- Csak még egy kérdés!
Rian Johnson nevét eddig szinte végletesnek mondható alkotások jellemezték. A Szélhámos fivérek és a Looper – A jövő gyilkosa meglehetősen jó kritikákat kapott és megmutatta, hogy a dráma, krimi, thriller de még a humor vonalon is biztonsággal navigál a rendező. Aztán jött a nagy lehetőség, ami mostanra kiderült a kezdetektől számos sebtől vérző, félholt, erőltetett pénzcsináló volt inkább – Az utolsó Jedik a kritikusoknak és a rajongóknak sem tetszett, ráadásul a kilencedik rész még egy tollvonással át is írt jó pár ott kifejtett részt. Lényeg a lényeg, Rian Johnsonra ráfért egy kis siker, ezért visszatért a gyökereihez, és a Tőrbe ejtve csavaros, izgalmas történetével, valamint világsztárokkal igyekszik meggyőzni minket, hogy tud ő, ha akar.
Már az alaphelyzet is kissé szarkasztikus, hiszen a milliárdos krimiíró születésnapján óriási meglepetéssel szolgál családjának: öngyilkos lesz. Vagyis kezdetben erre utal minden, de a rutinos krimirajongók már csak legyintenek, ennyi kevés lenne a boldogsághoz, egy jó filmhez pedig pláne. Ahogy kell, feltűnik a színen Benoit Blanc (Daniel Craig), aki világhíres detektívként, Poirot árnyákában elhatározza, hogy feltesz még néhány kérdést az összegyűlt – és a gyászhangulattól meglehetősen távol álló – örökösöknek.
Itt érkezünk meg az Agatha Cristie által világhíressé vált whodunit (ki tette?) stílushoz, ami már társasjáték formájában is ismerős lehet sokaknak, de igazi klasszikusként A gyilkosság az Orient expresszen című regényt is felemlegethetjük. A 90-es években aranykorát élő stílus ugyan nagyon hálás műfaj, de a bonyolultsága és az, hogy nehéz igazán jól csinálni nem tette túl vonzóvá a rendezők körében.
Érdekes a párhuzam a nem is oly rég vetített Aki bújt című horrorral, ahol ismét csak a nagyon gazdagok dekadens, vérre menő és önmaguk szórakoztatására kitalált „játszadozása” van a háttérben. Hiszen ahol ennyi pénz van, ott bármi előfordulhat, és valószínűleg nem rongyos milliókon fog menni a vita. Vagy mégis? Agatha Christie műveire jellemző, hogy már a kiindulási ponton, szinte mindenkinek van látszólag motivációja a bűntett elkövetésére. Mindenki gyanús, a Tőrbe ejtve szempontjából pedig még a nyomozó is, hiszen azt sem tudja ki bérelte fel
Lassan halad a nyomozás, hullanak az álcák, csavarodnak a szálak és persze a moziszékben mi magunk is nyomozóvá (vagy tippelgető laikussá) válhatunk, hogy a végén kiderüljön, nagyobb a titok és nagyobb a csavar, mint vártuk.
De ha egy szikár, jól kidolgozott krimit kapnánk, nem biztos, hogy elégedetten kelnénk fel a moziszékből. A Tőrbe ejtve viszont a humorral is jól bánik. Jól adagolja, jókor süti el és olyan jellemző karaktereket, helyzeteket figuráz ki, amivel egy pillanatra feloldja a hangulatot. Igen, a hangsúly komor dolgokon van: bűntény, vér, nyomozás, gyilkosság, gyanú, feszültség, de belefér a paródia is. A film az információ és a feszültség adagolásával is jól bánik, nem fut bele abba a hibába, hogy a tizedik percben egy rutinosabb krimirajongó már bekiabálhatja ki a gyilkos, de azt sem érezzük, hogy túlzásba vitte a titokzatoskodást és esélyt sem kaptunk a film végére érve.
A családtagok karakterei dicséretet érdemelnek, mert kellően különc, vagy épp eredeti minden figura. A direkt túljátszott sablonszereplőktől kezdve, a furcsa, és a kiszámítható figurák is kapnak egy olyan mélységet, ami megalapozza a helyüket és nem csak a műsoridőt rabolják. Az özvegy, a hazugságot nem tűrő ápolónő, a veszélyes eszméket valló kamasz mind izgalmas karakterek, de nem hiába van sztárparádé.
Daniel Craig ledobja magáról James Bondot és Chris Evans (aki itt nem piros-kékben, pajzzsal a kezében ügyködik) is teljesen új arcát mutatja, a mocskos szájú lázadó szerep kifejezetten jót tesz azoknak, akik beskatulyázták őt a szuperhős extra jófiú kategóriába.
A Tőrbe ejtve tehát még ha nem is emelkedik Agatha Christie-i magasságokba egy nagyon is jól sikerült alkotás. Kellőképp megdolgoztatja az agytekervényeket, a szereplőgárdája és a karakterei hozzák a tőlük elvárt színvonalat és a klasszikus krimi rajongói próbára tehetik magukat a rejtély kibogozásában. Már csak azt kellene valahogy megoldani, hogy egy ilyen érzékeny és utalásokkal, nyomokkal teli filmről könnyebb legyen spoilerek és elszólások nélkül írni, de ezt nem panaszként mondom – egy ilyen kihívás mindig jól esik. Külön jó hír, hogy a hírek szerint elkezdték a második rész alapozását is, tehát a rajongók előre dörzsölhetik a tenyerüket, Benoit Blanc úgy tűnik visszatér!
