The Sims 4 - Hiányos életérzés

A The Sims 4 egyértelműen az eddigi legjobb Sims-játék lenne, ha nem hiányoznának belőle olyan dolgok, amik már a második részben is maguktól értetődőek voltak.

The Sims 4 - Hiányos életérzés

I. oldal

Érdekes egy állat vált The Sims 3-ból az utóbbi évek során. Ha jól sikerült számolnom, akkor összesen 11 kiegészítő lemez, és pontosan végtelen mennyiségű tartalmi csomag érkezett hozzá, aminek köszönhetően egyrészt lányok tízezrei költötték el stabilan a zsebpénzt a játékra, másrészt pedig tulajdonképpen ez lett a legrészletesebb, legtöbb lehetőséget tartogató életszimulátor, ami valaha készült. Ennek persze meg is volt az ára: az én gépem például gond nélkül viszi a Metro: Last Lightot maximális grafikán, de mire a The Sims 3 betöltött az összes kiegészítő után, és el tudtam benne készíteni egy karaktert, már meg is jelent a negyedik rész.

Az a negyedik rész, amivel a Maxis gyakorlatilag nyomott egy nagy reset gombot az egész túlhízlalt hóbelevancra, amit The Sims 3-nak hívnak. Habár a stúdiónak sosem voltak kifejezetten tehetséges programozói (lásd még: SimCity), most úgy látszik, kicsit összeszedték magukat, és igyekeztek egy olyan alapot lefektetni, aminek a futtatásához később nem kell majd atomerőmű. Ebből következik, hogy a The Sims 4 nem néz ki sokkal jobban, mint az előző rész, viszont érezhetően jobban fut és jobban skálázható, ráadásul még egy laptop módot is tartalmaz, ami annyira visszavesz a részletességből, hogy még a nagyi gépén is elfut a játék.

Mindez persze azt is jelenti, hogy szokás szerint az alapjáték elég üres. Állatkák nincsenek, a gyerekek a csecsemőkorból a totyogós időszak átugrásával rögtön óvodássá fejlődnek, nem tehetünk le medencéket, és összesen csak nyolcféle karrierlehetőség közül választhatunk. Bár mindegyik rendelkezik egy-két specializációval, érdemes megemlíteni, hogy a The Sims 3-ban a végére már összesen 60 (!) állás volt elérhető. Azt már meg sem kell említenem, hogy nincs munkahelyi élet, nincs egyetemi élet, nem építhetünk fantasy-erdőt a telkünkre, és úgy általánosságban véve is elég visszafogott mennyiségű bútorból és berendezési tárgyból válogathatunk. Ezek után az sem meglepő, hogy a lakberendezés legfontosabb része, a Create-a-Style sincs benne (egyelőre).

II. oldal

A lehetőségek szűkössége már a karaktergenerálásnál feltűnhet majd a rajongóknak, hiszen a ruhaválaszték sem éppen széles, pont annyit tett be a Maxis, hogy az alapvető stílusokat lefedje. Ettől függetlenül maga a karakterkészítés egyébként zseniálisan sikerült: elfelejthetjük a csúszkákat, ugyanis simünk testén közvetlenül húzogathatjuk a különböző dolgokat, amíg azok el nem érik a megfelelő méretet, ami különösen megkönnyítette a 90-60-90-es Jennifer Lolrence néven futó karakterem előállítását. Persze egy ilyen simnél nem csak az a fontos, hogy a megfelelő méretei meglegyenek, hanem az is, hogy ehhez optimális személyiség társuljon.

Ennek kialakításában segítenek a személyiségjegyek, avagy a perkök helyi megfelelői, így például meghatározhatjuk, hogy szeressen kimozdulni, könnyen kapható legyen egy kis flörtölésre, és szeresse a sznob dolgokat - meg persze ezek ellenkezője is lehetséges, vagy bármilyen átmenet a kettő között. Az egy kicsit érdekes mondjuk, hogy ugyan a simek összes méretét szabadon meghatározhatjuk, de a magasságukat nem, így minden női karakter pont olyan magas, mint férfitársaik, ami semmiképp nem felel meg a valós statisztikai átlagnak. Persze mivel az Electronic Arts amúgy is folyamatosan támadás alatt van mindenféle aktivista szervezet által, valószínűleg nem hiányzott nekik a screenshot, amint éppen egy rózsaszín pizsamába öltöztetett Peter Dinklage-hasonmás terrorizálja a szomszédokat.

Ami az építkezést illeti, a már említett ritkás bútor- és kiegészítőfelhozataltól eltekintve ezen a fronton is sokat fejlődött a játék. Egyrészt nagyon tetszik, hogy a készítők tettek be előre legyártott szobákat, amik biztos rendelkeznek minden olyan dologgal, amire a kis simünknek szüksége lesz élete során. Ezeket a szobákat aztán később kedvünkre módosíthatjuk, átalakíthatjuk, bővíthetjük, ahogy pénzünk engedi. A játék végre lehetőséget ad arra, hogy a falak méreteit módosítsuk, illetve mérnöki pontossággal helyezzük el az ablakokat rajtuk, mint ahogy egyébként a legtöbb dekorációs tárgyat is jóval finomabban helyezhetjük le, mint korábban - például dolgokat az asztalokra. Érdemes megjegyezni azonban, hogy az ötszintes villák építésének vége, jelenleg maximum három szint engedélyezett.

III. oldal

Az rögtön látszik, hogy az új karaktergenerátor és az építkezési mód jól sikerült, pontosabb, részletesebb, testreszabhatóbb, mint ahogy az egész kezelőfelület is letisztultabb, átláthatóbb és jobban használható. Az tehát tény, hogy remek alapot sikerült itt lerakni, ami minden igényt ki tud majd elégíteni, ha feltöltik elég kiegészítővel. Kevesebb lehetőség tárul elénk simjeink életének indulása után is, ugyanakkor itt olyan újdonságokat hoz be a The Sims 4, amiket látva azon csodálkozunk, hogy eddig miként tudtunk játszani a sorozattal ezek nélkül.

Az egyik legfontosabb a multitaszkolás lehetősége. Vagyis egy sim képes például egyszerre több másik simmel beszélgetni egy társaságban. Tud egyszerre Barátok Köztöt nézni és enni, ahogy egy rendes, tisztességes ember teszi. Fel tudja venni egyszerre a szemetet a földről, és közben felajánlani testét a kiéhezett szomszédnak. Mindennapi életünk tehát jelentősen gördülékenyebbé és természetesebbé vált. A napi rutinjaink persze nem lettek merőben mások: kell ennünk és takarítanunk, ki kell elégítenünk simünk szükségleteit, hogy lehetőség szerint reggel megfelelően felkészülve teleportáljon el a munkahelyére.

Amikor pedig végzünk a napi robottal, kezdődhet minden elölről. A The Sims 4 sikeresen mutat rá arra, mennyire kevés időnk van a hétköznapokban. Amikor karakterünk hazaér, éppen csak annyi időnk van, hogy tudjunk egy kis kaját főzni, elrontani néhány otthoni elektronikus eszközt (javítós embert már nem lehet hívni, simünk egy idő után technikai szakértő lesz), és talán még belefér az is, hogy fejlesszünk néhány képességet, ami a karrierünk továbblendítéséhez szükséges. Ezek az elfoglaltságok egyébként továbbra is addiktívak tudnak lenni: ha például zongorázni tanulunk, nem csak a zöld csík növekszik egyre inkább (mutatva, hogy egyre jobban zongorázunk), hanem karakterünk hallhatóan egyre szebb dallamokat játszik. Persze a skillek fejlesztése továbbra is erősen repetitív, főleg a főzés elsajátítása, de ehhez a sorozat veteránjai nyílván hozzászoktak. No meg van azért szépség abban, ahogy a pirítóst odaégető karakterünk később Gordon Ramsay módjára csukott szemmel filéz ki egy lazacot, miközben a levegőbe dobálja a tepsit.

Szintén egy jelentős újítás simünkkel kapcsolatban a hangulatrendszer bevezetése. Alapból simünk “jó” hangulatban van, ezt azonban különböző szociális interakciók, vagy más tevékenységek megváltoztathatják. Amikor például Jenniferrel először próbáltam meg rányomulni a két házzal odébb élő Johnra, és kiderült, hogy felesége van, szegény karakterem csúnyán elszégyellte magát, és azt mondta, hogy jelenleg egyetlen dolgot akar: elbújni a takarója alatt. Ezen kívül a simünk lehet még például “fókuszált” vagy “energetikus” hangulatban is, ettől fog függeni, hogy mihez van kedve. Ha azt a tevékenységeket választjuk amihez kedve van, akkor jutalmakat kapunk, illetve a karrierünk fejlődése is meggyorsulhat, ha megfelelő hangulatban megyünk el dolgozni.

IV. oldal

A The Sims 4-gyel a Maxis letett arról, hogy egész kerületeket jelenítsen meg és szimuláljon, valószínűleg azért is, mert ezzel tudja biztosítani a megfelelő sebességet gyengébb gépeken is. Ehelyett most már teljesen a saját telkünkre vagyunk beszorítva, ha bárhova máshova mennénk, akkor egy rövid töltőképernyőt kell végignéznünk. Ez a játék inkább a szorosabb életszimulációra koncentrál, és a simek részletesebb karakterére, mintsem hogy egy fél kisvárost szimuláljon nekünk egyszerre a háttérben. Nekem ezzel egyébként nincs különösebb problémám, a The Simsnek tulajdonképpen erről kell szólnia.

Összességében tehát a negyedik rész egyértelműen a legjobb alap-Sims eddig, ami vélhetően azt fogja eredményezni, hogy néhány kiegészítő után messze élvezetesebb és használhatóbb lesz, mint elődje. De mivel az Electronic Arts a kiadó, beszélnünk kell még az elefántról a szobában, vagyis az üzleti modellről, amit egyszerűen nem értek. Nem fér a fejembe, hogy egy egyébként is rendkívül ellenszenves vállalat, aminek a vezérigazgatója éppen most nyilatkozta, hogy a jövőben a játékosokat és a játékosoknak adott értéket helyezi előtérbe, hogyan adhatja ezt a játékot teljes áron, 60 dollárért. Ennek vagy ingyenesnek kellene lennie, hogy aztán fizetős kiegészítőkkel bővüljön, vagy ha azt nem (elvégre a free-to-playnek már amúgy sincs egyértelműen pozitív kicsengése), akkor legalább nagyon olcsónak, mondjuk 15 dollárnak, de legfeljebb 20-nak. Mert alapvetően itt egy eget verő lehúzásról van ám szó: a játék alapjai annyit fejlődtek, hogy ezek után már nehéz visszatérni a harmadik részhez, viszont olyan kevés benne a tartalom, hogy garantáltan mindenki meg akarja majd venni a kiegészítőket, csak hogy lássa, mit tud kihozni az új alaprendszerekből, kibővített tartalmakkal. Ezzel ismét beindul a nagyüzemi fejés.

Platformok: PC

Tesztplatform: PC

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward