasóinknak szeretnénk kedvezni, akik nem tehetik meg, hogy több százezer forintot költsenek notebookra, viszont nem is az elérhető minimumot keresik. Az L300 felépítését tekintve nagyon sokban hasonlít majd az A350-re, az apróbb változások azonban szembetűnők lesznek.

Processzor: Intel Core 2 Duo T3200 2,00 GHz 1 MB cache 667 MHz FSB

Memória: 2 GB Samsung DDR2-800 CL6-6-6-18

Chipset: Intel GL40

Videokártya: Intel GMA X4500MHD

Hangkártya: Realtek ALC268 HD Audio

Kijelző: 15,4” (1280x800, Glare-Type)

Merevlemez: Toshiba MK1652GSX (160 GB, 8MB cache, 5400 rpm, SATA-II)

Optikai meghajtó: Matshita UJ880AS DVD-RW

Hálózati kártya (LAN):  Realtek Fast Ethernet Controller

Hálózati kártya (WLAN): Realtek RTL8187B 802.11g

e-SATA: nincs

HDMI: nincs

Mobil internet: nincs

Modem: van

TV tuner: nincs

Távirányító: nincs

Webkamera: van

FireWire: nincs

Bluetooth: nincs

Infravörös port: nincs

Kártyaolvasó: nincs

Ujjlenyomat olvasó: nincs

Akkumulátor: 6 cellás 44Wh

Operációs rendszer: nincs

Tömeg: 2,5 kg

Ár (a cikk megjelenésekor): 132 ezer forint

 

A Toshiba mérnökei amit lehetett azt lespórolták a gépről, bár a legfájóbb pont valószínűleg a memóriakártya-olvasó hiánya lesz a felhasználók többségének. Olcsó chipset, olcsó processzor, integrált videokártya, viszonylag kis merevlemez, visszafogott akkumulátor és egy elsőre versenyképtelennek tűnő árcédula.

A noteszgép mellé gyakorlatilag semmit nem kapunk, csak egy tápkábelt, egy akkumulátort és egy bő magyar nyelvű leírást (akárcsak az A350-nél). A driver CD-t hiába keressük, a kézikönyvben találjuk meg a linket, ahonnan letölthetjük az összes szükséges szoftvert a géphez (nagyjából 640 MB). Itt találtuk meg a legfrissebb BIOS flash-t is, így a gyári 1.2 helyett az 1.6-tal teszteltük a gépet.

II. Hardver és teljesítménytesztek

Teljes csendben kelt életre az olcsó Satellite Pro, halkabb volt, mint az egy hónapja nálunk járt A350, ami nem csoda, hiszen az integrált videokártya szinte abszolút nem igényel hűtést szemben a Radeon HD3650-nel. Terhelés hatására már azért megjött a hangja, de még mindig nem beszélhetünk zavaró zajszintről. Mindehhez egy elég elfogadható hőmérséklettartomány társult, ami a gyakorlatban 50-65 fokot jelent (üresjárat/terhelve).

 

A BIOS ezúttal semmi érdekességet nem tartogatott, ezen kár is csodálkozni, egy alig 130 ezer forintos gépről beszélünk. Memóriából egyben kapjuk a 2 GB-ot, ami rossz hír azoknak, akik nem akarnak bővíteni (hiszen egycsatornás módban működik ilyenkor a rendszer alacsonyabb sávszélességgel), jó hír viszont azoknak, akik 4 GB-ra utaznak, hiszen nekik elég egy másik modult beletenni a gépbe.

Az operációs rendszer és a Toshiba oldaláról letölthető driverek telepítése zökkenőmentesen zajlott, ám azok, akik Windows Vista helyett Windows XP-t vásárolnak feltétlenül állítsák át a BIOS-ban a SATA módot AHCI-ről IDE-re, ellenkező esetben folyamatos kékhalálal fognak találkozni már a telepítés elején (SP2-vel próbáltuk). A vezeték nélküli hálózat egyszer eldobta magát, azaz a gép csatlakozva volt, de adatforgalom egy gramm nem ment rajta és lecsatlakozás után hiába találta meg ismét a routerünket, csatlakozni már nem tudott hozzá, csak a gép újraindítása segített. Problémába ütköztünk a pendrive-ok kezelésénél is, ugyanis kettőt használtunk egyszerre és újraindítás után az egyiket nem látta, kivéve ha kiszedtük és újra csatlakoztattuk. Ezt leszámítva más gond nem adódott.

A beépített merevlemez pontosan ugyanabból a szériából való, mint amit az A350-ben is láthattunk, így nem meglepő, hogy zajszintje hasonlóan magas, ellenben sebessége is meglepően jó.

 

Toshiba Satellite Pro L300 teszteredmények:

 

PCMark05 (CPU): 4976

PCMark05 (Graphics): 1592

PCMark05 (HDD): 4451

Cinebench10: 3468 (4 perc 15 másodperc)

Memória olvasás: 4502 MB/s

Memória írás: 2898 MB/s

Memória másolás: 3199 MB/s

Memória késleltetés: 88,3 ns

CPU Queen: 8504

CPU PhotoWorxx: 5084

CPU Zlib: 26242 kB/s

CPU AES: 7405

FPU Julia: 2720

FPU Mandel: 1842

FPU SinJulia: 928

The Last Remnant Benchmark 640x480: 7,22 fps

III. Ergonómia

Külsejét tekintve az L300 nagyon hajaz az A350-re, legalábbis ami a vonásokat illeti. Természetesen a csillogásról és a feltűnésről ezúttal le kell mondanunk, de valahogy nekünk jobban bejött ez a visszafogottabb külső, annál is inkább, mert előnye is van néhol.

A drágább kivitellel ellentétben az L300-ban van nyitómechanika, méghozzá nem is akármilyen. A gép alja nagyon puritán, nyoma sincs annak a rengeteg csavarnak és fedélnek, mint a nagy testvérnél.

A billentyűzet gyakorlatilag megegyezik az A350-ével azzal a nagy különbséggel, hogy ez nem csillog, így sokkal kényelmesebb rajta gépelni. Az érintőgombok elmaradtak és a hangszórórendszer se rendelkezik a harman/kardon védjegyével (ennek ellenére nem szól sokkal rosszabbul). A háttérvilágított LED-eket ezúttal simák váltották le, amely sötétben nehézkesebben olvasható le, ám mivel teljesen lényegtelen információkat juttat el a felhasználóhoz, így sok vizet nem zavar.

A touchpad felületének mérete hasonló az A350-en találhatóval, viszont kicsit mélyebben ül, így nem csúszik le véletlenül az ujjunk róla. Használata kényelmes, nem akadt meg rajta egyszer sem az ujjunk. A gombok sokkal kisebbek és egy síkban vannak a géppel, ennek ellenére jól használhatók, kattogásuk viszonylag csendes.

Elöl szokás szeirnt a mechanikus hangerőszabályzót és a mikrofon illetve fejhallgató csatlakozókat találjuk, valamint a vezeték nélküli hálózatot kapcsolhatjuk ki és be az apró gombbal. USB-ből hármat, Express Card foglalatból egyet kapunk és nagyjából itt vége is a dalnak. A HDMI kimenetet picit hiányoltuk, de nem annyira, mint a memóriakártya-olvasót, amelyről azt hittük, hogy 2009-ben már minden noteszgépen ott lesz majd. Tévedtünk. Kész szerencse, hogy a legtöbb mp3 lejátszó beépített flash memóriával rendelkezik, így csak a fotók átmásolását kell adatkábellel megoldanunk.

 

A kijelző most is tetszett nekünk, a képe picit pirosas volt, de ezt szoftveresen nagyon könnyen lehetett korrigálni. Maximális fényereje megfelelőnek bizonyult, a minimálison viszont még szívesen csökkentettünk volna tovább.

A webkamera ugyancsak VGA felbontású, ennek ellenére elfogadható és leginkább folyamatos képet nyújt, a mikrofon részt illetően se érheti szó a ház elejét.

IV. Akkumulátor és értékelés

A mellékelt akkumulátor sajnos a leggyengébb hat cellás volt (44 Wh), így nem csodálkoztunk az alig három órás készenléti időn, amit a rendszer produkált minimális fényerő mellett. Intenzívebb internetezéssel két és fél óra alatt megadta magát, HD filmekből pedig egy másfél órás éppenhogy kifutja nagyobb fényerővel.

Ha konkurencia nélkül néznénk a Toshiba Satellite Pro L300-at, akkor minden bizonnyal egy remek notebook lenne, azonban ezt nem tudjuk megtenni. Kétségtelen, hogy túl sűrű a mezőny a 130 ezer forint körüli kategóriában és nagyon kevéshez jár operációs rendszer, de HDMI kimenet a többségben van, akárcsak memóriakártya-olvasó. A mechanikus hangerőszabályzó, a remek billentyűzet, az átlagnál halkabb működés viszont a Toshiba felé billenti a mérleg nyelvét, így mindenek előtt azt kell tudnunk számunkra mey paraméterek élveznek elsőbbséget. ha nem vagyunk nagy fotósok és nem akarunk TV-re kikötve filmet nézni, ezesetben kár is tovább keresgélnünk az olcsóbb kategóriában, mert az L300-at nekünk találták ki.

 

A Toshiba Satellite Pro L300-at az Expert Computer Kft-től kaptuk tesztelésre.

 

 

Pro:

[list type="unordered"]

[/list]

 

Kontra:

[list type="unordered"]

[/list]

 

 

Hivatalos honlap: Toshiba

Vásárlás: iPon webáruház