Az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található Heinsberg és környéke a járvány egyik európai gócpontjává vált, miután egy február 15-én Gangelt városában tartott farsangi mulatság után többen is megbetegedtek, majd pozitív tesztet produkáltak a SARS-CoV-2 vírusra. A járásban március végére a lakosság 0,5 százalékát azonosították fertőzöttként, ami a legmagasabb aránynak bizonyult Németországban.
Ez a szám azonban – mint mindenütt a világon – elsősorban azok tesztelésén alapult, akiknél tüneteket okozott a vírus, illetve akik közvetlen kontaktusba kerültek igazoltan fertőzött betegekkel. A tényleges érintettség kimutatása érdekében a Bonni Egyetem kutatói április elején reprezentatív vizsgálatot kezdtek Gangeltben: 400 háztartásból összesen 1000 embert tesztelnek le, függetlenül attól, hogy mutattak-e tüneteket (aktuálisan vagy korábban) vagy sem, és ezek közül az első 500 fő eredményeit hozták nyilvánosságra eddig.
A nagy specificitású szerológiai vizsgálat a tesztelt populáció 2 százalékánál igazolt aktív fertőzést (ezt PCR-ral is megerősítették), és 14 százalékánál mutatta ki az új típusú koronavírusra specifikus IgG antitest jelenlétét, amely a fertőzést követően nagyjából 12–14 nappal kezd kimutatható mértékben termelődni a szervezetben. Ez az az antitest, amely a feltételezések szerint hosszabb távon is védettséget nyújthat a vírussal szemben, de hogy mennyire hosszú távú ez az immunitás, azt egyelőre nem tudni.
A vizsgálatról egyelőre csak egy rövid előzetes jelentést publikáltak, de a nyers eredmények alapján úgy tűnik, hogy a lakosság nagy része még egy ilyen magasan fertőzött területen sem esett át a fertőzésen, ami a szakértők számára azt jelezheti, hogy annak kivárása, hogy idővel elég ember esik át a fertőzésen és kialakul a nyájimmunitás, nem jó stratégia.
Egy-egy régió tényleges érintettségének kimutatása fontos információ lehet a járványügyi szakértők számára, hiszen minél magasabb a fertőzésen már átesettek aránya, annál kedvezőbben festenek a következő hónapok. A becslések szerint a nyájimmunitás eléréséhez mintegy 75 százaléknak kellene átesnie a fertőzésen, ebben az esetben ugyanis a vírus már nem lenne kéne képes továbbterjedni, és kifulladna a járvány. És persze azért is fontosak ezek a számok, mert minél magasabb a vírust tünetek nélkül átvészelők aránya, annál alacsonyabbá válik a súlyosan megbetegedők, illetve a halottak aránya is, amiből arra vonatkozóan is pontosabb számításokat lehet végezni, hogy milyen terhelésre számíthatnak a kórházak.
Úgy tűnik azonban, hogy ennek a nyájimmunitási határnak még az egyik legfertőzöttebb német város sem jár a közelében, vagyis ezen a területen is elhúzódó védekezésre kell berendezkedni, amíg nem születik hatásos gyógymód a betegség ellen, vagy nem készül el az első védőoltás, amely mesterséges módon képes immunitást biztosítani a népességnek.
A német vizsgálat az egyik első populációszintű kutatás, amelynek célja a népesség tényleges érintettségének igazolása. Jelenleg több hasonló vizsgálat is folyamatban van, és ezek eredményei kulcsfontosságúak lehetnek a járvány viselkedésének megértésében, illetve a tényleges hospitalizációs és halálozási ráta meghatározásában. A gangelti eredmények alapján a tényleges német halálozási arányt 0,37 százalékra teszik a szakértők, ami ötöde a jelenleg az ismert esetek alapján meghatározott eseti halálozási rátának (utóbbi 1,98 százalék Németországban).
A következő időszakban több hasonló szerológiai kutatás eredménye is várható. Köztük különösen érdekesnek ígérkezik egy stanfordi vizsgálat, amelynek keretében többek közt nagy számú egészségügyi dolgozót tesztelnek, annak feltárása érdekében, hogy ez a vírusnak különösen kitett csoport milyen arányban esett már át a fertőzésen. A szakértők ugyanis korábbi eredmények alapján azt várják, hogy ha egy régióban az egészségügyi személyzet fertőzöttsége alacsony, akkor az általuk ellátott lakosság körében sem lehet magas a vírusfertőzésen már átesettek aránya.
