A Mars egyenlítőjétől nem messze furcsa hasadékok sorozata szabdalja a felszínt. A Cerberus Fossae felszíni formái több száz kilométer hosszúak, és krátereken, dombokon és minden útjukba kerülő akadályon áthaladnak. Mivel néhány relatíve fiatal vulkán is van a közelben, és vándorló kövek nyomait is megfigyelték, a szakértők egy ideje már erősen sejtik, hogy a régió a mai napig geológiai aktivitást mutathat.
Ez a sejtés az InSightnak köszönhetően nemrégiben bizonyossággá vált, a NASA kutatói ugyanis hétfőn egy tanulmánysorozatban közzétették a landolóegység első 10 hónapjának mérési eredményeit, amelyekből kiderült, hogy a Marson valóban vannak rengések és a vulkáni aktivitás is máig jellemző.
Az InSight landolóegység küldetésének céljai közt szerepel a marsi szeizmológia, geofizika, meteorológia és mágnesség vizsgálata. Az űreszköz az első olyan rendszer, amely szeizmométert és magnetométert működtet a Mars felszínén, így bár nem mobil, mint a híressé vált roverek, a szakértők szerint összességében több információval járulhat hozzá a Mars geológiájának megértéséhez, mint a marsjárók.
Az InSight először tavaly április 6-án, nem sokkal naplemente után észlelte az első rengést, majd 80 perccel később egy másodikat is detektált. A 3 és 4 magnitúdós rengések jeleinek elemzéséből az derült ki, hogy azok epicentruma, vagyis kiindulási helye a Cerberus Fossae területe, amely nagyjából 1600 kilométerre van az InSight leszállóhelyétől.
A további mérések nyomán hamar fény derült arra is, hogy a Marson jóval intenzívebb rengések vannak, mint a Holdon. Saját bolygónkon egy 4 magnitúdós földrengést már magunk is éreznénk, bár nem okozna jelentősebb károkat. Az InSight teljesítménye ugyanakkor ahhoz hasonlítható, mint hogyha Texas nyugati felében bekapcsolnánk egy földrengésmérőt, és azzal próbálnánk feltárni és monitorozni a Los Angelesben zajló kisebb rengéseket.
Ahogy Suzanne Smrekar, az InSight-projekt egyik vezető kutatója elmondta, számos bizonyíték van arra, hogy a Cerberus Fossae területén az elmúlt 10 millió évben lávafolyások, vetődések és felszíni vízfolyások jelentkeztek. A rengési adatok alátámasztják ezeket a bizonyítékokat, megerősítve, hogy a vörös bolygó kérge a mai napig aktívan változik.
Az InSight az első észlelési időszakban végül összeseb 174 rengést rögzített, amelyek közül 24 erős és távoli volt, míg a többi kisebb, közelibb és magasabb hullámhosszú, ami azt jelzi, hogy a felszínhez közeli rétegekből eredtek. Összességében a Mars szeizmológiai aktivitása nagyon hasonlít a földi tektonikus lemezek határain jellemzőhöz. A marsrengéseket egyúttal a bolygó belsejének feltérképezéséhez is használják a kutatók, hiszen a jelek alapján vizsgálható, hogy milyen rétegeken haladtak át a rengéshullámok útjuk során. A részletes térképek elkészüléséhez ugyanakkor még sok adatra lesz szükség.
Érdekes eredményeket hoztak a mágneses mérések is, mivel kiderült, hogy az InSight környékén a helyi mágneses mező 10-szer erősebb, mint amit a műholdas észlelések alapján vártak. Ez azt sugallja, hogy a landolóegység alatt erősen mágneses kőzetek találhatók, amelyek megismerésében a rengési adatok szintén segíthetnek.
Ami a küldetés leglátványosabbnak ígérkező részét, a Mars megfúrását illeti, az sajnos továbbra sem halad jól. Az eredeti cél az volt, hogy az InSight 5 méter mélyre fúrjon egy hőszondával a felszínbe, és vizsgálja a környező kőzetek hőmérsékletét és hővezetését. Az önfúró szonda, népszerű nevén a Mole (Vakond) azonban pár centiméter után elakadt, és azóta sem sikerült mélyebbre juttatni. Jelenleg ismét arra készülnek az irányítók, hogy a rendszer mintagyűjtő lapátjával segítsék mélyebbre a szondát, ezúttal a korábbiakhoz képest kicsit másként kísérletezve, a szonda végén alkalmazva nyomást.
