Az ultrahangos tisztítás elvi működőképességét különösebben nem kell ragozni, hiszen ultrahangos vízfürdőket világszerte alkalmaznak például a laborokban a mindenféle fém- és műanyageszközök tisztítására. Az eljárás során általában 25–45 kHz-es ultrahang-hullámokat keltenek folyadékban, aminek hatására mikroszkopikus nagyságú, vákuumos buborékok tömege képződik, tágul ki és omlik össze.
Ez az akusztikus kavitációnak nevezett hatás nagy erőket és hőt generál. Mivel mindez folyadékban és kis léptékben történik, a folyadék a felszabaduló energiák ellenére sem lesz tűzforró, csak langyos. A tisztító hatást a buborékok váltják ki. A folyamatos kis „robbanások” kíméletesen eltávolítják a szennyeződéseket a felületekről, amely aztán elsodródik a folyadékban.
Előnyök
Az eljárás számos előnnyel jár a kézi tisztítással szemben. Kíméletes, alapos, hatékony és nem igényel komoly vegyszereket. De nézzük egy kicsit részletesebben. Ultrahanggal nagyon sokféle szennyeződést lehet eltávolítani, így például a zsírokat, olajokat, penészt, port, rozsdát, festéket, vízkövet, égésnyomokat és mindenféle lerakódást. Mindez alaposan és hatékonyan zajlik. A szennyeződések a legkisebb résekből is eltűnnek, amelyekhez például egy nyaklánc apró hajlatai vagy egy üreges laboreszköz esetében kézzel esély sincs hozzáférni.
Ha jól választjuk meg az alkalmazási időt és a hozzáadott tisztítószert, a behelyezett tárgyak tényleg megújulnak. A tisztítás ráadásul meglehetősen kíméletes. Az eljárás dörzsölés és erős vegyszerek nélkül lazítja fel és szedi le a szennyeződéseket, így jellemzően nem okoz kárt a felületekben. Arra persze figyelni kell hogyha sérült a tisztítandó anyag, az ultrahangos tisztítás súlyosbíthatja a sérülést, de ez a legtöbb tisztítási módszernél így van.
Használatához nem magunknak kell sikálnunk a tárgyakat, hanem csak bedobjuk a tisztítóba, elindítjuk a gépet, és általában 2–20 perc alatt kész is van a tisztítás. Ez biztonságos is, hiszen nem kell a kezünkkel nyúlkálni a szennyezett tárgyakhoz, és azt sem kockáztatjuk, hogy súrolás közben megsérülünk vagy a vegyszerekkel okozunk kárt magunknak. A gépek használatához nincs szükség különösebb tudásra sem; a bonyolultabb ipari tisztítókon persze azért tudni kell, hogy mihez milyen beállítás dukál, de a házi rendszereken általában egy teljesítménymód van, és csak az időzítést lehet állítani, így pofonegyszerű a működtetés.
Mire jó és mire nem
Ultrahanggal tárgyak széles körét lehet tisztítani. Alapvetően a kemény, nem abszorbens, nem porózus anyagok alkalmasak erre, így a műanyagok, a fémek, az üveg és a kerámiák. Ami az általunk vizsgált két eszközt, a GRUNDIG GMS1060 UC 6620 Ultrahangos ékszertisztítót és a NEDIS JECL110WT Ultrahangos ékszer tisztítót illeti, ezekbe arany, ezüst és fém ékszereket, fém óraszíjakat, fésűt, kivehető fogsort, fogszabályozót és elektromos borotvák fejét, borotvapengét, fém evőeszközöket, érméket, fém fúvókákat és alkatrészeket, illetve szemüvegeket lehet tenni. Ha a méret engedi, szokták használni hanglemezek, üveglencsék, nyomtatófejek, kerékpár-alkatrészek, fúró- és vágófejek, lőfegyverek részei és hangszerek fémrészeinek tisztítására is.
Olyan ékszert vagy más tárgyat ugyanakkor nem szabad beletenni, amelyen porózus elem van, például gyöngy, borostyán vagy opál, illetve a bevonatos lencséjű szemüvegekkel is vigyázni kell. (Ezeket elvileg lehet így tisztítani, de csak akkor, ha teljesen sértetlen a bevonat.) Valamint az órák elektromos/mechanikus részét sem szabad behelyezni a készülékbe (legalábbis egyben. A szétszedett mechanikus óraszerkezetek alkatrészeihez viszont kifejezetten hasznos lehet egy ilyen tisztító).
Nem szabad beletenni természetes anyagokból készült tárgyakat sem, így fát, bőrt vagy textíliát, és a bizsukkal vigyázni kell, mert ha bevonatos az ékszer, a bevonatot kikezdhetik a buborékok. Szintén fontos lehet, hogy ezek az eszközök nem fertőtlenítenek, csak tisztítanak, a kórokozókat azonban nem feltétlenül távolítják el a felületekről. Tehát ha sterilizálni is szeretnénk, azt a következő lépésben kell megoldani, forralással, autoklávozással, fertőtlenítőszerrel vagy más módon.
Hogy az ultrahangos tisztítás mennyi ideig tart, az nagyban függ a szennyeződés jellegétől. A legkönnyebben a por és az olyan szennyeződések jönnek le, amelyek molekulái nem kerülnek erős interakcióba a tárgy felületével. A zsírok és olajok leszedése ennél hosszabb időbe telik, a rozsda és egyéb oxidatív folyamatok nyomának eltávolítása pedig még hosszabba. A tisztítási idő persze függ a használt tisztítószertől, a folyadék hőmérsékletétől és a gép teljesítményétől is. Utóbbi az általunk vizsgált két eszköz kapcsán egyforma, mindegyik 43 kHz-en működik és 50 wattos.
A frekvencia azért érdekes, mert az alacsonyabb frekvenciák nagyobb buborékokat generálnak, így alkalmasabbak a nagyobb felületek tisztítására, míg a magasabb frekvenciák finomabb buborékokat generálnak, ezek viszont jobban betalálnak a kisebb résekbe. A házi készülékek tehát viszonylag alacsony teljesítményűek, de a célnak – apró, komplex tárgyak tisztítása – névlegesen megfelelnek.
Üzemeltetés és teljesítménytesztek
A többi tényezőről majd később még beszélünk, most azonban térjünk rá arra, hogy valóban jól tisztítanak-e a tesztelt eszközök. Ami az általános bemutatást illeti, a két készülék gyakorlatilag egyforma mutatókkal rendelkezik és nagyon hasonlóan is néz ki. A fedél alatt - amely a Grundig esetében levehető, míg a Nedisnél felhajtható -, egy rozsdamentes acélból készült tartály van, amelyben egy kosár kap helyet.
A kosárba kell helyezni mindent, amit nem belelógatunk a tartályba, mert a tartállyal való közvetlen érintkezés sérülést válthat ki annak felületén. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a műanyag kosár akár 30 százalékkal is csökkenti a tisztítóteljesítményt, amivel számolni kell a tisztítási idő beállításánál. A két tartály egyforma, 600 ml-es űrtartalmú, és bár a Grundig kosara egy kicsit mélyebb, a Nedisé mélyebbre kerül, így ebben sincs érdemi különbség.
Az üzemeltetés roppant egyszerű. Legfeljebb a MAX jelzésig hideg vízzel kell feltölteni a tartályt (de lehet bele kevesebbet is tenni), majd bedugni, és belehelyezni a tisztítani kívánt objektumokat. Az időt a jobb oldali gombbal lehet állítani (Timer/Reset), 90–480 másodperc között. Ha beállítottuk az időt, akkor kell megnyomni a bal oldali Power gombot, és el is kezdődik a tisztítás.
A fedőt nem feltétlenül kell ráhelyezni a gépekre működés közben, de ilyenkor nem szabad belenyúlni a folyadékba, mert az a kezünkben lévő, szintén vízzel teli szövetekben is elkezd buborékokat generálni, ami többek közt hőképződéssel jár együtt és sérülést okozhat. A Power gombbal ugyanakkor bármikor szüneteltethetjük a folyamatot, és megnézhetjük, hogy halad a tisztítás.
A vízhez mindenképpen érdemes valamilyen tisztítószert adni, mert ez ugrásszerűen növeli a tisztítási teljesítményt. Ennek oka, hogy az csökkenti a folyadék felületi feszültségét, így kedvez a buborékok képződésének, ami tiszta vízben sokkal kevésbé működik. A használati útmutatók szerint általános tisztítószernél erősebb szereket nem szabad közvetlenül a tartályban használni.
Közvetve azonban lehet: ehhez a mosószer-oldatos tartályba be kell állítani egy üvegedényt (a kosárba, tehát ez se érjen hozzá a tartályhoz közvetlenül), és ebbe önteni az ecetes vagy más vegyszeres oldatot, majd beindítani az ultrahang-hullámokat. Szóval ha van például egy jól bevált ékszertisztítónk vagy más csodaszerünk, azt lehet ötvözni az ultrahangos tisztítással, fokozva a hatást.
A gépek működőképességét első körben az alufólia-teszttel vizsgáltam. Ennek lényege, hogy egy alufóliadarabot kell belelógatni a működő gépbe legalább egy percig. Ha a fólián lyukak jelennek meg, akkor a rendszer valóban generál olyan hullámokat, amelyek alkalmasak a tisztításra. Ebben mindkét eszköz jól vizsgázott, a Nedis talán kicsit látványosabban, bár nem zárható ki, hogy a fóliadarabokon eleve voltak sérülések és ezek eltérő eloszlása okozta a különbségeket. De a Grundig is meggyőző volt
A másik lehetséges teszt, amit módosítva végeztem el, a ceruzateszt. Ennek keretében matt üveglapra kell B2-es ceruzával rárajzolni egy X-et, és ha 1–2 perc alatt eltűnik a mosóban, akkor jól működik a készülék. Ezt megfelelő ceruza és tárgylemez hiányában tollal és üdítőskupakokkal játszottam el. Az eredmény meggyőző volt, bár hosszabb időbe telt két percnél, mire lejöttek a jelek. (Itt egyébként a Grundig volt gyorsabb picivel.)
Élesben
A következő körben pénzérméken próbáltam ki a rendszereket. Ennek során egyrészt kiderült, hogy meglepően sok 1994-es 20 forintos lapul a pénztárcámban, másrészt az is, hogy az eredményeket nem lesz könnyű képileg is megjeleníteni. A fotókon sajnos nem nagyon jön át az eredmény, de ami kiderült, az egyrészt az, hogy az ilyen régi érmékhez valóban hosszú idő kell, másrészt hogy tényleg az olyan szennyeződések jönnek le a legkönnyebben, mint a makroszkóposan is látható, az érme síkjából kiemelkedő kosz. Az elszíneződésekkel nehezebben boldogultak a gépek, de ezek is sokat javultak pár kör után.
Tisztítási teljesítménybeli eltérést nem sikerült megállapítanom, nagyjából hasonlót tud mindkét eszköz. Ami érdekes, hogy a Nedis jelentősen hangosabb, míg a Grundig szinte némán működik, de azért zúg. A Grundigban ugyanakkor gyorsabban melegszik a folyadék, ami jelzi, hogy az is rendesen dolgozik. A Nedisnél pedig bizonyos vízszint mellett a bent hagyott kosárral gyönyörű állóhullámokat sikerült generálni (a Grundignál ezt nem tudtam belőni, de lehet hogy ott is van ilyen pont), ami a praktikus hasznosságához nem tesz hozzá, de azért érdekes.
Az érmék kapcsán a kicsit újabb, 2010 utáni daraboknál látványosabbnak mutatkozott a tisztítóerő (ezek kevésbé voltak karcosak, és oxidáltak, így könnyebben lejött róluk a kosz), a legjobb eredményt ugyanakkor az ékszerekkel sikerült elérni.
Ami ezeket illeti, itt is a makroszkopikus méretű felületi szennyeződések jöttek le a leggyorsabban, például a bőrről, fülből rátapadt zsírokat és olajokat nagyon szépen lehozza mindkét eszköz. Ami az elszíneződéseket illeti, azokhoz több idő kell. Egy különösen oxidált láncot például negyedórát is bennhagytam, de ennyi idő alatt az összes folt eltűnt róla. És tényleg volt mit tisztítani: eleve nem vagyok nagy ékszeres, az elmúlt két évben pedig a szokásosnál is kevesebbet hordtam ilyesmit, az ezüst és az arany pedig az állásban is hajlamos elszíneződni, úgyhogy volt mit leszedni. De például a folyamatosan hordott fülbevalóm, amit a csuklómechanizmus miatt mindig egy kín tisztogatni, 5 perc alatt olyan lett mintha új lenne.
A tisztítási idővel egyébként érdemes kísérletezni, először rövidebb időre betenni, aztán ha az nem elég, akkor hosszabbra megküldeni. A folyadék melegedése miatt nem kell aggódni: bár mindkét használati útmutató hideg vizet ír elő, az ipari gépekben és a profi ékszertisztításban is sokat használnak melegebb folyadékokat, mert ahogy hevül a folyadék, elviekben egyre hatékonyabb lesz.
Túl sokáig ugyanakkor nem szabad bennhagyni semmit, mert az ultrahang kikezdheti az alapanyagot. Ez a veszély különösen a lágyabb anyagoknál áll fenn, így az alumíniumnál, a sárgaréznél, az ólomnál és bizonyos műanyagoknál. És ahogy már említettem, a bevonatos lencséknél is vigyázni kell. Az úgynevezett kavitációs erózió valószínűsége ugyanakkor alacsonyabb hőfok mellett kisebb, vagyis ha nem hagyjuk túlságosan felhevülni a folyadékot, és időnként lecseréljük hidegre, hosszabb ideig maradnak sértetlenek a tárgyak.
A hullám frekvenciája szintén fontos tényező. Az alacsonyabb frekvenciájú hullámoknál nagyobb a sérülés valószínűsége, vagyis mivel a házi készülékek magas frekvencián működnek, ezeket hosszabb ideig lehet problémák nélkül használni. A kavitációs erózió idővel magát a tartályt is kikezdi, de ehhez alapjáraton sok ezer órányi üzemeltetés kell, így ha nem üzemszerűen használjuk az eszközt, valószínűleg nem kell miatta aggódnunk.
