A Gyűrűk ura népszerűségéhez kevés kétség férhet. Maguk a könyvek és a Tolkien által felépített világ, nyelvek, lények és népek mind a mai napig komoly hatással vannak a szépirodalomra, a fantasy-re és a szerepjátékos világra. A mai napig készülnek videojátékok J.R.R. Tolkien műveiből merítve, a The Lord of the Rings Online még mindig fut és a hatalmas sikerű mozifilmek után tavaly sorozattal is bővült ez a világ. Gollam/Szméagol karaktere kiemelkedik ismertségben. Azért is, mert az általa megtestesített kettősség közel áll az emberi természethez, de a végjátékban betöltött szerepe szinte az egyik legfontosabb mellékszereplővé teszi, sőt, egyesek szerint a főszereplők egyikének kell tekinteni.
Gollam tragédiája még Szméagollal kezdődik, hiszen a kincset jelentő gyűrűhöz gyilkosság útján jut hozzá. Itt lép át egy olyan határt, amiből még lenne menekülés megbánás, belátás útján, ha a Gyűrű nem terjesztené ki a hatalmát az elméjére és tettei, gondolatai útján a lelkére is. A torzulás ellenére a gyermekinek, ártatlannak és empatikusnak érezhető Szméagol egészen a könyvtrilógia végéig „életben” marad, és Frodó – bár nem szándékos – árulása kell ahhoz, hogy Gollam végérvényesen felülkerekedjen.
„A Gyűrű annyira eltorzította Szméagolt, a fiatal hobbitot, hogy kialakult egy másik én, Gollam. Gollamként nem csak Szméagol személyisége halványult el, hanem testileg is megváltozott. Az, hogy a Gyűrű természetellenesen hosszú életet biztosított Gollamnak, és ötszáz évig mérgezte az elméjét; valamint, hogy gyilkolással jutott hozzá a Gyűrűhöz, okozta ezt a kettős személyiséget. Így jöhetett létre Szméagol és Gollam kettőssége. A helyzetén az is rontott, hogy a Gyűrű bekényszerítette őt a hegy alá, és magányban volt kénytelen élni. Szméagolnak nemcsak a szelleme, hanem a teste is "meghasadt". A hosszú évek során betegessé vált rajongása a Gyűrű iránt. Ragaszkodása olyan végleteket ért el, amik még mélyebbre taszították a sötétségben. Saját életét rendelte alá "drágaszágának".”
A történetben a bujkáló Gollamot végül a lidércek tőrbe csalják, megkínozzák és Barad-Dúr bányáiba vetik, rabszolgának. Innen, miután megismerkedtünk a helyi arcokkal, feladatokkal és túl is éltük őket, megszökünk. Mindez persze visszaemlékezésként jelenik meg, mivel mindeközben nem más, mint Gandalf vet alá minket kihallgatásnak, ahol arra kíváncsi mit árultunk el a Gyűrűről, és ki tudhat még minderről. A történetszál egészen a könyvekből ismert kezdetig vezet, ahol a lidércek gőzerővel keresik a Gyűrű hordozóját és őrzőjét, de az odáig vezető szálakat és történeteket Gollam elmesélése köti hozzá a játék során.
A játék elképzelése és alapvető hangulata rendben is van, ötletesnek lehet mondani azt, hogy Gollam szemével mutassák meg a történet ezen részét. A párbeszédek, maga a karakter, Gandalf megjelenése, az orkok párbeszédei is jól össze vannak rakva, sőt, még arra is lehetőségünk lesz, hogy Gollam vagy Szméagol nevében válaszoljunk/döntsünk bizonyos helyzetekben – és ebben a másik személyiség meggyőzése is benne van időnként. A kivitelezés grafikailag azonban olyanra sikerült, mintha a 2000-es évek körül járnánk, egy feltörekvő, a grafikai motorral épp ismerkedő csapat játékát játszva. Mindezt a LotR franchise egy játékában, 60 eurós árcédulával.
A mesterséges intelligencia sincs épp a helyzet magaslatán a játékban. Előfordult, hogy az engem üldöző ork hiába ért utol, ott toporgott, vagy megvárta előzékenyen, hogy visszanyerjem a staminámat és ismét futni kezdjek. Persze követett mindenhová, de nem kapott el, mint ahogy az később, máshol történt.
A lopakodós részeknél az észlelés is sokszor furcsán működik – ha meglátnak (vörös felkiáltójel), akkor is van, hogy másodpercekig nem moccannak, ha pedig kergetnek, egy láda vagy más körül sokszor le lehet rázni az üldözőt, mert túl hülye ahhoz, hogy folyamatosan utánunk forduljon. Egyszer még azt is sikerült elérnem, hogy egy lezuhanásommal olyan helyhez közel haljak meg, ami checkpointnak minősült, mint kiderült, szóval továbbjutottam, mégha nem is a hagyományos módon.
A játék hibáit sajnos tetézi, hogy nagyon sokszor megakad, forduláskor, nagyobb terek betöltésekor pedig szaggatni kezd. Ezt úgy is képes előadni, hogy a másodperc töredékéig tartó akadás előtt és után is tökéletesen fut, vagyis optimalizáció vagy grafikai probléma lehet inkább a háttérben, mint az, hogy valaki feltekeri a grafikai beállításokat, miközben a gépe nem elég hozzá.
És hogy miért kiemelten nagy probléma ez itt? A játék nagy része menekülésből, lopakodásból és ugrálós/platformer feladatokból áll, vagyis elég egy kis tévedés, egy rossz irányba mozdulás vagy épp mellé navigálás és kezdhetjük az adott szakaszt elölről. Nem mondom, hogy nem nehéz (főleg először játszva) a játék bizonyos pontokon, de hogy ez nem segít, az biztos. És emellett eléggé jogosan akadtak ki a fórumokon az emberek, hogy volt a készítőknek humora egy „egyszer se halj meg az egész játékban” achievementet is beletenni, miközben ilyen akadások és problémák vannak.
Nem véletlen, hogy a szép tervek megvalósítás nélkül mit sem érnek. Az sem véletlen, hogy a készítők töredelmes bocsánatkéréssel reagáltak a kritikákra és nagy átdolgozást ígértek. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha nagy átdolgozás készül, akkor mi az, amit a kezünkben tartunk elkészült és kiadott játék gyanánt. A jelenlegi állapotában csak és kizárólag elvakult fanatikusoknak és sok felesleges pénzzel rendelkező játékosoknak ajánlott a The Lord of the Rings: Gollum – az előzőeket nem érdeklik a hibái, az utóbbiaknál pedig elfér a polcon, ahol rengeteg játék porosodik már így is. Viszont így is, úgy is kár érte, jobb sorsot érdemelt.
