Érdekes, egyben megható cikket közölt a Eurogamer. Mint az köztudott, a 2015-ben elhunyt Terry Pratchett lelkes videojátékos volt. Megannyi más cím mellett az Obliviont is kifejezetten szerette, és rendszeresen kipróbált hobbiból tető alá hozott kiegészítőket. A kedvence a jelek szerint egy Emma néven futó alkotó műve, a Vilja volt: ezt feltelepítve egy, a megannyi veszélyt és érdekességet rejtő világ titkai iránt érdeklődő, cserfes nord alkimistával kalandozhatunk.

Pratchett olyannyira el volt ragadtatva a bájos és okos segítőtárstól, hogy egy hálás hangvételű üzenetben köszönte meg Emmának, hogy szabadideje jelentős részét mások szórakoztatására fordítja. A modder kezdetben hitte is, meg nem is, hogy a Korongvilág atyja a rajongói közé tartozik, ám ettől függetlenül válaszolt neki, és kisvártatva azon kapta magát, hogy Pratchett egyfajta kreatív konzulensként aktívan közreműködik a bővítmény továbbfejlesztésében. A férfi több tárgyat is elnevezett, és mert az elméjét lassan felőrlő Alzheimer-kór miatt sajnos egyre gyakrabban megesett, hogy eltévedt a kazamatákban, a program egy, az eltévedt játékosokat kisegítő opcióval is bővült. Barátságuk mélységét jól érzékelteti, hogy mivel a harminckilencedik Korongvilág-regény, a goblinok körül forgó Snuff munkálatai közben az írót egyre jobban érdekelni kezdték a kis zöld bestiák, Emma zokszó nélkül készített neki egy, az agresszív szörnyetegeket lecsillapító amulettet.

Együttműködésük tehát igen szoros volt – így nem csoda, hogy nagyrabecsülése jeléül Pratchett meghívta Emmát, és Charles-ként ismert segítőtársát a modból kisebb-nagyobb elemeket egyfajta belsős poénként átemelő Snuff megjelenését ünneplő partira.

A teljes történet ide kattintva olvasható el.