Toshiba Satellite L755D: Múlt-kor

Régóta nem járt nálunk klassszikus, nagyméretű Toshiba Satellite notebook, így rögtön egy négymagos processzorral szerelt változatot kaptunk tesztre.

Toshiba Satellite L755D: Múlt-kor

1. Bevezető és specifikáció

Szinte hihetetlen, hogy a két 13”-os R szériás notebookot leszámítva közel másfél éve nem járt nálunk klasszikus Satellite családba tartozó Toshiba noteszgép. Utoljára tavaly áprilisban teszteltük az akkor még újdonságnak számító Core i3-mal szerelt L555-öt, azóta síri csend. Azon gondolkodtunk, vajon mi lehetett ennek a hosszú szünetnek az oka? Vajon a felhasználók fordultak el a márkától vagy egész egyszerűen csak itthon vesztett népszerűségéből a gyártó? A választ nem tudjuk, az viszont biztos, hogy a Toshiba hazai termékpalettája kifejezetten rövid a konkurensekéhez képest, pedig pár évvel ezelőtt még igencsak bőkezűen válogathattunk akár egy modellcsaládon belül is.

Egykoron a Satellite név egyet jelentett a megfizethető minőséggel, igaz, ennek már legalább két éve. Manapság, amikor az Acer, a Hewlett-Packard, a Lenovo és a Dell is olyan termékpalettát vonultat fel a 200 ezer forint alatti kategóriákban, hogy ember legyen a talpán, aki választani tud közülük, egy Toshiba szintű gyártónak keményen fel kell kötnie a felkötnivalót. Szerencsére a 3 év garancia még mindig elég nyomós érv sok embernek ahhoz, hogy egyáltalán körülnézzen a cég portfóliójában. A korábban plecsniket plecsnire halmozó L széria mára túl van pár modellfrissítésen, de a klasszikus stílusjegyeket a mai napig magán hordozza a családba tartozó bármely modell. A számozás ugyanakkor ne tévesszen meg senkit, az L750-es és L755-ös típusok 15,6”-os kijelzővel kerülnek piacra és ránézésre pont azokat a pontokat tartotta meg a gyártó, amelyeket annak idején szerettünk, ráadásul, ha a videokártya nem is, de a processzor elég erősnek ígérkezik.

Kicsit felemás öszvérnek tűnik az L755D ebben az összeállításban, hiszen tartalmaz egy négymagos, de alacsony órajelű processzort, egy integráltnak is mondható, de jelen esetben különálló videokártyát, sok memóriát, nagy merevlemezt, ugyanakkor akkumulátora nagyon kicsi, vezetékes hálózati kártyája lassú, se eSATA, se USB3.0 nincs. Hiába van ugyanakkor Bluetooth és operációs rendszer is a csomagban, még három év garanciával is elkezd gondolkodni az ember, hogy akkor ez a pakk most 170 ezer forintért megéri-e vagy sem – függetlenül attól, hogy ismeri-e testközelből a gépet, avagy sem. A HP legújabb g6-os Pavilionjából találtunk olyan kiszerelést, amely – ha az operációs rendszer felárát is hozzá számoljuk – az L755D-vel megegyező cédulával kelleti magát, igaz, erősebb videokártyával, de csak két év garanciával. Természetesen az Acer ebben az árkategóriában is rendelkezik mindent verő konfigurációval, hiszen a 2.2 GHz-es négymagos processzorral és középkategóriás videokártyájával az Aspire 5552G gyakorlatilag megközelíthetetlen ellenfélnek minősül, egy év garancia ide vagy oda. Nem mindegy tehát, hogy mihez viszonyítjuk a Toshiba legújabb üdvöskéjét, mi az ítélethirdetésig igyekeztük korábbi saját magához mérni a legújabb Satellite-ot.

A készülék mellé a szokásos Toshiba-s használati útmutatót, illetve a 75W-os tápegységet, valamint a hozzá tartozó kábeleket kapjuk. Az operációs rendszert a merevlemezről tudjuk visszaállítani.

2. Hardver

A négymagos AMD processzor miatt picit tartottunk a melegedéstől és főként a zajszinttől, de vagy az AMD vagy a Toshiba mérnökei viszonylag nagyot alkottak. Az üresjárati 48 fok se számít rossz eredménynek, de a terhelés melletti 71 fok pláne. Igaz, tisztában kell lennünk a ténnyel, hogy négy mag ide vagy oda, mindegyikük 1.8 GHz-en ketyeg, ami a mai világban kifejezetten alacsonynak számít (van viszont egy előnyük: keveset is tudnak fogyasztani). A zajszint alacsony terhelés mellett elenyésző, de maximális kihasználtság mellett sem volt sokkal zajosabb az új Satellite, aminek nagyon örültünk.

A kis Radeonnak gyakorlatilag mindegy volt, terheltük-e vagy sem, ugyanis hőmérséklete 48 és 59 fok között ingadozott mindvégig. 80 shader egységével a leglassabb dedikált VGA-k közé tartozik, így ne lepődjünk meg, ha a teszteknél majd a legerősebb integráltakhoz mérjük a sebességét. A Windows 7 beépített pontozó rendszere a remek processzornak és a dedikált memóriával rendelkező videokártyának köszönhetően igencsak szép mutatókat varázsolt nekünk, amely abszolút megállja a helyét, ha összevetjük a realitással. Érdemes még megemlítenünk, hogy bár 4 GB memória van a gépben, a Toshina nagyon okosan a felhasználók agyával gondolkodott és ezt a mennyiséget egyetlen modulként tette bele a masinába, így a 6, illetve 8 GB-ra való bővítés egyetlen modul megvásárlásával kivitelezhető. Amíg ezt nem tesszük meg, addig viszont a lehetséges memória sávszélességnek csak egy részét tudjuk kihasználni, amely a rendszer működésére is kihat(hat) szélsőséges esetekben.

Percenkénti 5400-as fordulatszáma ellenére a Toshiba saját merevlemeze igazán jól teljesített. Bár nem tartjuk fejben az eddigi összes eredményt, amelyet kaptunk az évek során, de ha minden igaz, kategóriáján belül ez a leggyorsabb merevlemez, amellyel idáig találkoztunk. 640 GB-os kapacitása bőven elég kell, hogy legyen manapság, ebben a kategóriában amúgy sem jellemző, hogy valamelyik gyártó ennél nagyobb HDD-vel szereli a gépeit. A 25 fokos teszthelységben viszont elég magasnak számít a 45 fokos üzemi hőmérséklet, legalábbis, ha a kategóriatársakat nézzük. A mágneses meghajtó zajszintje alapjában véve elhanyagolható, ugyanakkor az olvasófej kalibrálásakor furcsa hangot ad ki a készülék, amely hosszútávon akár zavaró is lehet.

Elmúltak már azok az idők, amikor a Toshiba büszkén hirdette a harman/kardonnal való együttműködés jeleit. Az új Satellite-ban már egy másik neves cégnek, az Onkyo-nak a hangsugárzóit találjuk, amelyek hozzák az elődök méltán híres hangminőségét, igaz, mélysugárzó híján inkább a hangtisztaságot, mint koncerttermet várjunk.

3. Ergonómia és kinézet

Kinézetét tekintve az L755D le sem tagadhatná gyártóját, hiszen az összes klasszikus Toshiba védjegyet megtaláljuk rajta. Sajnos a felső burkolat ezúttal se valami ellenálló a külső behatásoknak és fényes mivoltának köszönhetően gazdagon gyűjt az ujjlenyomatokon át a karcig mindent. Se mechanikus, se mágneses zárral nem találkozunk, ami azért is furcsa, mert fejjel lefelé tartva a gépet az alsó és a felső burkolat több centire is eltávolodik egymástól, ami az idő múlásával csak rosszabb lesz. A merevlemezhez és a memóriákat tartalmazó helyekhez könnyedén hozzáférünk, így cseréjük nem lehet gond.

A billentyűzet alapjában véve jó is lehetne, hiszen az alátámasztás megüti azt a szintet, ami már elég a kényelmes használathoz. Ami miatt mégis inkább középszerűvé válik a klaviatúra az a nagyon csekély mélységű nyomáspont, és az a tény, hogy a gombok lenyomható felülete nagyon közel van egymáshoz. Az már csak hab a tortán, hogy a fényes billentyűzeten gyakorlatilag az első érintés is rögtön meglátszik, nem beszélve arról, hogy mindez mennyit ront a komforton egy hosszabb szöveg bevitele esetén. Értetlen, hogy amit annak idején az L500-nál meg tudtak csinálni rendesen (elég hely a gombfelületek között, matt anyaghasználat), azt miért kellett elrontani viszonylag rövid idő alatt? Sajnos nem ez az első Toshiba notebook az említett széria óta, aminél elégedetlenek voltunk a klaviatúrával.

A touchpaddal már kevesebb gondunk volt, belekötni leginkább a be nem határolt hasznos felület nagyságába tudunk. Az anyaghasználatot feláldozták a dizájn oltárán és a fényes, pöttyös mintát megkapta a multi-touch képes tapipad is. Viszonylag kényelmesen terelgethető az ujjunk rajta, ráadásul a bal és jobb egérgomb is nagyon halkra sikerült, plusz könnyen is nyomhatók, így ergonómiailag az összképet csak sikerült egy erős közepesre kihoznia a gyártónak. Ha a touchpadot nem akarjuk használni, akkor a felette található gyorsgombbal könnyedén letilthatjuk, de lehetőségünk nyílik arra is, hogy mindezt a rendszer automatikusan tegye, ha USB-s egeret érzékel.

Csatlakozókból nagyon keveset kapunk, és bár a három USB közül az egyik kikapcsolt állapotban is képes áramot szolgáltatni a ráaggatott eszköznek, nagyjából ez az egyetlen olyan funkció, amit ki lehet emelni a gép szolgáltatásai közül. A kártyaolvasó a készülék elejére került, némileg süllyesztve, porvédő nélkül. Tekintettel a gép méretére és a csatlakozók csekély számára, nem igazán értjük, miért nem lehetett például a vezetékes hálózati aljzatot és a HDMI portot a hátoldalra elhelyezni, hiszen ezeket nem pár perc erejéig szokta használni a leendő tulajdonos, mint egy-egy USB csatlakozót.

A kijelző a gép kevés erősségeinek egyike, bár látószöge jóindulattal is csupán átlagosnak mondható. A gamma picit sok, ezt szoftveresen korrigálhatjuk, ettől eltekintve viszont nagyon szép, természetes színvilágnak lehetünk tanúi. A fényerő tartomány kellően tág, bár a mostani időjárási viszonyok mellett aligha fogjuk feszegetni a panel határait. A kijelző felett található webkamera még kitűnő fényviszonyok mellett is csupán átlagos képminőségre képes, amely nem meglepő, hiszen a mindössze 0,3 MPixeles optika még autófókuszt se kapott.

4. Teszteredmények

Még nem járt nálunk az AMD négymagos Phenom családjának alacsonyabb órajelű és fogyasztású tagjainak egyike se, így kíváncsiak voltunk, mire képes a P960 a gyakorlatilag egyeduralkodónak tekinthető Intel Sandy Bridge platform ellen.

Jól látható, hogy a leglassabb Core i3-mal tudja csak felvenni a versenyt a mindössze 1.8 GHz-es Phenom II, és nem sokat javít a helyzetén az a tény, hogy a Hash tesztben képes volt megverni az egyik legerősebb Core i5-öt. Mint tudjuk, a Core i3 és i5 mobil processzorok egyaránt kétmagos felépítéssel bírnak, amelyből a Hyper Threading technológiának köszönhetően virtuálisan már négy lesz. Ennek tudatában nem meglepő a kapott eredmény, viszont érdemes kimatekozni, hogy a 2.2 GHz-es Phenom II N830 hol lett volna a mezőnyben, ugyanis a bevezetőben már utaltuk rá, hogy jobb kiépítéssel szerelt notebookot is kaphatunk az L755D árából. A PCMark 7 eredmények is hűen tükrözik a rendszer gyengeségeit, sajnos, ahol nem lehet kiaknázni a négy mag mindegyikét, ott bizony még a legkisebb Intel Core alapú CPU is képes helyben hagyni a P960-at. Ez nem sok jóval kecsegtet, ha a mindjárt látható játéktesztekre gondolunk, ott ugyanis továbbra is kevés az olyan program, amely többet profitál a sok magból, mint a magas órajelből.

Furcsa volt látni, hogy a HD4330-hoz képest gyakorlatilag semmilyen fejlődést nem mutatott a HD6330M, ráadásul az alacsony processzor órajel miatt volt, hogy a két generációval korábbi előd túl is szárnyalta az utódot. A tesztek alapján elmondható, hogy – bár a HD6330M valamivel többre is képes lehetne – a rendszer összességében semmivel nem tud jobb teljesítményt produkálni, mint egy mezei Sandy Bridge alapú notebook a processzorba épített HD Graphics 3000-rel, ami több szempontból is gond. Egyrészt az AMD-s platform fogyasztása biztos, hogy magasabb, mint vetélytársáé, másrészt a négymagos központi egység vélhetően központi szerepet játszott a termék árképzésében, magyarul a Core i3-2310M-mel szerelt notebookok többsége olcsóbb az L755D-nél.

Íme, a probléma, amit boncolgatni kezdtünk. Az AMD belsővel szerelt Toshiba Satellite egész egyszerűen képtelen felvenni a versenyt a konkurenciával szemben, kivéve akkor, amikor komolyabb terhelésnek tesszük ki a rendszert. Csak amíg az ellenfelek szerény használat mellett képesek hosszú üzemidőt biztosítani, addig az L755D nem igazán.

5. Értékelés

Kíváncsiak voltunk, de végül a vártnál nagyobbat kellett csalódnunk a Toshiba legújabb középkategóriás Satellite-jában, amelyet főleg a nem jól megválasztott hardvereknek köszönhet. Persze, fel lehetne hozni a középszerű billentyűzetet vagy a gyenge minőségű felső burkolatot a hiányzó zárszerkezettel, de az igazi gondot a sebesség és az üzemidő nem megfelelő aránya jelenti. Az AMD alacsony órajelű négymagos Phenom II-je a Radeon HD6330M-mel egyszerűen túl lassú ahhoz, hogy életképes alternatívát jelentsen azoknak a felhasználóknak, akiknek fontos a notebookjuk akkumulátoros üzemideje is. Tény, hogy a laikusok szeme sokkal jobban csillog, ha meglátják a négymagos felépítést és a nem Intel alapokra épülő dedikált videokártyát, de a szomorú valóság az, hogy ezzel nem sokra mennek a való életben. A halk hűtés, az elfogadható ergonómia és a szép kijelző ugyanakkor kétség kívül a gép erősségei közé tartozik, nem beszélve a három év garanciáról, amit a múltra alapozva nem sűrűn kell majd kihasználnia a leendő tulajdonosnak. Mégis, nyugodt szívvel nem merjük ajánlani az L755D-t, hiszen aki mindenképpen ragaszkodik az AMD-s vonalhoz, az akár házon belül is talál jobb alternatívát, aki pedig tényleg a legjobb ár/érték arányú masinára hajt, az előtt közel tíz másik típus tornyosul a piacnak ebben a szegmensében – néha jóval olcsóbban.

A Toshiba Satellite L755D típusú notebookot az ASBIS Magyarország Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:

+ halk hűtőrendszer

+ jó touchpad

+ valódi négymagos processzor

+ jó kijelző (korrigálás után)

+ 3 év garancia

Kontra:

- alacsony processzor órajel

- feleslegesen dedikált videokártya

- kategóriájában alacsonynak számító üzemidő

- fényes és sérülékeny burkolatok

- fényes és nem túl komfortos billentyűzet

Hivatalos honlap: Toshiba

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward