A Samsung egy hónapja mutatta be legújabb M.2-es SSD családját, amelyben 970 Pro és 970 EVO sorozatú megoldások foglalnak helyet – előbbi család csak kettő, utóbbi azonban négy tagot számlál, és az ötödik is érkezőben van.

Hasonlóan a 860-as sorozathoz, a 970-es SSD-k leginkább strapabíróság terén villantanak nagyot elődeikhez, a 960-as megoldásokhoz képest, hiszen mind a PRO, mind pedig az EVO modelleknél legalább 50%-kal nagyobb teherbíróságra számíthatunk, teljesítmény terén azonban már nem lesz ennyire radikális az előrelépés. Hab a tortán, hogy az új SSD kártyák listaárai már alapból alacsonyabbak voltak, mint a 960-as sorozat tagjaié, ám a Samsung nemrégiben még vonzóbbá tette a 970-es meghajtókat, hiszen még tovább csökkentette listaáraikat. És az alacsonyabb listaárak mellé 5 év jótállás is jár, amit nem csak a PRO, de az EVO meghajtók is megkapnak – utóbbi esetben tehát a korábbihoz képest 3 helyett már 5 gondtalan évhez juthatunk.

Az új SSD kártyák a legfrissebb, Phoenix kódnévre keresztelt vezérlőt használják. A lapka összesen öt processzormagot tartalmaz, amelyek közül egy csak az adott rendszerrel történő kommunikációért felel. A NAND Flash chipek nyolc csatornán keresztül csatlakozhatnak a vezérlőhöz, az adott rendszerrel pedig PCI Express 3.0 x4-es csatoló köti össze a kártyát, természetesen NVMe 1.3 támogatás mellett. Míg a 970 Pro modelleknél 64-rétegű 3D MLC NAND Flash chipeket használ a Samsung, addig a 970 EVO meghajtók 64-rétegű 3D TLC NAND Flash lapkákat használnak. Ebből adódóan teljesítmény és strapabíróság terén egyaránt vannak különbségek az egyes termékek között, ahogy az a lenti táblázatból is kiderül.

Gyorsítótárak terén ugyancsak alaposan különböznek a 970 EVO és 970 Pro sorozat tagjai. Míg a PRO modelleknél csak LPDDR4 alapú gyorsítótár áll rendelkezésre, addig az EVO meghajtók némi SLC módban programozott dedikált és dinamikus gyorsítótárat is kaptak, amelynek kapacitása az adott SSD adattároló kapacitásától függ. Ez a gyorsítótár segít tovább fenntartani a névleges írási teljesítményt, ha nagyobb fájlok mozgatására kerül sor, ám ahogy betelik, az írási sebesség jelentősen visszaesik.

Szoftver és tartozékok

Az új SSD meghajtókhoz szokás szerint ezúttal is megkapjuk az SSD Magician legfrissebb kiadását, ami segít a meghajtó teljesítményének optimalizálásában, az esetleges firmware frissítésről is értesíti a felhasználót, valamint a meghajtó biztonságos törlésére is lehetőséget ad. Ezen keresztül az is megtekinthető, engedélyezve van-e a TRIM mód és a rendszermemóriára támaszkodó RAPID mód is bekapcsolható, ha szeretnénk. Ez a rendszermemória segítségével próbálja gyorsítani az adatátviteli folyamatokat, ám egetverően sok teljesítményelőnyt nem hoz a konyhára, legalábbis az esetek többségében, a hibalehetőségek számát viszont növeli (és elvesz a memóriánkból ugye).

Tartozékok terén a világon semmi extra sem jár az SSD kártyán és a hozzá tartozó dokumentáción kívül, de ez nem is probléma, hiszen M.2-es formátumú termékről van szó, amihez sem átalakító keret, sem hézagoló lapka, sem pedig csavarok nem kellenek. A csavar rendszerint jár az adott M.2-es slothoz és az alaplap dobozában, egy kis zacskóban foglal helyet, amennyiben még nem használtuk.

A mezőny

Tesztkonfiguráció

A tesztekhez egy Windows 10 Professional x64 operációs rendszerrel ellátott, minden fontos frissítést tartalmazó AMD RYZEN 3-as konfigurációt használtunk, amely az alábbi komponensekből állt.

Alaplap: ASUS TuF B350M-Plus Gaming

Processzor: AMD RYZEN 3 2200G (Noctua NH-U9S hűtővel és Cooler Master E1 Essential pasztával)

Rendszermemória: 2 x 4 GB DDR4-2933 MHz

Adattárolók:

Tápegység: Cooler Master V850

Ház: Cooler Master TestBench

Operációs rendszer: Windows 10 Professional X64 (April 2018 Update)

Hőmérsékletek

Minden egyes SSD esetében ellenőriztük, hogy hogyan alakul az üresjárati és az IOMeter terhelés alatti hőmérséklet. Ehhez a HD Sentinel alkalmazást használtuk, de a Crystal DiskInfo segítségével is ellenőriztük az értékeket, sőt, még egy infra hőmérőt is bevetettünk, hogy az esetleges szenzor-kiolvasási hibákat elkerülhessük.

Üresjártaban és terhelés közben egyaránt melegebbek voltak a 970-es sorozat tagjai, mint elődeik. A 2,5 hüvelykes 860-as SSD meghajtókkal összevetve különösen szembetűnő, mennyire melegszenek az M.2-es SSD-k. De ebben nincs is semmi csoda: nincs se házuk, se külön hűtőbordájuk, ami elvezetné a hőt, csak a matricába integrált hűtőlemezre támaszkodhatnak, ami a nagy teljesítménnyel dolgozó meghajtóknál édeskevés. Tehát ezeknél a meghajtóknál érdemes úgy kialakítani a rendszerhűtést, hogy némi friss levegő érje őket – esetünkben egy tesztpadon dolgoztak, torony formátumú processzorhűtővel szerelt rendszerben, így nem kaptak extra légáramlást, de legalább szabadon voltak. A terhelés alatti értékekhez azért hozzá kell tenni: 2 x 10 perc IOMeter teszt után születtek, ami extrém terhelést jelent, így normál felhasználás alkalmával 5-10-15 Celsius fokkal hűvösebbek lehetnek a 970-esek, attól függően, milyen az adott számítógépház szellőzése. Alegforróbb egyébként nem is a vezérlő, hanem a közvetlenül mögötte elhelyezkedő lapka volt, ami nem más, mint az LPDDR4-es gyorsítótár: ez még 5-8 Celsius fokkal melegebbnek bizonyult, mint az amúgy sem hűvös vezérlő. ANAND Flash lapkák viszont8-15Ceslius fokkal voltak hűvösebbek a vezérlőnél.

ATTO Disk Benchmark

Ebben a tesztben elég vegyes kép alakult ki a mezőnnyel kapcsolatban. A 970-es SSD-k többnyire gyorsabbak elődeiknél, de 4K-s írás terén a 960 Pro gyorsabb maradt a 970 Prónál.

Crystal DiskMark

A Crystal DiskMark 6.0.0 x64-es változatában 4K-s írási teljesítmény terén nem egyértelműen jobbak a 970-esek, mint a 960-asok, egyéb területeken azonban felülmúlják elődeiket.

AS SSD

AS SSD alatt ismét a 4K-s írási sebességekkel akad bajuk az újoncoknak, de olvasási- és írási késleltetés terén sem remekelnek, vagyis a 960-asok megint jobbaknak bizonyulnak egy picivel. De csak ezekben a tesztekben, a többi meccset ugyanis a 970-esek nyerik.

A fájlmásolási feladatokat szimuláló tesztcsokor alkalmával már jobbak a 970-es meghajtók, mint 960-as elődeik, vagyis a papírforma szerint teljesítenek, ahogy az elvárható. Hogy 4K-s teljesítményt vizsgáló tesztekben miért gyengélkednek, az egyelőre rejtély. De majd az IOMeter remélhetőleg rendet tesz ebben a kérdésben.

IOMeter 1.1.0

Az IOMeter legfrissebb változatában a kliens szegmensben tapasztalható terhelésformákat szimuláltuk, amelyek jellemzően 70%-nyi olvasásból és 30%-nyi írásból állnak. Ezeket a teszteket 1 MB-os és 4 KB-os blokkokkal egyaránt elvégeztük, extraként pedig nem csak a kliens szegmensre jellemző QD4-es, hanem a nagyobb terhelést jelentő QD32 beállítás mellett is megismételtük a méréseket.

IOMeter alatt egyértelműen jobban teljesítettek a 970-es meghajtók, mint elődeik, igaz, néhol egészen kevés előnnyel nyertek, de akkor is nyertek.

PCMark 8 Storage Test

Ebben a tesztben szintén fura eredmények születtek, hiszen a 960 Pro végzett az élen, megelőzve a teljes mezőnyt. Közvetlenül mögötte foglalt helyet a 970 Pro és a 970 EVO is. A fura képet látva a méréseket természetesen megismételtük, az eredmények és a sorrend azonban érdemben nem változott.

Fájlmásolással kapcsolatos tesztek

Szokás szerint néhány fájlmásolást is elvégeztünk, amelyek a valós terelés alatti teljesítményt segítenek kideríteni. A forrás- és célmeghajtó egy RAMDISK alapú tárhely volt, így az SSD-k "kifuthatják magukat", nem korlátozza őket semmi, hogy megmutassák, milyen olvasási- és írási teljesítményre képesek a különböző feladatok alkalmával.

Lineáris írási sebesség

Két teszt erejéig megvizsgáltuk, milyen írási teljesítményt nyújtanak a 970-es sorozat tagjai, ha a teljes adattároló területet vizsgáljuk. A 970 EVO az SLC gyorsítótár elfogyása után csúnyán belassul, ahogy azt a 960 EVO vagy a 860 EVO esetében megszokhattuk. A 970 PRO néhány apró kilengéstől eltekintve egész jól állja a sarat, maximális írási teljesítménye azonban elmarad a papírformától. Érdekesség, hogy az AIDA 64 a 970 EVO modellt sima 970-es sorozatú meghajtóként ismerte fel, ezért szerepel fura név a meghajtó nevénél, de az eredmények alapján egyértelmű, melyik diagram melyik meghajtót takarja, és a biztonság kedvéért feliratoztuk is a képeket.

970 Pro

970 EVO

Verdikt

A Samsung 970-es sorozatú SSD kártyái összességében jól teljesítettek a tesztek során, de a 4K-s írási- és olvasási feladatokkal esetenként meggyűlt a bajuk, ilyenkor kicsit lassabbak voltak elődeiknél. Az IOMeter teszt azonban szépen kimutatta, hogy azért a papírforma is működik, gyorsak az új meghajtók, még ha az előrelépés nem is túl jelentős. Ez igazából várható is volt, azaz egetverő gyorsulásra már a bejelentéskor megjelent adatok alapján sem számíthattunk (elég csak a lenti táblázatra nézni, a 970 PRO specifikációja több helyen is azonos a 960 PRO-éval). Nem is a sebességükkel, sokkal inkább az 50%-kal megnövelt strapabíróságukkal, 5 év jótállásukkal és vonzóbb árcédulájukkal fognak hódítani a termékek a piacon. Jelenleg a 960-asok egy kicsit olcsóbbak (ami betudható a raktársöprésnek, és annak, hogy a 970-esek csak most érkeztek), de a strapabíróság, és az EVO esetében a több garancia miatt simán megérheti kifizetni a ~7-10%-os felárat, de persze ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Amire mindkét kártya esetében érdemes odafigyelni, az a melegedés, ugyanis ahogy az a teljesítményükből is sejthető, fűtenek rendesen. Olyan helyre pakoljuk őket, ahol kapnak némi levegőt, mert ha elbújtatjuk őket az alaplap vagy a videókártya alá, akkor lehet, hogy be-belassulnak majd, és az élettartamukra sincs túl jó hatással, ha megsütjük őket. A rendszerhűtők által feléjük küldött levegő elég nekik, csak tényleg ne takarja ki őket egy önmagában is forrófejű kártya.