The Incredible Adventures of Van Helsing II

A kitűnő első rész után alrészekben gazdagabb, ám kicsivel gyengébb folytatást kapunk.

The Incredible Adventures of Van Helsing II

1. oldal

Tavaly jelent a magyar Neocore Games csapat Incredible Adventures of Van Helsing című alkotása, amely igazi gyöngyszemnek számított az izometrikus nézetű akció-RPG kategóriában. A játék gyönyörű grafikájával, humoros szövegeivel, érdekes szereplőivel, popkultúrás poénjaival és rendkívül élvezetes, pörgős játékmenetével sokak szívét meghódította a világon. Az első résszel az alkotók minden téren magasra tették a mércét, ezért már alig vártam, hogy a trilógia második részében visszatérhessek Borgoviába és folytatódjon a szörnyvadász Van Helsing és társa, a csípős nyelvű kísértet, Lady Katarina kalandjai.

Főhőseinkben nem kellet csalódnom, továbbra is ugyanúgy évődtek, csipkelődtek, ahogy eddig, de ezúttal a popkultúrás poénok már túltengésben voltak a helyzetkomikumból és a világ jellegzetességeiből adódóakkal szemben. Borgovia mitológiájának talaja van olyan gazdag, hogy saját poénok teremjenek belőle, szívesebben látnék ilyeneket, mint a sokadik sikerfilmes easter egget - mindenesetre időnként így is jól szórakoztam rajtuk.

Az új küldetések egy részét viszont már kevésbé találtam szórakoztatónak, pl. a játék elején a Viadukt elágazás pályát háromszor is meg kellett védeni a hullámokban támadó ellenfelektől, ami a tower defense részbe tökéletesen beleillett volna, de a fő részben már kevésbé volt izgalmas. Ugyanezt a nem túl érdekes pályát ráadásul rengetegszer be kell járnunk, ha teljesíteni akarunk minden fő- és mellékküldetést. Ha kihagyjuk a mellékküldiket, akkor az elsőnél jóval rövidebb játékot kapunk: a második rész ezekkel és a minijátékokkal együtt teszi ki azt a kb. 15 órát, ami az első játékideje volt.

A túlnyomórészt ipari jellegű steampunkos részek után a főhőshöz hasonlóan már nagyon vártam, hogy végre kijussak a vadonba egy kis friss fantasy-s levegőt szívni, és nem kellett csalódnom. Különösen tetszett a Viharfelhő hegység és az Óriáserdő, amelynek hangulata és küldetései visszahozták az első részből megismert igazi Van Helsinges atmoszférát. Nem örültem azonban, amikor a vége felé egyszer ismét a Viadukt elágazásnál találtam magam. Miért, ó miért?

2. oldal

A történet tovább folytatódik: bár leszámoltunk a gépseregeket irányító őrült tudóssal, Fulmigatival, az ellenállókra leselkedő veszély egyáltalán nem ért véget. Borgoviában polgárháború dúl, Fulmigati halála után Harker tábornok vette át az uralmat és a professzor által gazdátlanul hátrahagyott seregek irányítását. Az ellenállás továbbra is kitartóan harcol, folytatódik a szörnyek és az emberek gépek ellen vívott vég nélküli csatája.

Úgy érzem, hogy történet szempontjából ez a rész inkább átvezető jellegű, és önmagában nem állja meg olyan jól a helyét, mint az első. Az alkotók sokat foglalkoztak azzal, hogy előkészítsék a terepet a befejezéshez és közben elsiklottak pár olyan fontos dolog felett, mint pl. az aktuális főgonosz jellemzése. Harker tábornokról nem tudunk meg igazán sokat, mindvégig arctalan marad, így a vele való leszámolás nem jelent különösebb elégtételt. A tábornok még a végső összecsapás előtt sem szól hozzánk, pedig egy utolsó nagy szónoklat vagy legalább egy gonosz kacaj minden főellenfélnek kijár, ha máskor nem, legalább a halála előtt. Annál nagyobb figyelmet kapott viszont a hamutál hangú, titokzatos Hetes számú fogoly, aki bár közel kerül hozzánk, valószínűleg a harmadik részben ismerhetjük meg igazán, amikor története kiteljesedik.

Persze az akció-RPG-kben is fontos a sztori, de főként nem ezért szeretjük a műfajt. Az Incredible Van Helsing 2 legnagyobb erőssége a szórakoztató játékmenet, az új kasztok, képességek, az újrajátszhatósági faktor és az új játékmódok, valamint a kibővített régiek. Nézzük is meg közelebbről, milyen újdonságokkal találkozhatunk!

3. oldal

Karakterünk létrehozásakor ezúttal több opció közül is választhatunk: lehetőségünk van áthozni a hősünket az előző részből, ahol 30 volt a maximális szint, vagy létrehozhatunk újat is. Ez utóbbi esetben eldönthetjük, hogy első szintről kezdünk, vagy rögtön veteránként, 30-ról indulunk (a szörnyek szintjét természetesen mindig a miénkhez igazítja a játék). Mindkét esetben 60-on fogunk kikötni a legvégén. Abszolút kezdőknek lehet, hogy jobb, ha az elejéről kezdik, hogy ne kavarodjanak össze a képességek láttán, mindenki másnak a 30-ról való indulást ajánlom, a többféle képesség, több pont, több lehetőség miatt.

Ezúttal már három kaszt közül választhatunk: a klasszikus kardos-pisztolyos vadász, a varázserejére támaszkodó mágus és a technológia vívmányait előnyben részesítő mechanokrata - ez utóbbi kettő alapban nem szerepelt az első részben, csak később kerültek bele DLC-k által. Az új kasztok közül a mágus nem meglepő módon törékenyebb társainál, cserébe viszont hatalmas pusztító erővel rendelkezik; sokféle változatos területre ható varázslata van, például olyan is akad, amit a talajra kell rajzolni. A mechanokrata lángszórót, csapdákat, bombákat és egyéb szerkentyűket használ, és ha arra specializálódott, egyszerre akár több gépezetet is tud idézni.

Ha rögtön 30-ról akarunk indulni, készíthetünk egyéni specializációt, vagy választhatunk az előre elkészített karakterek közül is. Kasztonként két ilyen sablon karaktert kapunk, ezek olyan fantáziadús elnevezéseket kaptak, mint penge, pisztolyhős, varázslattartó, adeptus, bombázó vagy szerkentyűmester. Ha elégedetlenek vagyunk a leosztással, később a sablon karakterekkel is lesz lehetőségünk újraosztani pontjainkat a bázison, régi barátunk, Gáspár segítségével. A magasabb szintkorlátnak hála képzettségeink, trükkjeink és auráink tárháza is tovább bővült, lehetőséget biztosítva, hogy kialakíthassuk a számunkra leginkább megfelelő játékstílust és hogy újrajátszáskor se unatkozzunk.

Újrajátszásra igen sokféle lehetőséget kapunk, egyrészt bekapcsolható, hogy a pályák távollétünkben újra benépesüljenek szörnyekkel, így bármikor visszatérhetünk bármelyikre. Ha végigvittük a játékot, újra nekiállhatunk Végtelen Történet módban, ekkor értlemszerűen xp-t már nem kapunk, de hírnevünket tovább öregbíthetjük, ha még nem értük volna el annak limitjét. Így újabb bónuszokat érhetünk el, ill. jobb tárgyakhoz juthatunk. 57. szinttől már játszhatunk szcenárió módban is, ilyenkor kapunk egy kisebb pályát, ahol mi állíthatjuk be a szabályokat; nagyobb kihívásért nagyobb jutalmak járnak.

4. oldal

A bázisvédő rész teljes értékű minijátékká nőtte ki magát, a csapdák elhelyezése sokkal látványosabb lett, már nem menüből, hanem közvetlenül a pályákon rakhatjuk le és fejleszthetjük tovább őket. Hét különböző pályát kapunk, ezek védelme sztori közben, melléküldetésként lesz feladatunk, de mindez teljesen opcionális, ha valaki nem szereti a tower defense műfajt, az nyugodtan ki is hagyhatja ezeket a részeket. A sikeres védelemért jutalomként felszerelést és persze xp-t kapunk.

Új minijátékként jelent meg az ellenállás mikromenedzselése: a játék során soraink közé beszervezett vezéreinkre különböző feladatok végrehajtását bízhatjuk, az általuk vezetett csapatokat kibővíthetjük és megerősíthetjük. A vezérek a sikeres küldetésekről relikviákkal térhetnek haza, melyek tovább erősítik őket, ráadásul még szinteket is lépnek és képességpontokat is kapnak. Minden vezérnek más a személyisége és mások az erősségei, a küldetések szövege alapján kell eldöntenünk, hogy melyikük a legalkalmasabb az adott feladatra. Ez a minijáték egyelőre 20 küldetést tartalmaz.

A másik nagy újdonság a kiméra, amellyel kalandjaink során találkozhatunk. Ha legyőzzük, utána háziállatként szolgál minket, külön kiméra küldetéskre küldhetjük, ahonnan aztán gazdag zsákmánnyal tér vissza. Állatkánk a küldetései során xp-t kap, amiből szépen fejlődik, és így nehezebb feladatokat is tud teljesíteni, amikből jobb varázstárgyakat hoz nekünk. Még egy előnyét élvezhetjük annak, ha megszelidítjük a kimérát, kapunk ugyanis egy új képességet, amelynek hála csatában is megidézhetjük segítőnek. Mint minden képzettséget, ezt is tovább lehet fejleszteni, szörnyünket megerősíthetjük, és azt is elérhetjük, hogy hosszabb ideig maradjon az oldalunkon harcolni. Az újdonságok közül nekem a kiméra tetszett a legjobban, bár a vezéres, mikromenedzselős rész is érdekes mint minijáték, de az inkább pénznyelőként működik: a csapatok kiképzése és felszerelése viszi az aranyat, a küldetésekért viszont főhősünk nem kap semmi kézzelfoghatót.

Míg naplónk az első részben csak a küldetéseket tartalmazta, az új illusztrált, kibővített változatban már leírást és rajzokat kapunk a fontosabb karakterekről, szörnyekről, helyszínekről és játékmechanikákról is. Jó volt olvasgatni ezt a gyűjteményt, amelyből ha tovább bővül, a harmadik részre egész kis lexikon kerekedhet.

Az előző játékból már jól ismert kovácsolás, bűvölés és esszenciákkal való ellátás mellett kapunk egy újfajta módszert is tárgyaink tovább tápolására, a rúnákat. Ezekhez zsákmányként juthatunk hozzá, vagy a fegyvereink, páncéljainkat szétszedésével szerzett rúnatöredékekből rakhatjuk össze őket. Emellett bejött még a trófea vitrin, amelyre ha kipakolunk egy-egy kalandjaink során megszerzett trófeát, előnyökhöz juthatunk, már ha hajlandóak vagyunk bevállalni a vele járó hátrányokat, pl. több eséllyel kapunk aranyat, de ellenfeleink többet sebeznek.

A trófeákról jut eszembe, talán mert ennél a résznél volt a leginkább feltűnő, hogy a játék szövegei hemzsegnek a hibáktól (a megszerzett 16 trófeámból 16-ban volt). A magyar fordítás sok helyen még nincs kész, keveredik az angol szöveggel, az angol és a magyar verzióban egyaránt gyakran előfordul, hogy a szövegek helyett változók nevei jelennek meg, vannak tárgyak, amiknek még nincs végleges neve és még sorolhatnám. Az első részben is voltak hasonló hibák, melyeket a fejlesztők becsületére legyen mondva, gyorsan javítottak is, de nem ilyen sok. Csaknem egy héttel a megjelenés után a játék még mindig nincs kész, a kezelőfelületnek is vannak olyan részei, amelyek szinte a szemem láttára változnak. Katarina karakterlapja például még máshogy nézett ki, mint amikor elkezdtem írni a cikket és a scenarió beállítások is máshogy működtek. Így is csúszott a játék megjelenése, de ezek szerint még ráfért volna pár hónap extra fejlesztési idő.

Az új többjátékos módok közül leginkább a PvP-t szerettem volna kipróbálni, de mivel nemrég jelent meg a játék, mindenki inkább a sztorival volt elfoglalva, és az emberek nem akartak egymás ellen csatázni, pedig két PvP mód is van a játékban, a Battle Royale és a titokzatos gamemode.gamemode nevű, ami egyelőre még nem működik. A Battle Royale-ban egymást és a szörnyeket is ölhetjük, aki leghamarabb ér el egy bizonyos pontszámot, az lesz a célpont, akinek megöléséért még több pont jár. Ebben a játékmódban maximum 8 játékos vehet részt.

5. oldal

Egy trilógiában mindig a második részt a legnehezebb feladat elkészíteni, egy jól sikerült első epizódon nagyot dob az újdonság varázsa, a felfedezés öröme, egy jó befejezésben pedig kiteljesedik és kiforr minden. Talán túl szigorú vagyok, de az első rész után ennél többet vártam a csapattól. Az Inrcedible Adventures of Van Helsing 2 esetében látszik, hogy a fejlesztőknek sietve kellett elkészülniük, és ez sajnos nagyon érezhető a játékon. A sztori inkább átmenet a kezdet és a vég között, sok a bug, a félkész rész, valamint az újrahasznosított pálya és küldetés. Maradt viszont az első epizódból megszokott pörgős, addiktív játékmenet, és ehhez jönnek még a változatos új kasztok, képességek. Az új játékmódok legtöbbje is érdekes, és jól el lehet velük szórakozni, amíg tartanak.

Hibái ellenére az Inrcedible Adventures of Van Helsing 2 még mindig élvezetes játék, mindenkinek tudom ajánlani, aki szerette az első epizódot; ha helyenként kicsit vérszegényebb is, még mindig megvan benne az a jellegzetes Van Helsinges hangulat. Viszont ha nem akartok bosszankodni a sok bug és befejezetlen rész miatt, akkor érdemes megvárni, míg ezeket kijavítják, mert jelenleg a játéknak még teljesen béta feelingje van. Remélem harmadik részre már jut rendesen ideje a fejlesztőknek és méltó lezárása lesz a trilógiának.

Platform: PC

Értékelés: 7/10

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward