1. oldal

Az Elder Scrolls-játékoknak vannak olyan emblematikus elemei, melyek (majdnem) minden epizódban jelen vannak, átívelnek az egyes történelmi korok között. Ilyen például a tolvajok céhe vagy az orgyilkosklán. Az első már korábban megjelent a The Elder Scrolls Online-ban (a továbbiakban TESO) egy külön DLC-ben, a Dark Brotherhoodra viszont idáig kellett várnunk.

A kiegészítőt 2000 crownért vehetjük meg a játék boltjában, ami nagyjából 20 dollárnyi befektetést jelent, ha nem vagyunk előfizetők – ez utóbbi esetben az előfizetés ideje alatt hozzáférünk a DLC tartalmához, vagy biztosra menve megvehetjük az előfizetésért összegyűlt crownjainkból.

Ha játszottunk az előző, vagyis a tolvajcéhet bevezető Thieves Guild DLC-vel, nagyjából tudjuk, mire számíthatunk: kapunk egy új skillágat, melyre szükségünk lesz ahhoz, hogy előrehaladhassunk a DLC történetében. Az ág minden szintjén új sztoriküldetést kapunk nagyjából a nyolcadik szintig, de a képességeket ezután is tovább húzhatjuk, ha akarjuk. Ez azzal is jár, hogy ha az aktuális elvégzett feladatokkal nem értük el a következő lépcsőt, farmolnunk kell hozzá, ez most sem tetszett annyira, de nyilván relatív, kit mennyire riaszt el egy kis grind.

A történet nem rossz, ráadásul megkapjuk hozzá az Aranypartot (nem túl nagy) új területként, vagyis Anvil és Kvatch városa is elérhető lesz a továbbiakban, ezek az Oblivionból lehetnek ismerősek. Mindig az egyik kedvenc időtöltésem a korábbi játékokból ismert helyszínek összehasonlítása a TESO-ban lévő megfelelőjükkel, ezúttal is sok örömöt lelhettem ebben. A DLC PvE-fókuszú és szólóbarát, tehát gyakorlatilag egyedül is végigvihetjük, ami mondjuk ezúttal sem túl szerencsés az MMO-jelleg szempontjából, de már nem érhet minket meglepetésként a korábbi kiegészítők után – nyilvánvaló, hogy a Zenimax a szólózható tartalomra helyezi a hangsúlyt, a csapatolás megmarad az insták, trialok és a PvP részre. Sokáig próbáltak egyensúlyozni az offline játékok rajongóinak igényei és az "MMO-kockák" elvárásai között, úgy tűnik, feladták ezt és egy olyan hibrid utat követnek, melyben azért kicsit háttérbe szorulnak a társas feladatok. Sajnos vagy nem sajnos, ez nem csak a TESO sajátossága, a legtöbb konkurens MMO hasonló cipőben jár kisebb vagy nagyobb mértékben. Azt hiszem, mi magunk, játékosok is megváltoztunk az utóbbi időben, egy nagy MMO-generáció felnőtt, családossá vált és már nincs annyi időnk a játékokra, mint régen, az „ifjoncok” pedig sokkal gyorsabb eredményeket és jutalmazást követelnek egy MMO-ban, nincs sok értelme grandiózus, nagyon nehéz, sokfős tartalmat készíteni. Kicsit azért sajnálom a dolgot, ebben nyilván van némi nosztalgia, de akkor is…

Visszakanyarodva a történethez, ahogy mondtam, nem rossz, lehetne talán kicsit hosszabb, néhány kérdésre nem igazán kaptunk választ, de igazán szórakoztató időtöltést jelentett. A tolvajcéhtől kapott feladatokhoz hasonlóan az orgyilkosok is adnak különböző mellékküldetéseket, melyek jó lehetőséget nyújtanak a korábban említett szintezésre, ha megakadtunk a főszálban. Totálisan a Dark Brotherhoodhoz kötött újdonság viszont a Blade of Woe, a „szellemtőr” passzív képesség, mely gyakorlatilag egy animáció a rejtőzködésből indított gyilkosságok véghezviteléhez. A DLC skillága is nagyrészt ezen képesség fejlesztésére épül. Itt hadd álljak meg egy pillanatra. Van még egy újdonság, az úgynevezett kill cam, mely lelassítva mutatja azt a bizonyos halálos döfést, torokátvágást vagy éppen ami sikerül, meglehetősen explicit módon: a vércseppek szanaszét repülnek, mindez premier plánban. Néhány klántársam fogalmazta meg azt az érzést, ami elfoghat minket emiatt: a Dark Brotherhood az első DLC, amit olykor viszolyogva játszottak, vagy semmiképp sem akkora lelkesedéssel, hiszen itt muszáj gyilkolnunk, sokszor ártatlanokat is, plusz az egészet jól az arcunkba is nyomják. Nyilván vannak szerepjátékos szempontok és egy orgyilkosokra fókuszáló kiegészítőtől mi mást várjunk, de megfontolandó szempont a vásárlásnál, lesz-e hozzá gyomrunk. Az esetleges ellenérzések viszont bizonyítják, hogy a kill cam által szolgáltatott látvány hatásos, jól sikerült, filmszerű elemeket csempész a játékba.

2. oldal

A Gold Coasthoz nem jár túl sok új world boss, szám szerint ketten vannak és még csak nem is túl nehéz legyőzni őket, mindössze arra kell figyelni, hogy ne álljunk a piros pacákba. Előfizetők nagy örömmel vehetik majd birtokukba a craftzsákokat, amik az összes alapanyagot elnyelik, a bankokban lévőket is, mindez pedig hihetetlen mértékű tárhely-felszabadulással jár a legtöbb esetben, ráadásul craftolás közben ugyanúgy mindent elérünk, mintha a sima inventoryban vagy bankban lenne. A craftzsákok mindaddig hozzáférhetőek, míg tart az előfizetésünk, és higgyétek el, a kényelem eddig sosem látott fokát hozzák a játékba… :)

Apróság, de ezentúl bekapcsolhatjuk a neveket is a játékban, NPC-kre, játékosokra, kereskedőkre, gyakorlatilag mindenre. A TESO indulásakor ugyebár az offline Elder Scrolls-játékokra hajazó, minimalista UI volt az egyik kiemelt jellemző, ezt mondjuk rövid úton fel lehetett számolni a különböző addonok segítségével, most pedig úgy tűnik, a Zenimax is bedobta a törölközőt: ha akarjuk – hiszen szerencsére nem kötelező – bekapcsolhatjuk a neveket, bár őszintén szólva szokni kell a más MMO-kban alapnak számító szolgáltatást, mivel ezzel veszít a TESO az egyedi megjelenéséből…

Szorosan az orgyilkosokhoz kapcsolódik a most bevezetett méregkeverés. Az alkímia segítségével új és meglévő alapanyagokból egy friss oldószer-típus, az olajok felhasználásával különböző mérgeket készíthetünk, melyeket aztán rákenhetünk a fegyverekre, a könnyű és nehéz alaptámadásokkal pedig ellenségeinkre. Minél többféle hatása van egy méregnek, annál kevésbé erős és hatékony, tehát jól meg kell gondolni, mit kotyvasztunk össze.

A DLC-vel érkező, nem csak a kiegészítőt megvásárló játékosokra, hanem mindenkire vonatkozó legnagyobb változás egy technikai elem, közelebbről a veterán rangok kivezetése volt. Nagyon hosszú várakozás végére került ezzel pont, hiszen az TESO-t elhagyó játékosok túlnyomó többségének a veterán szintezéssel voltak komoly problémái, és a közösség régóta kérte, hogy legyen valamilyen változás e téren. Mivel ehhez gyakorlatilag át kellett írni az egész endgame tartalmat és játékmechanikát, idáig tartott a dolog. A már korábban bevezetett champion pontok lesznek ezentúl az 50. szint utáni fejlődés fokmérői, az egyes felszerelések felhasználhatósága is a megszerzett CP-ktől függ majd. Papíron azonban mindenki 50-es szintű marad – szerintem ez valójában nem jelent akkora változást farmolás terén, mint amekkora felhajtás övezte a dolgot, de valószínűleg nem tartozom az átlagos játékosok körébe ezen a téren, hiszen sosem volt gondom a veterán szintezéssel sem, igaz, nem két hét alatt értem a végére. Az a szabály viszont megmaradt, hogy nem használhatjuk el az összes megszerzett CP-t, a jelenlegi határ 501 pontnál van, ami azért nem kevés, főleg, ha tudjuk, hogy egy alap VR16-os karakter 160 ponttal indul. A limit feletti pontok továbbra sem vesznek el, csak nem oszthatjuk szét őket. Mindez nem újdonság, a friss játékosok felzárkózásának könnyítésére vezették be egy ideje.

3. oldal

A VR rangok kivezetésének igazi jelentősége az, hogy már nincsenek veterán szintekhez kötve az egyes endgame területek, vagyis friss 50-es szintű karakterrel is nekivághatunk akár a korábbi veterán zónáknak is. Ezzel sokkal hasonlóbbá vált a TESO az offline Elder Scrolls-játékokhoz, melyek egyik ismertetőjele a hatalmas, szabadon bejárható térkép. Mindez egyébként még hangsúlyosabb lesz, ha élesedik az E3-on bemutatott One Tamriel nevű terv, mely az összes területre bevezeti a DLC-térképek karakterszinttől függő skálázódását – ekkor válik majd igazán olyan játékká a TESO, mely csak abban különbözik offline társaitól, hogy barátainkkal együtt kalandozhatunk benne, olyan sorrendben fedezve fel a helyszíneket, ahogy nekünk tetszik.

PvP-fanatikusoknak viszont sajnos továbbra sincs nagy bővítés, az Imperial City volt az utolsó PvP-fókuszú DLC, és a következőről szóló pletykák is inkább PvE-tartalomra utalnak, ezúttal a Fekete Mocsárban. Megemlítendő talán a birodalmi főváros kerületeire most bevezetett foglalási lehetőség, mely a kerületenkénti egy darab zászlót birtokló szövetség részére 33%-os Tel Var-kő bónuszt nyújt. A PvP-ben sok gondot okozott, hogy a rengeteg CP-vel rendelkező játékosok ellen nem igazán rúghattak labdába azok, akik kevesebb pontot gyűjtöttek össze, ezért próbajelleggel fogták az európai szerver legnépszerűbb kampányát, az Azura’s Start és kivették belőle a champion pontokat, tehát ebben a kampányban nem érvényesülnek a velük szerzett bónuszaink.

Összességében a Dark Brotherhood DLC nem ér fel az Orsinium-kiegészítőhöz, hiszen ott egy sokkal mélyebb, a területhez sokkal inkább illeszkedő, hosszú, összetett történetet kaptunk, de azért sok panaszra itt sincs okunk, bár a legtöbb újdonság játékmechanikai és technikai jellegű. A legkorábbi, eredeti tervek szerint az orgyilkosok és a tolvajok alighanem együtt érkeztek volna egy közös, nagyobb DLC-ben, de a VR-kivezetés kicsit bekavart. Mivel pedig nem akartak kihagyni fél évet friss tartalom nélkül, különvették a kettőt.

Ha valamikor a kezdetek után, esetleg a VR-szintezés miatt hagytad abba a játékot, vagy a tolvajok és orgyilkosok hiánya miatt sajgott a lelked, itt a lehetőség, hogy visszatérj és kipróbáld, most mit nyújt a TESO. Sokan mondták, hogy a játék nagyjából most van abban az állapotban, most tartalmazza azokat az elemeket, melyek egy Elder Scrolls-játék kötelező tartozékai, és ha így jön ki megjelenéskor, könnyűszerrel a valaha volt legnépszerűbb MMO-k közé tartozna azóta is. Annyi bizonyos, hogy ha eddig tetszett a játék (főleg PvE terén), a Dark Brotherhood DLC csak mélyít az élményen, ha viszont gondjaid voltak vele vagy sosem próbáltad a negatív hangok miatt, itt az idő, hogy (újabb) próbát tegyél vele – a megújult Tamriel csak rád vár!