Nem ritka, hogy egy játék egy valós eseményre vagy fogalomra utal. Tényleg volt olyan, hogy Beer Barons, ők voltak azok, akik a szesztilalom idején sört főztek és persze az illegális terjesztésben is nyakig benne voltak.

A játékbeli világban is volt szesztilalom és persze csempészek is. Azonban a tilalom feloldása után egy csoport úgy gondolta, az alkohol tényleg remek üzlet, jó lenne, ha az ő kezükben maradna a monopólium. A kalózokká avanzsált frakció módszeresen elkezdte tönkretenni és kifosztani a szigetvilág lepárlóit és sörfőzdéit, cserébe vacak minőségű kotyvalékkal árasztotta el a piacot. Az a kocsma vagy bár tulajdonos, aki nem tőlük vásárolt, rosszul járt.

Hőseink hölgy tagja egy kifosztott családi lepárló tulajdonosának a lánya, aki bosszút esküszik, társa pedig egy véletlenül elől hagyott whiskey-s flaska miatt kirúgott pilóta, aki zöldfülüként alig várja, hogy lehetőséget kapjon a repülés gyakorlására. Nyerő csapat, ugye?

Érezhető, hogy meglehetősen szerény kezdetekből kell ütőképes csapatot faragnunk, miközben a lepárlónk fejlesztése és egy saját bár beüzemelése is a vállunkat nyomja.  Ütött kopott hidroplánunk is inkább hasonlít egy múzeumból elkötött, sokkal jobb időket is látott tragacsra, mint repülőgépre, de hát azzal kell főzni, amink van.

A Brew Barons több feladatot és mechanikát is összefűz, így teremtve meg egy felfedezésre, kereskedelemre, gyártásra alapuló repülős arcade akciójáték alapjait. Mert az szép dolog, hogy van járművünk, de nincs pénzünk és nincs nyersanyagunk, amivel dolgozhatunk. A lepárlóhoz kellenek receptek is és persze szerződéses formában mi magunk fogunk jóféle szeszes italokat kiszállítani a szomjas közönségnek, szerte a szigetvilágban.

Még jó, hogy a fantáziának semmi sem szab határt, ugyanis a Brew Barons készítői – egy amúgy két főből álló csapat – valószínűleg úgy tartotta helyesnek, ha az akcióval járó agressziót minimálisra csökkenti, legalábbis a részünkről. Elsődleges nyersanyag gyűjtő és kalóz elintéző fegyverünk ezért egy víz-géppuska lesz.

Igen, repülőnk feltöltött tartályaiból vízipisztoly-szerűen lövöldözünk majd és nem csak az almafákat, kókuszpálmákat és szederbokrokat fogjuk megsorozni a termésükért, hanem harc esetén az ellenséges repülőket, hajókat és léghajókat is. Oké, bizonyos repülő felszerelések egyéb típusú lövedékekek előállítására is képesek, de az alapállás akkor is ez.

De mi a helyzet a föld alatt megbúvó termésekkel? Honnan lesz krumpli, tök (tudom, ez a föld felett van, de ezt a csapatot erősíti) a lepárláshoz? Nos, erre is van megoldás, mégpedig a vízbomba. A mindenre is jó vizet bevetve tehát mindenféle terményt lekaszálhatunk. Vagyis, ha már a kaszálásnál tartunk lesz még egy hasznos eszköz a tarsolyunkban, ami a gabonafélékhez kell majd: a propellerünk. Ezzel a mezőre rárepülve fogunk kombájnként aratni és kicsit sem lesz veszélyes pár méter magasan tartani a gépet, miközben alig látunk ki a búzamezőből. Alkoholból sincs kevés: cider, sör, mead, bor, brandy, whisky, rum, vodka (sajna a gin kimaradt) és ha törik, ha szakad, alkoholt fogunk párolni/főzni/erjeszteni tintahalból, almából, fahéjból, gabonából, kókuszból, kagylóból, paradicsomból, mézből és szinte bármiből, ami leszedhető, bezsákolható.

Tehát van sok féle nyersanyagunk, amiből alkohol fog készülni. Szerencsére saját receptek kis gyűjteményével kezdjük a játékot, de ezek majdnem kizárólag a legegyszerűbb, alacsony minőségű „kommersz” italok, amik arra jók csak, hogy el tudjunk indulni. A térképen a szigetek és földrészek felfedezése közben viszont sokféle receptet találunk majd, az elkészítésükhöz kellő alapanyagokat pedig szintén mi keressük meg és szállítjuk haza.

Lesznek ritkábbak, amikért naná, hogy messzire kell menni és fejlesztenünk is kell az előbb említett eszközeinket, hogy a komplexebb/ritkább alapanyagokat ki tudjuk nyerni. Ez az egyszerű mechanika 3 szintre osztja a fejleszteni valókat és kész szerencse, hogy a raktárunkban végtelen mennyiségű alapanyagot pakolhatunk.

Essen szó a hidroplánunkról is. Kezdetben Balu kapitány repülőjének kistestvérét kapjuk meg, ami gyorsabb, kicsi a raktere, de legalább manőverezhető. Rengeteg fejleszteni valót vehetünk itt is, motorokat, propellert, szárnyat, géptestet és egyebeket, viszont itt nem lesz könnyű eldönteni, mit is szereljünk be. Minden komponensnek van egy pozitív és egy negatív tulajdonsága és elég jól meg kell ismerni a játékot ahhoz, hogy el tudjuk dönteni mi működik nekünk. Törékeny a szárnyunk, de jobban vágja a gabonát?

Napelemes a motorunk, alig fogyaszt üzemanyagot, de éjszaka csak vánszorgunk? Több vizet tudunk eltárolni, de minden magunkkal cipelt árunak nagyobb a súlya? Egyszóval nincs egyensúly, nincs legjobb megoldás. És mindez ugyanúgy igaz a nagy repülőre, amihez az alkatrészeket/darabokat megvásárolva juthatunk hozzá. tipikus szállítógép lesz, amibe rengeteg dolog belefér, de lomha, az irányításához pedig előny, ha az idegrendszerünk jó állapotban van.

Szokatlan ötlet és érdekes kivitelezés a Brew Barons, azonban egy ponton sajnos belefullad a gyűjtögetésbe és abba, hogy minden utat valós időben kell megtennünk nagyon sokáig (elvileg a játék közepe-vége felé van gyorsabb mód) ami sok valós időt igényel. Ide-oda rohangálunk a megrendelt italokkal, menekülünk a kalózok elől, de néha azért odacsapunk és gyűjtögetjük a csapattagokat, akikkel egyéni kis küldetéseket is lefuthatunk.

Meg vagyok róla győződve, hogy egy nagyobb csapattal, kicsit több ötlettel és csiszolással ez egy nagyon jó játék lehetett volna, így azonban – hacsak nem leljük örömünket a rengeteg grindelésben és az 5-10 perces oda és visszautakban – unatkozni fogunk és elzsibbad az az élmény, ami a játék első pár órájában még érezhetően ottvan.

63%