A történet alapját és az odavezető szálakat mind ismerjük, hiszen alig van ma olyan, aki ne látta volna a Terminator 2-t és ne idézett vagy hallott volna belőle idézetet rendszeresen a 90-es években. A Dark Fate új csavart adott a történetnek és egyszersmind annak a sötét jövőnek is megágyazott, amiben a Defiance is játszódik. A Dark Fate a Terminator franchise legsikeresebb és legismertebb részének (Terminator 2: Judgement Day) a közvetlen folytatása és a kánon ismételt, részleges rebootolását is jelenti, ugyanis a Terminator 3: Rise of the Machines és a Terminator Salvation részeket is ezen kívül helyezi (miközben a Genisys időutazásai még tovább bonyolítják a történetszálat).
Több mint két évtized telt el az előző rész befejezése és a T-1000-es legyőzése óta. Közben John Connor életét vesztette egy sikeres merénylet során 2020-ban pedig Grace Harpert, az ellenállás szuper-katonáját (Cybernetically-enhanced human) és egy Rev-9-es fejlett terminátor orvgyilkos egységet küldenek, hogy megmentsék/elpusztítsák Dani Ramos-t az ellenállás későbbi vezetőjét. Ehhez a harchoz csatlakozik jól ismert veteránként Sarah Connor és a mindenki által jól ismert T-800-as modell is ismét feltűnik, ezúttal szövetségesként. Hiába tettek azonban meg mindent hőseink, kiderül, hogy ugyan a Skynet tudatra ébredését sikerült elkerülni, egy mesterséges intelligencia, Legion vette át a helyét és ő volt az, aki az Ítélet Napját is elhozta, egyetlen célja pedig az emberiség kiirtása, bármi áron.
Az ellenállás Founders néven újjászerveződött és azóta is kíméletlen háborúban áll Legion erőivel. A játékban az Ítélet Napja után egy hónappal, majd azután tíz évvel lépünk be a Dark Fate világába újonc parancsnokként. A kezdeti felderítés és a döntéshozás az alapokkal igyekszik megismertetni minket, valamint azzal a játékmechanikával, hogy egységek, emberek és beavatkozási pontok terén bizony visszavonhatatlan és következményekkel járó döntéseket kell hoznunk.
Megmentjük a Cartel egyik bázisán a szerencsétlen, nincstelen és kivégzésre odarángatott öregember életét vagy nem törődünk vele és nem keverjük bajba magunkat? Robbantsuk rá a közeledő gépekre a bázisunkat, vagy hagyjuk ott prédaként, több időt hagyva a saját egységeinknek a visszavonuláshoz?
A játék két nagy részből áll, ebből az egyik egy nagyméretű térképen az egységeink mozgatása, részküldetések vagy extra, opcionális feladatok teljesítése. Itt RTS szerűen zajlanak a dolgok bár le tudjuk pausolni az időt, összeszedve gondolatainkat és átrendezve a frontvonalat utasításainkkal. Erre elég gyakran szükségünk lesz, ugyanis az ellenség hajlamos több irányból támadni előrejelzés nélkül és extra történésekre is reagálnunk kell, mint például segítségkérésre, felszabadult ellátmány megszerzésére vagy egységeink átmozgatására. Ez utóbbinál lehet, hogy a tankokat és a nehéztüzérséget kell helyzetbe hoznunk, vagy épp az ellátmányt mozgató kamionokkal odasietnünk lőszer és üzemanyagpótlást biztosítani.
A játék komolyan veszi az ellátmányt, ugyanis a lőszer és az üzemanyag minden darabját és cseppjét számontartja. Hasonlóképpen alkatrészekkel is elláthatjuk egységeinket, hogy út közben javításokat tudjanak eszközölni sérült járműveinken. Ha pedig mindez nem lenne elég, nem tud bárki bármilyen járművet elvezetni. A sima Humvee (High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle), civil terepjáró vagy APC használatához autóvezetés képzettséggel rendelkező katonai egység, sofőr vagy technikuscsapat kell és akkor a tankokról vagy a helikopterekről még nem is beszéltünk.
Ez a taktikai és stratégiai rétegzettség, az embereink, járműveink, azok állapotának és felszerelésének ismerete, fejlesztése lesz a másik nagy rész, ahol tevékenykedni fogunk. A bevetések előtt és után ugyanis menedzselnünk kell, hogy milyen csapattal, járművekkel érkezünk bevetésre. Mekkora haderőt viszünk konvojként magunkkal, aminek ellátási költségét naponta vonja le a játék a rendelkezésünkre álló nyersanyagokból.
A páncél/motor/fegyver fejlesztések és bővítések baráti városokban, táborokban lehetséges, itt verbuválhatunk embereket és új egységeket, járműveket is. Komplex és odafigyelést igénylő feladat fejben tartani 1-2 tank, 2-3 kamion, plusz a rájuk csatolt egységek, könnyű páncélozott terepjárók, katonai csapatszállítók és egyebek karbantartását és felszerelését.
Mindezekhez egységeket rendelni, akik ott utaznak vagy sofőrként (is) bevethetők. Katonáink szintlépése után kiképzést, vagyis új passzív vagy aktív skilleket kapnak és nem mindegy, hogy milyen fegyverekkel látjuk el őket. Annak, aki szeret egységek, felszerelés és skillek között mazsolázni, név szerint ismeri minden katonáját és aprólékosan átgondolja, hogy a 25 mm-es ágyú, a gránátvető, a Vulkán gépágyú vagy az 50mm-es géppuska, esetleg egy sokkal modernebb plazmafegyver passzol jobban az adott egységhez és páncélokat, egyéb fejlesztéseket is hozzá igazítja, az remekül fogja érezni magát a játékban. Akkor is, ha ezek után precíz utasításokkal, taktikával és elképzeléssel megy ki a csatatérre és sikeresen veszi a kaotikus harcmező és a sokféle támadás elhárítását, miközben elhagyott járműveket és egységeket gyűjt be, akiket majd „eladhat”.
Kezdetben tapasztalatlan játékosnál belefuthatunk abba, hogy nem tudjuk felmérni, hogy az ellenséges egységek mire képesek. Persze az embereink és a tisztek ellátnak minket információval, a tutorial is igyekszik segíteni, de bevallottan jól jön a save/load varázslat, mert elég hosszú pályák vannak. A tapasztalatlanság ellen pedig nem elég, ha felkiáltanak, hogy „Ó basszus, ellenséges páncélos!”, mert ebből nem derül ki, hogy az bizony átmegy 2-3 Humvee-n és 2 tankon, mint a pinty – és ha ez a pálya eleje felé történik, akkor nem kell magyarázni, hogy miért nagyon kellemetlen ilyen hátrányba kerülni. Hamar megtanuljuk, hogy kimanőverezni és fedezékből lőni nem egyszerű, de nagyon is megéri.
Hangulat és történet szempontjából jól sikerült a Terminator: Dark Fate-Defiance, sokat megtudunk a világról a beszélgetések, a rádióüzenetek és a küldetések során. Változatos, képességeinket sok féle képen próbára tevő nagy összecsapások, rajtaütések, kimanőverezések és szabotázs akciók során haladunk a fő kampány eseményei közepette. Skirmish módban pedig a Cartel, a Founders és Legion oldaláról is vezethetjük a csapatainkat.
A játék komplexitása és sokrétűsége elsőre ijesztő lehet, belefuthatunk abba, hogy vissza kell tölteni 1-1 hiba után az állásunkat, mert túl sokba került. Ez megakaszthatja a játékmenetet, de arra is ösztönöz, hogy jobban átgondoljuk a taktikánkat, jobban megismerjük az egységeinket és ritkán vállaljunk fel frontális összecsapásokat. A sok féle egység és felszerelés nagy mértékben támogatja, hogy taktikánkhoz igazítsuk a haderőnket, de rugalmasságra is szükségünk lesz.
Összességében a Terminator: Dark Fate-Defiance egy jól megírt történettel, nagyon sokrétű taktikai és stratégiai kidolgozottsággal elkészített játék, amit a mikro- és makromenedzselés terén ad sokat, aki sima lerohanom az ellenséget, új egységeket építek féle RTS-re vágyik, az a C&C és az Age of Empires rajongói táborát erősítse.
