1. oldal

A Stanley Parable Davey Wreden első munkája, egy interaktív történetekről szóló interaktív történet, amely Half-Life 2 modként kezdte pályafutását, és időnként komoly, sokszor humoros formában vizsgálta a történetmesélés lehetőségeit a számítógépes játékokban. Ilyen és hasonló kérdéseket tett fel: mi történik, ha a sztorit egy narrátor meséli, és a játékos nem az elmeséltek alapján kezd viselkedni? Mi van, ha a narrátor azt mondja, a folyosón jobbra fordultam be, de én közben balra kanyarodom? Mi van, ha csak azért mondja, mert titokban már számít rá, hogy ellenkezni fogok vele? Egy játékban, ahol minden előre kiszámított, tudok-e úgy viselkedni, hogy meglepjem a programot? Hol húzódnak a játékok határai? Mindezek a gondolatébresztő kérdések aztán újabbakhoz vezettek, melyek már túlmutattak a játékon. Létezik-e valódi szabadság? Mi az élet értelme?

A szokatlan, mégis ismerős játékmenetnek, a kitűnő humornak, és nem utolsósorban a kellemes hangú brit narrátornak, Kevan Brightingnak köszönhetően a The Stanley Parable közkedvelt és sokszor letöltött mod lett, amelyre a kritikusok is felfigyeltek. Nem sokkal a 2011-es megjelenés után az alkotót megkereste egy másik modder, William Pugh, és az ez után következő években együtt, Galactic Cafe név alatt elkészítették a mod önállóan is futó, felújított, kibővített HD verzióját, amely Steam Greenlighton is elnyerte a közönség tetszését és szavazatait. Az alkotók az új verzióból kivették azokat a dolgokat, melyek a játékosok visszajelzései szerint nem igazán működtek, vagy nem érték el a kívánt hatást, bizonyos befejezéseket összevontak, másokat több ágra bontottak és megadták a műnek azokat a végső finomításokat, melyekre szüksége volt. Természetesen a játék fénypontja, a narrátor, Kevan Brighting is maradt, akinek az új verzióban, a játékosok nem kis örömére még több szöveg jutott. Ezt az új grafikát, hosszabb történetet és többfajta befejezést tartalmazó új verziót tekintik a szerzők a véglegesnek.

2. oldal

Már első ránézésre látszik, hogy a Stanley Parable egy különleges darab, még csak játszanunk sem kell, hogy megállapítsuk ezt - na ezért ki ne hagyjátok, az évszázad játéka, ami valójában nem is játék, de valahol mégis... sokkal több, és kevesebb is egyben.... (az ezen a ponton ép elmém, vagy csak józanságom felől érdeklődőknek üzenem, hogy nincs gond, ők is hamar búcsút mondhatnak majd mindkettőnek, persze csak azért, hogy később újra megtalálják).

De visszatérve a játékra, ami nem játék: a kezdő képernyőn, ahol a menüpontokat is láthatjuk, van egy számítógép, amelynek monitorán - persze kisebb méretben - szintén láthatjuk a menüpontokat, és egy számítógépet, melynek monitorán újra ott van kicsiben a menü és egy újabb, kisebb számítógép és így tovább. Ha megmozdítjuk a kurzort, az minden képernyőn lévő képernyőn lévő képernyőn lévő képernyőn mozog - na ezen a ponton szokott az ember a háta mögé, vagy az univerzum végtelenjébe pillantani.

Már az achievementek is sokat elárulnak a darabról: nem lehet ugrani, de van rá trófea, létezik olyan achievement, amit a leírása szerint lehetetlen elérni, és külön jutalom jár, ha öt évig el sem indítjuk a játékot (pont mint Weöres Sándor Birkaiskola című versében: "Ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott). Akkor most feltehetjük azt a kérdést, amit játék közben még sokszor fel fogunk tenni: akkor most mégis, mi ez az egész?

Wreden saját elmondása szerint a Stanley Parable-lel valami olyasmit akart alkotni, amit eddig még senki sem csinált, egy olyan játékot, amely a feje tetejére állítja a játékos elvárásait, ugyanakkor ismerős élményt nyújt, csak épp újfajta tálalásban. Maga az alkotó is bajban volt, amikor le akarta írni ötletét, mert senki sem értette, ezért döntött úgy, hogy ahelyett, hogy beszélne róla, inkább elkészíti.

3. oldal

Ha bármit is elmesélnénk a játékról, az spoiler lenne, de ha két spoiler címke közé nem írnék semmit, már akkor is túl sokat mondanék róla. A Stanley Parable olyan, mint a Tao, nem lehet leírni: a szavakkal leírt Stanley Parable nem az igazi Stanley Parable. Ebben a játékban minden, és mindennek az ellenkezője is igaz. Ez a játék akkor kezdődik csak igazán, amikor véget ér, és minél többször játsszuk végig, annál érdekesebb lesz. Kifejezetten egy olyan darab, amivel játszani kell, hogy az ember igazán átérezze és megértse a lényegét, ezért én sem fogok túl sokat elárulni róla. Nem véletlen, hogy az alkotók is csak keveset mutattak meg belőle az előzetesekben, és reklámkampányuk során is arra törekedtek, hogy rejtélyes utalások segítségével keltsék fel az érdeklődést. A játékot bemutató reklámszöveg pl. így szól:

"A Stanely Parable egy belső nézetes felfedező játék. Stanley-t fogod alakítani, és nem fogod alakítani. Követni fogod a történetet, és nem fogod követni a történetet. Lesz választási lehetőséged, és nem lesz. A játék véget ér, a játék sohasem ér véget. Ellentmondás ellentmondást követ, a játékszabályokat újra és újra és megszegjük. Ez a világ nem azért készült, hogy megértsd."

"De ahogy felfedezed, lassan a felszínre kerül a magyarázat, az ellentmondások értelmet nyernek, talán mégis van hatalmad. A játék nem azért van, hogy harcoljon veled; táncra hív."

Az alábbi videó a kedvenc előzetesem: egy Raphael nevű játékos kritikus hangvételű emailje alapján készült és egy olyan Stanley Parable-t mutat be, melyet kifejezetten Raphael igényeihez és "kifinomult" ízléséhez igazítottak. Ebben az alternatív történetben egy kiborg harcos emlékének álmának szellemét alakítjuk, aki halott feleségét keresi egy vers belsejében. A sztorinak persze semmi köze az eredetihez, amelyhez az alkotók szerint az inspirációt "az emberi gondolat örökké táguló határai és az univerzumban található megismerhetetlen anyag gyorsan zsugorodó köre közötti alaktalan kapcsolatok kibogozhatatlan természete" adta.

4. oldal

Az alkotók készítettek egy zseniális demót is, amely már önmagában egy önálló játék, ennek segítségével képet kapunk arról, mire számíthatunk a Stanley Parable-ben, amelynek tökéletesen visszaadja a hangulatát, és mindezt anélkül teszi, hogy lelőné a poénokat. Ezért akinek a nagy rejtélyeskedés ellenére, vagy épp azért felkeltette érdeklődését ez a nem mindennapi, különleges darab, annak azt tudom ajánlani, hogy tegyen egy próbát a demóval, és ha elnyerte tetszését, akkor vegye meg: 11,99 Euró nem sok egy olyan darabért, amit a jövőbeni játékfejlesztőknek és íróknak minden bizonnyal tanítani fognak. Bátran tudom ajánlani minden játékrajongónak is, azoknak, akinek bejött mondjuk a Galaxis útikalauz stopposoknak vagy a Portal humora és hangulata, akik szeretnek gondolkodni, és nem bánják, ha időnként a játék játszik velük.

Platform: PC (Steam)

Értékelés: 9/10