A Logitech az egyik legismertebb, ha nem a legismertebb a perifériagyártók között, hiszen a nevük a kezdetek óta szoros viszonyt ápol a minőséggel. Legyen szó a legolcsóbb irodai billentyűzetről vagy egy komolyabb gamer fejhallgatóról, az átlagnál valamivel magasabb árért cserébe szinte minden esetben jól működő és időtálló termékeket kapunk. Én magam nem kifejezetten vagyok márkahű és nem rajongok vállalatokért sem, de az nem véletlen, hogy évek óta egy Logitech Superlight egeret használok, volt kisebb aztán nagyobb Logitech fejhallgatóm is, az első mechanikus billentyűzetem érkezése előtt pedig nagy megelégedettséggel nyúztam egy masszív Logitech billentyűzetet.

Talán még csak általános iskolás lehettem, amikor egy barátom beszerzett egy 2.1-es Logitech készletet, ami az ott produkált hangminőség hallatán egészen meggyőző szerzeménynek tűnt. Az azóta eltelt évek alatt persze számos különféle termékkel találkoztam, de ha egy ismerősöm valami egyszerűbb PC-s hangcuccot keresett az asztalára, a Logitechet mindig érdemes volt számításba venni. Aktuális tesztem alanya azonban egyértelműen túlmutat az "egyszerű" kategórián, tekintve, hogy egy 100 ezer forintot meghaladó árcédulával rendelkezik.

Ez tehát nem egy miniatűr készlet, melynek apró hangfalait a monitorunk alá helyezzük majd, sokkal inkább egy izmos házimozi élményt ígérő 5.1-es szett, melynek dobozán a THX és az 1000W jelölések hivalkodnak. Utóbbi talán még így is túlzásnak tűnhet, de a doboz méretét és a teljes készlet súlyát ismerve kellemes izgalom lett rajtam úrrá, hogy ismét egy minőségi Logitech termékkel lesz dolgom. Igazán kíváncsi azonban akkor lettem rá, amikor megláttam, hogy immár 13. éve töretlenül kapható, ráadásul lényegében változatlan formában, pusztán a cég ment át több dizájnváltáson és frissítésen. 

Külső és belső, csomagolás, tartozékok és általános minőség 

Kezdjük hát a méretes csomag vizsgálatával, mely a kábelekkel, mindennel együtt jó 15-17 kilogrammot nyomott. Ami a külsőségeket illeti, a doboz minden oldalán a gyártó aktuális, világoskék színárnyalata dominál, az előlapon a teljes készletről készült fotóval, a többin egy-egy képpel a hangsugárzókról. Amit láthatóan fontosnak tartottak kiemelni, az az elnyert THX minősítés, illetve az 1000W, ami a teljesítményre utal. Utóbbival kapcsolatban érdemes már most tisztázni, hogy amennyiben túlzásnak tűnik, akkor nem tévedünk nagyot.

A legtöbb cég, aki nem professzionális felhasználásra szánt termékeket készít, szereti alaposan túlértékelni az eszközeinek képességeit, különösen hangfalak és készletek esetében, ahol a valódi értékek sokszorosát tüntetik fel a dobozokon. Nos, hogy ez az ősi mágia itt mennyire működik, azt nem tudom, de a gyakorlati érték inkább 500 wattos maximumot vagy annál is kevesebbet jelent, mindenesetre sokkal inkább a termék gyakorlati teljesítménye lesz a mérvadó, a dobozról leolvasható elméleti teljesítmény helyett.

Ami a csomagolást illeti, a gyártó egészen kitett magáért, legalábbis a korrekt biztonságot, elrendezést és a könnyű hozzáférhetőséget egyszerre sikerült közös tető alá hozni. A belső tér két érdemi szekcióra oszlik, egy laposabb, zárt dobozban az 5 hangfal és a kiegészítők pihentek, a tér nagyobb részén pedig az erősítővel egybeépített mélyláda, egy nyitott kartonkeretben. A kedvenc megoldásom pedig az, hogy a dobozok bár szorosan egymásnak feszülnek és kitöltik a teret, úgy készítették el őket, hogy körömágyunk feltépése nélkül is kiemelhetők legyenek.

Ezt az átgondolt csomagolási technikát több másik gyártó is alkalmazhatná, hiszen itt a kartonelemek nem csak az ütésvédelemben játszanak szerepet, de segítik is a felhasználókat, hogy nagyobb nehézségek nélkül előszedhessék a csomag tartalmát. Hacsak nem nőttünk elég nagyra vagy a vállból emelés nem része az edzéstervünknek, érdemes a dobozt a talajszintre helyezni egy magasabb asztal helyett, a mélyláda kiemelése úgy jóval egyszerűbb lesz. Ehhez a védelmező kartonkeretének tetejét kell szétnyitni és a felső részeibe kapaszkodva kiemelni, mint valami zöldséget a veteményeskertből.

A láda egy extra műanyag zsák és egy további, szivacsos csomagolóanyag védelmét is élvezi, utazás közben szerzett karcolásokra így semmi esélye. A mellette lévő dobozban fekszik a négy szatelit és a center hangfal, középen a távirányítót tartó fedőlap alatt pedig a vezetékek, a használati útmutató, illetve a távirányítóhoz mellékelt elemek találhatók. Minden egyes tétel külön fóliatasakba csomagolva érkezik, nem csak egy közös zsákba vannak behányva, ami egyfelől manapság nem túl környezetbarát megoldás, viszont alaposságra utal és így minden gyári állapotban érkezik.

A dizájn előtt a felhasznált anyagokra voltam kíváncsi. Ami a mélynyomót illeti, a láda nagy része MDF farostlemez, mely megszokott matéria ezen a területen, a légzőnyílásban egy műanyag tölcsérrel, a hátlapon pedig egy fémlappal, a csatlakozók pedig szabványosak, tehát műanyag és fém elemeket is tartalmaznak. Itt szúrt szemet, hogy számos más mélyládával ellentétben itt nem látni a hátoldalon terpeszkedő hűtőbordát, a gyártó ezt belül rejthette el. Ez a szellőzés, illetve hűtés szempontjából nem tűnik ideálisnak, de ha komoly gondot okozott volna, valószínűleg az elmúlt 13 év során áttervezésre került volna.

Ami a dizájnt illeti, ha rosszindulatú lennék, azt is mondhatnám, hogy meglátszik, hogy nem egy friss megjelenésű modellről beszélünk, de nem lennék egészen igazságos. A Z906 egy tipikus és klasszikus PC-s kiegészítő megjelenését hordozza, esztétikai szempontból tehát nem vetekedhet a piacon nagy számban elérhető, elegánsnak szánt dizájntermékekkel, de mint alapvetően számítógépekhez készített periféria egészen igényes, egyáltalán nem lóg ki a sorból és nem is néz ki rosszul. Ezen felül tökéletesen illeszkedik a Logitech termékek palettájába is, ami alapvetően jó jel.

Az öt hangfal mindegyike lekerekített sarkokkal, enyhén döntött háttal és frontlappal bír, utóbbi a jobb hangterjedés érdekében történt, ahogy az számos hasonló termék esetében is jellemző. Az előlapokat alul és felül is négy csavar szorítja a dobozokhoz, a rácsok peremére pedig műanyag védőgyűrűk kerültek. A négy álló hangsugárzó tetején THX, az alján pedig Logitech felirat olvasható, míg a fekvő center esetében ezek a bal- és jobb széleken láthatók. A hátoldalakon minden esetben a vezetékeknek kialakított, klasszikus leszorítókapcsos left + right bemenetek, illetve egy-egy csavarmenetes, fém rögzítőpont állványhoz vagy falra történő felhelyezéshez.

A mélyláda hátoldalán csak a be- és kimenetek találhatók, így a szett kezelését, de még a be- és kikapcsolást is a különálló irányítókonzolon, illetve a távirányítón végezhetjük el. Az irányítókonzol szintén műanyag és ez már nem tűnik kifejezetten prémiumnak, de összességében rendben van. Érdekesség, hogy a kissé merev kábele nem csak, hogy nem cserélhető, de ráadásul D-sub csatlakozót kapott, amivel manapság "konzumer" kategóriás termékeken elég ritkán találkozni. Szerintem egy Type-C mindenki számára megfelelő lenne, ráadásul gond esetén egyszerű lenne cserélni is, de a beépített kábel legalább egészen vastag és kicsi rá az esély, hogy megtörik.

Itt egyedül a bekapcsológomb tűnik kissé furcsának, valahogy lehetne nagyobb, hangsúlyosabb és egy leheletnyivel stabilabb, sima kattintós helyett kaphatott volna esetleg billenőkapcsolót, vagy lenyomás után besüllyedhetne egy kicsit a házba, mint az asztali erősítők kapcsolói. Ez a doboz azonban legfeljebb egy kilós lehet, szóval, ha hevesebben tolnánk meg, valószínűleg a gombbal együtt hátra mozdulhatna a konzol is, bár a gumitalpak itt és a hangfalak esetében is korrektül állnak ellen a nyomásnak és az elmozgatási kísérleteknek.

Végezetül a távirányítóról. Elsőre meglepődtem az aprócska távvezérlőn, mely a többi műanyag elemnél valamivel olcsóbbnak tűnt. Szinte semmi súlya és az elemtartó fedelét leemelve úgy tűnik, hogy itt kicsit spórolhattak az öntőformán is. Ezt leszámítva nincs vele gond, kívülről egyszerű, de jól kivitelezett, apró mérete és pehelysúlya ellenére kellően masszív kis ketyere. A membrános gombok is jó helyen vannak és megfelelően ülnek a helyükön, lenyomásuk is elég határozott, semmi rendkívüli vagy aggodalomra intő.

Összeszerelés és kezelés 

A mellékelt vezetékek egy kivételével kizárólag a hangfalak és a mélyláda összekötését segítik elő. Hosszuk megfelelőnek tűnik egy kényelmes, szobai környezetbe szánt rendszer kiépítéséhez, főleg a közel 8 méteres kábelek a hátsó hangfalakhoz. A sodort kábelek végződéseinél mindenhol piros szín jelzi, hogy melyik a jobb oldal, (red, mint right), nem lehet eltéveszteni. Ezen felül a Front, a Rear és a Sub + Center jelekre tagolt (zöld, fekete és narancs), három 3.5 mm-es jack fejben végződő kábelt vehetjük használatba, tehát ha a többi digitális csatlakozót szeretnénk használatba venni, azokhoz saját magunknak kell kábelt szerezni.

A csatlakozó és a beépített támogatás hiányában sajnos nincs lehetőség a veszteségmentes Dolby TrueHD vagy DTS-HD Master Audio formátumok kiaknázására. Ez szomorú, mivel a házmoziért rajongók sok esetben BluRay lemezeket is gyűjtenek, melyek a gyengébb Dolby Digital és DTS formátumok mellett többnyire a minőségibb HD hangsávokat is tartalmazzák.

Támaszkodhatunk viszont két optikai és egy digitális koax bementre, melyekkel számos eszközzel elérhető lesz az 5.1-es surround hangzás. Sajnos ezek a játékkonzolok többségén szintén nem fellelhető opciók, így jó esetben a TV-nk csatlakozóiban és a menüben található hangbeállításokban bízhatunk. Így többek között az optikai csatlakozót szintén nélkülöző PlayStation 5 is képes lesz számunkra térhangzást produkálni, mely HDMI-n keresztül adja le a képet és a hangot a kijelző számára. Ez természetesen függ a tévékészülékünk korától és típusától is, de legalább némi trükközéssel lehetséges.

Analóg csatlakozóból egy sztereó RCA páros és a már említett, három jack használható, utóbbit pedig közvetlenül az alaplapi hangkimenetre köthetjük, ami egészen kényelmes és gyors megoldást jelent. Ezeken túl másik kettő jack is helyet kapott, de nem a mélyláda hátoldalán, hanem az irányítókonzol jobb szélén. Klasszikus PC-s megoldás, csak itt az asztalunkon egy apró hangszabályozó helyett egy bumfordibb konzol terpeszkedik majd. Ezekkel egy fejhallgatót, illetve akár egy külső zenelejátszót vagy telefont is ráköthetünk, amennyiben megelégszünk a sztereó hangsávval és van hozzá kábelünk, az ugyanis szintén kimaradt a csomagból.

A vezérlés tehát teljes mértékben a különálló konzolon vagy az infrával kommunikáló távirányító segítségével zajlik, melyhez az érzékelő a konzol jobb alsó részén kacsint vissza ránk. Mindkét vezérlőn pontosan ugyanazokat a funkciókat érhetjük el, annyi különbséggel, hogy visszajelző LED-ek csak a konzolon találhatók, így elsősorban ezt részletezem. A bekapcsológomb (Power) rövid megnyomásával be- vagy kikapcsolhatjuk a rendszert, előbbi esetében az aktuális beállításokat jelző LED-ek villannak fel, beleértve a hangerő szintjét is. A mélyláda hátoldalán nincs áramtalanító kapcsoló, sem más további fizikai gomb.

A hangbemenetek között a Select gombbal váltogathatunk. Minden egyes nyomással a következő opcióra ugrik, pl.  3.5 mm-es bemenet, RCA, koax, optikai bemenetek. Az éppen aktivról az Input felirat alatt sorakozó hat LED-ek adnak visszajelzést. Középen a klasszikus hangerőszabályzó tekerőgomb uralkodik, körülötte 11 világító pöttyel. Ezek mögött a LED-ek három fokozatban váltogatják az erősségüket, ha elértük a legerősebbet, a további hangosítással a következő LED-re lépünk tovább és fordítva. Felül középen, a hatodik valószínűleg már a többség számára kellő hangerőt jelent és a friss hangfalakat amúgy nem is érdemes egyből sokkal komolyabb teljesítménnyel kínozni.

Ami szintén feltűnő lehet, hogy nem csak áramtalanító gombot nem találni a mélyláda hátoldalán, de külön basszusszabályzó sincs sehol. Ezt a lehetőséget a konzol jobb oldalán, a hangfalakat formázó, világító ikonok alatti Level gombbal varázsolhatjuk elő. A megoldás viszonylag kézenfekvő: amely hangfalak képei felvillannak, a hangszabályzó azoknak a hangerejét fogja külön állítani. Ez egy egészen jó megoldás, ha például a szoba kialakításából adódóan a Front, Center vagy Rear hangfalakat nem tudjuk ideális távolságban elhelyezni, akkor így a hangerő szépen kiegyensúlyozható. A művelet végén visszatérünk a teljes rendszerhez és az elvégzett beállításokhoz mérten tolhatjuk fel vagy le a kakaót. Szépséghiba, hogy a Center hangszóró külön nem szabályozható.

A Select melletti Mute gomb természetesen lenémítja az egész rendszert. Ami tetszett, hogy a bemenetek közti váltás azonnal és zökkenőmentesen végbement, az ugrásokat pedig nem kísérte pattogás, sípolás vagy egyéb zaj. Ezen a téren a távvezérlőről ugyanez mondható el, gyorsan és pontosan reagált a szoba legtávolabbi pontjából is, tökéletesen elégedett voltam vele. Utóbbi a három darab elemmel már egészen kellemes súllyal feküdt a tenyerembe és kényelmesen volt használható.

A Stereo felirat alatt egy további fizikai gomb található Effect felirattal, mely a hangképet befolyásolja. Ez lényegében a sztereó hangból imitál 4.1, 2.1, illetve virtuális 3D hangzást, így pl. zenehallgatáshoz is tetszés szerint vethetjük be a rendelkezésre álló hangszórókat. Ami a 3D térhangzást illeti, az eredmény jobb, mint vártam, néhol egészen meggyőző volt. Viszont csak sztereó hangsávval rendelkező filmek esetén a beszédhangokat nem lesz képes megfelelő módon elkülöníteni, így olykor onnan is hallhatunk szöveget, ahonnan a kép alapján nem várnánk. Ez meglehetősen opcionális, leginkább a felhasználó egyedi ízlése dönti el, hogy bekapcsolva tartja-e. 

Plug & Play?

A készlet összeszerelése alapvetően meglehetősen egyszerű, a megjelölt hangkábeleknél csak a színjelölésekre, illetve a kábelek hosszára kell odafigyelni, nehogy a front speakerek kapják a hosszabb vezetékeket. A szett összeállítása tehát egészen kézenfekvő, igazából Plug & Play. Az idő inkább a hangfalak elhelyezésével mehet el, főleg akkor, ha előbb még az optimális helyüket is meg kell találnunk. Mivel a rögzítésükhöz további kiegészítőket nem kapunk, a fali rögzítésről vagy tartóállványokról külön kell gondoskodnunk, de az ár- és termékkategóriát tekintve ez teljesen érthető. 

Hangzás 

A Z906 meglepően kellemes hangzást és hangképet mutatott. A leginkább meggyőző természetesen ezúttal is a basszus volt, mely egészen elsöprőnek bizonyult. Ugyanakkor úgy találtam, hogy nagyjából 60%-on érdemes megállni, mert ezen a szinten nem csak bőségesen elegendő lesz, de efölött hajlamos lesz leuralni a többi frekvenciát, így pl. a beszédhangok érthetősége érezhetően romlik. De tényleg, a mélyek annyira gyomorba hatolóak, hogy még alacsonyabb szinten is minden robajt, robbanást és hangeffektet érezni fogunk. Egy kétszer drágább készlettel nyilván nem versenyezhet, de egy átlagos otthonba szerintem több, mint elegendő lesz. Arra pl. tökéletesen elég, hogy még 40%-on is megrezgesse a közeli berendezési tárgyainkat és az is lehet, hogy a film további részét a szomszéd vagy akár a hatóságok jelenlétében élvezhetjük tovább.

A beszédhangok érthetősége nagyban függött a forrás minőségétől, de ezt inkább átlagosnak mondanám. A hangerővel nyilván nem volt baj, de a vokális hangrészletek egy fokkal lehetnének tisztább és jobban definiáltak, főleg a többi hangeffekt és a basszus jelenléte mellett. A magas hangok esetében hasonló a helyzet, ezek már szebben vannak jelen, de nem tökéletesek, ami betudható annak a ténynek, hogy a szatellitek nem kaptak külön kis magas, avagy tweeter hangszórókat. Az összhatás így is egészen kellemes volt, mivel a hangokat szép tisztán közvetíti, így egy hozzám hasonló átlag – tehát nem audiofil – felhasználónak nagyszerű élményt nyújtott.

Zenehallgatáshoz éppen ezért kifejezetten a basszusban bővelkedő darabokhoz ideális, az olyan finomságokhoz, mint a jazz, már kevésbé. Ezen nyilván nem érdemes meglepődni, ez alapvetően egy térhangzásra, filmezésre és játékra készült csomag, nem a ritka lemezeink élvezetére. És ha már játék, a Z906 egészen meggyőző módon érte el, hogy a térhangzás még jobban beszippantson a játékok világába. A Cyberpunk 2077 vagy a Witcher 3 eltérő világai egészen magával ragadóak így, bár előbbi esetében az akciójelenetek közben dübörgő basszus amúgy is ellopja a showt. Egy hangdizájnban kiemelkedően erős Hunt Showdown vagy más kompetitív lövölde esetében viszont egészen izgalmas élmény hátra hagyni a jól bejáratott fejhallgatót, éppen csak a mikrofonos kommunikációt nehezítheti meg kissé. 

Kell ez nekem?

A Logitech Z906 kifejezetten meggyőzőnek bizonyult, mint korrekt árú házimozi rendszer, mely a sarokba küldi a manapság népszerű, megfizethetőbb soundbar-okat. Az 5.1-es készlet tökéletesen alkalmas filmezéshez, én kifejezetten a tiszta, magasabb hangerőn is torzításmentes hangját kedveltem. Az árkategóriájából adódó hangzásbéli hiányosságai tökéletesen elnézhetők az elérhető hangerő, illetve a kiegyensúlyozott teljesítmény ismeretében. A játékok dinamikusan változó hangja fantasztikusan ölelt körbe, a környezeti zajok és a csatajelenetek robajai egyaránt lenyűgöző élményt nyújtanak vele. A dizájnja a luxustermékek stílusvilága helyett a hagyományosabb megközelítést hozza, ezt viszont korrekt anyagok felhasználásával, igényes kivitelezésben teszi.

Éppen ezért dizájndíjat nem kap, a nagyszerű ár-értékért járó kitüntetést azonban örömmel ítélem oda neki. 115 ezer forint körüli árcédulája teljesen indokoltnak bizonyult, az izmos basszus, a tiszta hangzás és a kiváló térérzet megteremtésével. Az összeszerelése egyszerű, a hangfalak kábelei cserélhetők. Amit hiányoltam, az a HDMI és az így elérhető veszteségmentes hangsávok élvezete, melyhez a mozimánisoknak legalább egy fokkal komolyabb készlet beszerzésére lesz szükség. Mindenki másnak viszont kiváló választás lehet, mely hosszú éveken át tölti majd meg a szobát és még a szomszédokét is bőséges mennyiségű hanggal. Így már érthető, hogyan is állta ki ilyen ügyesen az idő próbáját, ugyanakkor itt-ott némi fejlesztést a készlet és a vásárlók is igazán megérdemelnének a Logitech részéről. Gondolva itt a be- és kimenetekre, vagy a hevesen melegedő hátlapra.