I. oldal
A kalandjátékok mostani helyzete kielégítő és stabil, olyannyira, hogy sorra térnek vissza a régi nagyok a képernyőkre. Jó példa erre a most érkezett új King's Quest is, ami annyiban azért kakukktojás, hogy nem az eredeti jogutód, hanem rajongók csapata fejlesztette hosszú-hosszú éveken keresztül. A játék sajnos egy ideig nem jelenhetett meg szerzői jogi összeférhetetlenség miatt, ám később a Vivendi egyességet kötött a munkálatokért felelős Phoenix Online Studios-szal, így a program idén nyáron végre elkészülhetett. Azon felül, hogy a The Silver Lining teljesen ingyenes, valójában öt játék az egyben, ugyanis öt epizódra bontva jelentetik meg a fejlesztők, egyelőre be nem jelentett időközönként. Július 10-én vált letölthetővé az első rész, lássuk tehát, megérte-e a sok munkát és várakozást.
Egy király sztori?
A The Silver Lining első epizódjának címe What Is Decreed Must Be, sztori szempontjából pedig afféle bevezetőként szolgál, megmaradva a klasszikus King's Quest hagyományok mellett. Röviden arról van szó, hogy Graham király lánya és fia egy gonosz varázslat hatalma alá kerül, hősünk pedig útra kel, hogy ezernyi veszélyen át ráleljen a mágikus altatás feloldására. Többet nem árulnék el a történetből, mert egyrészt még nem is igen lenne mit, másrész pedig egy kalandjátéknál különösen fontos, hogy az ember kímélje magát a spoilerektől. Ez esetben persze még csak ismerkedünk a szereplőkkel és a helyzettel, így túl sok fordulatot vagy jelentős újdonságot ne várjon senki.
Ha viszont már a történetnél tartunk, rögtön ki kell térnem egy súlyos negatívumra, a dialógusokra. Nem is magával a forgatókönyvvel van a baj, habár az sem valami kreatív. Sokkal inkább a mennyiséggel van itt gond. Túl sok a felesleges, erőltetett beszélgetés, a karakterek közül pedig csak maga Graham az, akire érdemes szót vesztegetni. Na persze nem azért, mert olyan bonyolult jellem lenne, dehogy, egyszerű, mint egy fadarab. Csak azért éri meg vele foglalkozni, mert ő az egyetlen tényleg szimpatikus szereplő az amúgy igen színes (szó szerint...) felhozatalban. A többiek inkább csak idegesítik a játékost, főleg, hogy folyton akadékoskodnak valami miatt. A hajóskapitányt például legszívesebben megfojtottam volna a tizedik "Igen, de..." kezdetű mondata után.
II. oldal
A jogar súlya
A túl sok duma és a karakterdesign viszonylagos gyengesége után jó volna azt írni, hogy a játékélménnyel minden rendben, de sajnos nem lehet, ugyanis a nagyjából három órás epizód alatt alig találkozni hétköznapi értelemben vett logikai feladványokkal. A játékidő nagyrészt unalmas mászkálással és interaktív, de teljesen felesleges tereptárgyak nézegetésével telik, amit le tudnék nyelni, ha követné egy csomó jó kis puzzle, így viszont, hogy ez csak egy prológus, igen hervasztónak érzem. Ráadásul a program kvázi befejezetlennek tűnik, mert rengeteg olyan helyszínt is bejárhatunk, aminek látszólag semmi szerepe nincs. Elviselhető lenne ez is, ha egyik percről a másikra ott lehetne hagyni a haszontalan termeket, de Graham képtelen futni, így kénytelenek vagyunk végignézni, ahogy komótosan mászkál, miközben szerettei a halál torkában várják, hogy végre csináljon valamit.
Bár végig Graham királyt irányítjuk, egy női narrátor is végigkíséri a kalandot, akinek kényelmes helyet szánnék a víz alatt a hajóskapitány hullája mellett. Nem tudom, kinek az ötlete volt ez az idegesítő, folyton ironizáló hangalámondás, de megérdemelné, hogy egy hétig mást se hallgattassanak vele. Drága kommentátorunk minden miatt beszól csóró Grahamnek (tényleg csórónak néz ki abban a gúnyában), sőt, nem egyszer minket játékosokat is komplett hülyének állít be. Lehet, hogy ez vicces lenne egy-egy benyögés alkalmával, ennyiszer azonban csak bosszantani tud.
III. oldal
[bold]Rút kiskacsa
[/bold]
A The Silver Lining egy rajongók által készített játék, így egyértelmű, hogy grafikailag nem lehet olyan, mint más, magas költségvetésű programok. Nincs mit szépíteni, Graham király új kalandja ritka ronda lett, amit nem igazán értek, lévén az átvezetőkkor használt rajzok csodaszépen festettek volna egy 2D-s kalandjátékban. Ezzel szemben a fejlesztők itt erőltették a 3D-t, ami azon felül, hogy rosszul néz ki, még gyenge kamerakezelést is hozott magával. Jó tulajdonság persze a szinte nulla gépigény és a 16:9-es képarány támogatása, sajna azonban ez nem segít, ha egyszer a drámaira vett képsorokon is csak mosolyogni tud az ember a borzalmas animációk láttán.
Viszont amilyen gyengécske a grafika, olyan szuper a zene és a szinkron. Előbbi egyszerűen csodálatos, még órákkal a játék után is vígan dúdolja az ember, utóbbi pedig még az erőltetett beszélgetéseket is elfogadhatóvá varázsolja. Graham nyugodt hangja kellemesen búg, a többiek pedig szintén kitettek magukért, ami azon tény ismerete mellett, hogy ez egy nonprofit vállalkozás eredménye, elismerésre méltó teljesítmény.
A végzet?
Fáj a szívem egy csöppet, ugyanis bár tudatában voltam, hogy nem profik dolgoznak  programon, reméltem, hogy valahol felér majd a híres elődökhöz. Most azonban úgy érzem, hogy sokan csalódni fognak. A The Silver Lining első fejezete nem állja meg a helyét önálló játékként, s bár lehet, hogy a többi résszel egybevéve már egy klassz kalandjáték lesz, az epizodikus megjelenési forma miatt ez nem sokakat vigasztalhat most. Ellentmondásnak tűnhet egyébként, de a végigjátszás alatt a sok hiba ellenére sem tudtam utálni a What Is Decreed Must Be-t. Valami megvan benne, ami miatt az ember fejcsóválva bár, de végigviszi egy ültő helyében, s ez valószínűleg abból fakad, hogy a fejlesztők tényleg nagyon szerették a szériát, ez a rajongás pedig a negatívumokon át is süt a The Silver Liningból. Reméljük, a folytatások már jobbak lesznek, és egyben játszva már nem lesz hiányérzetünk.
