Terítéken a Samsung P sorozata

Ez alkalommal a Samsung vadonatúj „P” szériájával fogunk megismerkedni. Különlegességei a környezetbarát „Touch of Color” formaterv, Starlight érintőgomb és „Ecofit” vékony kivitelezés.

Terítéken a Samsung P sorozata

1. Bevezető

Ez alkalommal a Samsung vadonatúj „P” szériájával fogunk megismerkedni, azon belül pedig az ötvenes és hetvenes kiadás 21,5”-es és 23”-es változataival. A full HD-képes monitorok olyan különlegességeket vonultatnak fel, mint a környezetbarát gyártási mechanizmussal készülő „Touch of Color” formaterv, Starlight érintőgomb és „Ecofit” vékony kivitelezés.

Az olcsóbb típusok magasabb áramfogyasztással rendelkeznek drágább társainál, ám a külső tápegységes modelleknél a VESA rögzítési lehetőség a különleges dizájn áldozatául esett. A monitorok egyébként (a felbontást is beleértve) igen hasonló paraméterekkel rendelkeznek.

2. P2250, P2350: Küllem

Formaterv (P2250, P2350)

Az 50-es széria tagjai nemcsak nagyon hasonlítanak egymásra, hanem méretüktől eltekintve olyanok mint két tojás. A káva eleje, oldala és hátulja is nagyon kényes, tükröződő borítást kapott, a közepesen vastag, vöröses-fekete színű, néhol átlátszó műanyagok nagyfokú eleganciát kölcsönöznek a monitornak.

Ez igazán csak szemből tud érvényesülni, ugyanis a dizájn túlzott szögletessége oldalról és hátulról már kissé lelombozó tud lenni, korábbi, olcsóbb típusoknál találkoztunk hasonlóval. Az anyagminőséget rendben találtuk, a készülék érezhetően egyetlen alkatrészétől sem szeretne megválni és ropogást is csak elvétve hallani üzembehelyezés közben.

A „P” sorozatú család legjellegzetesebb újítása a kijelzők vezérlésénél mutatkozik meg. Érintőgombokkal már találkoztunk ezelőtt is, ám a fokozatosan előtűnő, vörös színben pompázó piktogramok kellemes meglepetésként értek minket. Az érintőfelület megfelelő pontjait bejelölték nekünk, nehogy a feliratokat nyomkodjuk, azok ugyanis csak tájékoztatásul szolgálnak, és emellett a képernyőmenü alján szintén piktogramok láthatóak, biztos, ami biztos alapon. Így tehát majdnem minden segítség adott a sötétben való használathoz, egyedüli hiányosságként a szoftveres menükezelés támogatottságát hiányoltuk. Ezt a telepítő lemez nem tartalmazza, de egyéb forrásból sem tudtuk működésre bírni a kijelzők ezen (nem létező) képességét. Összességében mégis dicséretre méltó, hogy ahhoz, hogy monitorok kezelését megszokjuk mindössze pár perc szükségeltetett, végeredményül pedig egy nagyon gördülékeny használatról számolhatunk be.

Az egyszerű ovális talpat egy ferde nyakrésszel kell összecsavaroznunk, majd egy könnyed mozdulattal a panelbe illeszthetjük. A fix magasságú állvány nekünk kicsit alacsonynak tűnt, a panel hátradöntésével viszont kompenzálhatjuk, melyre a monitor alig érezhető ellentartással reagált. Az olyan különlegességek, mint a talp körüli elforgatás vagy a porté mód nem állnak a rendelkezésünkre, ráadásul a nagyméretű, gumírozott talp stabilitása sem az igazi, túl könnyűre sikerült.

A kijelző hátulját kémlelve tűnnek fel a felfüggesztési lyukak, melyek igen hasznosak, ha fali állványra szeretnénk illeszteni a készüléket, de jó szolgálatot tehetnek felszerelhető nettopok esetében is. A kendőzetlen video csatlakozók tárháza a hagyományos D-Sub és DVI bemenetekben merül ki, egy 16:9-es monitortól már elvárható lenne a HDMI bemenet (a beépített hangszórók nem különben).

3. P2250, P2350: Képminőség

Képminőség (P2250, P2350)

A különböző méretű, azonos sorozatba tartozó monitorok képminősége közt csak alig fedezhető fel különbség, az eltéréseket külön említjük meg. A kijelzők fényerőtartalékát átlag felettinek mondható és kontrasztértékük sem rossz, de a skála legsötétebb elemei a nagyobbik modellnél már nem láthatóak. Színhűségük csak átlagosnak számít a WCG minősítésű kijelzők megjelenése óta, de azért így is viszonylag szépek. A MagicColor színkezeléssel ez némileg felturbózható, ám a valós színvisszaadás érdekében ezt inkább mellőzzük. A színátmeneti skálákon enyhe darabosság figyelhető meg, tökéletességről tehát nem beszélhetünk, még ha összességében így is elfogadható színhűséggel rendelkeznek a kijelzők.

Natív felbontáson, digitális csatlakozás esetén a képernyők élessége valamivel jobb is lehetne, ezt a szintet viszont analóg bemeneten is tartani tudják. A 16:9-es monitoroktól elvárható, hogy a 720p felbontást is használhatóan hozzák, melyet sikerült is teljesíteniük, az ilyenkor fellépő homályosság még elfogadható. Az átmeneti, 1680*1050-es képméret már nem járt ilyen jól, ezért ezt jobb hanyagolni. A kisebb modell viszont az összes többit (legyen szó 5:4-esekről vagy 4:3-asokról) nagyon jó minőségben, torzításmentesen képes elénk tárni, az interpolálás képességét tehát mesteri szinten űzi, mely a nagyobbik változatról már nem mondható el.

A kijelzők a fekete képernyőt jól látható bevilágításokkal jelenítik meg, a homogenitás tehát mindkét esetben lehetne jobb. Míg a kisebb modellre a vékonyabb, de erősebb bevilágítások a jellemzőek, addig a nagyobb testvér szélesebb, de halványabb foltokkal rendelkezik. Valljuk be, egyik sem jó, de ha választanunk kellene, inkább utóbbi számít kevésbé zavarónak. A fekete mélysége egyformán jó mindkét típusnál, mely filmezéskor, sötét jeleneteknél jelent előnyt. A panelek betekintési szögei nem kifejezetten szélesek, ám színtorzulással semelyik irányból sem találkozni, ezért inkább a jobbak közt foglalnak helyet. A kijelzők nagyon jól használhatóak játékra, mely nemcsak a nagyon rövid válaszidőnek, hanem a szinte nem létező bemeneti késésnek is köszönhető. Újdonság, hogy a válaszidő gyorsítást három lépésben szabályozhatjuk, ám egyedül a Normal mód bizonyult használhatónak, a monitor Faster és Fastest állásaiban zavaró, sárgás elszíneződésnek voltunk tanúi.

A képernyő MagicBright profiljai közti különbség nem annyira erőteljes, mint pl. a BenQ monitorjai esetében, de azért a fényerő és kontraszt értékékek variálásával így is elérhető a kívánt hatás. Huzamosabb időre gyenge fényerejük miatt az Internet és Text módok javallottak, megnyerőbb képet a Game, Sports, és Movie profilokban nyerhetünk, a Dynamic Contrast pedig a már frenetikus, 50000:1 kontrasztértéket csalogatja elő (papíron). Meglepő módon mindegyik jól használható (mindkét monitor esetében), a profilokat sikerült tökéletesre csiszolni az elmúlt évek alatt. A menü extrái közt találjuk meg a MagicColor színkezelést, mellyel a kék és zöld alapszíneket tudjuk teltebbé varázsolni, de a ColorEffect sem maradhatott ki, melynek Grayscale, Green, Aqua, Sepia módjai fényképek megjelenítésénél lehetnek hasznunkra. A képernyőmenü olyan további extrákkal szórakoztat minket, mint a szabályozható (vagy kikapcsolható) piktogramok és led, automatikus bemeneti video jelválasztás kikapcsolása (ami bizony hasznos tud lenni), Customized Key és PC/AV mode, mely AV állásban a képernyő közepét nagyítja fel számunkra, kissé homályos megjelenítés mellett.

4. P2270, P2370: Küllem

Formaterv (P2270, P2370)

Következő monitor-párosunk a 70-es széria 22 és 23 colos tagjai, melyek szintén megkülönböztethetetlenül hasonlítanak egymásra, ugyanis mindkettejük a vadonatúj Slim (vékony) dizájnnal büszkélkedhet. A specifikációkat átböngészve mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy ami a használhatóságot illeti a sorozat nagy hátránnyal indul a többi megjelenítőhöz képest, ugyanis csak egyetlen bemenettel rendelkeznek (DVI) és a vékony kialakítás miatt a fali felszerelhetőséget is mellőznünk kell.

A küllem viszont rendkívül megnyerő, a gyártó már számos dizájn monitorral rukkolt elő eddig is, de a P2270 és P2370-es típussal sikerült az elődökön is túltenni. A káva mindenhol fényes, fekete színű lakkozását egy átlátszó kerettel egészítették ki, a tetszetős, kékes-átlátszó nyakkal kombinálva pedig a monitorok valóban a szoba díszévé válnak (igaz, nagyon kényesek a szennyeződésre). A felhasznált anyagok itt is elfogadhatóak, bár a kijelző konfigurálása közben a talp felől már nyisszanások is hallhatóak, a káva masszív szerkezete viszont ellensúlyozza ezt a kellemetlenséget.

A szériára jellemző vezérlés majdnem teljesen változatlan, az érintőgombok piktogramjai viszont fehér színben jelennek meg. A feliratok ezúttal az érintőfelületen bújnak elő, tapintásra pedig elhalványulnak, mint egy visszajelzésként. A szoftveres menüvezérlést jelen esetben is mellőznünk kell, de szerencsére így is könnyedén beállíthatóak a monitorok, ám drágább kiadásról lévén szó, ezt a funkciót is elvártuk volna.

A szimpla, ovális, gumírozott talpszerkezet sem hozott sok újítást, ugyanezt láthattuk az 50-es kiadásnál, ám ezúttal valamelyest stabilabb tartást ad a készülékeknek, ugyanis a külső tápegységnek hála, a káva nemcsak keskenyebbé, hanem könnyebbé is vált. A már nehezebben dönthető panel igen szűk keretek közt állítható, arra viszont éppen elég, hogy a kissé alacsony talpat ellensúlyozni tudja, a magasságállítás, elforgatás és porté mód pedig ismeretlen luxus a kijelzőknek.

A panel hátuljára tekintve vehetjük észre, hogy a megjelenítőket bizony csak és kizárólag asztali használatra tervezték, ugyanis a felfüggesztési lyukak hiányoznak róluk. Szintén jelentős hátrány lehet, hogy a bemeneti video csatlakozás is igen szűkös, mivel nemhogy a HDMI, de egy bármilyen második bemenet is hiányzik róla, így mindössze egy DVI áll a rendelkezésünkre. Ez viszont nem zárja ki az analóg videokártya használatát, ugyanis a mellékelt DVI-D-Sub kábellel ez nem jelent akadályt nekik.

5. P2270, P2370: Képminőség

Képminőség (P2270, P2370)

A két 70-es monitor képminősége nagyon hasonló, különbség szinte nem is vehető észre köztük. Fényerőtartalékuk napsütéses időhöz elegendő, kontrasztértékük pedig jó, egyedül a legsötétebb árnyalatok olvadnak a háttérbe. Az átlagos színhűségen ezúttal is javíthatunk a kijelző MagicColor színkezelésével, hatása ez esetben nem tűnik mesterkéltnek. A szürke- és színátmeneti tesztek enyhe darabossága viszont kénytelen a közepes kategóriába sorolni a kijelzők színhűségét.

Élesség szempontjából natív felbontáson, DVI bemeneten nagyon jól szerepeltek a kijelzők. A mellékelt átalakító segítségével analógon is kipróbálhattuk őket, az eredmény pedig nem rossz, de ha tehetjük, azért inkább a digitálisnál maradjunk. Az alacsonyabb képméreteket nagyon jól kezelik a készülékek, mely nemcsak a torzítatlan megjelenítésben, hanem a jó interpolálási képességekben mutatkozik meg. Ez utóbbi különösen a 2370-es típusra igaz, a leggyakrabban használt felbontások közül mindet élvezhetően képes megjeleníteni.

A 70-es modellek előnye a kijelzők háttérvilágításnál mutatkozik meg, ezúttal csak alul látható némi bevilágítás, de egyáltalán nem zavaró mértékben. A filmezés élményét növeli, hogy a monitorok feketéjének mélysége sem rossz, sőt, inkább dicséretre méltó. A kijelzők betekintési szögei viszont csak átlagosak, ám szerencsére ezúttal sincs színtorzulás, tehát még oldalról is ugyanolyannak látjuk a színeket, mint szemből. A panelek szintén megkapták az új háromfokozatú válaszidő gyorsítást, mellyel a gyors mozgások jól követhetőek, és emellett a legerősebb fokozatban (Mode 2) is csak alig látható a mellékhatásként jelentkező sárgás elszíneződés. Ám, hogy örömünk ne legyen felhőtlen, a már érezhető bemeneti késéssel is számolnunk kell, így játék közben hiányzik az 50-eseknél tapasztalt közvetlenség (ami néhány óra alatt ugyan megszokható, de kihathat játékteljesítményünkre).

A képernyőmenü a korábban megismert újításokat hordozza magában, a küllemet és tudást egyaránt beleértve. A MagicBright szemkímélő (Internet, Text), színélénkítő (Game, Sports, Movie) képprofiljait érdemes elővennünk a megfelelő helyzetekben, a Dynamic Contrast pedig itt is jól használható, ebben minden trükköt (automatikus fényerőállítás és MagicColor színvezérlés) megtalálunk, mellyel a kép javítása érdekében a monitorok rendelkeznek. A menü extrái közt megtaláljuk a külön is bekapcsolható MagicColor színkezelést (kék és zöld színek kiemelése), a ColorEffect hatásokat (Grayscale, Green, Aqua, Sepia) fényképeink megtekintéséhez, a fehér színű piktogramok és led fényerejének szabályzását (kikapcsolását). Továbbá beállíthatunk egy tetszőleges gyorsgombot (Customized Key) és végül megtaláljuk a PC/AV mode lehetőséget, mely AV állásban a képernyő közepét nagyítja fel nekünk (ilyenkor homályosabb megjelenítésre számíthatunk).

6. Értékelés

P2250, P2350

A monitorok értékelésénél némileg gondban vagyunk, ugyanis egyrészt nagyszerű újításokat kapunk a dizájnos és már valóban jól használható érintőgombokkal, a menü pedig számos extrát rejteget számunkra, de nem ártott volna beletenni a szoftveres vezérlést is, a képminőséggel pedig nem minden esetben voltunk elégedettek. A HDMI csatlakozó hiánya mellett szintén nem tudunk elmenni és emellett a monitorok élessége sem tökéletes. Kontrasztértéke miatt irodai munkára a kisebb modell alkalmasabb a nagyobb testvérnél, ám közepes színhűségük miatt egyikük sem ajánlott grafikai munkára (de arra nem is TN-t szokott venni az ember). Habár az alacsony bemeneti késésnek és jó válaszidő gyorsításnak hála játékra mindkét modell kiválóan alkalmas lehetne, skálázási képessége miatt ezen a területen is csak a kisebbik modell domborít nagyot. A monitorok nem rendelkeznek különleges látószögekkel, háttérvilágításuk néhol foltos, a képprofilok viszont némileg feljavítják a kijelzők átlagos színeit, így végülis elővehetjük őket akár filmezéshez is. A gyártó jó szokása szerint a 3 napos pixelhiba garanciát megkapjuk hozzájuk, ezen kívül az összes szükséges kábelt megtaláljuk a dobozban. Összefoglalva a P2250 leginkább egy igazi játékos monitor, a nagyobbik P2350-es modellnél viszont jobbat is találhatunk (főleg ilyen árcédula mellett).

P2270, P2370

A „P” sorozat extravagánsabb kijelzői, vagyis a hetvenesek igazán szép formatervvel büszkélkedhetnek, ráadásul érintőgombjai is remekül sikerültek, bár a szoftveres vezérlést itt is hiányoltuk. A széleskörű felhasználást gátolja, hogy semmilyen extra bemenetet nem találtunk rajtuk, így kénytelenek vagyunk beérni az egyetlen DVI csatlakozással. A monitorok kontrasztos képük és remek élességük miatt munkára jól használhatóak. Kár, hogy a kicsi, de érezhető bemeneti késés játékos kedvűeknek némi kellemetlenséget okozhat, ugyanis a monitorok reakcióidejét és skálázási képességeit illetően nagyszerű teljesítményt voltak képesek felmutatni. Filmrajongók is némi kompromisszumra kényszerülnek az átlagos színhűség miatt (bár a színprofilokkal ez részben orvosolható), a kijelzők háttérvilágításai viszont közel homogénnek bizonyultak. A kábelek és a 3 napos pixelhiba garancia mindkét monitorhoz jár, ám az összképhez hozzátartozik, hogy a különleges dizájnnak bizony megkérik az árát. Összefoglalva mindkét monitor kiegyensúlyozott teljesítményt volt képes felmutatni, mivel minden területen közepesen vagy jól szerepeltek, ráadásul a képernyőmenük számos extrát is tartogatnak számunkra, ám a kijelzőknek hiányosságai is akadtak, így értékelésük is ennek megfelelően történt.

                                   

A teszttermékekért köszönet jár a Cédrus Számítástechnikai Kft-nek!

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward