Az okosórák már közel 10 éve itt vannak közöttünk, de igazán nagy népszerűséget csak az Apple hozott nekik, amikor 2015-ben bemutatták az első Apple Watch-ot. A kupertínói cég azóta is uralja ezt a piacot, versenytársai pedig messze lemaradva követik. Ez a siker nagy lökést adott a többi nagyobb gyártónak is, mint például a Samsung és a Huawei, de feltűntek teljesen új játékosok is a pályán, mint például a Mobvoi, akiket nem lehet kihagyni, ha okosórákról van szó.

A TicWatch Pro ugyanis sokak szerint az egyik, ha nem a legjobb Androidos okosóra, aminek én most a „második generációs” modelljét tudtam tesztelni, ráadásul több mint egy évig használtam az elsőt, így össze is tudom majd hasonlítani Nektek, hogy mennyit fejlődött ez a viselhető kütyü.

A doboza nagyon letisztult, és elegáns, a hátulján a legfontosabb specifikációkkal. Az órához mágneses töltőbölcsőt és használati útmutatót mellékelnek.

Dizájn téren két táborra oszlanak a gyártók: van aki megtartotta a tradicionális kerek formát, de akadnak praktikusabb szögletes kialakítású modellek is. Nos, a TicWatch az első kategóriába esik, aminek én személy szerint örülök, mivel ilyen téren konzervatívnak tartom magam. Így ugyan nem lehet olyan könnyen olvasni az üzeneteket, mint egy szögletes kijelzőn, viszont ez a ház sokkal elegánsabb megjelenést kölcsönöz az órának, és nem néz ki úgy, mint egy gyerek sportóra.

Amiben csalódnom kellett, az az új szíj. Az előző generáció olasz bőr változata helyett most egy egyébként jó anyaghasználatú, de rossz kinézetű vastag gumi szíjat kaptunk. Ennek remélem funkcionális oka van, és nem költségcsökkentésnek szánták, ami egy közel 100 000 Ft-os óránál nem éppen a legszerencsésebb lépés.

Az óra víz és porálló, az előző modellhez hasonlóan, de annál az úszást kifejezetten nem javasolták, viszont zuhanyozni és kezet mosni lehetett vele gond nélkül. Az új verziót már úszáshoz sem kell levenni, de persze nem búvárkodásról van szó. Az ok amiért lecserélték a szíjat az pedig éppen ez, ugyanis a bőr szíjnak bizonyára nem tenne jót, ha úsznánk vele. Én ezt azért sajnálom, mivel így sokkal olcsóbbnak, és „gagyibbnak” hat az óra.

Szerencsére azonban történtek pozitív változások is: kisebb lett például a kávánk, ami igazából itt a korona, ez viszont sajnos még most sem forgatható. Hozzáadtak egy kis textúrát és halványabb színnel lettek felírva körbe a számok, amitől kicsit komolyabbnak néz ki az óra. Az eszközön két gombot találunk. Az egyikkel beléphetünk a főmenübe, illetve kiléphetünk az alkalmazásokból, míg a másik teljes mértékben programozható, azaz azt állítunk be hozzá, amit csak szeretnénk. Ez nekem nagyon tetszett, telefonoknál is mindig jó néven veszem, ha van ilyen lehetőség. Én személy szerint a Shazam-ot állítottam be, így mindig meg tudom nézni, hogy mi is az a szám, ami éppen a rádióban, vagy az utcán szól, akár munka közben is, hiszen egyáltalán nem feltűnő.

Az óra meglehetősen vastag, ami a kijelzőknek köszönhető. Igen, két kijelzővel van dolgunk, egymás felett, amik 1,39 colosak. Felül egy monokróm FSTN LCD panelt találunk, ami alapinformációkat tud számunkra mutatni, úgy, mint a pontos idő, dátum, lépésszám, és pulzus. Ezt mindig láthatjuk, nem szükséges hozzá semmilyen gesztus. Láthatóság szempontjából éppen ellentéte az AMOLED-nek, ugyanis világos környezetben látszik igazán jól, így nyáron sosem lesz probléma leolvasni a pontos időt.

Amennyiben magunk felé fordítjuk az órát, vagy megérintjük a kijelzőt, az esetben életre tudjuk kelteni az alul lévő AMOLED kijelzőt, ami 400x400 pixel felbontású. Ez a fő megjelenítő, ahol minden információt el tudunk érni, elolvashatjuk az értesítéseket, életfunkciókat figyelhetünk, sportolást monitorozhatunk, és így tovább. Az óra alján találjuk a pulzusmérőnket, ami meglehetősen pontos, illetve ha szeretnénk, akkor 24 órás pulzus figyelést is be tudunk állítani.

Az üzemidejével nagyon meg voltam elégedve, a legaktívabb használat során is bírta a teljes két napot, ami ma még kimagasló eredmény. Abban az esetben pedig, ha éppen nem használtam annyit, akkor a három nap sem volt kizárt. „Essential” módban - amikor csak a felső kijelző üzemel - állítólag 30 napot is kibír az eszköz - ezt persze nem volt időm tesztelni, de abban biztosak lehetünk, hogy így sosem fog lemerülni az óránk, hiszen 5%-os töltöttség alatt automatikusan belép ebbe az üzemmódba. Ilyenkor csak a pontos időt, dátumot, lépésszámot, és a pulzust láthatjuk. Ez akkor is hasznos lehet, ha éppen sportolunk, és szeretnénk kizárni a külvilágot.

A több RAM mellett az óra másik nagy újítása, amit a nevében is láthatunk, a 4G / LTE kapcsolat. Már az első modell is rendelkezett mikrofonnal és hangszóróval, ezért a telefonhívások intézése nem volt probléma. Természetesen egy zajos környezetben nem éppen a legjobb választás, mivel a hangszóró elég halk, viszont ha éppen nem tudjuk elővenni a telefonunkat a villamoson, akkor a semminél nagyon is jobb, otthoni környezetben pedig tökéletesen megfelel az elvárásoknak.

Az új verzió már a mobilunktól függetlenül is képes hívásokat intézni és fogadni, hála a beépített eSIM-nek. Itt fontos leszögezni, hogy az óra hiába képes erre, ha a szolgáltatónk nem támogatja ezt a megoldást. Több helyen is érdeklődtem, és Magyarországon a Telenor kínálatában jelenleg nincsen ilyenre lehetőség, a Telekom / T-Mobile-nál viszont igen, legalábbis ezt mondták, kipróbálni sajnos nem tudtam, mivel más szolgáltatónál vagyok. Így mielőtt egy ilyen órát vennétek, kifejezetten emiatt a funkció miatt, bizonyosodjatok meg arról, hogy a szolgáltatótok támogatja az okosóráknál lévő eSIM-et. Illetve ehhez előfordulhat hogy új csomagba kell lépnünk, ami további költségekkel járhat.

Szoftveres téren a Google WearOS-el volt dolgom, ami nagyon jó kezelőfelülettel rendelkezik. Könnyen átlátható, letisztult, de korántsem tökéletes. Kezdjük talán az előnyökkel: rengeteg alkalmazásunk van, több ezer féle számlap közül tudunk választani, de persze nem minden gyártó készít WearOS-es verziót az appjából. Én személy szerint két alkalmazást is találtam, amik az Apple Watch-ra elérhetőek, Androidos vonalon viszont se híre se hamva. A legfőbb, alapvető alkalmazások, értem ezalatt: Messenger, Spotify, Google Térkép és társai természetesen mind elérhetőek, így ez nálam nem volt nagy probléma.

A teljesítményét nem hasonlítanám össze az almás oldallal, habár a tavalyihoz képest dupla akkora, 1 GB RAM nagy ugrást jelent, de még így is meg-megröccent néha a szoftver, vagy később reagált, mint kellett volna. Ezek mellett azt tudom mondani, hogy még így is ez az egyik legjobb Androidos okosóra a piacon. A méretes RAM mellé 4GB belső tárhelyet adtak, ami nekem bőven elég volt, minden szükséges alkalmazást le tudtam tölteni, és még maradt is hely, ha le szerettem volna rá tölteni pár számot.

Az órához két alkalmazás jár, egy Mobvoi-os, ami a gyártó sajátja, és egy WearOS-es. Előbbiben leginkább csak a tevékenységeinket tudjuk megtekinteni, míg utóbbiban tudjuk cserélgetni a számlapokat, és személyre szabni, hogy mely ablakok jelenjenek meg a menüben. Ez valljuk be nem valami sok; ne értsetek félre, örülök annak, hogy szinte mindent be lehet állítani az órán, azonban nem lenne rossz, ha erre a mobilos alkalmazásban is lenne lehetőség, mivel ott sokkal nagyobban és jobban áttekinthetően lehetne látni az információkat.

Ami a sportolást illeti, volt szerencsém csinálni egy kisebb Balaton-kört biciklivel, amikor rajtam volt az óra. A nyugati medencét kerültük meg, és jó volt visszanézni a napi teljesítményemet. A TicWatch teljesen jól bírta a túrát, végig mért minden adatot, és nem is merült le a nap végére. Menet közben, ha éppen megálltunk, akkor tudtam szüneteltetni is az mérést, így nem romlott az átlagsebesség és a többi adat, a végén pedig az órán is vissza tudtam nézni a számokat - bár ez egy ilyen kis kijelzőn nem a legkényelmesebb, így erre inkább a telefonos alkalmazást ajánlom.

Mint azt korábban említettem, ezzel a modellel már nyugodtan lehet úszni is, illetve monitorozni magát az aktivitást. Az óra teljesen jól állta a zuhanyt és a kézmosásokat is. Sajnos itt olyan okos funkciók még nincsenek, mint az automatikus aktivitás felismerés, amikor az óra megmondja magától, hogy mi éppen biciklizünk, futunk, vagy úszunk, ez egyelőre megmarad az Apple Watch-nak és más ennél is komolyabb óráknak.

Összességében egy jó órával volt dolgom, ami pont ott fejlődött az elődjéhez képest, ahol kellett, persze még közel nem tökéletes. Androidos berkeken belül szerintem az egyik legjobb választás ez az eszköz, főleg ha később az eSIM lehetőséget ki lehet majd használni minden szolgáltatónál.

Aki egy elegáns, klasszikus megjelenésű okosórát keres, ami nem merül le egy nap alatt, az jó helyen keresgél a TicWatch háza táján, azonban ezt a kinézetet és tudást meg is kell fizetni. Vannak ennél olcsóbb órák, de drágábbak is, ezért mindenki döntse el magának, hogy mit vár pontosan egy ilyen eszköztől. Mindenesetre le a kalappal ez előtt a „kis” gyártó előtt, aki képes volt felvenni a harcot a nagyokkal.