1. oldal

Előző hétvégén zajlott a TERA MMO ötödik, és egyben utolsó zárt bétája. Maga a játék, amely Koreában már lassan másfél éve megy május 3-án debütál Európában, 1-én az USA-ban. A kliens egyelőre angol, német és francia nyelveken működik, de már készül a japán verzió is. A lokalizált verziók nem szolgai fordítások, figyelembe veszik a kulturális különbségeket is, így nem fogunk kimondhatatlan nevű szörnyekkel, vagy érthetetlen utalásokkal találkozni (japánban pl. tabunak számít a kannibál szó, így az ottani verzióba ez nem kerülhetett bele), és a keleti MMO-kban szokásos grindeléssel sem kell szembesülnünk.

Nézzük magát a játékot. Regisztráció után rögtön belefutottunk egy biztonsági ellenőrzésbe, a játék megjegyzi, milyen hardverről jelentkezünk be, és ha később más gépről próbálkozunk, erről emailben értesít, és azt is jóvá kell hagyjuk – ez igen dicséretes, hiszen minket véd az account lopások ellen.

Indulás után rövid bevezető filmecskéből ismerhetjük meg a világ keletkezésének történetét: két titán egymásba szeretett és megunván a csatározást (a titánok minden mitológiában csatáznak, ez része a munkaköri leírásuknak) elhatározták, hogy teremtenek egy békésebb világot, és meg is álmodták azt - persze sejthetjük, hogy mégsem lesz ez olyan békés, és tuti nekünk kell majd megmentenünk, de nem gond, hiszen ez meg a mi munkaköri leírásunkban szerepel. Eddig semmi extra, szerény, de művészi 2D grafika (talán még nem a végleges), helyette nézzétek meg ezt:

Irány a szerverválasztó (szokás szerint PVE és PVP a választék) majd a karakterkreáló képernyő, amelyen pofás 3D-s háttér előtt pegazusok röpködnek, már itt látható, hogy egy nagy tündérmesébe csöppenünk. Hét faj közül választhatunk, ezek között van három überszexi, két annyira aranyos, hogy az már fáj, és két brutálmetál azoknak, akik szeretnék megőrizni annak látszatát, hogy nem buknak az előző öt valamelyikére.

A karakterek arca sokféleképp alakítható, de ha nem akarunk plasztikai sebészeti katasztrófát alkotni (Mr. Bean feje egy bombanő testén), jobban járunk, ha az előre elkészített alapokból kiindulva, finoman bánunk a csúszkákkal. A testalkat nem változtatható, de az már ugye eleve tökéletesre lett tervezve, és ezt csak még jobban kihangsúlyozzák a ruhák. A grafika csak azért nem nevezhető szexistának, mert a hölgyek dús idomai elöl hátul épp ugyanúgy kilógnak, mint a férfi karakterek kockahasa, bicepsze vagy borotvált mellkasa (kinek mi jön be). Ha helyreraktuk kigúvadó szemeinket, vagy magunkhoz tértünk a röhögőgörcstől, kinek-kinek ízlése szerint, azt azért megállapíthatjuk, hogy túlzások és populáris méretek ide vagy oda, az egész nagyon jól néz ki.

 

2. oldal

Ezután már csak az a dolgunk, hogy válasszunk a nyolc kaszt közül. Nincsenek megkötések, mindenkiből lehet bármi: óriási kétkezes karddal hadonászó pandamaci, baltás ovis vagy kétméteres draba szelídlelkű gyógyító. (Ja nem mondtam, hogy pandák vannak a játékban? Csak itt poporinak hívják őket, és Poporiából származnak...) A kasztok az RPG-kben és MMO-kban szokásos eresztést képviselik. A közelharciak (berserk, lancer, warrior és slayer) tulajdonképp a harcos könnyűtől a nehézpáncélosig terjedő variációi. A sorcerer az alap varázsló (tűzlabdákkal és társaival), a mystic segítőket tud idézni, buffol és korlátozott gyógyító képességekkel is rendelkezik, a priest a tipikus, partiban nélkülözhetetlen teljes értékű gyógyító, az archer személyében pedig a szokásos íjászt kapjuk.

Nincsenek egymással szembenálló frakciók, egy oldalon kezdünk, mindenki ugyanarról a kis szigetről indul, amiről megint csak el kell ismerni, hogy rendesen meg lett dizájnolva, az Unreal 3 motor hozza a formáját, a gyönyörű grafika a minimum konfigos őskori gépeinken is röccenés nélkül repeszt. Karakterünk a játékban ha lehet még szexisebb (aranyosabb, brutálabb, megint kinek mi jön be) a felvett pózok miatt, az animációk és az emote-ok erre még rátesznek egy lapáttal. A fegyvereink óriási méretűek, de amikor a hátunkra vesszük őket, összemennek, hogy ne takarják el a fél képernyőt, szóval mágikusan teleszkóposak, na.

A kezelőfelületen minden méretezhető, átrendezhető, és a beállítások elvégzése sem igényel különösebben sok munkát, mert már megszokott és jól bevált MMO formulákra épülve lett kialakítva. Életerő, energia bal felső sarok, kistérkép jobb felső sarok, akciók alul, stb. Az irányítás is kézre esik, bár egyvalamiben eltér a szokásostól, ennek oka az MMO-kban különlegesnek számító harcrendszer, ami miatt alkotói "valódi akció MMO-ként" reklámozzák művüket. Ennek lényege, hogy ellenfeleinket nem a Tab-bal jelöljük ki, hanem csata közben folyamatosan célkeresztben kell tartanunk őket: találatot akkor tudunk bevinni, ha ténylegesen a szörny felé nézünk, miközben ütünk, vagy lövünk, és az ellentámadásokat is magunknak kell kivédenünk. Ennek eredményeképpen a más játékokban használatos to hit, dodge, parry és hasonló értékeket teljesen elfelejthetjük, itt ezeket csak ügyességünk határozza meg. Szerencsére ehhez nem kell billentyűzetakrobatának lennünk, a játék, legalábbis szóló kalandozás közben nem túl szigorú ezzel kapcsolatban. Fontos persze az időzítés, és képességeink ismerete, egy jó nagy aoe kihozása, vagy egy pusztító lecsapásé több időt vesz igénybe, mint a gyors, egyszerű alapütések, távolsági harcban pedig folyamatosan emlékeztetnünk kell az ellenfeleket a megfelelő követési távolság betartására. Képességeinket kombózhatjuk is, pl. egy alapban lassú ütés gyorsabbá válhat, ha egy megadott csapás után hajtjuk végre. Összességében a harc meglepően élvezetesnek bizonyult, és az animációkat is jó volt nézni. Aki a humorra hajt, az indítson egy elin berserkert, öröm nézni, ahogy az óriási balta forgatja az ugrabugráló kis ovist.

A TERA nem akart a keleten népszerű, de nyugaton megbukott koreai versenytárs, az Aion sorsára jutni, így a játékot bőven ellátták küldetésekkel. Megtaláljuk a szokásos gyűjtögetős, ölős, kísérgetős és postás fajtákat, és minden zónában találhatunk ismételhető küldiket is. A szövegeket is érdemes elolvasni, időnként tartalmaznak egy-egy poént. A questhubok elhelyezése logikus, nem kellett sokat loholnunk feleslegesen, a központi részhez pedig teleport tekercsek segítségével bármikor visszajuthattunk. Kellemes meglepetésként ért, hogy a fontosabb sztori küldikhez filmbejátszásokat is kaptunk. A béta szerverek tömve voltak, mindenki a kezdő területen nyüzsgött, mégsem okozott problémát a repopra való várakozás: ha túl sokan voltak egy területen, egyszerűen átváltottunk annak egy másik instance-olt verziójába,  a töltési idő elhanyagolható volt.

3. oldal

A kezdő területről viszonylag gyorsan kijutottunk, és közben egyszer sem voltunk életveszélyben, a szintezés már-már túl könnyűnek bizonyult, pedig az előző bétához képest már 30%-kal csökkentették az 1-20-as karakterek életerejét; valószínűleg ezen még fognak állítani. A halált a játék nem bünteti túl szigorúan, visszatesz a legközelebbi táborba és van rá esély, hogy eltörik valamelyik kristályunk. A kristályokkal a WoW-os gemekhez hasonlóan fegyverünket ill. páncélunkat erősíthetjük, a különbség csak annyi, hogy bármikor ki is lehet venni és újra fel lehet használni őket. Alacsony szinten még nem fogunk túl sokkal találkozni. A játékban egyébként talentek nincsenek, helyettük a képességeinket erősíthetjük és alakíthatjuk glyphek segítségével, persze ezt is csak magasabb szinteken.

A kezdő szigetet 11. szinten hagyhatjuk el, és pegazusháton repülve a lebegő csicsás csillagkapun át egy marha jól kinéző klasszicista stílusban épült történelmi európai hangulatú városba jutunk, ahol ingyen hozzánk vágnak egy lovat, ami szintén jól nézett ki, bár némelyik faj kifejezetten idétlenül ül rajta (ezt eddig egy játékban sem tudták rendesen eltalálni, aki ült már lovon, vagy legalább látott már lovast, az átérzi bánatom). Gyorsan bekukkantottunk az AH-ba, itt sem találtunk semmi különöset, minden a helyén volt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Zárás előtt még gyorsan elcsillagkapuztunk a következő zónába, ahol újabb kalandok vártak ránk. A küldetések hasonlóan élvezetesek voltak, a szörnyek egyre elborultabbak: begőzölt tündérkék és megvadult kerti törpék között szlalomoztunk, közben rá kellett jöjjünk, hogy ebben a játékban minden a kényelmet szolgálja: nincsenek felesleges lassítások, hátasunkra akár futás közben is felpattanhatunk, minden pályán van bank és aukciós ház, a partik kilogolás után is egyben maradnak, a csata pörgős, az xp (állítólag magasabb szinteken is) gyorsan jön.

Összességében így elsőre a TERA egy teljesen átlagos MMO-nak tűnik, keleti külsővel és nyugati típusú játékmenettel, ami kiemeli a sorból az a kiemelkedően szép grafika és az MMO-k között szokatlan harcrendszer. Arra sajnos kevés volt az idő, hogy kipróbáljuk az első instát, vagy eljussunk az engame-ig, de a jelek bíztatóak. Egyelőre 15 dungeon létezik, ezek közül 6-nak nehezített módban is nekifuthatunk, és vannak a világban szabadon kószáló bossok is. Magas szinten, ha mindez nem lenne elég, képbe jön még a nexus rendszer, amely lényegében a világot megtámadó szörnyinváziók visszaveréséből, és az általuk nyitott térkapuk bezárásából áll (a la Rift), illetve a politikai rendszer, amely lehetővé teszi, hogy  a világ egy része játékosok ill. klánok kezébe kerüljön, akik ezeket a területeket oly módon irányíthatják, hogy az kihatással lesz mindenkire. A következő béta hétvége már nyílt lesz, az időpontja április 20-23, jelentkezni a játék honlapján lehet.