Az ősi tóparton megőrződött emberi nyomok mellett mamutok, óriáslajhárok és más nagy emlősök nyomait is megtalálták a kutatók. A nyomok érdekessége, hogy az azokat hátrahagyók a helyi növények magjait is belepréselték a talajba lépéseikkel, és ezen növényi maradványok révén megállapítható a nyomok kora. A radiokarbonos kormeghatározás 21–23 ezer évesnek mutatja a magokat, ami sokkal korábbi eredetet sejtet, mint amit a szakértők eddig feltételeztek.

Hogy mikor érkeztek az első emberek az amerikai kontinensekre, azt meglehetősen nehéz nyomon követni, és sok vita van szakmai körökben arról is, hogy ez milyen útvonalon történhetett. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy 13 ezer évvel ezelőttre már voltak emberek a nyugati földrészeken, a Clovis-kultúra képviselői. Az ennél korábbi régészeti lelőhelyek kapcsán azonban sok gond van a datálással és annak eldöntésével, hogy melyik lelet pontosan melyik réteghez köthető. Az új-mexikói lábnyomok így a legmeggyőzőbb bizonyítékot jelentik arra, hogy már több mint 20 ezer évvel ezelőtt is éltek emberek Amerikában.

A felfedezésről a Science oldalain számol be Matthew Bennett, a Bournemouthi Egyetem kutatója. A szakértő kollégáival eddig hét lábnyomokkal tarkított területet azonosított az új-mexikói White Sands National Parkban, az egyik helyen összesen 37 emberi lábnyommal. A nyomok ugyanolyan anatómiáról tanúskodnak, mint a modern emberé, bár többségük kisebb termetű egyedektől származik. Bennett és társai szerint lehetséges, hogy ezeket kamaszok és gyerekek hagyták hátra.

A terület feltárása 2020-ban kezdődött meg, amikor egy előzetes felmérést követően kutatóárkokat kezdtek ásni az egykori tavak üledékrétegeinek feltárására. Ennek során derült ki, hogy a lábnyomok datálása könnyebb lehet a vártnál, mivel azok hátrahagyásakor több esetben egy helyi növény, a spirális árokfű is belenyomódott a talajba. Ennek magjait datálták a kutatók, és így derült fény a meglepően korai eredetre.

Az új eredmények a független kutatók szerint is nagyon meggyőzőek és izgalmasak, és persze rengeteg kérdést vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan érkeztek az emberek Amerikába. A nyomok keletkezési ideje egybeesik azzal az időszakkal, amikor a jégkorszak során a legkiterjedtebbek voltak a jégmezők. Ebben az időszakban az Észak-Amerika és Ázsia közötti Bering-szoros (amely bizonyos korokban egy átjárható földhíd volt) teljesen jéggel volt borítva. A kutatók szerint jelentheti azt, hogy White Sands egykori lakói még ezt megelőzően, a földhíd jégtelen állapotában keresztezték a kontinensek közti szakaszt, vagy esetleg a jéggel borított földhíd kedvezőbb éghajlatú, partvidéki régiójában haladtak. És persze az is elképzelhető, hogy más útvonalon érkeztek.

Az új eredmények a jégkorszaki megafauna sorsát is világosabbá tehetik. A kutatók évtizedek óta próbálják kitalálni, hogy mi történhetett az olyan nagytestű emlősökkel, mint az amerikai masztodon vagy a kardfogú tigris. A pleisztocéni megafauna kihalását többek az éghajlatváltozással, az emberi vadászattal és más tényezőkkel magyarázzák. A nagy testű emlősök és az emberek lábnyomainak egyidejű jelenléte kétségkívül lehetségessé teszi a vadászati teóriát, amely kapcsán mostanáig nem volt világos, hogy vajon a kihalás az emberek érkezése előtt, vagy az után történt.