Az emberi emlékezet hajlamos arra, hogy szelektív és feledékeny legyen, de manapság mindemellett annyi eseményről, katasztrófáról hallani, hogy hajlamos az egész összefolyni, még egy tájékozott ember fejében is. A környezetvédelemben nagyon sokáig volt vezető téma a 80-as években az ózónpajzs, ugyanebben az évtizedben történt a Csernobil-i és az Exxon Valdez-katasztrófa, ahol a megfeneklett hajóból a hajóból 42 millió liter nyersolaj került a tengerbe.

A hírekben azóta is sokféle módon bekövetkezett pusztításról hallani - emberi beavatkozás káros hatásairól és balesetekből, hanyagságból eredő vagy a profit érdekében ideig-óráig eltusolt ökológiai rombolásokról szinte hetente hallani. A felmelegedéssel/klímával kapcsolatos aggodalmak és a bolygó jövője mára elérte azt a szintet, hogy a klímaszorongás valós tünetté vált, főként a fiatalabb generációk életében. Alapvetően befolyásolja a gondolkodást, a világnézetet és a mindennapi életet is és mégha csak a hírek fele igaz, akkor is aggasztó jövő elé nézünk az elkövetkező évtizedekben.

A Terra Nil is abból a gondolatmenetből indulhatott ki, hogy a terjeszkedés, minél nagyobb város/birodalom építése helyett, mi lenne, ha rendet raknánk egy szennyezésbe fulladt bolygón? És a technológiánkat nem csak erre használnánk, hanem arra is, hogy utána, feltakarítva magunk után békésen elhagynánk az adott földrészt, átadva azt a természetnek. Az alap koncepció tehát egy "fordított városépítő" játék, ahol városok építése helyett a szennyezett, kizsigerelt, lerombolt ökoszisztémát állítjuk helyre.

A játéknak nincs konkrétan elmesélt története, kerete, annyit tudunk, hogy egy űrhajóval érkezve 4 régiót látogathatunk majd meg és kezdetben semmiféle utalást nem kapunk arra, hogy kik is vagyunk, vagy merre járunk. A poros, foltos könyvecske, ami egyfajta tankönyvként és naplóként funkcionál a környezet helyreállításáról árul el egyre többet nekünk, ahogy haladunk. Az utolsó pályán eshet csupán le a tantusz, – amikor egy víz alá került nagyváros épület maradványai között kell rendet tennünk – hogy valószínűleg a Földön indítottuk újra az életet és itt tisztogattunk meg minden egyes négyzetmétert.

Négy különböző biomban kell helyt állnunk (mérsékelt, trópusi, tundra és városi/mérsékelt) és minden egyes terület sajátosságait beleépítették a fejlesztők a Terra Nil mechanikáiba. Az elsőnél a víz lesz a kulcskérdés: folyómedreket gyártva kell eljuttatnunk a víztározókból az életadó vizet a térkép szinte minden sarkába.

Itt jön az első csavar, ugyanis az ágyú, amit medrek, árkok „ásására” használunk környezetszennyező, és habár nagy segítség, ha már megtisztított területre rakjuk le, akkor újra fel kell takarítanunk a környékén. A hőmérsékletre, a páratartalomra is oda kell figyelnünk, egyfelől a különféle biomon belüli vegetáció igényeit figyelembe véve, másfelől extra apróságokat (pl. visszatérnek a lazacok a vízbe, gombák kezdenek nőni az erdőkben) is ilyen módon tudunk megoldani és „unlockolni”.

Véletlenszerűen generált térképeken kezdünk, de a lényeges problémák ugyanazok lesznek mindenhol. A tisztítás mellett formálnunk kell a domborzatot is néha, elpusztítanunk a vegetáció egy részét, hogy ásványi anyagokkal teli földet adhassunk egy erdőnek, vagy épp a vízben levő meszet kell kivonnunk, hogy sziklákat formálva építkezni tudjunk.

A Terra Nil így egyszerre stratégiai játék, ahol meg kell terveznünk a fejlesztésekek és logikai-puzzle, ahol a technológiai épületeink helyét, hatósugarát is figyelembe kell vennünk, néha pedig átszervezni egy-egy részt, hogy még hatékonyabb otthona lehessen az ott élő állatoknak. Minden biomban 6 féle állat jelenhet meg, de csak akkor, ha sikerül a nekik optimális környezetet kialakítanunk. Ez nem csak egy erdőt vagy egy jégtáblát jelent, de azt is, hogy mondjuk van mellette préda állat, az erdő határos egy mocsaras résszel vagy folyóval és így tovább.

A Terra Nil akkor is jó játék, ha kikapcsolódnánk, hiszen újra kezdhető, átszervezhető és minimálisan teljesítmény centrikus. Az életre kelő természet, a kizöldülő földrészek pedig a felbukkanó állatokkal, virágokkal és egyéb természeti jelenségekkel (pl. Aurora Borealis) egy szemet gyönyörködtető keretet ad. Ha a bolygó megmentését ilyen oldalról is megkísérelnénk, vagy pihenőt tartanánk az akcióra, terjeszkedésre és véres győzelemre kihegyezett játékok dömpingjében, akkor nyugodtan adjunk egy esélyt a Terra Nilnek.