Ahogy az utóbbi években már kiderülhetett, a télapológia igazi multidiszciplináris terület, amely a rénszarvasok biológiájától kezdve a Mikulás tevékenységével kapcsolatos elméleti fizikai problémákon át a tengernyi ajándék előállításával kapcsolatban felmerülő gyártástechnológiai kérdésekig sok mindennel foglalkozik, ezek révén próbálva megfejteni a decemberben garázdálkodó szakállas, piros ruhás ajándékosztó kapcsán felmerülő kérdéseket. Ezen kérdések többségével kapcsolatban egyelőre nincs tudományos konszenzus, így a télapológusok tábora továbbra is megosztott például annak tekintetében, hogy a Mikulás földönkívüli vagy egy korát messze meghaladó zseni.

Abban viszont nagyjából egyetértés mutatkozik a szakértők között, hogy technológiai fejlettsége teszi lehetővé, hogy az öreg az év utolsó hónapjában annyi háztartást meglátogasson. Hogy pontosan milyen módszereket használ ehhez, azzal kapcsolatban ismét változatosak a vélemények. A következőkben a legfrissebb teóriák közül szemezgettünk.

A sokmikulás-teória

Míg a teoretikusok egy része amellett kardoskodik, hogy a Mikulás az ajándékok kiszállítását fejlett járművének köszönhetően egymaga is képes megoldani, a szakértők másik nagy csoportja szerint ez nem lehetséges, és a valóságban sok-sok Mikulásnak látszó entitással kell számolnunk, akik az eredeti Mikulást segítik küldetése végrehajtásában. A gondolkodás ezen irányát számos adat támasztja alá. Bár a Mikulás december folyamán nem minden régióban ugyanazon a napon szállít, hiszen van, ahová december 6-án érkezik, és van, ahová karácsonykor (ennek is különböző napjain), még így is több ezer háztartást kellene meglátogatnia másodpercenként, ha mindenhová személyesen akarna eljutni.

Vagyis lehet akármilyen fejlett a nagyfőnök, segítségre van szüksége, és nemcsak a műhelyben, az ajándékok legyártása során, hanem ezek célba juttatása kapcsán is. Ennek egyik lehetséges módja a friss szakirodalom szerint, hogy a Mikulás más Mikulásoktól kap segítséget.

Nehéz lenne vitatni, hogy november-december táján ellepik a világot a piros ruhás, szakállas Mikulások. Ezek az igazoltan párhuzamosan létező figurák bevásárlóközpontokban, vásárokon és más helyszíneken várják a gyerekeket, hogy begyűjtsék az ajándékkívánságokat. A listákkal aztán, állítják a kutatók, ezek a segédmikulások visszatérnek a Mikulás bázisára, ahová a kívánságokat tartalmazó levelek is beérkeznek.

A segédmikulások szerepe azonban nem merül ki a listakészítésben: az ajándékok leszállításában is fontos részt vállalnak. Így a sarkvidéki műhelyből a valóságban nem egy szán indul útnak Mikulás napján vagy karácsonykor, hanem több száz magasan fejlett technológiájú jármű, amelyek irányítói így még mindig szélsebes, de sokkal teljesíthetőbb ütemben tudják teljesíteni az adott napra beütemezett címeket, és még a szakszervezet által meghatározott szüneteket is beiktathatják a munkaidőbe – legalábbis reméljük, hogy így van, de erről majd később.

Bioprintelt segéderők

Mindennek kapcsán persze adódik a kérdés, hogy honnan származnak a segédmikulások? Talán toborozza őket a Mikulás? A múltban lehetséges, hogy így volt, azonban a szakértők szerint a krampusz tudósok régen más megoldást találtak arra, hogyan tarthatnak lépést a Föld növekvő számú lakosságával a Mikulások létszámát illetően is. Bár az emberi tudósok csak az 1980-as évektől kezdtek el bioprinteléssel foglalkozni, és egyelőre gyerekcipőben jár a szervnyomtatás,

Az SSR fejlesztői megoldást találtak az emberi kutatók szövetnyomtatással kapcsolatos legfőbb problémáira, például hogy hogyan lehet többrétegű, komplex struktúrákat nyomtatni sejtekből, és közben életben tartani ezeket, illetve hogyan lehet ereket és idegeket beiktatni az így készült szövetekbe. Hogy ezt pontosan hogyan oldják meg, azt persze nem tudhatjuk, csak a vonatkozó legfejlettebb emberi módszerekre támaszkodhatunk kiindulásként. A jelenlegi legjobb ismert működésű szövetnyomtató az ITOP nevű rendszer, amelyet Anthony Atala, a Wake Forest Intézet kutatója fejlesztett ki.

Az ITOP először egy biológiailag lebomló vázat nyomtat ki, majd ezen helyezi el a hidrogélbe kevert sejteket. A nyomtatás során mikrocsatornákat is létrehoznak a szerkezetben, ezeken keresztül látva el a sejteket oxigénnel és tápanyagokkal. Ahogy a szövet fejlődik, idővel saját érhálózat alakul ki benne, a váz és a mikrocsatornák pedig fokozatosan felszívódnak. Az ITOP-ot eddig fülek és izomszövetek nyomtatására használták, de a remények szerint egy napon teljes szervek, például vesék nyomtatására is alkalmas lehet, amelyek a legtöbbek beültetett szervek világszerte.

A Mikulás az SSR-rel ennél jóval magasabb szinten áll: a krampuszok teljes, élő Mikulásokat nyomtatnak a rendszerrel, az eredeti szervezetéből vett őssejtekből tenyésztve ki az ehhez szükséges sejteket. A sejteket a laborban differenciálják, majd betöltik a nyomtatóba, amely néhány másodperc alatt egy felnőtt, munkára kész segédmikulást produkál, akit aztán egy enyhe áramütéssel aktiválnak.

Az eltérő testfelépítésű segédmikulások vélhetően annak köszönhetők, hogy a krampuszok esetenként eltérő mennyiségű differenciált sejttel töltik fel a nyomtatót. Hogy ezt direkt csinálják, hogy sokfélék legyenek a piros ruhás segéderők, vagy a sejttenyésztési rendszer hiányosságai állnak a háttérben, amely nem mindig produkálja a megfelelő mennyiségben az alapanyagokat, azt nem tudhatjuk. Ilyen „hibák” eredményezhetik azokat az eseteket is, amikor az élőben látott Mikulás szakálla kicsit lazának tűnik.

És bár idén a járvány miatt a listagyűjtéshez kevesebbre van szükség belőlük, ez valószínűleg még jól is jött, mert így a krampusz tudósoknak több idejük nyílhatott egy remélhetőleg a SARS-CoV-2-nek ellenálló segédmikulás-sejtvonal megalkotására, nehogy globális szuperterjesztési eseménybe torkoljon az ajándékok kiszállítása.

Hiperszán

Amikor elérkezik az ajándékozás napja (legyen ez december 6. vagy karácsony), a segédmikulások szánra pattannak, és szétspriccelnek a légkörben. Hogy milyen az általuk használt jármű, azzal kapcsolatban szintén sok a találgatás. Az Egyesült Államok légierejének kutatólaborja 2019 végén közzétett egy lehetséges modellt, és bár az általuk felvázolt hiperszán jelentősen lassabb annál, amire a Mikulásnak és a segédmikulásoknak szükségük lehet, és valószínűleg még így is fizikailag is veszélyezteti utasait, egyes vonásai közel járhatnak azokhoz az elemekhez, amelyeket a tényleges szánok tartalmaznak.

A hiperszán, ahogy a neve is mutatja hangsebesség feletti utazásra képes. Ennek megfelelően kellően áramvonalas: a test háromszögletű és szintén háromszögletű szárnyakkal van felszerelve, amelyek a végükön felfelé kunkorodnak. A jármű két, egymás mögé helyezett pilótafülkével, és ezek mögött egy nagy tehertérrel van ellátva. A hiperszán alsó oldala fekete színű, és magasan hőálló anyaggal van bevonva, nehogy a Mikulás elégjen a légkörben, miközben házról házra száguld. És mint minden rendes szánon, ezen is vannak szántalpak, amelyek azonban visszahúzhatók a gép testébe.

Ennek a típusnak az az érdekessége, hogy kis méretű és nincs benne mozgóalkatrész, így kompresszor sem, hanem a beérkező levegő saját nagy sebessége miatt sűrűsödik össze a hajtóműben. A scramjetek esetében a beérkező levegő sebessége meghaladja a hangsebesség ötszörösét, ami szuperszonikus sebességet garantál a járműnek. Az ilyen hajtóművekkel elméletileg a hangsebesség 17-szeresének megfelelő sebességet is el lehet érni, ami 20 ezer kilométer/órának felel meg. A scramjeteknek ugyanakkor segítség kell, hiszen csak nagy, 4-szeres hangsebesség feletti sebességek mellett lépnek működésbe. Ehhez a légierő modellje leválasztható gyorsítórakétákat használ. Hogy a Mikulás ilyeneket alkalmaz (remélhetőleg újrahasznosítható kivitelben) vagy felturbózott rénszarvasokkal oldja meg a felgyorsítást, azt nem tudni.

A szán(ok) valós felszereltsége vélhetően a jelenlegi legjobb scramjeteknél is fejlettebb, ugyanis még ezek is túl lassúnak a feladat megoldásához, valószínűleg még akkor is, ha több száz segédmikulással számolunk. Linda Harden, ismert asztrofizikus és télapológus évekkel ezelőtt vázolta, hogy egyetlen Mikulással számolva milyen sebességeket kellene elérnie a szakállas öregnek karácsony estéjén. Ez persze egy erősen leegyszerűsített számítás, de nagyságrendileg jó tájékoztatást ad arról, hogy hol tartunk mi, emberek, és hol tart a Mikulás és csapata technikailag.

Összevetésképpen a leggyorsabb ember alkotta szerkezet, az Ulysses űrszonda csúcssebessége 158 745 km/óra volt az űr légüres terében, egy átlagos rénszarvas pedig legfeljebb 80 km/órás sebességgel képes futni. Mindez még több száz szánra szétosztva is észveszejtő gyorsaságot jelent, nem is beszélve a légkörben haladás fizikai vonatkozásairól.

Harden számításai alapján egy 353 ezer tonna össztömegű, ajándékokkal megpakolt szánnal számolva a vezető rénszarvaspár másodpercenként 14,3 trillió joule energiát nyelne el, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy a teljes rénszarvasbrigád a 4,26 ezredmásodperc alatt hamuvá égne. Közben a szánon ülő Mikulásra a földfelszíni gravitáció 17 500-szorosának megfelelő nagyságú erők hatnának, amitől palacsintává lapulna. Hogy mindez nem történik meg, az minden bizonnyal a Mikulás-team által kifejlesztett fejlett hőpajzsnak és antigravitációs rendszernek köszönhető, illetve a teher és a megteendő távolság elosztásának a segédmikulások bevonása révén.

Bűnügyi géniusz

Zárásul térjünk a télapológia egy viszonylag új ágára, amely a Mikulás ténykedésének jogi vonatkozásait tárgyalja. A világ legtöbb országában érvényben lévő törvények alapján ugyanis az öregnek és segítőinek régen ülniük kéne, annyi jogszabályt szegnek meg minden évben. Ez pedig vagy azt jelenti, hogy a Mikulás maga egy bűnügyi zseni, vagy egy olyan nagy tudású jogászcsapat áll mögötte, amely minden problematikus helyzetből kimenti az öreget.

Első hallásra talán túlzásnak tűnhet, hogy a Mikulást bűnözőnek tituláljuk, de ha belegondolunk, amit ügyködéséről tudni lehet, hamar világossá válik, hogy a Föld legelszántabb bűnelkövetőinek egyikével lehet dolgunk. A vele kapcsolatban felmerülő vádak egy része puszta találgatás, de akadnak olyanok is, amelyek helytállósága gyakorlatilag biztosra vehető.

Igen gyanús például a krampuszok – és ha már itt tartunk, a segédmikulások – munkaügyi helyzete. Mivel a Mikulás nem enged bepillantást műhelye és az ott dolgozók munkakörülményeinek felülvizsgálatára, csak a rendelkezésre álló, bizonytalan forrású információkra támaszkodhatunk, amelyek alapján viszont nagyon úgy tűnik, hogy az öreg műhelye illegálisan működik, és benne mindenféle szabályozás nélkül, december környékén gyakorlatilag nonstop dolgoznak az alkalmazottak, akik ráadásul fizetést sem kapnak.

A nyilvánvaló törvényszegések egyike, hogy a Mikulás ténykedése egyértelműen sérti a személyiségi jogokat. Fejlett megfigyelőrendszerével folyamatosan monitorozza életünket, figyeli, hogy mikor alszunk, mit csinálunk. Mindezt úgy, hogy fogalmunk sincs, hogyan és mennyi ideig tárolja az adatainkat, és mihez kezd ezekkel, hiszen mindezidáig egyetlen GDPR-nyilatkozatot sem láttunk tőle, így pedig nem is járulhattunk hozzá semmihez. Ez pedig legalább az EU-n belüli működéshez alapvetően szükséges lenne, hiszen a régióban is kínál szolgáltatásokat.

Jogi szempontból szintén problematikus az a mód, ahogy a Mikulás kiszállítja az ajándékokat. Nem azt teszi ugyanis, mint minden normális futárcég tenne, hogy becsönget és átadja, esetleg az előre megbeszélt helyen hagyja az ajándékot, hanem a kéményen keresztül betör a magánlakásokba, megdézsmálja a keksz- és tejkészleteket, és azt hiszi, hogy ezt büntetlenül megteheti, mert cserébe ajándékcsomagokat hagy hátra. Ami egyben a vesztegetés fogalmát is kimeríti, nem is beszélve arról, ahogy az ajándékok ígéretével jó viselkedésre készteti, effektíve zsarolja a gyerekeket.

És akkor még szót sem ejtettünk a rengeteg közlekedési szabályról, amit megszeg a piros ruhás. Kezdve a gyorshajtással, a tilosban parkolással (a tetőn, amely meg is sérülhet a nehéz szántól!), a felügyelet nélkül hagyott rénszarvasokkal, a repülési szabályok megszegésével (látta már bárki, hogy van-e megfelelő jogosítványa a szánra?, ráadásul útvonalait sosem csekkolja előre a légi irányítással), illetve hogy számos országban, például Ausztráliában alkoholt is magához vesz a lakásokban, és utána illuminált állapotban vezet.

Ha valaki útját állhatja a törvény alól rendre kibújó öregnek, azok a nagyvállalatok lehetnek majd, a szellemitulajdon-jogok megsértése miatt. Míg ugyanis a régmúltban a Mikulás elsősorban házi készítésű játékokkal kedveskedett (vesztegetett?), jelenleg már márkás termékek tökéletes replikáit osztogatja, amelyekkel kapcsolatban nyoma sincs annak, hogy jogdíjakat fizetett volna. Az adókra és a vámokra pedig már ki sem merünk térni...