Tényleg megtalálták az emberiség szülőhazáját?

Egy új tanulmány szerzői szerint igen, de az eredményeket sokan vitatják.

Tényleg megtalálták az emberiség szülőhazáját?

Vanessa Hayes, az ausztrál Garvan Intézet genetikusa és kollégái a mai Botswana északi részén található úgynevezett Makgadikgadi-teknők területén vélték felfedezni a fajunk bölcsőjét. A területet egy ősi tó maradványai borítják, és a tó egykori partvidéke a mai napig kivehető, ahogy azok a törésvonalak is, amelyek az összefüggő vízfelületet mocsaras vidékké szabdalták, amelyből mára jobbára kiszáradt sóteknők sora maradt hátra.

Hayes és társai kutatása egy újabb kísérlet egy régóta fennálló kérdés megválaszolására: míg rengeteg bizonyíték szól amellett, hogy fajunk Afrikában fejlődött ki, hogy a kontinensen belül pontosan hol zajlottak a legfontosabb evolúciós állomások, az vita tárgyát képezi. Mind Kelet-, mind Dél-Afrikában rengeteg fosszília került elő, így egyelőre nem tudni, hogy van-e olyan terület, amely elsőséget élvez, ami a modern ember felbukkanását illeti.

Ráadásul a kontinens más részeiről is előkerültek ősi emberi maradványok, így az antropológusok többsége egyre inkább azon a véleményen van, hogy nem nevezhető meg egyetlen szűkebb terület, mint fajunk bölcsője, hanem elődeink a teljes kontinensen keveredtek más emberfajokkal és egymás közt, és ebből a sokrétű keveredésből alakult ki, az változatos faj, amit modern embernek nevezünk.

Galéria megnyitása

Az új vizsgálat azonban megkérdőjelezi ezt a szemléletet. A kutatócsoport 1217 dél-afrikai személy mitokondriális genomját elemezték, ami a genetikai állománynak egy olyan speciális része, amelyet mindenki saját anyjától örököl. A szakértők az eredmények alapján felvázoltak egy családfát, amely megmutatja a korai populációs hasadásokat. Az eredmények alapján pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a legősibb leszármazási vonal mintegy 200 ezer éve bukkant fel, amit ők úgy értelmeznek, hogy fajunk minden tagja ide eredeztethető vissza.

Hayes és kollégái kevés bizonyítékot találtak a populációk közötti keveredésre, amiből arra következtettek, hogy a különböző embercsoportok nem nagyon mozogtak szűkebb környezetükön kívül. És a legősibb variánsok elemzése alapján a legkorábbi leszármazási vonal esetében ez a szűkebb környezet a Makgadikgadi-teknők területét jelentette.

A Makgadikgadi-tó, majd a helyén kialakuló, egyre kevesebb vizet tartalmazó mocsárvilág 2 millió évvel ezelőttől 10 ezer évvel ezelőttig létezett, mielőtt a terület szinte teljesen kiszáradt volna. A kutatócsoport szerint ez a változás adta meg a löketet a távozáshoz is, vagyis fajunk tagjai csak akkor kezdtek elterjedni a kontinens más részein, majd Afrikán kívül is, amikor a régióban kedvezőtlenebbre fordult az éghajlat. A mitokondriális DNS alapján először 130 ezer évvel ezelőtt hagyta el a területet egy kisebb csoport északkelet felé, majd 110 ezer éve egy nagyobb mértékű kivándorlás kezdődött délnyugati irányba.

 

Galéria megnyitása

Bár a szakértők által vázolt történet kétségkívül érdekes, a szakterület más kutatói szerint a vizsgálattal több probléma is akad. Az egyik az, hogy a mitokondriális DNS nem igazán alkalmas ennyire ősi populációk vizsgálatára, a variánsok ugyanis a kortárs populációkban is csak elég gyengén térképezhetők fel, és ha korábbi csoportokról van szó, egyre megbízhatatlanabbá válnak az így készült térképek, illetve családfák.

A tanulmány ráadásul figyelmen kívül hagyja mindazon bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy fajunk már korábban is létezett a most megállapított 200 ezer évnél. Egy marokkói lelőhelyen például 315 ezer évvel ezelőtti maradványok kerültek elő, és bár lehet azt mondani, hogy ezek nem elég modernek ahhoz, hogy biztosan fajunkhoz tartozzanak, ez jó pár afrikai leletről is elmondható. Azok a jellemzők ugyanis, amelyek a mai embert leginkább leírják, csak 40–100 ezer évvel ezelőtt váltak általánosan elterjedtté, ami viszont nem jelenti azt, hogy külön-külön ne bukkantak volna fel ennél jóval korábban is a populációkban.

A kutatásban részt nem vevő szakértők végül azt sem tartják szerencsésnek, hogy Hayes csapata úgy kezeli az általuk vizsgált embereket, mintha az elmúlt pár tízezer, esetleg százezer évben alig változtak volna, és alig változtattak volna helyet. Pedig a mainstream elméletek szerint a korai ember nagyon is mobil volt, így egy csoport mai élőhelye nem sokat árul el arról, hogy hol éltek őseik.

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap