1. oldal

A The Dark Eye sorozat nem mai darab, az eredeti német változat első része 1984-ben jelent meg klasszikus táblajátékként, majd kapott második, harmadik és negyedik kiadást. Az első PC-s, illetve Amiga-s The Dark Eye játékra 1992-ig kellett várnunk, ekkor érkezett a Realms of Arkania: Blade of Destiny, melyet hét további virtuális kaland követett ebben az univerzumban. Október végén futott be a legújabb rész, The Dark Eye: Demonicon címmel, akció-RPG stílusban.

Nem indult valami könnyen a Demonicon fejlesztése, a játékot eredetileg 2009-ben jelentette be a The Games Company kiadó és a Silver Style Studio. Egy évvel később a TGC csődöt jelentett, ami látszólag a fejlesztők és a játék sorsát is megpecsételte, a Kalypso Media viszont felkarolta a projektet és megvásárolta a jogokat. Sőt, 17 alkalmazottat is leszerződtetett az eredeti csapatból, és egy új stúdiót hozott lére Noumena Studios néven, akik tovább dolgoztak a projekten. Telt-múlt az idő, a játékról nem sokat hallottunk, egészen 2011-ig, amikor kiderült, hogy a főhős személye adott lesz, nem mi hozzuk létre saját karakterünket. A játék tálalása is megváltozott, az izometrikust felváltotta a külső nézet, valamint a vizuális megjelenítés sötétebb, komorabb tónust kapott. A legtöbben egy Witcher-jellegű szerepjátékra számítottak, a valóság viszont ismét közbeszólt, és megcáfolta az előzetes várakozásokat.

2. oldal

A történet középpontjában egy háromtagú család áll: apa, fia, lánya. Mi alakítjuk a fiút, név szerint Cairon-t, akinek egy szörnyekkel és varázslattal teli világban kell majd boldogulnia. Az alapból sötét sztori végkimenetele döntéseink alapján változik, és a legtöbb játékkal ellentétben ezek a lehetőségek nem pozitívra és negatívra tagolódnak, sokkal inkább rossz és kevésbé rossz közül választhatunk. Mindez érdekes ízt ad a hangulatnak és a történetnek, aminek hála remekül fogunk szórakozni – már amennyire egy drámánál ez a megfelelő szó.

A játékmenet gerincét a külsőnézetes hack’n’slash adja, amit néha felváltanak az előbb is említett felelet-választós részek. Cairon mozgása egy kissé darabos, így a harc is annak tűnik, de aki nem bánja, hogy sokat kell püfölni a bal egérgombot, az nem fog ráunni. Mindenki másnál viszont fennáll ez a veszély, még úgy is, hogy speciális támadásokat is végrehajthatunk, illetve ellenünk is bevethetnek ilyeneket. Összesen három típusú fegyver áll majd rendelkezésünkre: vágó, zúzó és távolsági, valamint fontos szerepet kap a mágia.

A harc összességében nem túl élvezetes, a fejlődési rendszer viszont annál kidolgozottabb. Négy alaptulajdonságunkat (erő, bátorság, állóképesség, mozgékonyság) fejleszthetjük majd, amik több dologra is kihatással lesznek (pl. erő fejlesztés után nem csak sebzésünk nagyobb, hanem a fegyvereket is jobban kezeljük), illetve tuningolhatjuk képességeinket is (meggyőzőerő, zárnyitás, alkudozás, gyógyítás, megfigyelés, növényismeret, kovácsolás, legendaismeret). Ezen felül külön fejlődési ágat kapott a mágia, melyhez csak akkor kapunk további TP-t, ha használjuk természetfeletti képességeinket, tehát a fegyveres harcpontokat nem használhatjuk fel a varázslatok kimaxolásához.

A játékmenettel kapcsolatban sajnos meg kell még említenem az ötlettelen küldetéseket is, melyek semmi izgalmat nem nyújtanak, menj ide, tedd ezt, közben ölj meg ezt-azt. Ráadásul a pályák mérete és felépítése is hagy némi kívánnivalót maga után, mivel a legtöbb helyszínen egyfelé mehetünk, kóborlásra nem sok lehetőségünk lesz. Még nyitottabb területeken sem, szóval a változatosság és a kreatív pályaszerkesztés nem a Demonicon erőssége.

No és akkor még nem is esett szó a játék leggyengébb részéről, ami nem más, mint a grafika. Jómagam azt vallom, egy játéknál nem ez a lényeg, inkább a történet, a játékmenet és a nagybetűs Hangulat. A Demonicon esetében viszont sokat ront az összhatáson a vizuális megjelenítés, ami egy többéves játék szintjén rekedt. Elmosódó, lassan betöltő textúrák, elnagyolt, ismétlődő mellékkarakter-kinézetek, grafikai bugok, és fantáziátlan helyszínek. Még ha nagyrészt az alacsony költségvetés is áll ezek mögött, 2013-ban az ilyesmi inkább kínos, semmint elnézhető, megbocsájtható gyengeség. Pláne úgy, hogy a játék itt-ott megakad, pedig a tesztgép (Core 2 Duo 3GHz, 4GB RAM, ATI Radeon HD 4800) bőven elég hozzá, a látvány pedig nem indokolná a lassulást.

3. oldal

Szerencsére a hangok terén már nem ilyen borús a helyzet, a karaktereket életre keltő szinkronszínészek remek munkát végeztek, a különböző csatazajok teljesen rendben vannak, a zene pedig kifejezetten hangulatos. Pont annyira, hogy néhány jelenetnél még a grafika hiányosságait is elfelejtjük egy-két percre. Ismétlem, egy-két percre. És ha már szóba került az időtényező: a fősztori végigjátszása 10-15 órát vesz igénybe, sőt, ha nagyon elaprózzuk a mókát, ezt akár 20 órára is kitolhatjuk. Tény viszont, hogy némileg nyújt a játékidőn az, hogy nincs lehetőségünk saját mentést létrehozni, a program automatikusan ment, ami elég frusztráló tud lenni a nehezebb részeknél.

No most akkor jó a The Dark Eye: Demonicon, vagy sem? Tehetitek fel magatokban a kérdést, ráadásul joggal. A válasz sajnos az, hogy nem az. Legalábbis nem egy olyan szerepjáték-rajongó szemével nézve, aki a The Witcher sorozaton vagy a Skyrim-on szocializálódott, de még a régebbi, hardcore RPG játékok rajongói sem valószínű, hogy megtalálják vele a számításukat. Ez az alkotás kizárólag azoknak ajánlható melegen, akiket elvarázsolt a The Dark Eye univerzum, mindenki más kerülje. A Kalypso Media és a Noumena Studios ezúttal mellélőtt, méghozzá nem is kicsit, nagy kár érte, mert sokkal több rejlik ebben a világban. Reméljük, a legközelebbi próbálkozás már jobban sikerül.

Értékelés: 6/10

Platformok: PC, PS3, Xbox 360

Tesztelt platform: PC