Ha már minden okos, miért pont a mérleg ne legyen az? Jogos a kérdés, csak ugye hozzá kell tenni, hogy ez pontosan mit takar. Mert ugye önmagában a tömegünket lemérni nem olyan nagy okosság, a nagymamámtól megörökölt klasszikus szocialista mérleg is képes rá, tehát jogosan feltételezhetjük, hogy itt valami többről van szó. És ha ezt feltételezzük, akkor igazunk is van. Nem véletlen, hogy a most tesztelt két mérleg gyártója, a Xiaomi és a Huawei sem egyszerűen csak "mérlegnek" hívja a két szóban forgó eszközt. A Xiaomi termékének neve Body Composition Scale 2, míg a Huawei terméke a Body Fat Scale.
Az előbbi neve arra utalhatna, hogy a testünk mindenféle tényezőjét vizsgálja, míg az utóbbi nevében a Huawei kifejezetten a testzsírra ment rá. De ez valójában mindegy, mert mindkettő pontosan ugyanazokat a tulajdonságokat méri: a BMI-t (testtömeg százalék), a testzsír százalékot, a test víztartalmát, a zsigeri zsírt, az izomtömeget, a csonttömget, a test protein szintjét és az alapvető anyagcserét.
Mindkét készülék ezt a már megszokott bioelektromos impendencia analízis (vagy BIA-mérés) alapján végzi el. Ennek lényege, hogy a mérleg borításán keresztül nagyon apró elektromos impulzusokat juttat a testünkbe, amik a testünkön belül másfajta ellenállásba ütköznek, és végül ez alapján, mindenféle komplex képletek segítségével kiadja nekünk az adatokat.
Két dolgot nagyon fontos megemlíteni. Egyrészt a mérések a tapasztalatok alapján viszonylag pontosnak tekinthetők, de nem váltanak ki egy rendes orvosi diagnosztikai vizsgálatot. A másik, hogy pacemekerrel rendelkezők még véletlenül se használják az ilyen jellegű okosmérlegeket, mert komoly bajok lehetnek belőle.
A gyakorlatban mindez rendkívül egyszerű. A mérlegeket csak ki kell csomagolni, majd szembesülni a ténnyel, hogy négy darab AA-elemmel működnek, amiket egyébként egyik gyártó sem mellékel a csomagban. Úgyhogy irány a közeli üzlet, ahonnan megvásárolva a telepeket a készülékek azonnal életre kelnek, és pillanatok alatt párosíthatóak Bluetooth-on keresztül az okostelefonnal. Ehhez mindkét gyártónál a saját ingyenes alkalmazására van szükség, azonban több fontos különbség is akad közöttük. Míg a Xiaominál a már megszokott Mi Fit alkalmazásba tagozódik be a mérleg, a Huawei-nél alapvetően nem az Egészség appot ajánlja a gyártó, hanem a különálló Testzsír mérleget, de igazából az Egészség alkalmazást is bevethetjük, a végeredmény ugyanaz lesz.
Mindkét alkalmazás esetében hozzáadhatunk több felhasználót, sőt, akár vendégeket is, akiknek az adatait nem menti el a szoftver. A felhasználókat mindkét alkalmazás magától képes megismerni a tömegük alapján, azonban ha csak pár kiló eltérés van, akkor manuálisan kell kiválasztani, hogy éppen ki is áll a mérlegen.A tömegünket azonnal kiírja mindkét készülék a beépített kijelzőn, ahogy azt egy normális mérlegtől elvárnánk, azonban maga a tesztelés néhány másodpercet vesz igénybe, amit követően megérkeznek az adatok az okostelefonunkra. Mindkét eszköz több ezert mérést tud abszolválni egyébként a négy elemről, így nem kell majd túl gyakran cserélgetni őket.
A fontos különbségek azonban ezután következnek. Míg a Huawei alkalmazása megmondja a mért értékeket, azokhoz semmiféle egyéb kommentárt nem fűz. Ezzel szemben a Xiaomi-féle Mi Fit alkalmazás elhelyezi az értékeinket egy skálán, és megmondja, hogy azok most akkor jók-e vagy nem, és hogy mit kellene csinálnunk, hogy javítani tudjunk a dolgokon.
A szakértőknek - vagy annak, aki hajlandó utánanézni - persze a Huawei-féle program is jó, csak ugye felmerül a kérdés, hogy miért kellene nekünk nekiállni értelmezni a kapott eredményeket, mikor akár egy egészségügyi szakemberek által kialakított alkalmazás is megmondhatná, hogy mégis mi az, amit éppen mértünk és látunk magunk előtt. A Xiaomi-féle Mi Fit ráadásul az összes többi fitnesz adatunkkal is képben van (ha használunk más eszközöket, például okoskarperecet), így nagyon kényelmes mindent egy helyen látni.
Persze a Xiaomi alkalmazása sem tökéletes: kicsit macerás hozzáférni később a mérési adatokhoz, mintha még nem szabták volna teljesen hozzá a szoftvert a mérleghez, valamint a magyar fordítás sem tökéletes, mert egybefolynak szavak, mértékegységek, eredmények. A Huawei alkalmazása kinézetre kicsit profibb, de ez nem sokat számít, ha nem tudjuk meg belőle, hogy akkor most az 1732 kcal-os alapvető anyagcserénk jó-e, vagy sürgősen kezdeni kellene vele valamit.
Végül pedig térjünk rá a külsőre, ahol aztán pláne kevés különbséget találunk. Mindkét eszköz üvegtetővel és műanyag házzal érkezik, és mindkettő mozgós talpakkal rendelkezik, így elvileg tudnak alkalmazkodni a padló egyenetlenségeihez.
A gyakorlatban azonban tapasztalható egy-két kilós eltérés a mérésekben attól függően, hogy hova helyezzük el őket, így a konzisztencia érdekében érdemes egy fix helyet találni nekik. Az feltétlenül ne legyen a fürdőszoba, mert egyrészt nedves lábbal nagyon nem ajánlott a csúszós üvegre állni, másrészt pedig hivatalosan egyik sem kifejezetten vízálló. A pontos méréshez mindkettőre mezítláb kell elhelyezkedni, és mindkettő legfeljebb 150 kilogrammig mér, de mindkettőnél van külön beállítható mód, ha valami kisebb tárgy tömegét szeretnénk lemérni.
Alapvetően tehát mindkettő egy puritán, jól kinéző és modern eszköz, így a külső alapján tényleg csak szubjektíven lehet ítélkezni. Nekem a Huawei mérlege jobban tetszett: valahogy letisztultabb, elegánsabb, és a középtájt elhelyezett, fémes színű logó is nagyon jól néz ki. De igazából felülről nézve, ahonnan úgyis látni fogjuk őket, mindkettő egy darab edzett üveg, néhány eltérő dizájnelemmel, szóval nem hinném, hogy ez alapvetően bárkit is befolyásolna majd a vásárlásban.
Összességében mivel a funkciók tekintetében teljesen megegyezik a két masina, és az áruk is szinte egyforma, így a jobb, informatívabb szoftver miatt inkább a Xiaomi mérlegét ajánlanánk megvételre. Ezzel szemben a Huawei talán kicsit jobban néz ki, de előbb-utóbb mindenképpen jobban össze kellene fonni az Egészség alkalmazással, és tippeket adni a felhasználóknak a kapott értékek alapján.