Tesztpadon a Bulldozer család három tagja

Begyűjtöttük az AMD Bulldozer architektúra köré épülő, FX sorozatú asztali processzorait, majd gyorsan be is dobtuk őket a mélyízbe.

Tesztpadon a Bulldozer család három tagja

Bulldozer - egy új korszak kezdete

Az AMD Bulldozer architektúra köré épülő, FX sorozatú asztali processzorai sorozatos csúszások után néhány hete végre megjelentek, ám a debütálást tulajdonképpen formálisnak is nevezhettük, hiszen napokig nem láthattunk az üzletek polcain FX sorozatú processzorokat. Néha-néha egy-egy FX 6100-as modell feltűnt, majd később megjelent az FX-4100-as processzor is, de az FX-8150-es modell sokáig komoly hiánycikknek minősült.

A fenti helyzetet látva elég nehéz dolga van az AMD-nek a piacon. Olyan processzorokkal, amelyek az átlagfelhasználók számára szinte elérhetetlenek, nehéz hódítani a piacon. Az elmúlt 1-2 hét folyamán azonban végre nagyobb mennyiségben is elérhetővé váltak az új központi egységek, egyszóval már nem kell rájuk vadászni, ha esetleg valamelyik példány beszerzésén gondolkodunk.

Régóta készült a Bulldozer architektúra

A cég 2005-2006 között kezdte el az architektúra fejlesztését, amely az évek során rengeteg módosításon esett át, de idővel azért kezdtek kirajzolódni a fő csapásirányok. Kisebb-nagyobb pletykák már 2008 óta érkeztek az architektúrával, illetve a köré épülő termékekkel kapcsolatban, de információ-áradatot egyetlen esetben sem kaptunk, csak szűkszavú diákat, melyek természetesen az új architektúra legjobb részeire próbáltak hivatkozni.

2010 végén végre változott a helyzet, ugyanis a cég közölte, hogy milyen ütemtervekkel készül az asztali- és a szerverprocesszorok rajtjára: előbbiek a 2011-es év második, míg utóbbiak az említett év harmadik negyedévében kellett volna, hogy megjelenjenek. A június közepére várt Bulldozer startot sajnos elhalasztották, és az AMD augusztusban esedékes rajtról kezdett beszélni. Nem sokkal ezután egyes források már a szeptemberi rajt lehetőségét pedzegették és később hidegzuhanyként jött az információ, hogy a Bulldozer processzorok majd csak valamikor október folyamán rajtolhatnak majd el. Utóbbi információ szerencsére már a végleges rajtról szólt, ebben nem is történt változás. Az októberi rajt után novemberben a Bulldozer architektúra köré épülő Opteron processzorok is tiszteletüket tették a piacon, így a Bulldozer család végre teljessé vált.

Első körben az alábbi modellek váltak elérhetővé.

A Bulldozer és az Opteron processzorok rajtjakor az architektúrával kapcsolatos legfontosabb információkat már közöltük, de ezeket most újra elővesszük és egy picit mélyebben is kitárgyaljuk, mint ahogy azt korábbi híreinkben tettük.

Ez most más, mint a K7

Az elmúlt évtized folyamán az AMD processzorai az eredeti K7-es dizájnból építkeztek – kivételek ez alól az Ontario és Zacate kódnévre keresztelt E-sorozatú APU egységek – ám a Bulldozer esetében a gyártó most teljesen új alapokhoz nyúlt annak érdekében, hogy az Intellel vívott harcban valamennyit ledolgozhasson a hátrányából. A hosszú ideig tartó fejlesztéseknek köszönhetően a vállalat egy olyan architektúrát, illetve olyan chipet tett le az asztalra, amely nem olyan hagyományos koncepciókat alkalmaz, mint amelyeket az elmúlt időben megszokhattunk.

Eddig a processzorpiacon láthattunk már olyan megoldásokat, amelyeknél egyetlen x86-os processzormag képes egyszerre két szálon is dolgozni. Ennek a kivitelezésére többféle technológia is van, de a legtöbben talán az Intel Hyper-Threadinget ismerjük. A másik megoldás több szál kezelésére ha ténylegesen több maggal rendelkezik egy processzor, ilyen volt például már az Athlon 64 X2 is 2005-ben.

A Bulldozer esetében ezúttal más az irány. Az AMD ennél az architektúránál a két fentebb említett megoldás közötti utat járja: a Bulldozer processzorok kétmagos modulokra alapoznak, amelyeknél a magok saját integer résszel rendelkeznek, de osztoznak rengeteg máson, például a lebegőpontos végrehajtókon. A koncepció lényege, hogy ezzel a megoldással – az erőforrások hatékony, takarékos, megosztott felhasználása mellett – csökkenteni lehet az adott modul felületének méretét, de ezzel együtt a két programszál számára még mindig megfelelő teljesítmény áll rendelkezésre – méghozzá úgy, hogy a teljesítményre az elgondolás kisebb negatív hatást gyakorol, mint az Intel-féle Hyper-Threading, hiszen az "csak" jobban kihasználja egy adott processzormag végrehajtó egységeit. Hogy miért döntött az AMD amellett, hogy egy integer egység helyett két integer egységhez rendel egy FPU-t? Nos, azért, mert az asztali- és szerverplatformok esetében a különböző terheléstípusok alkalmával viszonylag kevés feladat jut az FPU egység számára. Másrészt az FPU egység nagyobb, mint az Integer egységek, így megosztásával tényleg jelentős magfelületet lehet megspórolni.

A magasabb órajel elérése ezúttal fontosabb szempont volt, mint az IPC növelése

Az AMD mérnökei a vállalat illetékeseinek elmondása szerint ezúttal az IPC – a másodpercenként végrehajtható műveletek számának – növelése helyett inkább arra törekedtek, hogy minél magasabb magórajelet lehessen elérni az új processzorok esetében. A végeredmény egy ún. Speed Daemon lett. A Speed Daemon koncepció lényege, hogy a futószalag az egyes fázisokban csökkentett mennyiségű feladatot hajt végre annak érdekében, hogy a logikai áramkör minél egyszerűbb legyen, ezáltal minél magasabb magórajel elérésére nyíljon mód. A cél az volt, hogy az IPC szintje nagyjából a Phenom II esetében megszokott szintet érje el – esetleg azt valamelyest meghaladja – de ennél sokkal fontosabb volt, hogy lehetőség legyen minél magasabb magórajel alkalmazására. Ennek érdekében a mérnökök arra törekedtek, hogy a futószalag egyes fázisaiban kevés tranzisztorkapu kapcsoljon, így a chip adott magórajel alkalmazása mellett alacsonyabb fesztültséggel üzemeljen. Az eredmény meggyőző: elődeikhez képest a Bulldozer processzorok 30%-kal magasabb magórajel elérésére képesek.

Hogy a Bulldozer esetében a futószalag pontosan hány fázisból áll, azt nem árulták el a gyártó illetékesei. A vélekedések szerint a Bulldozer futószalagja valahol a Core és Phenom chipeké, illetve a Neturst architektúra köré épülő Prescott chipeké között helyezkedhet el – előbbiek futószalagja 12-14 fázisból, míg a Prescotté 31 fázisból, vagy ha úgy tetszik, lépcsőből áll. Túlságosan biztos nem növelték a fázisok számát, ugyanis az Intel már egyszer belebukott ebbe.

Górcső alatt a Bulldozer lapka

A Bulldozer tehát a tradicionális megoldásokkal ellentétben nem teljesen különálló, külön erőforrássokkal rendelkező processzormagokból, hanem két „processzormagot” tartalmazó modulokból áll, amelyeknél az egyes magok osztoznak egymással az erőforrásokon, legfőbbképpen az FPU, azaz a lebegőpontos egységen.

A Bulldozer alapú FX processzorok jelenleg egyetlen szilícium lapkát tartalmazó tokozással kerülnek az üzletek polcaira. A lapka alap esetben 4 darab kétmagos modult, azaz összesen nyolc processzormagot tartalmaz. A magfelület hatalmas, 315 négyzetmilliméteres értéket képvisel, azaz sokkal nagyobb, mint a Sandy Bridge processzoroké. A 32 nm-es SOI gyártástechnológiával készülő Bulldozer lapka nagyjából kétmilliárd tranzisztorból épül fel. Ezzel szemben a Sandy Bridge processzorok alapjául szolgáló szilícium lapka – amely 32 nm-es HKMG gyártástechnológiával készül – már csak 995 millió tranzisztort tartalmaz, magfelülete pedig mindössze 216 négyzetmilliméteres. Hatalmas különbségek.

Érdekesség, hogy az AMD a napokban cáfolta a cikkekben megjelenő értéket és helyesbített: a Bulldozer lapka "csak" 1,2 milliárd tranzisztorból áll.

No, de térjünk vissza magára a lapkára, pontosabban annak felépítésére. Az összes FX sorozatú asztali processzor ugyanarra a 8 processzormagból, illetve négy modulból álló szilícium lapkára épül, az egyes modelleknél mindössze letiltanak bizonyos részeket, amiket ezúttal már nem lehet utólag engedélyezni – tehát itt már nem lesz magaktiválgatási-láz, mint az előző generációs AMD processzoroknál.

A kétmagos Bulldozer modulok mellett a lapkán egy 8 MB-os, megosztott harmadszintű gyorsítótár is rendelkezésre áll, amelynek mérete minden modellnél változatlan. Integrált videó vezérlőt ebben az esetben nem kapunk, viszont beépített, kétcsatornás DDR3-as memóriavezérlőt igen. Ez utóbbi az asztali Llano APU egységekéhez hasonlóan DDR3-1866 MHz-es támogatást kínál. A sort a Hyper-Transport linkek zárják, amelyekből összesen négy van, de az asztali processzorok esetében ezek közül csak egyetlen egy aktív, többre nincs szükség.

Processzormagok helyett modulok, avagy szakítás a tradíciókkal

A kétmagos modulokban nem csak a lebegőpontos rész van megosztva, az előfeldolgozók (utasítás lehívás, dekódolás) is közösek, ezek egyszerre két "magnak" dolgoznak. Az elképzelés érdekes, a későbbi oldalakon kiderítjük mennyire működik jól a gyakorlatban. Egész számokkal (integer) dolgozó végrehajtó részlegből kettő is van, ezek miatt állunk szemben a rendszer számára tulajdonképpen két processzormaggal. Ha ilyen terhelésnek van kitéve a modul akkor valóban úgy is viselkedik mint két mag, és nagyon jó teljesítményt képes felmutatni, de mi a helyzet akkor ha minden programszál a lebegőpontos modult szeretné használni? Nos, ez esetben durva túlzással élve akár azt is mondhatjuk, hogy egyetlen maggal állunk szemben.

Az AMD szerint az esetek többségében azonban egész számokkal dolgoznak programjaink, így vették a bátorságot, hogy ilyen mértékben megváltoztassák az arányokat a modulban.

A Hyper-Threading optimális esetben maximum 20-30%-os gyorsulást eredményezhet, viszont optimalizálatlanság esetén akár még ronthatja is a rendszer teljesítményét. Az AMD által alkalmazott CMT (Cluster-based Multi-threading) technológia ezzel szemben akár 80% körüli gyorsulást is hozhat, hála a dedikált végrehajtóegységeknek. De így nézve egy modul egy mag, dupla integer résszel, minden az értelmezésen múlik. Az FX sorozatú processzorok egyébként támogatja az MMX, SSE, SSE2, SSE3, SSSE3, SSE4A, SSE4.1, SSE4.2, AVX, AES, FMA4 és XOP utasításkészleteket.

A Turbo Core sem hiányzik a kínálatból

A Bulldozer alapú processzoroknál természetesen rendelkezésre áll a Turbo Core 2.0-s technológia, ami a Llano-nál már megismert módszer szerint működik: a processzor meg tudja mondani, hogy az aktuális terhelés körülbelül milyen fogyasztással jár, és ha ez még nem éri el a processzor TDP-jét, akkor megemeli a magok órajeleit.

A Turbo Core 2.0 esetében amennyiben csak a magok fele, illetve annál kevesebb CPU mag aktív, akkor a maximális Turbo Core órajel lép életbe, amennyiben az összes CPU mag aktív, akkor ennél alacsonyabb Turbo Core órajelet alkalmaz a rendszer. A pontos Turbo Core 2.0-s órajeleket minden processzornál másképp határozza meg a gyártó.

A Bulldozer processzoroknál - a Llano APU egységekhez hasonlóan - szintén elérhető a C6 mód (mély alvás). Az a modul, amelyik C6 módba lép, inaktívvá válik, így a modul gyorsítótárainak tartalma addig a rendszermemóriába kerül, míg az adott modul ismét aktívvá nem válik. Mivel egy modult az operációs rendszer logikailag két processzormagnak lát, így ilyenkor olyan számára, mintha kettő menne el aludni. Az alvó processzormagok TDP kerete felszabadul, így ezt a TDP keretet a CPU az aktív magok órajelének megnövelésére fordíthatja - persze csak addig, míg az előre meghatározott TDP keret el nem fogy, vagy a magok el nem érik a meghatározott maximális órajelüket. A TDP keretet a processzor önszántából soha nem lépi túl, erre tuningnál mindenképpen figyelni kell: a limitet ki kell kapcsolni ahhoz, hogy a tuning sikeres lehessen. Ha a TDP limitet nem kapcsoljuk ki, akkor a limit elérésekor a processzor csökkenteni fogja a magok órajelét és feszültségét annak érdekében, hogy a számára meghatározott TDP kereten belül maradhasson.

Az a fránya Windows 7 ütemező közbeszól

Az örömbe sajnos némi üröm is vegyül, legalábbis a Windows 7 felhasználók esetében mindenképpen. Az ok pont a hatalmas előnyként elkönyvelt CMT, amelyhez az említett operációs rendszer sajnos nem nyújt támogatást, így a feladatok kiosztása nem a leghatékonyabb módon történik, emiatt pedig teljesítménycsökkenést szenvedhetnek el a Bulldozer alapú konfigurációk. A hírek szerint a Microsoft szoftvermérnökei már dolgoznak a probléma megoldásán, de hogy ennek gyümölcse mikor érkezik meg, az egyelőre rejtély. Az már biztos, hogy a Windows 8 ütemezője valamivel hatékonyabban támogatja a Bulldozer processzorokat: a Windows 7-hez képest Windows 8 alatt ugyanazok a játékok 2-10%-kal gyorsabban futnak (az Anandtech mérései alapján). Természetesen mi is kíváncsiak voltunk mire képes a Bulldozer Windows 8 alatt, így a Windows Developer Preview kiadással megizzasztottuk egy kicsit (ez még ugye nem végleges rendszer, de már mutat valamit a jövőből).

Összeállt a Scorpius platform

Az FX sorozatú processzorok Socket AM3+-os tokozással érkeznek, így az AMD 9-es sorozatú lapkakészlettel ellátott alaplapjaiban kaphatnak helyet, amelyek már egy ideje jelen vannak a piacon. Az FX sorozatú processzorok a 9-es sorozatú lapkakészlettel ellátott alaplapokkal, valamint a Radeon HD 6000-es sorozatú videokártyákkal együttesen alkotják a Scorpius platformot.

Érdekesség, hogy ezeknél az alaplapoknál a régebbi, Socket AM3-as Phenom II-es és Athlon II-es processzorok gond nélkül alkalmazhatóak, viszont a Socket AM3+-os processzorok – a korábbi pletykák szerint – nem pakolhatóak Socket AM3-as alaplapba. Nos, ez utóbbi a friss hírek szerint nem teljesen igaz. A Socket AM3+-os processzorokat nyugodtan Socket AM3-as alaplapba pakolhatjuk, ha az adott alaplaphoz létezik Bulldozer processzorokat támogató frissítés, ám az AMD leszögezi, hogy az esetleges instabilitásért, illetve egyéb kellemetlenségekért nem vállal felelősséget.

A tesztben használt komponensek

A tesztben szereplő processzorok specifikációi és árai

[bold]A tesztkonfiguráció

Alaplapok[/bold]

[list type="unordered"]

[*]Gigabyte 990FXA-UD3 

[*]Gigabyte Z68X-UD3-B3

[/list]

Processzorok

[list type="unordered"]

[*]A fenti táblázatban szereplő példányok

[/list]

Memória modulok

[list type="unordered"]

[*]2 x 2 GB Kingmax DDR3-1333 MHz @ CL9-9-9-24 (Intel és AMD platformok)

[*]2 x 2 GB Kingmax DDR3-1600 MHz @ CL9-9-9-24 (Intel Core i7-2600K)

[*]2 x 2 GB Kingmax DDR3-1866 MHz @ CL9-9-9-24 (AMD Bulldozer processzorok)

[/list]

Merevlemez

[list type="unordered"]

[*]Seagate 500 GB (SATA 3 Gbps)

[/list]

Tápegység

[list type="unordered"]

[*]Chieftec 850W

[/list]

Operációs Rendszer

[list type="unordered"]

[*]Windows 7 Professional x64 minden frissítéssel

[*]Windows 8 Developer Preview kiadás, 64-bites változat

[/list]

Az FX-8120-as modell sajnos hiányzik a listáról, ugyanis a tesztek készítésekor ezt a processzort még nem lehetett elérni kereskedelmi forgalomban.

Processzor- és memóriatesztek

A processzorok vizsgálatát szokás szerint most is a szintetikus CPU- és memóriatesztekkel kezdjük. A megmérettetésben az AIDA64, valamint a Sisoft Sandra tesztprogramok vesznek részt.

Aida64

Memória olvasás és memória írás tekintetében egyaránt az Intel processzorai viszik a prímet. A harmadik helyre az FX-8150 fut be, míg a negyedik és ötödik helyen az FX6100-as és az FX-4100-as modellek váltják egymást. A két Phenom II-es processzor sereghajtóként követi a mezőnyt.

Memória másolásnál már fordul a kocka, ugyanis az FX-8150-es processzor feljön a második helyre, viszont a negyedik és ötödik helyezettek ugyanazok. A memória késleltetés vizsgálatakor egy picit felborult a sorrend: itt már az FX-8150-es modell fellép a dobogó legfelső fokára, a második helyre pedig a Core i7-2600K fut be. A harmadik és negyedik helyen az FX6100-as és FX-4100-as modellek tanyáznak, majd mögöttük a Phenom II X6 1100T is feltűnik, aki a Core i3-2100-as processzor előtt az ötödik helyen végzett. A legutolsó helyen a Phenom II X4 965-öt találjuk.

A CPU Queen teszt nem túl meglepő módon a Core i7-2600K-nak kedvezett (a teszt szereti a magas órajel és a nagy IPS számot), a második pedig a Phenom II X6 1100T lett. A harmadik helyre az FX-8150 futott be. A Photoworx tesztben a hatmagos Phenomnak már nincs ekkora szerencséje, az új FX-ekből kettő is maga mögé utasítja.

A CPU AES teszt a Core i7-2600K-nak nagyon fekszik, de ebben a tesztben a Bulldozer processzorok is nagyon jól szerepelnek. Az azért egy picit érdekes, hogy a hatmagos FX-6100 megelőzte FX-8150-es társát, de az eredmény reprodukálható volt. A Phenom II-es processzorok és a Core i3-2100-as modell ebben a tesztben a mezőny végére szorultak. A CPU Hash teszt alkalmával az FX-8150-es modell és a Phenom II X6 1100T egyaránt jól szerepeltek, a harmatik helyre pedig a hatmagos FX-6100 futott be.

A CPU Zlib teszt alkalmával a Core i7-2600K mögött az FX-8150 és a Phenom II X6 1100T sorakozott fel, majd az FPU VP8-as teszt alkalmával a sorrend változott.

Az FPU Julia és FPU Mandel tesztek alkalmával a Phenom II X6 1100T uralta a mezőnyt, a második helyre a nyolcmagos FX-8150-es modell futott be, míg a harmadik a Core i7-2600K lett. Az FX család többi tagja a mezőny végén lapult. A SinJulia teszt ismét csavart egyet a mezőnyön: a Core i7-2600K az élre ugrott, ám ettől eltekintve a mezőny változatlan maradt az előző két teszthez képest. Ezekben a tesztekben látszik igazán, hogy FPU intenzív tesztekben a logikaliag 4-8 magból nem sokat látunk, feleznünk kell ezt a számot.

Sisoft Sandra

A Sisoft Sandra segítségével először a processzorok számítási teljesítményét és multimédiás képességeit vizsgáltuk

Az aritmetikai teszt alkalmával szép sorrend alakult ki: nagyjából a papírforma szerint helyezkedtek el a diagramon az egyes processzorok. A multimédiás képességek esetében egy picit felborult a sorrend, de az első két helyezett azért nem változott. Érdekesség, hogy ebben a tesztben a hatmagos FX-6100 átvette a Phenom II X6 1100T helyét, az FX-4100-as CPU pedig maga mögé utasította a négymagos Phenom II X4 965-ös modellt és megpróbálta utolérni a Core i3-2100-at.

Memória sávszélesség tekintetében szépen beállt a sorrend, ám ez a késleltetések vizsgálatakor fel is borult. Utóbbi esetben az Intel processzorok közül már csak a Core i7-2600K dominált, mögé pedig szépen felsorakoztak a DDR3-1866 MHz-es memória modulokat használó Bulldozer processzorok.

A Cache/Memória sávszélesség vizsgálatakor a Core i7-2600K elhúzott a mezőnytől, az FX-8150 és a Phenom II X6 1100T pedig a második és a harmadik helyen végzett, köztük csak minimális különbség volt. Ugyanez elmondható az őt követő trióról is: a Phenom II X4 965, a Core i3-2100 és a hatmagos FX-6100 szintén egymáshoz közel végeztek. A sort - nem túl meglepő módon - az FX-4100-as modell zárja. A kriptokrafikus teszt alkalmával - amely az AES256-os és az SHA adattitkosítási teljesítmény vizsgálja - a Core i7-2600K megint csak elhúzott a mezőnytől (külön motorja van rá), mögötte pedig szépen felsorakoztak a Bulldozer processzorok. A Phenom II X6 1100T csak alig maradt le FX-4100-as társától, a Phenom II X4 965 azonban már nem tudott lépést tartani a mezőnnyel, csak úgy, mint a Core i3-2100.

WPrime, SuperPi, tömörítés, renderelés

[bold]SuperPi 1.5 MOD és WPrime

[/bold]Érdekességképpen a SuperPi 1.5 MOD és a WPrime alkalmazásokat is segítségül hívtuk, hogy színesítsék a képet. Lássuk, milyen eredményekkel ajándékoztak meg a népszerű szoftverek.

Ahogy az várható volt, a SuperPi 1.5 MOD az Intel processzoroknak fekszik jobban. Ebben a tesztben az FX-8150 nem tudta megverni Phenom II X6 1100T társát, sőt, az 1M teszt alkalmával még a Phenom II X4 965 is megelőzte. Az FX-4100-as és FX-6100-as processzorok végig a sereghatjók szerepét töltötték be - sok vizet nem zavartak.

A WPrime már egy picit árnyalta a képet, hiszen ez az alkalmazás képes profitálni a több CPU maggal és több szállal dolgozó rendszerek teljesítményéből. A kép - ahogy az fentebb is látszik - már-már irreálisnak tűnik. Gyakorlatilag az első és az utolsó két helyezettől eltekintve felborult a sorrend. A Bulldozer CPU-k valahogy nem tudtak lépést tartani Phenom II alapú társaikkal. Mivel ez csak egyetlen csata, így komolyabb következtetéseket egyáltalán nem érdemes és nem is szabad levonni.

WinRAR 4.01 x64

Mivel tesztrendszerünk minden esetben 64-bites operációs rendszert alkalmazott, így kézenfekvőnek tűnt, hogy  a WinRAR 4.01-es kiadásának 64-bites verzióját vessük be a megmérettetés során. A szoftver segítségével szokás szerint kétféle tesztet végeztünk el: első körben megnéztük, mit mond az adott processzor teljesítményére a bépített tesztprogram, majd ezután egy komolyabb fájltömörítési munkát akasztottunk a CPU nyakába. Nézzük, hogy szerepeltek a versenyzők!

[bold]

[/bold]

A beépítet sebességmérő egyértelműen az AMD FX-8150-es processzorának előnyét jósolta, ám ez az előny a valós teszt alkalmával elolvadt, így az élre az Intel Core i7-2600K futott be, igaz, a különbség a két CPU között csak 9 másodperc volt, szinte hibahatáron belül voltak egymáshoz képest. Valós teszt alkalmával mindegyik Bulldozer processzor szépen szerepelt - magabiztosan verték mind a Phenom II-es architektúra köré épülő társaikat, mind pedig a Core i3-2100-as processzort.[bold]

Cinebench R10 és R11.5[/bold]

A Cinebench R10-es és R11.5-ös kiadásaival arra kerestük a választ, hogy állják a sarat a konkurenciával szemben a Bulldozerek ha képrendereléstől van szó.

Az egyetlen szálon futó teszt alkalmával a 8150-es modellt mind 32-bites, mind pedig 64-bites módban megelőzte a Phenom II X6 1100T, lehet a másodpercenként végrehajtható utasítások száma az új architektúrában mégsem olyan jó, mint azt az AMD szerette volna. A több szálon futó tesztek alkalmával már megmutatta a Bulldozer, hogy mire is képes: az FX-8150 padlógázzal gyorsult fel a második helyre, így már csak a Core i7-2600K-t nem tudta megverni a mezőnyből, mindenki mást igen. Egyetlen szálon nagyon jók az Intel processzorai - ahogy az a fenti diagramokon is látszik, leiskolázzák a mezőnyt. Érdekesség, hogy több szálon, 32-biten a hatmagos Phenom II X6 1100T elveri az FX 6100-as modellt, ám 64-biten már fordul a kocka, még ha az előny nem is túl nagy az FX-6100 javára.

Nézzük, miként változik a helyzet a legfrissebb Cinebench kiadásban, a 11.5-ös verzióban.

Az FX-8150-es processzor továbbra is gyorsabb, mint hatmagos Phenom II X6 1100T társa, de kettőjük között a különbség igen-igen csekély - mi többre számítottunk anno, mikor még a processzor megjelenésére vártunk. Az FX-6100-as modell furcsa módon a Phenom II X4 965-ös processzorral versenyez és csak alig jobb nála, hiába a plusz két logikai mag. Az FX-4100 körülbelül párban van a Core i3-2100-zal.

Videó kódolás, renderelés, képszerkesztés

A következő körben most a videó kódolással és rendereléssel kapcsolatos teszteké a főszerep, de a megmérettetések között azért egy gyors képmanipulációs tesztet is elrejtettünk - ez utóbbival zárul az oldal. 

VLC és MediaShow Espresso

Mindkét szoftver esetében H.264-es videó kódolást hajtottunk végre, de más fájlokon (ezért a nagy különbségek).

Ilyen kiegyensúlyozott végeredményt talán most először látunk a teszt folyamán. Az egyes processzorok között nagyjából azonos nagyságrendű különbség jött ki mindkét teszt alkalmával. Az első helyet az Intel Core i7-2600K szerezte meg, de szorosan rátapadva ott volt az FX-8150 is. A harmadik a Phenom II-es hatmagos processzor lett, míg mögötte az FX-6100 ért be a negyedik helyre, itt már elég nagyok a különbségek. Az FX-4100-as modellt a Phenom II X4 965 elverte ugyan, de az Intel Core i3-2100-as processzorát most végre sikerült maga mögé utasítania mindkét tesztben. Úgy látszik, a Bulldozer processzoroknak jól fekszik a videó kódolás, de ez nem is csoda.

Adobe Premiere Pro CS4 és Encoder CS4

A videó kódolás után most videó szerkesztéssel és rendereléssel, valamint újabb videó kódolással tesszük próbára versenyzőink képességeit.

A módosított videó lerenderelésekor szokatlanul furcsa eredmény született, ahogy az a baloldali diagramon is látszik, a Phenom II-k elpáholtak mindenkit. A videó kódolás alkalmával a Core i7-2600K befutott az első helyre, mögötte viszont most nem az FX-8150, hanem a Phenom II X6 1100T végzett a második helyen. Az FX-8150 csak harmadik lett. Az FX-6100-as processzort lehagyta a Phenom II X4 965-ös modell, és most az FX-4100 sem tudta maga mögött tartani az Intel Core i3-2100-as központi egységét. Igaz, utóbbi esetben csak egyetlen másodperc volt a differencia.

Adobe Photoshop CS4

Az Adobe népszerű képmanipulációs alkalmazásában egy fotót módosítottunk egy script segítségével, amely különböző effektekkel látta el a képet. Az effektek alkalmazása között eltelt időt mértük, majd a részeredmények összeadása után az alábbi eredményeket kaptuk:

Photoshop alatt az Intel processzorai verhetetlenek és ez úgy látszik, hogy ezen az új AMD processzorok sem változtatnak. 

SunSpider JavaScript Benchmark

Érdekességképpen elvégeztünk néhány, webböngésző-teljesítménnyel kapcsolatos tesztet is. A SunSpider JavaScript Benchmark-ját hívtuk segítségül, amellyel megvizsgáltuk, hogy az egyes rendszerek hogyan teljesítenek különböző webböngészőkkel. Íme, az eredmény

Az FX processzorok szemszögéből nézve ezt a tesztet nem nagyon kellett volna erőltetni, az eredmények önmagukért beszélnek. Az első három helyre mindkét tesztben a két Intel processzor, valamint a hatmagos Phenom II X6 1100T futott be, a sorrend azonban változó volt: hol a Core i3-2100, hol pedig a Phenom II X6 1100T volt a jobb. Ami viszont fix volt, hogy az FX processzorok elég rossz helyen végeztek (lehet a SunSpiderben sem ártana némi optimalizáció).

Játékok és 3DMark-ok

A játékteszteket a tesztkonfigurációnál már megemlített Radeon HD 6970-es videokártya segítségével készítettük el. Annak érdekében, hogy minél részletesebb képet kaphassunk, nem csak a játékokban, hanem néhány szintetikus alkalmazásban is megvizsgáltuk, mire képesek az egyes processzorok. 

[bold]Far Cry 2

[/bold]Kezdjük a sort a Far Cry 2 tesztekkel. Ebben a játékban háromféle beállítás segítségével vizsgáltuk az egyes konfigurációk teljesítményét. Az alábbi eredmények születtek.

Játékok alatt a hosszabb futószalag sosem volt jó döntés, és eléggé izzasztják az FPU-t is, így sajnos nem csoda, hogy az FX-ek egy régebbi címben elég rosszul teljesítenek.

[bold]Resident Evil 5 és Lost Planet 2

[/bold]

A Resident Evil 5 elején nem véletlenül fordul be az Intel logo az arcunkba, elég erősen optimalizált a kékek processzoraira. Az már viszont sokkal érdekesebb volt, hogy az FX-8150-es processzor szépen felzárkózott Inteles riválisai mögé és az összes társát maga mögött hagyta. A többeik hibahatáron belül mozogtak, fura motorja van a Resident Evil 5-nek, az egyszer biztos. A Lost Planet 2-ben már jóval árnyaltabb a kép pedig ugyanazt a motort használja, csak a már jóval fejlettebb 2.0-s változatot. Az első helyre így is a négymagos Intel processzor került, de mögötte ott sorakoznak a többiek is.

World in Conflict

A nagysikerű World in Conflict az Intel processzoroknak kedvezett, de a harmadik helyre azért fel tudott jönni az FX-8150-es modell, de nem sokkal előzte meg a többieket.

S.T.A.L.K.E.R: Call of Pripyat

 

Az Intel Core i7-2600K modellje a tesztek többségében az élre került, az AMD FX sorozatú processzorai pedig felemásan teljesítettek: az FX-8150 egy tesztben első lett, egyben második, egyben harmadik, az utolsóban pedig utolsó előtti. A négy- és hatmagos FX sorozatú processzorok között alig-alig volt teljesítménykülönbség, de néha azért előfordult, hogy az FX-4100 hatmagos társa előtt végzett.

3DMark Vantage és 3DMark 11

Annak érdekében, hogy a szintetikus tesztprogramokat kedvelők is megkapják a maguk kis szeletét a játéktesztekből, lefuttattuk a konfigurációkon a 3DMark Vantage-et és a 3DMark 11-et is. Előbbi főleg azért fontos, mert ez az alkalmazás pontozza a CPU teljesítményét is.

A 3DMark Vantage esetében a processzor pontszám tekintetében egyértelmű sorrend alakult ki: az első a Core i7-2600-lett, majd mögötte az FX-8150 foglal helyet, a harmadik pozíciót pedig a Phenom II X6 1100T szerezte meg. Az összpontszám esetében már változott a sorrend: itt a Phenom II X6 1100T az FX-8150 elé került, amit a magasabb GPU pontszámnak köszönhet.

A 3DMark 11 esetében az FX-8150 az Intel Core i7-2600K mögé, a második helyre ért be, méghozzá alig lemaradva Inteles riválisától. Ha az AMD újdonsága végig ennyire keményen szorongatná Inteles társát, sokkal jobb szájízzel zártuk volna a játéktesztekkel kapcsolatos megmérettetést. Azt azért érdemes megyjegyezni így a végére, hogy az eredmények nem azt jelentik, hogy az FX-ek ne lennének képesek kihajtani napjaink VGA-it, hiszen a legizzasztóbb játékokban ahogy elkezdjük feltekerni a beállításokat, előbb a videókártya szokott kifogyni a szuflából, nem a CPU.

Teljesítmény azonos órajelen

Szokásunkhoz híven most is megvizsgáltuk, hogy mire mennek egymással a processzorok, ha mindegyiküket azonos órajelre lőjük be. Ekkor reményeink szerint még jobban kimutathatóak az egyes modellek architektúrái közötti különbségek.

Nézzük hát, hogy a tesztben szereplő processzorok mit nyújtanak egymáshoz képest azonos órajelen. A közös nevező ezúttal is 2,8 GHz lett, csak úgy, mint korábban, a Llano teszt alkalmával. Természetesen a Hyper-Threading támogatást, a Turbo Boost támogatást, valamint az AMD processzorok esetében - már amelyiknél volt ilyen - a Turbo Core támogatást is kikapcsoltuk, így egyenlő eséllyel indultak egymás ellen a felek.

Cinebench tesztek

A Cinebench R10-es kiadásában egyetlen szálon futó teszt alkalmával - mind 32-biten, mint pedig 64-biten - az Intel processzorai diadalmaskodtak. Ennél nagyobb probléma, hogy a Phenom II-es processzorok azonos órajelen felülmúlták Bulldozer architektúra köré épülő társaikat. A több szálon futó teszt alkalmával változott a kép: az első helyezett Core i7-2600K mögé felzárkózott a Phenom II X6 1100T, mögötte pedig az FX-8150-es modell is jelen volt. A hatmagos FX-6100 32-biten nem, 64-biten viszont már megelőzte a Phenom II X4 965-ös processzort. Ugyanez volt a helyzet az FX-4100 és a Core i3-2100 esetében is: 32-biten az AMD processzora gyengébbnek bizonyult, de 64-biten már átvette a vezetést.

A Cinebench 11.5-ös kiadásával lefuttatott teszt a Phenom II X6 1100T győzelmét hozta, míg a második helyre a nyolcmagos FX-8150 futott be. Az Intel Core i7-2600K csak harmadik lett. Érdekes, hogy azonos órajelen a nyolcmagos Bulldozer mennyire nem bír hatmagos Phenom II-es társával. Az FX-6100 a Phenom II X4-965 előtt végzett, az FX-4100 pedig sikeresen felülmúlta a Core i3-2100 teljesítményét.

WinRAR 4.01 x64

A beépített teszt ezúttal sem találta el a valós teszt alkalmával mutatkozó sorrendet, de ezen már nem csodálkozunk. Azonos órajelen a Bulldozer processzorok szépen leiskolázták Phenom II-es elődeiket, de ez a valós órajelen zajló teszt eredményei után nem túl meglepő tény.

[bold]Sisoft Sandra

[/bold]

A Sisoft Sandra számítási teljesítményt vizsgáló tesztje végre megmutatta, hogy azért van előnye a 8 processzormagnak. A mezőny összességében elég hullámzó teljesítményt nyújtott, de itt már azért labdába tudtak rúgni a Bulldozer processzorok. Látszik, hogy van bennük lehetőség, csak ki kell(ene) aknázni.

A kriptografikus sávszélesség mérésekor ismét jól szerepeltek a Bulldozer processzorok, de ez nem is csoda, hisz a teszt egyik része, amely az AES256-bites adattitkosítással kapcsolatos teljesítményt vizsgálja, a Bulldozer CPU-k és az Intel CPU-k esetében az AVX utasításkészletben rejlő lehetőségeket is kiaknázta.

[bold]Videó kódolás, renderelés és képszerkesztés

[/bold]

A MediaShow Espresso és a VLC ugyanazt a sorrendet állította fel a H.264-es videófájlok kódolásakor. Az FX-8150-es processzor itt is megmutatta, mennyit számít a 8 mag ereje, igaz, hatmagos Phenom II-es társa a sarkában lihegett. Nagyon a Core i7-2600K sem maradt le az első két helyezettől és furcsa módon most az FX-6100-as processzor is egész jól teljesített. Ezzel szemben az FX-4100 a négymagos Phenom II X4 965-ös modellt nem tudta maga mögé utasítani, de azért a Core i3-2100-as processzor teljesítményét felülmúlta.

Az Adobe Premiere Pro CS4 a két Phenom II-es processzor elsőségét hozta, a harmadik pedig a Core i7-2600K lett. A furcsa eredmény a teszt többszöri lefuttatása után is megismétlődött. A Bulldozer processzorok ezúttal nem szerepeltek valami fényesen. A H.264-es videókódolás alkalmával A Phenom II X6 1100T az első helyen végzett, mögötte pedig az Intel Core i7-2600K processzora futott be a második helyre. Az FX-8150 ezúttal a harmadik lett, a negyedik helyet pedig a Phenom Ii X4 965 csípte el.

A Photoshop képmanipulációs tesztje az Intel processzorok győzelmét hozta, a harmadik és negyedik helyre pedig a Phenom II-es processzorok futottak be. Nem sokkal lemaradva a Bulldozer egységek is követték őket, méghozzá közel azonos teljesítménnyel.

Játékok

A Far Cry 2 esetében a Bulldozer processzorok minden tesztben az utolsó három helyet csípték el.

A Lost Planet 2 sem sokat javított a helyzeten, igaz, itt már azért jobban követték a Bulldozer CPU-k a mezőny többi tagját, sőt, az FX-8150 és az FX-6100 a Core i3-2100-as processzort is le tudták hagyni - no nem, mint ha ez olyan nagy dicsőség lenne. A Mafia II teszt visszahozta a már sokat látott rangsort, már ami a Bulldozer egységek szereplését illeti.

A helyzet a World in Conflict alkalmával sem sokat változott.

A Bulldozer processzorok sajnos ebben a tesztben sem találtak magukra.

[bold]3DMarkok

[/bold]

A 3DMark Vantage esetében az összpontszám tekintetében ismét nem történt csoda, mint ahogy a processzorteljesítményre adott pontok esetében sem. Az FX-8150 becsületére legyen mondva, hogy a CPU teszt alkalmával azért hatmagos Phenom II-es társát le tudta hagyni, de a négymagos Core i7-2600K továbbra is gyorsabb volt nála.

A helyzet a 3DMark 11 esetében is hasonló - a 3DMark Vantage processzortesztjénél felállított sorrend köszön vissza.

Színre lép a Windows 8

A bevezetőben már említettük, hogy a Windows 7 ütemezője nem éppen optimális a Bulldozer processzorok számára, ennek oka pedig rendkívül prózai: az ütemező a Bulldozer processzorok esetében alkalmazott CMT eljárást nem támogatja, így a feladatok elosztása nem az architektúra sajátosságainak megfelelően történik, ezáltal a Bulldozer alapú rendszerek teljesítménye alacsonyabb ahhoz képest, mint amit CMT támogatás optimális használatával el lehetne érni.

A fenti problémától a Windows 8 már teljesen mentes lesz, legalábbis az illetékesek erről számoltak be. No, nekünk sem kellett több, gyorsan beszereztük a Windows 8 Developer Preview kiadásának 64-bites változatát, felraktuk a tesztkonfigurációra és megnéztük, hogy az egyes alkalmazások esetében tapasztalható-e teljesítménynövekedés, azaz tényleg hatékonyabban kezeli-e az új operációs rendszer a CMT-re alapozó Bulldozer architektúrát.

A teszteket először csak az FX-8150-es processzornál végeztük el, hiszen - mivel ebben a processzorban található a legtöbb kétmagos modul - ennél a terméknél sokkal jobban látszik, hogy javít-e a teljesítményen a Windows 8, avagy sem. Íme, a teszteket tartalmazó táblázat, amelyben az egyes eredmények között mutatkozó különbségeket is feltüntetjük, természetesen százalékos formában.

Ahogy az a fenti táblázatból is kiderül, eléggé felemás képet fest a Windows 8 alatti teljesítmény a Windows 7 alatt felmutatotthoz képest. Az eredmények kb. hibahatáron belül vannak, de azért van ahol romlás is tapasztalható. Az AMD biztos jelenleg is együtt dolgozik a Microsofttal, hogy mire kijön az operációs rendszer, a lehető legjobb legyen a terhelés elosztás. Megnéztük azért azt is, mi van ha kevesebb magból lehet gazdálkodni:

Az eredmények ennél a processzornál is hasonló képet festenek, ám azért az FX-8150-hez képest vannak kisebb-nagyobb különbségek. A MediaShow Espresso ennél a CPU-nál, ha kis mértékben is, de gyorsult Windows 8 alatt, a Media Encoder CS4 pedig majdnem 15%-kal rosszabbul szerepelt Windows 8 alatt, mind Windows 7 alatt.

A fentiek alapján nem látszik a Windows 8 időzítője által kínált optimalizázió, azaz a remélt növekedés nem igazán érhető tetten, igaz, a Windows 8 végleges kiadásának megjelenéséig még rendkívül sokat javulhat a helyzet. Reméljük fog is, ha lesz értelme visszatérünk a témára.

A memória órajel hatásai

Ahogy anno a Llano APU tesztjénél tettük, úgy most itt is megvizsgáljuk, hogy milyen hatással van a rendszer összteljesítményére a DDR3-as memória alrendszer órajele. A Bulldozer processzorok DDR3-1866 MHz-es memóriatámogatással érkeznek, de némi tuninggal ennél az órajelnél magasabbat is elérhetünk. Az esetek többségében az alaplapok BIOS-ában erre egyszerű mód kínálkozik: a menüben egyszerűen ki kell választanunk a magasabb memória órajelet, majd be kell állítanunk a megfelelő időzítéseket és a megfelelő feszültséget.

Ezúttal a memória órajel tuningjától eltekintettünk, inkább azt vizsgáltuk meg, hogy milyen teljesítménykülönbség mutatkozik a DDR3-1333 MHz-es és a DDR3-1866 MHz-es memória alrendszerek között. Itt, a Llano APU-val ellentétben annyiban más a helyzet, hogy a beépített memóriavezérlőre nem akaszkodik IGP, amellyel a rendszernek osztoznia kéne a memória-sávszélességen.

Az alábbi táblázat elárulja, pontosan mekkora különbségeket tapasztalhatunk a DDR3-1333 MHz-es és a DDR3-1866 MHz-es memória alrendszer között, természetesen azonos időzítések mellett.

Ahogy az a fentiekből is látszik, túl nagy differencia nincs. Néhol mértünk 8% körüli különbséget is, de az esetek többségében a különbség mértéke 5% körüli, vagy jóval ezalatti (hibahatáron belüli). Videó kódolásnál és renderelésnél azért jól jöhet az a pár megahertznyi plusz a memória órajel esetében, de valószínűleg többet nyerünk, ha inkább az időzítést próbáljuk egy szinttel csökkenteni.

Fogyasztás, hőfokok

Az alábbiakban most azt vizsgáljuk meg, hogy az egyes rendszerek pontosan milyen fogyasztás mellett üzemeltek. A Bulldozer processzoroknál érdekességképpen vetünk pár pillantást a processzorok hőfokainak alakulására. A tuningtól ezúttal eltekintettünk, mert nem állt rendelkezésünkre megfelelő hűtő ahhoz, hogy minden MHz-et kisajtoljunk az új processzorokból.

Fogyasztás

Hőfokok

Annak érdekében, hogy a központi egységek melegedéséről is tudjunk némi információval szolgálni, megnéztük, hogy a legkisebb, illetve a legnagyobb Bulldozer processzor hogyan viselkedik üresjáratban, illetve maximális terhelés alkalmával. Az FX-8150-es modell egy egyszerű CPU hűtővel üresjáratban mindössze 38,5 Celsius fokos hőmérsékleten üzemelt, ám ez az érték terheléskor könnyedén felszaladt egészen 63 Celsius fokig.

Az FX-4100 esetében üresjáratban 18,6 Celsius fokos hőmérsékletet mértünk - az AMD OverDrive alkalmazásával -, terhelés alkalmával pedig 48,3 Celsius fokig kúszott fel a processzormagok hőfoka. Ahogy azt fentebb már említettük, a tuningtól ezúttal el kellett tekintenünk, ugyanis az alkalmazott processzorhűtő nem tette lehetővé, hogy értékelhető tuning eredmény szülessen

Vegyük vagy ne vegyük?

Egyik szemünk sír, a másik... reménykedik. A Bulldozer processzorok a teszt alapján sajnos csalódásra adnak okot, a teljesítményük nem hozza azt a szintet amiben oly sokan reménykedtek. Tény, hogy a processzorok számos olyan újítást tartalmaznak, amelyeket jelenleg csak néhány alkalmazás tud kiaknázni, de ez sajnos átlagfelhasználói szemmel nézve édeskevés, hiszen a vásárlók többsége ma akar olyan processzort venni, ami versenyképes, nem szeretne új operációs rendszerek és új, a friss központi egységekben rejlő összes lehetőség kiaknázására képes szoftverek megjelenésére várni. Márpedig jelenleg az a helyzet, hogy a legtöbb FX vásárlónak ezt kéne tennie, és erősen kétséges, hogy a jövőben ezek a processzorok megtáltosodnak-e majd, vagy lesz-e elég hozzájuk igazított szoftver. Ha igen, akkor is jó eséllyel addigra már megérkezik majd a második generációjuk.

Az FX-8150-es csúcsmodell a Core i7-2600K-tól teljesítményét tekintve elég messze van, miközben az árkülönbség nem tükrözi ezt a differenciát. A kisebb Bulldozer processzorokat régebbi Phenom II-es sorozatú társaik esetenként könnyedén megverik, legalábbis az átlagfelhasználók által használt alkalmazások döntő többségében ez a helyzet. Az FX-8150 esetében az is probléma, hogy Phenom II X6 1100T társa sorozatosan képes jobb teljesítményt felmutatni nála, pedig az a processzor alacsonyabb áron kapható. Tény, hogy az eddigi tesztek alapján az FX-8150 jó tuningpotenciállal rendelkezik, így 4,5 GHz feletti órajelre tuningolva már sokat javulhat a helyzet, de ez a legtöbb felhasználót nem fogja megnyugtatni. Igazából az FX-8150-nek árban a régebbi Phenom II környékén kéne lennie, hogy érdemes legyen gondolkozni rajta.

A mindössze egy szálat használó tesztekben látszik, hogy az új architektúra elég lassú lett, az Intel néha köröket ver a Bulldozerre. Több szálon már változik a helyzet, de minden szoftverfüggő, és igazából csak két szép eredmény jut hirtelen eszünkbe (videó kódolás és tömörítés), ez pedig kevés az üdvösséghez.

Az FX-4100-as és FX-6100-as processzorok esetében is érdemes inkább Sandy Bridge alapú alternatívát nézni, vagy ha AMD-s platformban gondolkodunk, akkor ár/teljesítmény arány tekintetében jobban járhatunk egy hasonló árkategóriájú négy- vagy hatmagos Phenom II-es processzorral, amennyiben biztosra szeretnénk menni. Kiegyensúlyozottabb a teljesítményük és vannak időszakok, hogy elég jó áron el lehet csípni őket. Azonban ahogy az AMD elkezdi őket kivezetni a piacról, az áruk is elindul majd felfelé.

Felépítésük miatt talán a jövő szervereiben sikerük lehet az AMD új processzorainak, de otthoni felhasználásra, vagy munkagépbe jelenleg nem igazán ajánlhatóak. Nagy kár, mert az AMD-re igazán ráfért volna egy erős architektúra, amivel a felsőkategóriában is villanthat.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward