A Rice Egyetem kutatói felfedezték, hogy ha szén nanocsöveket helyeznek egy Tesla-tekercs erőterébe, a pici csődarabkák hosszú vezetékekké rendeződnek össze. A szakértők által teslaforézisnek elkeresztelt jelenség úgy működik, hogy a tekercs polarizálja csődarabokat, amelyek aztán a teslaforetikus mező erővonalainak irányától függő pozíciójú, folytonos vezetékekké kapcsolódnak össze.
A Tesla-tekercs erőterében összeálló vezetékek ráadásul a tekercstől elektromos energiához is hozzájutnak. Az egyik kísérlet során a szakértők két LED-et kötöttek össze teslaforézis segítségével összerendezett a szén nanocsövekkel, és a vezeték folytonossá válása után mindkét égő világítani kezdett. A hatás méteres távolságból is működik, vagyis lehetséges úgy vezetékeket építeni, hogy a Tesla-tekercs a szoba egyik felében van, a vezetékek alapanyaga pedig a másikban.
A jelenséget felfedező kutatók elsősorban szén nanocsövek vizsgálatával foglalkoznak, de a módszerrel állításuk szerint más nanoagyagokból is lehet távépítkezni. A végeredmény az erőtér szerkezetétől fog függeni, vagyis több tekercs és megfelelően mintázott felületek révén a nanoméretű részecskékből egészen összetett áramkörök is létrehozhatók lehetnek a módszerrel.
Cherukuri és csapata évek óta dolgozik a teslaforézis „finomhangolásán”, és az ennek hátterében húzódó fizikai folyamatok felderítésén. A csoport tagjai mostanra jutottak el odáig, hogy saját zsebből finanszírozott kutatásukat a nagyközönség elé tárják. A projekt gyakorlati hasznosításának lehetőségeivel kapcsolatban egyelőre csak találgatnak a kutatók, de van néhány nagyon ígéretes irány.
Az áramkörök távolról való létrehozásán túl az egyik lehetséges út például az idegkutatás felé vezethet, hiszen ahogy a mellékelt felvételen is látszik, a nanocső-vezetékek az idegekhez nagyon hasonlóan növekednek és működnek. Ha sikerülne megfelelő nyersanyagot találni, a teslaforézissel összerakott pótidegek átformálhatják a regeneratív orvoslást.
