Az Ace Team (Zeno Clash) legújabb alkotásában a régmúlt idők bűn rossz, ZS-kategóriás, gagyi effektekkel ellátott és zseniálisan idióta forgatókönyv alapján készült sci-fi filmjei előtt tiszteleg és figurázza ki őket egyben. Az alkotók ötletes keretbe foglalták a játékot, amely így olyan, mintha a The Deadly Tower of Monsters film DVD-verziója lenne, a rendező kommentárjával. Ezek a fanyar humorú szövegek rendkívül szórakoztatóvá teszik ezt az amúgy is igen jól összerakott laza kis lövöldözős darabot.
Felülről, izometrikus nézetben kísérhetjük végig főhőseink, Dick Starspeed, Scarlet Nova és a fantáziadús Robot névre hallgató robot kalandjait Gravorián, a világűr egy sűrűn lakott bolygóján, ahol a gonosz császár uralma alá hajtotta és rabszolgasorban tartja az intelligens majmokat, miközben még gonoszabb udvari tudósa halálos fegyvereket barkácsol és dinoszauruszokat tenyészt. A dinóhordákon kívül találkozhatunk még ugráló agyakkal, atommajmokkal, halálos porszívóalkatrészekkel, zsinóron belógatott űrdenevérekkel és hasonlóan idétlen szörnyekkel, melyeket jól esik halomra lőni, vagy kaszabolni.
Hőseink mindhárman ugyanazokat a fegyvereket használják, és mindegyiküknek van energiapajzsa is, de néhány különleges képességük különböző. Dick fel tud robbantani bizonyos tárgyakat, és van egy ugrása, amelynek segítségével kikerülhet a húzós helyzetekből. Robot képes lelassítani az időt egy kis időre, és olyan mezőt is tud generálni, amelyekkel bizonyos szerkezeteket aktivál. Scarletnek van egy extra pajzsa is, és időnként gyorsan tud sprintelni űrruhájának magassarkú csizmájában. Ezekre a képességekre szükségünk lesz bizonyos helyzetekben, így előfordulhat, hogy egy-egy tárgy megszerzéséhez, vagy akadály leküzdéséhez karaktert kell cserélnünk, amit a pályákon található hibernátoroknál tehetünk meg. A nálunk lévő felszerelést is csak fix helyeken cserélhetjük vagy fejleszthetjük tovább. Fegyverből egyszerre négy lehet nálunk, két közelharci és két távolsági. Arzenálunk igen változatos, lehet lézerkardunk, légyvetőnk és fekete lyuk generátorunk is.
Kalandjaink helyszíne egy hatalmas, szó szerint égig érő torony, melynek talapzata a bolygón áll, felső része pedig elér a bolygó holdjáig, és még tovább nyúlik felfelé a világűrbe. Körbe járhatunk a torony külső részein, és helyenként a benti részekbe is bejuthatunk. Időnként felülről lefelé nézve kell lődöznünk repülő ellenfelekre, és ha elég gyorsak vagyunk, egy ádáz szárnyas dinó vagy repülő csészealj sem juthat fel.
A toronyban az a legfantasztikusabb, hogy bárhonnan leugorhatunk a magasból, és hosszú-hosszú zuhanásunk közben megcsodálhatjuk gigantikus szépségét. Ha a földet érés előtti pillanatban bekapcsoljuk rakétáinkat, akkor egy darabban érkezünk meg, így rengeteg olyan helyre bejuthatunk, ahová kutyagolva nem. A rejtett párkányok és csak felülről megközelíthető platformok jutalmakat rejtenek, a fegyverek továbbfejlesztéséhez szükséges ritkább alkatrészeket is ezeken a helyeken találhatjuk meg. A karakterek fejlesztéséhez szükséges pontokat is olyan feladatok teljesítésével szerezhetjük meg, amelyekhez időnként le kell térnünk a fő útról, karakterpontot kapunk például azért, ha zuhanás közben átrepülünk 20 karikán.
A tornyot bőven ellátták checkpointokkal, ezekhez bárhonnan, bármikor visszateleportálhatunk, így bátran indulhatunk kalandozni. Akkor sincs gond, ha véletlenül esnénk le a torony körül kanyargó, néha észveszejtően keskeny pallók vagy platformok valamelyikéről, ugyanis van egy képességünk, melynek segítségével zuhanás közben, még becsapódás előtt visszakerülhetünk arra a helyre, ahonnan lepottyantunk.
Nagyon tetszett, hogy a játék nem büntet, ha egy rossz lépés miatt lezuhanunk, hanem külön kalandot rendel ehhez a mechanikához. Az is jó volt, hogy az ügyességi részek kihívást nyújtottak, de sohasem voltak frusztrálóak. Ahogy az ugrálós részeknél, úgy a bossharcoknál sem sikerült minden elsőre, de kis gondolkodással és odafigyeléssel mindent meg lehetett oldani. Egyedül a mechameleonnal vívott csata nem volt a kedvencem, de a többi harcot rendkívül szórakoztatónak találtam.
A játék, ha célratörően a befejezés felé haladunk, kb. 5-6 óra alatt végigjátszható, de ha minden kis zegzugot fel akarunk fedezni, a karaktereket és fegyvereket is kimaxolni, akkor jóval több időt tölthetünk vele. A végét a karaktereim 7. szinten zárták a lehetséges 24-ből. A fegyverek közül továbbfejlesztettem jópárat, de csak az egyikkel értem el a maximumot: a csipkelődő energiaostorból ütős krakencsáp lett. Ha visszatérünk a régi helyszínekre, a szörnyek egy része újraterem, így pénzünk is lesz bőven a fejlesztésekre.
Az Unreal motorral készült, mókás, szándékosan gagyi díszleteknek látszó pályákat nagyon ügyesen rakták össze, és a végtelenbe nyúló torony egésze is fantasztikus. A zenei aláfestés is jól illik a hangulathoz, a rendező kommentárjainak és a kellemes játékmenetnek köszönhetően pedig garantáltan nem fogunk unatkozni. Akinek tetszett az előzetes, az nem fog csalódni a játékban sem.
