A házi készítésű textilmaszkok megítélése ugyanakkor sokat változott pozitív irányba az elmúlt hetekben, nemrégiben pedig napvilágot látott az eddigi talán legfontosabb vonatkozó kutatás is, amely alapján ezek a maszkok megfelelő anyagból készítve meglepően hatékonyan szűrhetik a kilélegzett folyadékcseppeket mindkét irányba.
A COVID-19 járvány kapcsán sokáig komoly vitát képezett, hogy kinek, mikor és milyen maszkok érdemes viselni. A helyzetet nem tette könnyűvé, hogy – amint az egyre világosabb – a megfogalmazott ajánlások sok esetben egyszerűen azért bagatellizálták el a civil lakosság maszkviselésének jelentőségét, hogy ezzel is elejét vegyék annak, hogy a lakosság elvegye a hiánycikknek számító maszkokat az egészségügyi dolgozók elől, akiknek ezekre nagyobb szükségük van.
Szerencsére azonban hamar megszületett a megoldás a problémára, a magánemberek, a varrodák és a divatcégek sorra kezdtek textilből többször használható, mosható és fertőtleníthető maszkokat gyártani. Hogy ezek mennyire hasznosak, és pontosan kit védenek, azzal kapcsolatban tovább folyt a vita, de abban egyre inkább egyetértés mutatkozott szakmai és nem szakmai oldalról is, hogy helyesen viselt és megfelelően kezelt maszk, legyen az bármilyen anyagból is, jobb a semminél.
Hogy mennyivel jobb annál, azt azonban mostanáig nem nagyon lehetett tudni, az utóbbi hetekben azonban több vonatkozó tanulmány is megjelent. Közülük talán a legérdekesebb és leginformatívabb anyagot a Chicagói Egyetem molekuláris anyagkutatói jegyzik, akik széles körben hozzáférhető textíliákat vizsgáltak abból a szempontból, hogy ezek mennyire jók a házi készítésű maszkok alapanyagaként.
Supratik Guha és kollégái egy aeroszol keverőkamra és egy ventillátor segítségével permeteztek változatos méretű, 10 nanométer és 6 mikrométer közötti átmérőjű folyadékcseppeket a vizsgált anyagokra, hogy megvizsgálják, ezek mennyire eresztik át a cseppeket.
A vizsgálatokból az derült ki, hogy a legjobb eredményt két különböző alapanyagból készült, háromrétegű maszkokkal lehet elérni. Egy réteg sűrű szövésű vászon (például egy jobb minőségű lepedő darabja), és két réteg könnyebb, szintetikus anyag, például műselyem vagy más műszálas textília együtt a nagyobb cseppek 99 százalékát, a kisebb cseppek 95 százalékát volt képes megfogni mindkét irányba. Egy ezekből készült, megfelelően illeszkedő maszk a vizsgálatok szerint jobban is védte viselőjét a környezettől és a környezetet a viselőjétől, mint a sima sebészmaszk.
Az alacsonyabb sűrűségű vászonból készült maszkok ugyan csak bizonyos cseppnagyság fölött mutatkoztak hasonlóan hatékonynak, de a szerzők azt is leszögezik, hogy egyelőre nem tudjuk, hogy a SARS-CoV-2 átadásában milyen méretű kilélegzett folyadékcseppek játsszák a legnagyobb szerepet.
Két réteg selyem vagy egy réteg flanel hasonlóan hatásosnak mutatkozott, mint a műszálas anyagok, amennyiben ezeket vászonnal kombinálták. A kombinált anyagú maszkok hatékonyságának hátterében az áll, hogy míg a sűrű szövésű pamut hatásos mechanikai védelmet nyújt a cseppekkel szemben, a műszálas anyagok és a selyem vagy a flanel könnyen elektromos töltésre tesznek szert, és ennek eredményeként egy elektrosztatikus védőréteg képződik a száj és az orr előtt. Ez az egyesített védelem pedig meglepően hatékony a legkisebb cseppek esetében is.
Guha és kollégái ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a maszk megfelelő illeszkedése is kulcsfontosságú a hatékonyság szempontjából, ha ugyanis nem a maszkon keresztül, hanem amellett lélegzünk ki és be, a szűrőhatás mit sem ér.
